Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-15 / 11. szám
Thursday. March 15, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Támadó hatalom a Egy kiváló tudós vizsgálja meg azt a sokat hangoztatott feltevést, hogy a Szovjetunió agresszív külpolitikát folytat Az alábbiakban közöljük FRED WARNER NEAL cikkének magyar fordítását. Ez az Írás a THE MINORITY OF ONE c. folyóirat februári számában jelent meg'. Dr. Neal a Claremont Graduate School professzora. Korábban a coloradói, michi- gani és kaliforniai egyetemeken tanított. A Wall Street Journal washingtoni és külföldi tudósítója volt és a State Department tanácsadója orosz ügyekben. Az itt közölt szöveg kivonata a “U.S. Foreign Policy and the Soviet Union” c. tanulmánynak, melyet mostanában adott ki a Demokratikus Intézmények Tanulmányozásának a Központja. A tap cime: The Minority of One, Inc. P. O. Box 544. Passaic, N. J. és előfizetési ára egy évre S5.00. A háború befejezése óta még egyszer sem értékelték át komolyan az amerikai külpolitika alapjait. Ez az irás rámutat arra, hogy nemzetünk élete — nem beszélve más nemzetekről — alapvetően egy ilyen újraértékeléstől függ, a nukleáris kor reális feltételeinek pártatlan áttanulmányozásától és átgondolásától. Különös figyelmet igényel ilyeji szempontból a Szovjetunióval kapcsolatos kérdések uj vizsgálata. Kifejlődött egy amerikai kép a Szovjetunióval kapcsolatban, mely minden elképzelésen túlmenően nemcsak torzított, hanem merev is. Úgy a hivatalos mint a nemhivatalos szinten az amerikai magatartást a kom- munistá kolosszus irányában a félelem és az érzelem ártalmas kigőzölgésének köde veszi körül. Parancsolóan szükséges ennek a ködnek az eloszlatása; ténylegesen nem azért, mert a legcsekélyebb mértékben is a szovjet rendszer jóváhagyására gondolnánk vagy a kommunizmuséra általában, hanem azért, mert az oroszokkal kapcsolatos további félreértésünk a valóságban inkább a kommunizmus ügyét szolgálja, mint a szabadságét és ugyanakkor mindkét oldalon elősegíti olyan politika kibontakozását, amely a nukleáris háború és a kölcsönös pusztulás veszélyét növeli. A mi általános politikánk a Szovjetunióval szemben két alapvető és kétségbevonhatatlan feltevésen alapul: először is feltételezzük a szovjet katonai agressziójának az elkerülhetetlen és állandó veszélyét; és másodszor feltételezzük az amerikai katonai felsőbbrendűség elkerülhetetlenségét. Ezt egészítette ki az a harmadik széles körben elterjedt feltevés, hogy a szovjet rendszer, általában a kommunizmus, nem arathat sikert, mert rossz. Az első feltevés arra a következtetésre vezetett, hogy a Szovjetunióval való tárgyalás a kölcsönös engedmények alapján — ami az egyet len alapja a valódi tárgyalásnak—hiábavaló s veszélyes. A másik két feltevés pedig azt a követkéz tetőst vonta maga után, hogy szükségtelen a tárgyalás és még ráadásul erkölcsileg is helytelen. A Sputnik és a szovjet ICBM-ek (Interkontinentális rakéták) és rakéták döbbentettek rá bennünket arra, hogy félreismertük a szovjet képességeit. Okunk van ezek után annak feltételezésére is, hogy mi félreértettük a szovjet szándékait a katonai agressziót illetően. Jelentősen megerősiti az újraértékelés szükségességét az a tény, hogy a Szovjetunió megítélését illetően a nyugati, de különösen az amerikai feljegyzések nagyon is elmaradottak. Minden nagyobb fejleménnyel kapcsolatban, ami a USSR- ban végbement a bolsevik forradalom óta, tévedtünk. Nem láttuk előre a forradalmat; mikor kitört, nem hittük, hogy győzni fog; mikor győzött, azt hittük el fogják hagyni a szocializmust; mikor nem távolodtak el a szocializmustól, azt gondoltuk, nem kell majd elismernünk az uj szovjet államot ; mikor ezt is megtettük, először úgy kezeltük, mintha nyugati demokrácia lenne és aztán mintha náci hatalom volna; mikor a németek megtámadták, azt hittük, az oroszok csak hat hétig tudnak kitartani; mikor túlélték a háborút, azt hittük nem fogják tudni gyorsan kiheverni a sérüléseket; mikor kiheverték, azt gondoltuk, nem tudják hogyan kell távrakétát építeni, és igy tovább. Mindezek a tények am késztetnek bennünket, hogy talán még sem kellene olyan biztosnak lennünk más irányú feltételezéseinkkel kapcsolatban sem, amelyet a múltban tettünk. Szov jet ideológia Nem tanulmányozták kielégítő tárgyilagossággal az Egyesült Államokban a szovjet marxista ideológiát sem. Dacára ‘annak, hogy sokat beszélnek róla, még mindig súlyosan félreértik azt, amit a valóságban mond. Az elmélet azt tanítja, hogy a kapitalizmus a saját belső ellentmondásai miatt fog megdőlni és a kommunizmus végül is áthatja majd az egész 1 világot. A győzelem országról országra halad előre, az illető ország kommunista pártjának forradalmi erőfeszítései folytán, esetleg a USSR segítségével és támogatásával. De a tanitás sze-, rint a forradalom, míint ilyen, nem exportálható, ennek belülről kell kezdődnie, amikor, ahogy Lenin nevezte, a forradalom “tárgyi feltételei” jelen vannak. Az egész szovjet marxista elmélet egyetlen részében nem található az, hogy a Szovjetuniónak ideológiai vagy bármilyen más okból háborút kell kezdenie. Igaz, hogy Lenin egy pontban utalt arra, hogy elkerülhetetlen a fegyveres összeütközés a kommunizmus és kapitalizmus között és beszél a szovjet fegyverek használatáról ebben a küzdelemben. De nem szabad elfelejtenünk, hogy Lenin a nézeteit a bolsevik forradalom alatt fejezte ki, egy olyan időben, amikor a kapitalista hatalmak a valóságban megtámadták Oroszországot és amikor ö eltökélten hitte, hogy a kapitalizmus általános bukása már közvetlen a küszöbön áll. Még mindig gyakran idéznek harcias kijelentéseket Lenintől és másoktól, amelyek a forradalmi periódusban hangzottak el — rendszerint kiragadva történelmi összefüggéséből. De ezen túlmenően egy sorozat hamis idézetet, amelyet Leninnek és csapatának tulajdonítanak, széles körben terjesztenek itt az Egyesült Államokban és még olyan könyvek is megjelentek, amelyeket ezeknek az alapján írtak. Számos jóindulatú polgár idéz belőlük teljes őszinteséggel. Rockefeller kormányzó például egyik beszédében, amit az 1960-as elnöki kampány alatt a newyorki Republikánus Klubhoz intézett, a következő Lenin-idé- zetet olvasta fel: “A mi változatlan célunk, végül is, világhóditás.” Egy másik gyakran hangoztatott hamis idézetet Dimitry Manuilskynek tulajdonítják, aki egy időben feje volt a Komintem- nek, és állítólag azt mondta, hogy a kommunisták félrevezetik a kapitalista országokat békeszólamokkal és “ahogy éberségük csökken szétzúzzuk őket puszta öklünkkel”. 1921-ben Lenin rájött arra, hogy a kapitalizmus megszilárdulása hosszú időre szól s nemcsak a szovjet állam kiépítésével kell előrehaladni, hanem a kapitalizmussal való “együttműködésben” is. A szovjet félelem alapjai Először az Egyesült Államok és más kapitalista nemzetek támadták meg Oroszországot és Szibériát a bolsevik forradalom ideiében. Az oroszok soha nem felejtették ezt el. Ezt követte először a szovjet kizárása a Versaillesi Békekonferenciáról, majd a cordon sanitaire, amivel Clemenceau remélte, hogy megvédi a Nyugatot “a bolseviz- mus baktériumától Keleten”. A cordon sanitaire az uj szovjet állam el nem ismerését jelentette és a határán lévő nemzetek antiszovjet irányba való befolyásolását. Felismerve a náci hatalom erősödését, a Szovjetunió csatlakozott a Népszövetséghez 1934-ben (Franciaország sürgetésére, amely szintén nyugtalankodott a németek miatt) és elfogadta a kollektiv biztonság politikáját. De majdnem ugyanebben az időben azonban a franciák és az angolok hagyták ott a kollektiv biztonságot a kölcsönös kibékitéséért —- az olaszoknak, japánoknak és németeknek. A müncheni konferencia, amely kizárta az USSR-t, annak ellenére, hogy szövetségben volt mindkét állammal, Franciaországgal és Csehszlovákiával is, megadta az engedélyt a náciknak a Kelet felé vonulásra Csehszlovákiában. Helyesen vagy helytelenül, az oroszok csapdának tekintették ezt. Mikor kikerülték a csapdát és szerződést kötöttek a nácikkal, ugyanazok ítélték el őket ezért, akik Münchenben egyeztek meg a nácikkal. Közben az oroszok el voltak foglalva Távolkelet-Szibériában a japán agresszióval szemben is, amely olyan körülmények között történt, amiből következtetni lehetett nyugati beleegyezésre. Természetesen a szovjet is tett lépéseket Lengyelország, a Balti-államok és Finnország ellen. Bármilyen kegyetlennek tűnnek is ezek a tények, nem szabad elfelejteni, hogy milyen körülmények között és milyen történelmi összefüggés keretében mentek végbe. Ezeket nem lehet pusztán katonai agresszív szándéknak tulajdonítani. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy bármilyen kellemetlen is a kommunizmus a számunkra, tévedés lenne a Szovjetuniót összehasonlítani náci-Német- országgal. A mély ideológiai — és más — különbségekhez, amelyek a nácizmus és kommunizmus között fennállnak, még hozzátehetjük azt is, hogy a kommunizmus léte' hét és' létezik is, mint a Szovjetuniótól független erő, mig a nácizmus csak .a germán állam erősítését szolgálta. Ezenfelül, a náci rendszer — elméletileg és gyakorlatilag is — a Reich (Birodalom) korlátlan katonai agressziójára és terjeszkedésére volt alapítva. A Szovjetunió növelte ugyan a területét a Hitlerrel való paktum következményeként, de politikájának lényegében védelmi jellege erőteljesen kidomborodott, Bár Hitler hatalmas terveket javasolt a világ felosztására, a USSR válasza bizonyította, hogy az érdeklődése csak védelmi célokra korlátozódott és elsődlegesen Kelet-Európára összpontosult. A nyugati hatalmak reakciója a szovjet finnországi háborújával kapcsolatban — emv.v ;,z országnak szoros kapcsolatai voltak náci-Német- országgal és erősen antiszovjet beállítottság jellemezte politikáját — megdöbbentő volt. Már háborúban álltak ugyan Németországgal — bár alig harcoltak — az angolok és franciák hajszál híján hadat üzentek a Szovjetuniónak. A Népszövetség, amely sokkal kevésbé megmagyarázható támadást szenvedett az olaszok, japánok és németek részéről, akkor kizárta a USSR-t tagjai sora b'4. a szovjet volt az egyetlen tagja a Népszövetségnek, amellyel igy bántak. A hidegháború A háború alatt megtartott értekezletek alkalmával az oroszokat gyakran sürgették, hogy lépjenek be a Japán elleni háborúba. Ezt ők meg is Ígérték, hogy az európai háború befejezése útóntól számított három hónapon belül megteszik. Az Ígéretüket betartották. Az Egyesült Államok azon ban két nappal korábban, minden előzetes tanácskozás mellőzésével ledobta az atombombát Japánra. P. M. S. Blackett angol fizikus kijelenfette ezzel kapcsolatban, hogy: “az atombomba ledo- bása nem annyira a második világháború utolsó hadicselekménye volt, mint az első nagvobb hadművelete a diplomáciai hidegháborúnak az oroszok ellen. . .” Az Egyesült Államok akkor azt javasolta, hogy megtartja mindaddig az atombomba titkát, amig Moszkva nem egyezik bele abba, hogy feladja a kísérletet egy ilyen bomba előállítására s alá nem veti magát nemzetközi ellenőrzésnek. Mig a Ba- ruch-terv lehet, hogy nagylelkűnek tűnt az amerikaiak előtt, hogy feladja az atomtomba monopóliumát, az oroszok ezt egy olyan tervnek tekintették, amelynek az a célja, hogy rögzítse az 5 “alsóbbrendűségüket” az atomerővel kapcsolatban. A Szovjetunió szemében a nyugati hatalmak félelme a szovjet katonai támadásától mindjárt a há ború befejezése után nevetségesnek és őszinteség nélkülinek tűnhetett. Hisz a háború folyamán el- képzelhe etlen veszteségeket szenvedett emberben anyagba í egyaránt. A szovjet nép megfelelő élelem, lakás és ruházat nélkül állt, testileg és lelkileg kinn : ültén. Igaz, hogy számszerint nagy katonai ep ségeket tartott Kelet-Európábán és a Távol-Kt1 den, de ezek nem voltak mind 'gépesítve és fel zerelve és legnagyobb részük NémetorNEM KELL CSOMAGOLNI! NEM KELL VÁMOT FIZETNI! A legrövidebb időn belül segith**.- < " ti rokonait IKKA-csomagokkal! < , Felveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra” 4 , megbízottja. — Magyar könyvek. — Saját köny- < veit Magyarországból kihozhatja általunk < ► KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET ; JOSEPH BIQWHIJ : ► 15 Park Row New York 38, N.Y, ' ► Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek A ► Telefon: BA 7-1166-7 ii A A A A dk A A Jk A A A A A—f- - <4 A 31
