Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-15 / 11. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD Thursday, March 15, 1962 AZ UJ ELŐRE SZEREPE a Kanadai Magyar Munkás B ategsegélyzö építése idején A Kanadai Első Magyar Betegsegélyző Egylet szervezése idején, 1926—1928-as években, három magyarnyelvű lap jelent meg Kanadában. Nyu- gat-Kanadában a Figyelő és az Otthon, mely főleg az ottani magyar farmerság között volt népszerű és azok problémáival foglalkozott. A harmadik lap, a Kanadai Magyar Újság, Winnipegen jelent meg és a Horthy-kormány hivatalos sajtója volt, Hordósy István és dr. Jánosik szerkesztésében. Ennek a lapnak az volt a főcélja, hogy a Kanadában letelepedett magyarságot a régi úri Magyarország szellemében irányítsa, felsorakoztassa a magyar kormány itteni képviselete mellé és a Horthy-kormány részére minden erkölcsi támogatást biztositson Kanadában. A fenti három magyar lap a betegsegélyző szervezése idején a fentjelzett problémákon kivül a betegsegélyző elleni rágalmi hadjárattal is foglalkozott. Deportálással fenyegették az aktiv tagokat, vissza oda, ahonnan jöttek, ahol majd börtönbe kerülnek és ebben a főszerepet a winnipegi Kanadai Magyar Újság vitte. A negyedik magyarnyelvű lap az Uj Előre volt, ami New Yorkban jelent meg és onnan jött át a kanadai magyar olvasók részére, vagy 2,000 példányban. Az Uj Előre az első pillanattól kezdve a legmesszebbmenő támogatást nyújtotta a Betegsegélyző Szövetség építéséhez. De a lap célja is az volt, hogy Amerika földjén letelepedett magyar munkásokat tanítsa, felvilágosítsa és bevezesse abba az életformába, amit itt találtak megérkezésük idején; megvédje a kivándorolt magyar ságot a különböző ügynökségek részéről történő visszaélésekkel és őket érő támadásokkal szemben; segítse szervezeteik felépítésében, mint ahogyan azt tették Szövetségünkkel szemben is. 1927-ben alakult meg Hamiltonban a Kanadai Magyar Népszava, aminek szerkesztője Istvánfi Miklós volt, aki szívből gyűlölte a Betegsegélyző szervezési munkáit, már csak azért is, mert a Betegsegélyző elindítása idején be akartak lépni a tagok sorába Kovács Ferenc ref. pappal együtt, amit a tagság elvetett. Ezek után mindent elkövettek, hogy árthassanak a betegsegélyző szervezési munkáinak és a lap szerkesztését is erre használták fel. Ezzel viszont ártottak a lap terjesztésének, mert a lap olvasói munkások és Be- tegsegélyző-tagok voltak. Amikor ezek látták, hogyan rágalmazzák a betegsegélyzőt, sorozatosan leállították a lapot. Ez sértette a tulajdonos privát érdekeit is és mikor Mr. Subositc. a lap tulajdonosa észrevette, hogy a hirdetések is csökkennek, felmondott Istvánfi Miklós szerkesztőnek. Ebben az időben jött Hamiltonba Bebrits Lajos az Uj Előrétől, hogy ha lehet, Subositc lapját átvegye és mint munkáslapot tovább vezesse. Subositc a lap eladásába nem ment bele, bízott még annak fellendülésében. Egy darabig még elég kedvezően irt a Betegsegélyző építéséről, ami újra elősegitette lapja fellendülését. Mikor a lap újra épülni kezdett, Mr. Subositc nézete ismét megváltozott a Betegsegélyzővel szemben és támadásba ment, ami újra ártott a lapnak, mely végeredményben olvasók hiányában megszűnt. 1930-ban Torontóban indítottak el egy lapot dr. Jánosik szerkesztésében, Kanadai Magyar Hírlap néven a Spadina Avenuen. Itt, Torontó környékén összpontosult a magyarság legjobban és le Windsorig és a Niagara félszigeten jó néhány aktiv betegsegélyző-csoport működött. Itt kellett tehát a harcot elindítani, hátha sikerül a betegsegélyző szervezési munkáit megfúrni. A Horthy- kormány tói is jöttek kellemetlen utalások, hogy mit tűrik e csürhét. Itt nem lehetett csendőrséget igénybe venni a munkás szervezetek szétverésére, ezért próbálkoztak sajtóval és rágalmi hadjárattal. A lap elindításával nem érték el a kivánt célt, mert a Betegsegélyző elleni támadásaik miatt nem tudtak elég előfizetőt biztosítani a lap fenntartásához. Ezért a lap megszűnt oly gyorsan, ahogyan az első száma megjelent. Amikor a kanadai Magyar Munkás Betegsegélyző építése elindult, ezzel megindult a támadás is a szervező munka ellen és az Uj Előrén kivül minden más lap főcélja a Betegsegélyző elleni rágalom volt, mert az Uj Előréhez fordultunk segítségért, amit Gárdos Emil, az akkori szerkesztő hozzájárulásával meg is kapott a Betegsegélyző. Az Uj Előre már előbb is irt a betegsegélyző szervezési munkáiról. Helyeselte a szervezést, biztatta olvasóit annak támogatására. Amikor segítségért fordultunk hozzájuk, elfogadta és még nagyobb ambícióval harcolt a Betegsegélyző kiépítéséért. A lap példányszáma állandóan emelkedett Kanadában tekintélyével együtt. Munkatársai gyakran eljöttek, hogy személyesen megismerjék az itteni problémákat. Itt jártak: Köves Lajos, Erlich József, Román János, Bebrits Lajos, Rákosi Sándor, Fehér József, hogy lapjuknak helyes információt adhassanak és a Betegsegélyző Szövetség építését elősegíthessék. Az Uj Előre volt az egyedüli magyarnyelvű lap Kanadában, mely nemcsak felismerte a Betegsegélyző szükségességét és jelentőségét az itt letelepedett magyarság szempontjából, de segített is gyakorlati munkával és szervezési tanácsokkal, amit a lapon keresztül bőven magyaráztak. Az Uj Előre nélkül nagyon nehezen tudtuk volna visszaverni a támadásokat, ami Szövetségünket érte az első években. De ez nem is kerülte el a kanadai magyar reakció figyelmét és most már megindult a támadás az Uj Előre ellen is, hogy Kanada területéről kitiltsák. Addig jelentgették és rágalmazták az Uj Előrét, míg végre 1928 őszén kitiltották Kanadából. Ahogy ez megtörtént,' uj lapot adtak ki Kanadai Jövő címen és ezt a lapot az Uj Előre olvasóinak megküldték. Mint az úri társaság észrevette, hogy az uj lapnak is a Betegsegélyző építése a célja, újra támadást indított ellene és egy párhetes megjelenés után ezt is kitiltották Kanadából. Ezek után még két különböző név alatt adott ki lapot az Uj Előre kanadai olvasóinak, amit újra kitiltottak. Ekkor a kanadai magyar reakció nagyot lélegzett. Úgy érezték, hogy most már övék a jövő, mert csak az ő kezükben lévő lapok terjesztik a Magyar Munkás Betegsegélyző elleni rágalmakat. Csináltak is ezek a lapok olyan rágalmi hadjáratot, amilyet csak a lap hasábja elbírt, hogy a Kanadában letelepedett kis csoport magyarságot a reakció karmaiba'kényszerítsék és úri módon elbánjanak velük. Megjelenik a Kanadai Magyar Munkás Korán örültek az Uj Előre kitiltásának, mert a Betegsegélyző várva-várt összeomlását csak nem érték el és ennek két oka volt amivel az urak nem számoltak. Először is a kanadai magyar munkások tisztában voltak a különböző ügynökök szándékaival és az őket támogató újságok céljával. A betegsegély ző építést akarták megállítani és a magyarság feletti befolyást maguknak biztosítani, hogy kihasználhassák és zsarolhassák a Kanadában letelepedett munkásságot. De a kanadai magyar munkásság ellentámadásba ment, még határozottabban mint eddig és megteremtette a kanadai Magyar munkás sajtót, melynek első példánya 1929 julíus hó 16-án jelent meg Hamiltonban. Amikor a haladó gondolkodású kanadai magyar munkásság látta, hogy az Uj Előre nem jöhet be többé Kanadába, legalábbis egyelőre nem, s a Betegsegélyző építéséért folyó munkát mind jobban támadták, elhatározta, hogy itt Kanadában, a magyar munkások szerkesztésében fognak egy magyarnyelvű munkás lapot kiadni. Az elhatározást akció követte, konferenciát hivtak egybe Hamiltonban, amire meghívták az Uj Előre szerkesztőségét, hogy gyakorlati tapasztalatukkal segítsenek a cél elérésében. Meghívták az Uj Előre kanadai olvasóit és a magyar munkásokat is, akik delegátusaikon keresztül képviseltették magukat városonként. A konferencián részletesen tárgyalták a munkás lap megjelenésének lehetőségét és a kezdeti gazdasági nehézségeket, amiknek leküzdésére terveket fektettek le. Az Uj Előrétől Fehér József jött el, aki nagy segítséget nyújtott a Kanadai Magyar Munkás lap megjelenéséhez, egyben segített a lapfenntartó gárda megszervezésében, a gazdasági alap kiépítésében és a további tervek lefektetésében. A lapbizottságok megalakultak végig Kanadában, minden magyarlakta településen, amit csak el tudott érni a munkás újság. A lapbizottságok végül kiépítették a Kafiadai Magyar Munkás Kultur Klubokat, melyeknek keretén belül működtek a lapbizottságok. Kultur- gárdákat szerveztek mindenütt, ahol erre lehetőség volt. Színielőadásokat rendeztek, koncerteket, bálokat, nyári kirándulásokat és ezen akciók jövedelmét a munkás sajtó támogatására fordították. Előfizetők szerzését vállalták és az egyes csoportok kihívták egymást versenyre, az előfizető szerzés és a sajtóalap megteremtése terén. A lap első szerkesztője Fehér (Dohány) József volt az adminisztrációs munkát Kristóf Ferenc vállalta és Botos István is nagy segítséget nyújtott ezen a téren. Ezekután a Munkás szerkesztői és munkatársai a következők volta: Bazsó Ferenc, Bacsics András, Balogh Sámuel, Tóth István, Dezső Tamás, Szőke István, Schafer Ádám, Nyerki Gyula, Megyesi Sándor, Durovec András, Weinrauch István, Karnok Lajos, Márkus István és mások. A szerkesztői munkához nagy segítséget nyújtott még a vidéki Munkás-levelezők gárdája, akik a bányákról, az erdők irtásáról, a nyugati farmerság, majd az ontarioi dohány, kukorica és cukorrépa-termelőkről, végül a városi ipari munkások nehéz küzdelmeiről Írtak. Ezzel segítették a szerkesztői munkát és bőséges információval látták el lapjukat, ezen keresztül a munkásolvasó táborát is. Az első hónapokban anyagi hiányok miatt a lap nem tudott megjelenni minden héten rendszeresen. Ha egy heti megjelenés pénzhiány miatt veszélyben volt, a közelkörnyéki lapbizottságokat értesítették a veszélyről. Ily esetben ezek és az olvasók a központi lapbizottságokkal együtt a saját zsebükből kotorászták elő a lap kiadási költségeit, hogy a következő heti szám megjelenése biztosítva legyen. Közben megbeszélték a további tennivalókat, erről értesítették a lapbizottságokat és az olvasókat. A felszólítás mindig eredménnyel járt és a támogatás nem maradt el. Ezek az események akkor zajlottak le, amikor a munkanélküliség a legnagyobb volt, több olvasó nem dolgozott, vagy csak részidőt dolgozott. A szerkesztőség tagjai is legtöbb esetben csak szalonnán és kenyéren éltek, mert a fizetés részükre sem volt meg. Többet éheztek, mint jóllaktak, hacsak valamelyik tehetősebb helybeli olvasó nem gondolt rájuk és meghívta őket egy ebédre, vagy a szerkesztőségbe vitte le a főtt ételt. Valenti Tóni kereskedőre emlékszünk még, aki ebben az időben gyakran megtraktálta a szerkesztői tagokat. Ezért tudott a Kanadai Magyar Munkás még a legnehezebb időben is fejlődni, mert a szerkesztői és lapfenntartó gárdája az olvasókkal együtt egyformán leikükön viselték a lap fenntartását és annak rendszeres megjelenését. Persze az Uj Előre lapszerkesztő gárdájának támogatása nélkül sokkal nehezebb lett volna a nehézségeket leküzdeni és csak hálával gondolhatunk testvérlapunk szerkesztőire, akik mindent megtettek, hogy az Uj Előre kitiltása után ne maradjunk egyedül a magyar reakció prédáinak. Nos, az eredmény az lett, hogy a Betegsegélyző elleni rágalmakat továbbra is visszavertük és évi 12—15 ezer dollár betegsegéllyel tudtuk támogatni Szövetségünk beteg tagjait. Lapunk még ma is szépen és eredményesen működik és az elmúlt 30 év alatt itt Kanadában csak az én emlékezetem szerint 12 reakciós, a leggyülöletesebb munkásellenes magyar lap szűnt meg. Tehát hiába volt a Betegsegélyző elleni rágalomsorozat, a kormány előtti piszkos áskálódás, az igazságot, az őszinte tenniakarást, a munkások harcias fellépését és összefogását ma már nem lehet egykét pökhendi útnak félresöpörni. A Magyar Szónak pedig sok szerencsét kívánunk a köv. harcias évekhez, hogy mint az Uj Előre örököse vigye harcát tovább és Kanadából is Ígérjük támogatásunkat továbbra is. Blaskó József Magyar családok hagyományos ; kedvence 50 éven át a SIMON : FISCHER: LEKVÁR ; A Fischer Simon-féle lek- vár a legnépszerűbb a világon. A legfinomabb válogatott szilvából készült. 4 Házi s ü t e m ényekben a * a Fischer Simon-féle lek- < vár egyedülálló. — Mint « finom gyümölcsíz kenyér- < re kenve szintén élvezetes ^ Keresse a hires Fischer Simon < lekvárt kedvenc üzletében .É. .A. .A. .A. .A. .A.-A. .A. .A. A. <4.-A -
