Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-15 / 11. szám
30 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 15, 1962 KURT TUCHOLSKY: EGY HÁZASPÁR VICCET MESÉL — Panter ur, tegnap olyan remek viccet hallottunk, hogy azt kell magának mondanunk. .. azaz el kell magának mondanom. A férjem már ismerte a viccet.. . de olyan édes! Figyeljen csak ide! — Egy férfi. . . — Walter, ne szórd a dohányt a szőnyegre! Igen, az egész dohányt a szőnyegre szórod! Szóval: egy férfi, nem, egy vándor eltéved a hegyekben. Megy a hegyekben és eltéved. Az Alpokban... Mit mondasz? Rendben van, nem az Alpokban, a Dolomitokban, — tökéletesen mindegy. Szóval megy, megy egész éjszaka, és egyszer csak fényt lát, és megy a fény irányában. . . hagyjál beszélni! Ez hozzá tartozik! Megy a fény irányában, és ott egy kunyhót talál. A kunyhóban parasztok laknak. Egy férfi meg egy asszony. A férfi öreg, az asszony fiatal és csinos. Igen, az asszony fiatal. Már ágyban fekszenek. Kern még nincsenek ágyban... — A feleségem nem tud viccet mesélni. Hagyd majd én elmondom. Később megmondhatod, hogy jól mondtam-e el. — Szóval egy férfi vándorolt a Dolomitokban és eltéved. És akkor eljut — egész összazavarsz, Így nem ér a vicc semmit! A vicc egész más. — A Dolomitokban, igen a Dolomitokban lakik eg.v öreg paraszt feleségével. És már nincs mit enniük, a következő piacnapig csak egy marhahus- konzerves dobozuk van. Természetes, hogy azzal takarékoskodnak. És akkor jön... mit mondasz? Maradj, kérlek, nyugton. . . éjszaka jön a vándor. Kopognak, az ajtóban egy férfi áll, eltévedt, éjjeli szállást kér. De nincs helyük, egy ágyuk van és abban ketten fekszenek. Mit mondasz? Trude, ez badarság... egész kellemes lehet... — Én képtelen lennék egy ágyban... esetleg álmában rugdalózik. . . nem, képtelen lennék! '— . .em érdekes. Ne szakíts mindig félb! — Azt mondod, egész kellemes lehet. Én nem találom kellemesnek! ■ — Szóval. . . — Walter! A hamu! Nem tudod a hamutartóba Szórni a hamut? — Szóval, a vándor ott áll a kunyhóban, csöpög róla az esővíz, és aludni szeretne. És akkor a paraszt kijelenti, hogy alhat az ágyban az asz- szonnyal. — Nem igaz, nem igv volt. Egész másképp mondod. Közepén alhat, a parszt és az asszony között. Szóval, a vándor a középen. — Felőlem alhat a középen is. Ez igazán mindegy ! — Egyáltalán nem mindegy! Ezen áll vagy bukik a vicc! — Nem azon áll vagy bukik a vicc, hogy hol alszik a férfi! — De bizony, azon! Hogy értse meg Panter ur igy a viccet? Hagyjad, majd én mesélem! Szóval a férfi alszik, érti, ugye, az öreg paraszt és a felesége között. Odakinn vihar van. Hagyjad, majd én mesélem! — A feleségem teljesen rosszul mondja. Egyáltalán nincsen zivatar, hanem békésen alszanak. Hirtelen felébred a paraszt és azt mondja a feleségének: Trude, menj, szól a telefon! Természetesen, nem ezt mondja a feleségének! Ki telefonál? Mondd azt, hogy hivjon fel később, nincs most időm! Igen, azt mondd! Tedd le a kagylót! Tedd már le! — Befejezte már a férjem a viccet? Nem? Még mindig nem? Mondd már, az istenért! — Azt mondja a paraszt: ki kell mennem, utána nézek a kecskéknak, azt hiszem, kiszöktek, s akkor holnap nincs tejünk! Meg akarom nézni, jól zártam-e be az istállót. — Walter, bocsáss meg, hogy félbeszakitlak. Paul azt mondja, később nem tud felhívni, csak este. — Bánom is én, hivjon este! Szóval a paraszt... Parancsolion még egy csésze kávét! Szóval a paraszt kimegy' és alighogy kiment, a fiatalasszony oldalba löki... — Rosszul mondod, tökéletesen rosszul. Ez nem előszörre történik. A paraszt kimegy, de az asszony csak harmadszorra böki oldalba! A férje ugyanis háromszor megy ki — ezt olyan komikusnak találtam. Hagyjad, hadd mondjam! Szóval a paraszt kimegy, utána néz a kecskének, a kecske ott van: azután újra bejön. — Rossz! A paraszt sokáig kinn marad. Közben azt mondja a fiatalasszony a vándornak. .. — Semmit sem mond. A paraszt bejön. — Nem igaz, nem jön be. — Szóval... a paraszt bejön s lefekszik, s rövid szunyókálás után hirtelen felpattan: — Még egyszer meg kell néznem a kecskét! — Igaz. A vándor már az imént mondotta, hogy szörnyen éhes, erre azt felelték, hogy van egy kis sajtjuk. . . — És tejük!. .. — És tejük — van még egy húskonzervük, de azt nem adhatják oda, mert azt a következő piacnapig félre kell tenniük. És csak utána feküdtek le. — És ahogy a paraszt kimegy, a fiatalasszony oldalba böki a vándort és azt mondja: Na! — Szó sincs róla, Walter, ez nem igy volt! Nem mondja: Na! — Persze, hogy azt mondja: Na! Mit mondjon tulajdonképpen ? — Azt mondja: most itt az alkalom! — Ellenkezőleg, azt mondja: Na!. . . és oldalba böki a vándort. — Igazán elrontasz minden viccet, Walter! — Kolosszális! Én rontok el minden viccei;? Te rontasz el minden viccet! Azt mondja az asszony! — Hagyjad most már, hogy én mondjam el a viccet! Ellövöd a poént! — Ne bőszijs fel, Trude! Ha belekezdek egy viccbe, akkor be is akarom fejezni! — Nem te kezdted el, én kezdtem el! — Egészen mindegy, ki kezdte, mindenesetre akarom fejezni, mégpedig úgy, hogy Panter viccet mesélni! — Ugv mesélem el a viccemet, ahogy nekem tetszik, s ha neked nem tetszik, nem kötelező, hogy végighallgasd! — Nem is akarom végihallgatni, hanem be akarom felejezni, mégpedig úgy, ahogy Panter urnák öröme legyen belőle! — Ha azt hiszed, hogy öröm téged hallgatni ?! — Trude! — Hát mondja, Panter ur, ki lehet ezt bírni? Egész héten ilyen ideges! Én már mondtam. . . — Te egy. . . — A te fegyelmezetlenséged! — Mindjárt azzal jön elő: a te komplexusaid! Anyád egyszerűen azt mondaná: a rossz nevelésem! Persze, a te gyerekszobád! — Igenis, az én gyerekszobám! — Ki vonta vissza a valókeresetet ? Talán én ? Te! Te kéi’ted, hogy ne váljunk! — Hazugság! Bumm! Ajtócsapódás jobbra, ajtócsapódás balra! Most it ülök a befejezetlen viccel. Mit mondott a férfi a fiatal parasztasszonynak?. . . KÖZVETLENÜL... BÁLINT IMRE ROVATA Igaz ez a történet, mint a nóta, csak kicifrázom, mint a cimbalmas és a nevet megváltoztatom. Katona József, miután csontjaira némi húst ragasztott a Mauthauseni haláltábor borzalmai után egy újpesti gyárnak lett az Írnoka. Első felesége egy másik táborban halt meg tífuszban. Gyerekük csak úgy eltűnt, elolvadt, mint a gyenge fém, amit vitriolba mártottak. Keserves társasjátékkal mulatnak még ma is a zsidók. Az nyer, aki ki tudja mutatni, hogy a legtöbb rokont ő vesztette el a gázkamrákban, a táborokban és a mun- kásezredekben. Katona József közepes játékos volt. Feleségén, négyéves kislányán, szülein kívül, akiket Auschwitzben végeztek ki a gázkamrában, az orvos barátját is elvesztette, aki az első világháborúban kapitány volt, de a munkásszázadnál elvették tőle a télikabátját és a pokrócba takarózva nem lehetett a fagyos földet csákányozni tüdőgyulladás nélkül. Ezeken kívül elvesztette négy tmokaöccsét, hat unokanővérét, két nagybátyját és egy nagynénjét; a távolabbi rokonokat már nem is tartotta számon a játékban. Mondom, mégis csak közepes játékos volt, mert a nyerők többek tudtak kimutatni. Az ötvenes években, Wgy az elején, elvett egy özvegyasszonyt, aki szintén megjárta a táborok egyikét és másikát, elvesztette férjét és mindkét gyermekét, és a többit és a többit. Még a legjobb matematikusok Bem tudnak úgy összeadni két szomorút, hogy abból egy pár vigságos legyen. Katonáék is még Csak azt szerették volna az életből kivenni, hogy a történelem hagyja őket békében. Sohasem voltak nagycélu emberek. Gyenge violák voltak és annyi megpróbáltatás után még a száruk is szára- «lozóba ment. Egyetlen élvezete volt az ember- aek, a vasárnap délutáni szurkolás, magyarul jjrukkolás a futball-tribünön. Jött az ötvenhatos forrongás és dacára a dúló dacárandóknak, Katona bejárt az irodába. A gépek álltak és ember is alig lézengett a gyárban, inkább csak azok az öregebbek jártak be, akik féltették a gépeket. Az étkezőben is csak hideg dolgokat lehetett kapni, azt is keveset és mindhidegebbet, mindhidegebben. Dehát a kötelesség az kötelesség és enni is kell, ha nem is muszáj. Persze, hogy tudta, hiszen mindenki tudta, mi történt Pesten, meg látott is elég fegyveres, szalagos civilt, katonát szorgoskodni, forgóskodni jövet-menet a gyárba, de úgy látta, hogy azok főleg gyerekek és ha azoknak tetszik a forradalom, hát csak játsszák is meg, ő nem játszik. Egy reggel .a gyárbamenet, éppen egy forduló hiányzott, hogy az ut hosszú egyenes részéhez érjen, mikor iszonyúan duhaj éneklést hallott a sarok túlsójáról. Hamisan énekelt vagy egytucat hang vagy két tucat nótát egyszerre. Mindegyik túl akarta bömbölni a másikát, vagy csak a saját hangját akarta hallani, elnyomva a tucatnyi többit. A sarki fordulatot majd egyszerre csinálták és Katona megösntert közülük egvpárat és alázatos boldogsággal, barátságosan elmosolyodott, mert az ő kedvenc futballistái voltak. Csakhogy most puska volt a vállukon keresztbe és egyikmásiknak gitár lógott az oldalán. A kézigolyó- szórót hívták gitárnak, már aki nem tudná. Any- nyi töltényük volt, még a vállukon is volt legalább egy övvel, a zsebeik is duzzadtak a nehézségtől, hogy egy divizió muszkát meg lehetett volna semmisíteni velük, feltéve persze, hogyha azok hagyták volna magukat. Iszonyúan be voltak rúgva. Nem a töltény nehézségétől inogtak, állapította meg Katona József aki mondom nem volt nagyon értelmes, hanem a borszagtól és ahol bor- szag van, mégpedig ennyi sok, ott kellett, hogy bort igyanak. Sokat. Erre a megállapításra még- egyszer elmosolyodott barátunk. Kedvesek a be- rugottak. Az Isten is segiti őket. Kocsi, ló nem megy rajtuk keresztül és az asszony, meg a biró megbocsátja bűneiket. Az égjük pasas, a bal-összekötő, elordltotta magát: nini, ez a zsidó nevet! És Katona mellének tegezte gitárját. Esry másik a puskacsövet, a rosszabbik végével a hasának. Egy harmadik azt ordította neki: “Még örülni merészelsz, te zsidó ?’’ És Katonának nem volt alkalma válaszolni, mert lekent egj'et-kettőt és még egy párat a képére. És Katona futott. És ezek a futballisták, szé- gyelhetik is érte magukat, nem tudtak oly gyorsan szaladni, mint egy egyszerű szurkolójuk, kívül a sok töltény, belül a sok bor miatt. Gyorsan becsukta Katona után a gyárkaput az öreg őr és mig kívül topogtak a hősök, egy pár munkás kijött az udvarba, azoknál is volt egypár gitár és igy a csapat hazafias nótájukat, hogjr Erger, Berger, Schossberger, minden zsidó gazember. .. induló taktusban bömbölve elmasiro- zott, nyilván, hogy tovább folytassa a haza felszabadítását. Ahogy eltisztultak, Katona hazasomfordált, felpakolta feleségét, s úgy a csapokat, mint a papokat otthagyva, elhagyta Magyarországot és Kanadába került. E történet egészen rövid része már Kanadában folyt le. Katona József egy vasárnap kiszurkolta magát a futball-meccsen és persze a magyar fiuknak szurkolt. Este elment vacsorázni feleségével és egy barátjával, utána haza tartottak. Egy sarokforduló előtt hatalmas nótázást hallottak. Dühös óbégatást. Csakis a magyar futballisták lehetnek, mondta ijedten, ahogy eszébe jutott az óhazai kalandja velük és fordult is volna vissza, de elkésett, mert a csapat és kenyeres társaik, voltak vagy húszán közrefogták barátjával együtt, jó orrukkal megszagolták, hogy zsidók, és elverték Katonát és a barátját és pedig oly alaposan, hogy mindketten a kórházba kerültek. A rendőröknek sikerült egypárat elfogni és a biró, tekintve, hogy dicsőséges szabadságharcosokról volt szó, csak $125 bailt szabott ki rájuk, amit egy kézügybe- eső ősszurkulójuk azonnal kifizetett. A két főbü- nöst deportálásra ítélte, miután megtudta, hogy azok amúgy is Svédországba akarnak menni, ahol egy ottani csapathoz szerződés vár rájuk. De meg vigasztalódva hagyták el ezek a fiuk Kanadát, miután biztosították őket, hogy Svédországban is vannak zsidók.