Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-03-22 / 12. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Ét iíÉDTELEN LAKOSSÁGOT GYILKOLJÁK MIMIIN Quadres Amerikát vádolja lemondásáért A Brazil Köztársaság volt elnöke “keresztes­hadjáratul” hirdetett a belső reakció ellen .lanio Quadrost, mint ismeretes, 1960 októberé­ben (>,000.000 szavazattal választották Brazília elnökévé. A rá eső szavazatok száma a legnagyobb az ország történetében, amelyet eddig egy elnök megszerzett. Ennek ellenére tavaly augusztusban a közvélemény legnagyobb megdöbbenésére Quad­ros lemondott, azután külföldre távozott és csak nemrégen tért vissza hazájába. A volt köztársasági elnök most Rio de Janeiro- l>an a brazil rádió és televízió által közvetített be­szédet tartott. Ebben az egy óra és öt perces beszédében Quadros feltárta lemondásának hát­terét. Az ország politikai krízisben volt abban az időben — mondta — amelyet azok a “szörnyű erők” idéztek elő, akik felkeltek ellene. Most már nyíltan megmondta azt is, hogy a “szörnyű erők” alatt főleg a kongresszus jelenlegi tagjait érti, akiket még 1958-ban választottak meg. Reformterveinek belső akadályozói azonban nem álltak egyedül, hanem külső támogatást is kaptak az Egyesült Államok és más nyugati or­szágok bizonyos politikusaitól. Ezek között sorol­ta fel Adolf A. Berle Jr.-t, Kennedy elnök koráb­bi latin-amerikai szakértőjét, John Moors Cabot az Egyesült Államok akkori brazil követét. C. Douglas Diliont. a pénzügyminisztert és Herbert Dittmant, a nyugatnémet követet. Berle azt javasolta Quadrosnak, hogy “politi­kai, gazdasági, sőt katonai” intézkedéseket is te­gyenek az amerikai államok Kuba ellen. Cabot pedig, aki ma lengyel követünk, “illetéktelenül beleszólt” Brazília belügyeibe. Dillon a brazil külpolitikát igyekezett olyan irányba terelni, amely nem volt összhangban az ország szükségleteivel — állította a volt köztár­sasági elnök. Dittman viszont haraggal vonta őt felelősségre, mert brazil kereskedelmi küldöttség ment Kelet- Németországba a múlt évben. Egészséges nemzeti politikáért fog harcolni — mondta Quadros, amely megoldja az ország prob­lémáit. “Soha nem éreztem magam erősebbnek, mint ebben az órában” — jelentette ki. Kong­resszusi ellenfeleit a szavazóurna előtt akarja le­győzni ez év októberében. “Nemzeti kereszteshad­járatot” hirdetett meg a reakció és korrupció él­őén. Kongresszusi vita a B-70 bombázók körül Szükségünk van-e még több bombázó repülő­gépre, vagy mire költsük millióinkat? Ezen vi­tatkoznak a kongreszusban, a House Armed Ser­vices Committee előtt, amelynek kihallgatásán a különböző fegyveres erőink vezetői elmondták vé­leményüket. A Légierő 140 darab B-70-es bombaszállitó re­pülőgépből álló légi flottát követel, amely 1970— Ttl-re készülne el és ehhez 10 billió dollár kiuta­lását kéri. Robert S. McNamara hadügyminiszter lassítani szeretné a folyamatot. Ebben a haderők minden vezetője támogatja, kivéve Curtis E. LeMay ge­nerálist a Légierőtől. Kennedy elnök is a McNa­mara oldalán van és csak annyi pénzt kér a kong­resszustól, amennyi három mintagépre szükséges. A Ház Fegyverszolgálati Bizottsága LeMay ge­nerálist támogatja és azt ajánlotta, hogy egye­lőre vásároljanak három B-70-est. egy harci va­dász repülőgépet és utasítsák az adminisztrációt, hogy “költse el a pénzt”. A március 7-iki sajtókonferencián az elnök próbálta kikerülni a választ arra a kérdésre, hogy ntasithatja-e őt a kongresszus a pénz elköltésére? Azt mondta, hogy fennáll a kérdés a B-70 hasz­nálhatóságáról 1970—71-ben. “Jelenleg több mint 640 B-52-veI rendelkezünk. .. azonkívül kiterjedt rakéta arzenállal, amelynek gyártása folyamat­ban van.” Ilyen gondot okoz a közel 60 billió dollár elköl­tése, .'»mit a költségvetésben ■fegyvertermelésre ^"irányoztak 9 Dél-Vietnamiban mind kegyetlenebbé válik az a háború, amelyet a helyi hatóságok amerikai tanácsadók támogatásával indítottak a független­séget és a demokratikus jogokat követelő lakos­ság ellen. Saigonból érkező jelentések szerint a kambodzsai határ közelében, Ngo Dinh Diem zsol­dosai 56 embert gyilkoltak meg. Előzőleg a zsol­dosok repülőgéppel bombázták Phuoe Thanh tar­tomány több községét. Ennek az orvtámadásnak 60 halálos áldozata és 400 súlyos sebesültje lett. Az Ngo Dinh Diem győzelmeiről szóié hiresztelé sek valótlanoknak bizonyultak. Reuters hírszol­gálat azt jelentette Saigonból, hogy a diktátor több embert és fegyvert vesztett február 1 és március 10 között, mint az egész 1961-es eszten­dőben. Amerikai haderők egyre nyíltabban és tevé­kenyebben vesznek részt a nép elleni hadjárat­ban. Homer Bigart, a N. Y. Times riportere je­lentette, hogy 16 amerikai helikopter vezette a támadást Sai Ngal dél-vietnami falu ellen. Ejtő­ernyős csapatokat szállítottak, mialatt amerikai harci repülők a falut bombázták és 25 lakost meg öltek. A vietnami csapatok vonakodtak megtá­madni honfitársaikat. Bigart ezt Írja: “A kormány csapatai nem használták ki a rajtaütés okozta meglepetést. A kókuszdiófák árnyékában és az árkokba húzódva csoportosan piszmogtak, mig az amerikai tanács­Rockwell megérdemelte, amit kapott A múlt héten a televízió híradóban sokan él­vezhették azt a lélekemelő jelenetet, amikor San Diego, Cal.-ban, a State College egyik hallgatója egy jólcélzott ökölcsapással leterhelte George Lincoln Rockwellt, az amerikai náci párt veze­tőjét. Rockwell az egyetemi hallgatók egy csoportjá­nak meghívására tartott előadást és egyik vissza­taszító kijelentése váltotta ki a teremben levő Ed. D. Cherry 22 éves hallgató ösztönös felhábo­rodását. A rövid jelenet hátterét egy helyi ujságkivá- gásból tudtuk meg, amit egyik figyelmes kalifor­niai olvasónk küldött be hozzánk. Ebből kitűnik először, hogy akik Rockwell! meghívták, azok tu­datosan vagy jóhiszeműen visszaéltek az alkot­mányos szólásszabadság jogával, amikor ennek leple alatt alkalmat adtak ennek az országosan megvetett fasiszta méreghintőnek. hogy gyűlöle­tes tanait nyíltan hirdesse. Továbbá, hogy a hall­gatók nagytöbbsége másképpen is éreztette ellen­szenvét a náci Rockwellel szemben. Amikor sze­mélyét és szemüvegét eltávolította a színpad pad­lójáról és kisszámú kísérőitől követve elhagyta a termet, a diákok tojászáporral vettek tőle bú­csút. Az utcán sem hagyták nyugton és a táma­dók behorpasztották autója oldalát és betörték ablakait. Az egyetemre számos tiltakozó telefon­hívás érkezett köztük figyelmeztetések, hogy az épületben bombát helyeztek el és a Rockwell! szál­lító repülőgépen is. Ezek persze hamis hírek vol­tak, de visszatükrözik az általános hangulatot az ultrajobboldali jelenségekkel szemben. A gyáros így oldaná meg a problémát Sokan ismerik a fényűzésben élő gazdag ember jellemzését, aki elkergette házától a koldusokat, mert nem birta nézni nyomorukat. Ehhez hasonló megoldást ajánl az automációs gépek gyárosa azokra a munkanélküliekre vonat­kozóan, akik az automáció következtében vesz­tették el megélhetésüket. “Exportálni kell őket”, adta ki a jelszót John I .Snyder, Jr., a U. S. Industries feje. Snyder meg van győződve, hogy azonnal akad­na 10,000 jelentkező, ha a kormány előmozdíta­ná kivándorlásukat és ha külföldi munkáltatók fizetnék a kivándorlók munkabérét. Az első szál­lítmány után sikeresen lehetne folytatni ezt a mű­veletet, mondja ő . Hogyan is képzeli ezt? Valahogy úgy, hogy ami­kor valamelyik gyárban automációs gépeket szán­dékoznak bevezetni, a munkásai sorsát szivén viselő gyáros azonnal kiszámítaná, hogy mennyi munkása válik feleslegessé. Ezek számára mind­járt beszerezné az útlevelet, a külföldi ország ví­zumát, az utijegvet, hogy semmi fennakadás ne álljon be a jólétükben. Hogy ennek a tervnek milyen felemelő követ­kezményei lennének országunk prosperitására vo­natkozóan, azt csak tüzetesebb vizsgálat után adó kétségbeesetten rájuk kiál.ott: ‘Vigyük már ezt a dolgot előre’.” A vietnami háború egy másik Koreává ezd kialakulni, amelybe az Egyesüli Államok a kong­resszus megkérdezése ncíkfcl vetette be a had­erőt. Robert S. McNamara hadügyminiszter csü­törtöki sajtókonferenciáján bevallotta, hogy az amerikai katonák “visszalőttek a partizánokra”. Ugyanakkor a nyílt hadviselésben való részvéte­lünket igyekszik félremagyarázni azzal, hogy "A mi küldetésünk Dél-Vietnamban nyilvánvaló, a délvietnami kormány kérelmére vagyunk ott ka­tonái kiképzésére.” Kormányunk dicstelen szerepet vállalt. Az el­nyomás ellen küzdő népekkel szemben következe­tesen a brutális népelnyomó kormányzatok mel­lett foglal állást. Az amerikai katonákat és a dol­lármilliókat korlátlan mennyiségben bocsátja rendelkezésükre. Hanoiban ülést tartott a Hazafias Arcvonal köz ponti bizottsága. Don Dúc Thang elnök megnyitó beszédében felszólította Vietnam népét, hogy még határozottabban küzdjön az amerikai agresszió ellen. Az elnök felkérte a genfi értekezlet társel­nökeit és valamennyi tagját, tegyenek intézkedé­seket, hogy Dél-Vietnamban megtartsák a Viet­namra vonatkozó genfi egyezmény előírásait, és a függetlenség, valamint a demokrácia szellemé­ben megvalósuljon az ország egysége. szűrhetjük le. Először is a munkáltatókat megki- mélné a lelkiismeretfurdalástól a sokmillió mun­kanélküli sorsát illetően. A munkanélküli biztosi- tási hozzájárulási arányuk is azonnal csökkenne ezeknek a munkáltatóknak. A sokmillió munkanélküli utazása lényegesen fellendítené a vasút, a busz, a repülőgépek, a ha­jók jövedelmét. Az egész közlekedési ipar pros­perálna, nem beszélve az útitáskákat készítő gyá­rosokat érintő kedvezményekről. Néhány millió és a még felszaporodó munkanél­küliek eltávolítása megoldaná a lakásproblémát és újabb iskolákat sem kell majd építeni. Lakáshi­ány helyett rövidesen lakóhely többlet keletkezne, ami tetemesen leszállítaná a lakbéreket és a csa­ládi házak árát. Akik itt maradnak, azoknak mindjárt könnyebb volna az élet. Csak egyetlen probléma homályositja el Mr. Snyder zseniális elgondolását. Hová is küldhet- nénk munkásfeleslegünket? Olyan országba, ahol már létezik hasonló ipar, vagy olyanba, ahol még nyoma sincs? Pl. a munkanélküli tranzisztor-rádió készítőket Japánba menesszük, vagy a Kongóba, esetleg Laoszba? És igy tovább? No és még egy kérdés? Mr. Snyder szerint a külföldi gyárosok fizessék az amerikai munkások fizetését. Hogyan? Merinyit? Japánban pl. a 33 amerikai dollárnak megfelelő havi átlagfizetést ? Vagy Afganisztánban a helyi 200 dolláros évi keresetet ? Lehetséges, hogy Mr. Snyder mindezt az auto­mata gépei pontosságával már előre kiszámította és megoldotta. Nem ártana, ha nyilvánosságra hozná a részleteket. Megváltoztatják a Visztula folyását Geológusok megállapították, hogy a Tarnobr- zeg vidékén (Rzeszówi vajdaság, Lengyelország) a Visztula medre alatt és a Visztula mentén óriá­si kéntelepek húzódnak. Előzetes becslések sze­rint e kénmennyiség az ország “sárga kincsének” mintegy 10 százalékát alkotja, és értéke megha­ladja a negyed milliárd dollárt. Minthogy a viz alatti kéntelepek bányászása rendkívül nehéz, felvetődött az a gondolat, hogy a folyót a kitermelés majdani helyétől elvezetik egy kb. 15 km. szakaszon. A megoldás műszaki­lag megvalósíthatónak látszik. Amerikai Magyar Sző Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL: 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952 under the Act of March 2, 1879, te the P. O. of New York, N. Y. Előfizetési árak: New York városában, az USA-ban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi országba egy évre $12.00, félévre $6.50. Thursday, March 22, 1962

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents