Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-15 / 11. szám
Thursday, March 15, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 3_ A lefegyverzés kérdései A U. S. Arms Control és Disarmament Agency jelentése szerint a hadi• kiadások csökkentése együtt kell, hogy járjon a békés célokat szolgáló beruházások arányos emelkedésével Békés versenyre szélii a Washington Egyetem Seattleből jelentik, hogy az ottani újságban, a Seattle Timesben felszólítás jelent meg Kennedy elnökhöz a Washington Egyetem fakultásának és az ott végzett diákoknak az aláírásával. Arra kérik az elnököt, hogy “békés versenyre vezesse az országot”. A 141 aláíró tiltakozik a kormány óvóhelyeket építő programja ellen, mert szerintük az csupán arra szolgál, hogy “elfogadtassa a néppel a kormány nemzetközi politikáját, amely az atom- és hidrogénbombás háborúra irányul.” Hatalmas tömeg üdvözölte Quadros volt brazíliai elnököt Dr. Janio Quadros, Brazília volt elnöke visszatért hat hónapi távoliét után, s mint mondta, Brazilia népét “az igazi függetlenség utján” szándékszik vezetni. Tiz ezer ember várta Quad- rost a kikötőben és kitörő lelkesedéssel kérték, hogy szólaljon fel.-Quadros hat hónappal ezeiűtt lemondott hivataláról. Nyilatkozatában kijelentette, hogy “reakciós erők gáncsolták abban, hogy Braziliát az igazi politikai és gazdasági felszabadulás felé vezesse” Külpolitikájában, mint elnök Quadros nyiltan támogatta Fidel Castro kormányát, ellenállt minden reakciós nyomásnak a Kuba elleni megtorló lépésre és a szocialista országokkal közelebbi kapcsolatok megteremtésének volt a hive. Belpolitikában alapos földreformot készült életbeléptetni, a földnélküli parasztok földhöz juttatása érdekében, azonkívül megerősíteni az ország valutáját. Távozása után Joao Goulart alelnök vette át az elnöki tisztséget, bár a feudális és katonai reakció meg akarta akadályozni ebben. Quadros politikai jelvénye a seprű volt. Ezt lobogtatta megérkezésekor is a reá várakozó tömeg felé. Beszédében kiemelte, hogy a nép elnyomása és kizsákmányolása növekszik Braliziában. Nem beszélt legközelebbi terveiről, de a hozá közelállók véleménye az, hogy az októberben lefolyó országos választásokban részt fog venni és a politikai irányvonala érezhető lesz annak eredményében. Washingtonban Kennedy elnök sajtókonferenciáján szóvátették azt a kongresszusban benyújtott törvényjavaslatot, amely kizárná Braziliát az Alliance of Progress programból, megtorlásként az amerikai telefonmonopólium tulajdonának államosításáért. Kennedy válaszában kifejtette ellenzését ezzel a törvényjavaslattal szemben, hivatkozva arra, hogy “senki sem vonhatja kétségbe egy kormány jogát magántulajdon államosítására, megfelelő kártalanítás ellenében”. Az Egyesült Államok és Brazilia kormánya között tárgyalások folynak errevonatkozólag az ügyben. A Rio Grande do Sul telefonhálózatát, amely a New Yorkban székelő International Telephone and Telegraph Corporation tulajdona volt, az állam kormányzója február 16-án állami kezelésbe vette át azzal a megokolással, hogy a monopólium nem hajlandó a telefonszolgálatot a szükségnek megfelelően kiterjeszteni, mert szerinte profit szempontjából nem kifizetődő vállalkozás. Bundeswehr-egységek kiképzése Törökországban és Hollandiában A Bundeswehr, a nyugatnémet hadsereg Törökország területét egységeinek kiképzésére használja fel. Sajtójelentések arról adnak hirt, hogy a nyugatnémet légierő egységei Törökország felett gyakorlórepüléseket hajtanak végre, sőt, mint a Tercüme cimü lap jelenti, a nyugatnémet pilóták a közelmúltban éleslövészettel egybekötött hadgyakorlatokat tartottak. A napokban megtartott égei-tengeri töfek hadgyakorlatokon viszont két nyugatnémet hadihajóraj vett részt. Lapjelentések szerint jelenleg diplomáciai tárgyalások folynak arról, hogy a NATO keretében nyugatnémet katonai egységet képezzenek ki holland területen is. A holland hadügyminisztérium nem volt hajlandó nyilatkozni a tárgyalásokról, de az Algemeen Dagblad tudni véli, hogy' a kiképzés első szakaszában több ezer főnyi újonc nyugatnémet katona fog részt venne. WWWWWWWWWWWWWWWWWWWWMWW ANGLIA országos bányászszakszervezetének skóciai szervezete tiltakozást jelentett be a francia eotőemyös csapatok tervezett angliai kiképzése elíers. Az egész világ feszült érdeklődéssel tekint a genfi értekezletre, ahol 18 állam képviselői a napokban ültek össze a leszerelés kérdésének a megvitatására. Ez a kis svájci városka, mint már annyiszor a modern történelemben, ismét az emberiség reményeinek a szintere. A békés fejlődés jövője forog ott most kockán. Ha sikerül megegyezni a hatalmaknak és valóban megkezdik a lefegyverzést, akkor szinte beláthatatlan távlatok nyílnak meg a békés épitőmunka és kutatás terén az egész világon. Az eddig fegyverkezésre fordított óriási összegeket az ipar és mezőgazdaság, valamint a tudományok és kutatás céljaira fordíthatják és ezzel az egész emberiség életszínvonala hatalmas ugrással emelkedhet. De az általános lelkesedés örömrivalgásába nagyon gyakran vegyülnek disszonáns hangok is. Egyre sűrűbben merül fel az utóbbi időben itt Amerikában politikusaink beszédeiben és folyóirataink, újságjaink hasábjain az az aggodalmat tükröző kérdés, hogy vajon az Egyesült Államok megengedheti-e magának a leszerelés luxusát? Nem okoz-e a leszerelés gazdasági válságot? Hisz a második világháború óta a katonai és fegyverkezési kiadások igen jelentős szerepét töltenek be nemzetgazdaságunkban. Az értéktőzsde minden olyan hírre, ami a lefegyverzéssel kapcsolatos, nagyon érzékenyen reagál és a “békefélelem” kitörése mindig jelentős áresést idéz elő az értékpapíroknál. Ezek a kérdések kormányunk irányítóinál nyilván nagy szerepet játszanak, ők elsősorban a leszerelés gazdasági vonatkozását veszik tekintetbe és nem az erkölcsi vagy életszínvonalbeli hatását. Ezek náluk csak másodrendű tényezők lehetnek. A leszerelés gazdasági vonatkozásai valóban igen jelentősek. Az ország teljes termelési értékének 10 százalékát a hadiipar állítja elő. (A termelés teljes értékébe nemcsak az előállított áruk mennyisége számit bele, hanem a szolgálatoké is.) Az összes kutatások és beruházások összegének felét a hadiipar szolgáltatja. Ha már most a hadiipart kikapcsolják a nemzet gazdasági életéből, akkor ez természetesen többmillió munkás és alkalmazott elbocsátásával jár majd. Hogyan tudják ezt a rengeteg munka- nélkülit elhelyezni, amikor a munkapiacra lépő munkavállalók száma évről-évre emelkedik és ugyanakkor a termelékenység is rohamosan növekszik az automáció folytán? A Kennedy-kormány ezeknek a problémáknak a megoldására állította fel a United States Arms Control and Disarmament Agency-t. Ennek az ügynökségnek természetesen a lefegyverzés gyakorlati kérdései, a nemzetközi ellenőrzés és a Nyugat-Kelet között folyó tárgyalások tartoznak a munkakörébe. De ugyanilyen mértékben kell, hogy foglalkozzon a leszerelés kérdésének gazdasági kihatásaival is az amerikai iparra, kereskedelemre, stb., valamint avval, hogy milyen preventív intézkedésekkel lehet ennek hatását csökkenteni. Az ügynökség gazdasági osztályának a feje Emile Benoit, a Columbia University docense. Számos szakértő közreműködésével Benoit a múlt hónapban készítette el első jelentését a lefegyverzés gazdasági hatásáról. A jelentés főbb észrevételei a következők: 1. A lefegyverzést feltehetőleg fokozatosan hajtják majd végre az egyes államok, 10 vagy 12 év alatt. A lefegyverzéssel párhuzamosan egyre nagyobb összeget fordítanak majd az ellenőrző és rendőri erőkre csakúgy ahogy a polgári űrkutatás és a nukleáris energia felhasználásának a programja is jelentősen megnövekszik. Egyáltalán nem valószínű, hogy a leszerelés azonnali gazdasági válságot idézzen elő az Egyesült Államokban. 2. Az állandó hadikiadások megszűnése viszont komoly visszahatást okozhat és kerékkötője lehet az általános gazdasági fejlődésnek és a kormány azonnali és hatásos közbelépését igényli. 3. Vannak olyan gazdasági ágak, ahol a kormánynak jelentős segítséget kell majd nyújtani, mert a magángazdaságok képtelenek pótolni a katonai .kiadások kiesését. Ettől már előre irtóznak persze a magánvállalkozás >k . . 4. A lefegyverzés által felszabaduló összegek békés fejlődés céljaira való befektetése csak üdvös lehet a nemzetre nézve és az ilyen befektetések következményeitől semmiesetre sem kell félni. Benoit és csoportja által benyújtott jelentés tehát egyenesen előnyösnek tartja a lefegyverzés hatását a nemzetgazdaságra nézve. Persze# csak abban az esetben, ha a kormány valóban komolyan veszi a rá háruló feladatokat és élére áll az átszervezés nagy munkájának és nem bízza azt a magánvállalatok kényére-kedvére. A lefegyverzés egyetlen vesztesei a hadivállalkozók lesznek, akik soha nem állítottak elő békés célokat szolgáló termékeket. Ezeknek majd problémát okozhat az, hogyan viszik át tőkéjüket a békés fogyasztói javak vagy termelőeszközök gyártására. A lefegyverzés programja A kormány a gazdasági kérdésekből indul ki, amikor a lefegyverzés gyakorlati menetét megtervezi. Ezért nem várható, hogy 1965 előtt érdemében hozzáfognának a megvalósításához. 1965 után négyszer hároméves ciklusokban hajtják majd "égre előreláthatólag, tehát 1977-re fejezik be. 1965-ben az Egyesült Államok katonai kiadásai kb. 60 milliárd dollárra ugranak és 7,000,000 ember áll majd a “védelmi program” szolgálatában. A következő három évben ez a hatalmas kiadás 17 milliárddal csökken. Az azutáni ciklusokban, sorban 12, 10 majd végül 7 milliárd dollárral csökken a kiadások összegeEzzel egyidőben az ellenőrzés céljaira létesített nemzetközi erők fenntartásának az Egyesült Államokra eső része 7,000,000,000 dollárra emelkedik majd a leszerelés utolsó hároméves ciklusában. A polgári űrkutatás és a nukleáris energia programja pedig 10,000,000,000 dollárra ugorhat ugyanebben a ciklusban. Ha tehát a békés fejlődés céljainak az előmozdítását szívügyüknek tekintik hatóságaink, akkor nem kell félnünk a leszerelés következtében beálló depressziótól és az ezzel együtt járó munka- nélküliségtől. Amilyen mértékben csökkentjük a fegyverkezésre fordított kiadásokat, olyan, vagy vele arányos mértékben emelhetjük a békés célokra fordított összegeket. Ez gyakorlatban a következőképpen mehet végbe: 1965-től kezdve, az első három évben 15 milliárd dollárral csökkentik a hadikiadásokat, vagyis évenként 5 milliárddal. Ez az össznemzeti termelésnek kevesebb, .mint egy százaléka. A második világháború után a csökkentés 30 százalékot tett ki az ösfeznemzeti termelésben, mig a koreai háború után 3 százalékot. Igaz viszont, hogy a jelenlegi 5 milliárdos csökkentés nagyobb válságot okozhat a gazdasági életben, mint a háború után. Akkor a fogyasztási javak háborús kiesése következtében a vásárlási kedv hatalmas mértékben fellendült. Mig most az 5 milliárd dollár kiesése 10,000,000,000 esetleg 12,000,000,000 dolláros csökkenést okozna a fogyasztási javak vásárlása terén egy év alatt. A fő probléma — állítják a szakértők — nem gazdasági, mert ennek ellensúlyozására rendelkezésre állnak az eszközök. Hanem sokkal inkább lélektani. Ha a pesszimizmus megveti a lábát az üzleti életben és ehhez még egy nagyobb értéktőzsdei áresés is járul, akkor ennek hatása nagyon rossz lehet. Sokkal nagyobbarányu munkanélküliség lenne a következménye, mint a második világháborút követő években, vagy a koreai háború befejezése utáni időben. Nem szabad ugyanis elfeledni, hogy a munkavállalók száma rohamosan növekszik minden évben és a termelékenység is óriási mértékben emelkedik ugyanakkor. A törvényhozók felelőssége A lefegyverzés gazdaságilag zökkenésmesntes me<rv; --iésa döntő mértékben függ attól, hogy a kongresszus ad e az elnöknek különleges felhatalmazást gyors intézkedésre. Ha továbbra is csak a költségvetés kiegyensúlyozottságára he~ (Folytatás a 75-ik oldalon)
