Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-11 / 2. szám
Thursday, January 11, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 BÓDOG ANDRÁS: Ezt add össze koma! Van egy egyszerű angol mondás: “I put two and two together” azaz: összeadtam kettőt és kettőt. Ezzel azt fejezi ki az# ember, hogy nem kellett nagy ész kikövetkeztetni, olyan egyszerű volt, mintha csak kettőt és kettőt kellett volna összeadni. Ez tényleg nem nehéz. Sokkal nehezebb dolog az, hogy amikor az orrunk előtt van a “kettő” és a “kettő” és úgy csinálunk, mintha azokat nem lehetne összeadni, sőt ugy mutatjuk be, hogy soha senkinek se jusson eszébe, hogy a kettő és a kettő egyáltalán összeadható és az eredmény négy volna. Nehéz feladat az ilyen, pedig minden nap gyakoroljuk. Két fehér alma és két piros alma például nem négy alma, hanem istentelenül különböző dolgok; az egyik illatos és izes, a másik savanyu, mint az ecet; az egyik isteni adomány, a másikat Moszkva exportálta; az egyik nagybetűs szenzáció, a másik legfeljebb valami háromsoros hirproletár; az egyik csupa férges, a másik olyan jóizíi, hogy még a kukacok is keresztül turkálták csakhogy ehessenek belőle. Egyszóval mindent, de mindent mondunk, csak azt nem, hogy ez is alma és ez is alma, hogy a két alma meg két alma összesen négy alma. • ’ De mit csináljak én, ha már olyan szerencsétlen a természetem, hogy szeretek összeadni mégha eretnekségnek is hívják a műveletet. Mondjuk ott volt az a koreai dolog és ott van ez a kongói dolog. UN-beavatkozás és UN-beavatkozás. Egy meg egy az kettő — ha ugyan igaz. De vajon igaz-e ? Mondjuk, hogy annakidején a délkoreai kormány igazakat hazudott és az északiak kezdték. Még a UN ülésbe sem ment és Truman elnök rendeletére máris beavatkoztunk. A UN csak harmadnapra kullogott utána és ettől kezdve az Egyesült Nemzetek beavatkozása lett. Ott aztán ment a véres nagy háború, az amerikai generális volt és maradt a UN-megbizott majdnem végesvégig. Még Kínával is majdnem háborúra ment a dolog, mert az élet-halálra ment. Mennyi ideje folyik a UN fenékreverősdi játéka Katangával, akarom mondani Csombéval, akarom mondani pár száz belga zsoldossal, akarom mondani néhány nagy bányavállalattal? Hány UN-biztost cseréltek ki. Legalább négyet, amikor komolyabbra akarták venni a dolgot. Lumumbát legyilkolták, a UN-főtitkár repülőgépe lezuhant oly okokból, amelyekről nem illik beszélni. Csőmbe hol kiegyezik, hol nem. a belgák kiabálnak, a franciák, angolok kiabálnak, itt pedig szabadsághősöknek nevezte ki a UN-katonák gyilkosait a reakció. Egyszóval, a UN háborúja ezúttal nem szent és sérthetetlen, erkölcsi és hazafias feladat, nem ugy, mint Koreában. A Baluba-törzs elleni irtóhadjáratot és tömegmészárlást még csak nem is emlegetjük, ezekre még vadászengedély sem kell. Egyszóval az UN-háború, meg egy másik UN-háboru tényleg nem adódik össze semmikép. De nem is csoda. Az első kommunisták ellen ment, a másik ellenben majdnem istenkisértés, mert veszélyeztethetné a szent bányarészvényesek érdekeit. Stevenson I. és Stevenson II. Hát ezt adjuk össze egy embernek! Stevenson I. a volt elnökjelölt, a kiemelkedő liberális politikus, a higgadt és belátással biró államférfin. Stevenson II. az ügyvéd és jelenleg UN-beli képviselőnk, magyarul mondva ügyvédé államunknak. Egy kicsit megzavarta haladóbb liberális köreinket. Kinevezésének nagyon örültek először, mert benne látták egy belátcbb nemzetközi politikai irány lehetőségét, de megharagudtak rá a Kubáról való nyilatkozata miatt és újabban azért, mert vezérlete alatt Iyinát újra kizárták egy másik évre, sőt holmi ügyvédi cselfogással lehetőséget nyitott arra, hogy további esztendőkre elhúzódhasson még Kína népnek bebocsátása a UN-be. Mindezt azonban nem Stevenson az államférfi, hanem az iigvvéd cselekedte. Ezt a kettőt pedig igazán csak idealista lelkületüek nem tudták összeadni. A kubai sikertelen exnedició idején például Stevenson, az ügyvéd, nyilatkozott a UN-ben. Elkeseredettebb hívei szemére hányták, hogy nyilván valótlanságot mondott, holott ő nem volt any- nvira tájékozatlan, mint némely működő vagy nyugalomba vonult politikusunk, akikről bízvást elhihettíik, hogy nem tudnak semmit és szavaikban csak akkor kellett kételkednünk, ha nagyon kezdték hangoztatni, hogy tudják miről beszélnek. Igaz, Stevenson nem mondhatta, hogy igy meg ugy rosszul informálta őt a külügyminisztérium. Hát miért mondta, amit mondott? Az ügyvéd beszélt. Amikor pedig az ügyvéd beszél, szószerint kell venni, amit mond, se többet, se kevesebbet. A jó ügyvéd mindig az igazat mondja szószerint, ha nem is ;a teljes igazat, de ez úgyis az ellenző fél kötelessége. Stevenson is igazat mondott szószerint. “Az Egyesült Államok haderejének tagjai nem vettek részt a kubai kísérletben.” Nem mondta Stevenson, hogy nem toboroztunk, fegyvereztünk, szállítottunk és igy tovább. Vagyis egyszerűen szólva, az ügyvéd beszélt és Stevenson, az ember hallgatott. És mi történt Kina kérdésében? Kis ügyvédi furfang. Meg kellett szavaztatni először, hogy Kina képviselete úgynevezett “fontos kérdés”, mert akkor kétharmad többség kell a bebocsátáshoz. Arra pedig, hogy a kérdés “fontos” olyan államok is szavazhattak igennel, amelyek azt akarták, hogy a kecske is jóllakjon és a dollár is megmaradjon, de ugyanakkor szégyeltek volna abban a nemzetközi ostobaságban nyilvánvalóan szerepelni, amit 600 millió ember kizárása jelent az Egyesült Nemzetek gyülekezetéből. Az igazság az, és ebben egyet lehet érteni az ügyvédi furfanggal, hogy tényleg egetverően “fontos kérdés” az, hogy ki képviselje Kínát a UN-ben. Csakhogy éppen ez teszi olyan irtózatosan ostobává és nevetségessé azt a tényt, hogy egy Taiwanban ülő banda szerepel, mint úgynevezett képviselője az emberiség több mint egynegyedének. Kina népének. Hat igy vagyunK ezzel az ügyvédeskedéssel. Nem az elv számit, hanem az eredmény. Igaz, elkívánhatnánk egy embertől, amikor ügyvédi mivoltában meggyőződése ellen kellene szerepelnie, hogy inkább mondjon le állásáról. Ezt Stevenson megtehette volna. De lehet, hogy attól félt, hogy ha lemond — eltűnik végre az a csöpp józanság és fékező erő, amelyet úgyszólván egyedül csak ő képvisel a kormányzatban. És tartok tőle, hogy igaza volt. • Lapjaink, mint afféle vicces dolgot, röviden elmondták az atomtudós L, ember II. esetét, de persze nem adták össze. Ez eretnekség lett volna. Kérdéses atomtudósunk, aki mellesleg nagy hive és propagálója az óvóhelyépitésnek (állítólag cikkezett is sokat róla), I. saját magának is csináltatott 30 dollárért óvóhelyként egy lyukat a földbe, melyet néhány gerenda, zsákok és pár lapát föld födött le. II. Érthetően kötelességének tartotta, hogy 30 dollár erejéig előljárjon a jó példával, ő tudhatta legjobban, hogy mit ér egy óvóhely, hát minek szórt volna ki több pénzt az ilyen haszontalanságra 1 A legutóbbi kaliforniai tűzben aztán ez az óvóhely ugy beégett, mint a pinty. v Mit mondott erre az óvóhelyek nagy pártolója? “Csak a kisugárzás ellen építettem, nem pedig bombák és tűzvész ellen.” Tudósunk azt a bizonyos régi tréfát juttatja eszembe a poloskairtó szerről. A gyáros nagyban hirdette nagyszerű gyártmányát, hogy az minden poloskát biztosan megöl. Jött hozzá egy ember panaszolni, hogy megvette a hires szert, de nem találta jónak. ‘Biztosan rosszul használtad,’ mond ta neki a gyáros. ‘Mit csináltál?’ Az ember elmondta, hogy elszórta a port mindenfelé, jöttek is a poloskák, de nem pusztultak el tőle. “Persze, hogy rosszul csináltad”, mondta a gyáros. “Meg kell fogni a férgeket és a port bele kell töltögetni a szájukba. Akkor megdöglenek.” Elcsodálkozott erre az ember: “Megfogjam a poloskákat és tölt- sem a port a szájukba? Hiszen, ha megfogom, mindjárt agyon is üthetem!” Elgondolkozott erre a gyáros és azután válaszolt: “Persze, agyonütni — hát azt is lehet! De ne mond el senkinek, mert akkor nem veszik meg az irtószert.” Nekünk is azt kellene mondani a szóbanforgó tudósnak: “Ha óvóhelyed nem jó tűz és bomba ellen, akkor mirevaló? Mert kisugárzás ellen néhány zsákkal lebontott gerenda inni ved meg jobban, mint saját házad teteje. Minek akkor az óvóhely?” Erre a tudós ezt válaszolhatná: “Micsoda kérdés, hogy mirevaló az óvóhely? Eladni!” Hat ezt is-össze kellene adni. • Előbb már beszélgettünk arról, hogy menynyit tesz ki az egy meg egy az ügyvédkedésben. Hát még a törvényben és jogban? Jogászi különleges észjárás kell ahhoz, hogy megértse az ember. Itt van a Legfelsőbb Bíróság határozata a kommunista párt regisztrálása ügyében. A bíróság lényegében azt mondta ki, hogy a törvény alkotmányellenessége tekintetében nem hozhat döntést addig, amig a törvény megsértése miatt valaki bíróság elé nem kerül. Ez mit jelent közönségesen? Tegyük fel, hogy valaki elmegy orvosához. “Mi a panasz?” — kérdezik tőle. A beteg mondjuk gyomorfájdalmakat emleget, mire alaposan megvizsgálják és ugy találják, hogy valami enyhébb gyomorbaja van, amire orvosságot kap. Azonban a vizsgálat során észrevette az orvos, hogy a betegnek súlyos agydaganata van. Sürgős operáció meggyógyíthatná, de mivel a beteg nem jött elő panaszokkal a fejére vonatkozólag, az orvos nem szól egy árva kukkot sem. A beteg gyomra rendbejön, de pár hónap múlva meghal az agydaganat következtében. Mit szólnánk erre az orvosra? Ugyebár megérdemelné, hogy elvegyék a diplomáját. Ez a helyzet, amikor orvosról van szó. A törvény és bíróság azonban — akármenyire is érthetetlennek látszik a logikus gondolkodás számára — máskép viselkedik. A biróság egyik és legfontosabb feladata az alkotmány megőrzése. Hoznak egy törvényt, amely nyilvánvalóan alkotmányellenes, valósággal egy rákos daganatféle az alkotmány testén. Az alkotmány őrző orvosa, a biróság azonban ezt magától nem veheti észre és semmit sem tehet felőle, mert a beteg nem panaszkodott a jogászi formák szerint. A jogászi formák szerint pedig csak akkor lehet panaszról beszélni, ha valaki magára veszi a kockázatot, megsérti a törvényt és áldozatszeriien börtönt és tönkremenetelt kockáztat meg, hogy az ország és alkotmányának meggyógyitására lehetőséget adjon. így kellett most a kommunista pártnak tennie. Vezetői embertelen kockázatot vállaltak magukra, de ezzel szemben, ha segítségükkel alkotmányunk í’ákos daganatát sikerül eltávolítani, akkor ezek az úgynevezett “moszkvai bérencek” felmérhetetlen szolgálatot tesznek Amerika igazi ideáljainak, melyeket éppen a száj tátogató nagy “hazafiak” (?) szeretnének lerombolni. Aki pedig azt képzeli, hogy a törvénynek ez a rákja csak a kommunistákat érheti, gondoljon arra, hogy a rák nagyon tud ám terjedni, ma neked, holnap nekem. Jöhet ám utána a négerek regisztrálása, a zsidóké, a bevándoroltaké, az unitáriusoké, lista lista után—készen egy jövőbeli fasizmus koncentrációs táborai vagy esetleges gázkamrái részére. És senki se mondja, hogy ez képtelenség. így beszéltek valamikor Németország liberálisai is. Végre meg kellene tanulnunk az összeadást, hogy ha német, ha amerikai: fasizmus az fasizmus. A Magyar Szó előfizetője Egy jobb világ építője! HA MIAMIBA JÖN NYABALjNi, Keresse te. . a Magyar fmer-kai Ftitiur Kíhjq; j 3961 N. \V. SECOND AVENUE Az egész ország magyarságának találkozó helye I • Kitűnő magyar konyha. — Minden szombaton és vasárnap előadások. CIGÁNYZENE. TÁNC! • ; Egész héten nyitva, hétfő kivételével Telefon: PL 1-9453
