Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-01-11 / 2. szám

et ÉKES AZ AMERIKAI MAGYAR HALADÓ SZELLEMŰ SAJT« Csodálattal eszmélünk rá. Bár 60 év az idők végtelenjé­ben elenyésző fogalom, a mi részünkre, akik napról-napra tapossuk az élet malomköveit, a 60-ik év fontos és számot­tevő határállomás minden körülmények között. Amikor el­érjük, van mire visszapillantanunk. És mert gondolkodásmódunk, világszemléletünk haladó irányzatú, ezen az ünnepélyes évfordulón megállunk egy percre, visszapillantunk, de csak azért, hogy emlékeinket, a 60 év tapasztalatait áttekintsük és hogy az ezekből merí­tett tanulságokat a jelenben és az előttünk álló jövőben hasznosíthassuk. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y. Vol. XI. No. 2. Thursday, January 11, 1962 NEW YORK, N. Y. A Kongresszus uj ülésszaka A költségvetés legnagyobb tétele: 51 billió dollár hadikiadás Vajon hányán vannak, vagy egyáltalán van-e még olvasó, aki ott volt az első lapszám megjelenésekor? Kalaplevéve szeretnénk köszönteni. Olvasótáborunk minden tagja köl­csönös megbecsülésre tarthat igényt, mert kivétel nélkül a maga érdemének tekintheti, hogy sajtónk 60 év viszontag­ságos küzdelem után él, egészséges és fáradhatatlanul végzi | a megindulásakor magára vállalt feladatot. Országos sajtókonferenciánk kimondotta: 1962— Jubi­leumi Év! A “képletes” perc, amelyre megállunk, hogy a 60 évre visszapillantsunk — egy egész évig fog tartani. A visz- szapillantás ünnepélyes, felemelő folyamat lesz, amelyben olvasótáborunk minden tagja részt fog venni. Kinek ne volna valami mondanivalója szeretett lapjával kapcsolatban. Ha visszapillant az eltelt időszakra, amióta öntudatosan először vette kezébe a Magyar Szó elődjét, ki­nek ne volna emlitésreméltó emléke, amit meg szeretne osz­tani, tanulságul, lelkesítőül, vagy a saját maga kielégítésére. A Magyar Szó hasábjai nyitva lesznek minden egyes olvasó részére. Kérjük és elvárjuk, hogy a Jubileumi Év alkalmából minden egyes olvasónk fejezze ki ünnepélyes érzelmeit, ha nem másként egv rövid üdvözlet formájában. Az elmúlt 60 év története van benne a Magyar Szó múltjában és olvasói­nak minden visszaemlékezésében. Az Ügyvezető Bizottság az egész országra és az egész év­re szóló ünnepi program kidolgozását vette tervbe. Az első nagy esemény New Yorkban lesz, nagyszabású Jubileumi Bankett keretében, február 18-án, amely alkalomra megje­lenik a Magyar Szó Jubileumi Ünnepi Száma. Ezt olyan ter­jedelemben jelentetjük meg, amilyent az olvasóink, baráta­ink, külmunkatársaink beküldött cikkei, levelei vagy üdvöz­letei szükségessé tesznek. Jubileumi Bankettek lesznek másutt is, a nagyobb magyar lakta városokban. Az Ügyvezető Bizottság minden szűk-j séges hozzájárulást megad, hogy ezek sikeresek legyenek. 60 éves jubileum nem gyakori esemény, minden emberi életében csak egyszer fordul elő. Ennek fényében és tekin­tettel lapunk elterjedt voltára, a Magyar Szó 60 éves jubi- ; leumát nemzetközi eseménynek is értékelhetjük és meg va- j gyünk győződve, hogy sok országban élő barátaink is meg- j emlékeznek róla az év folyamán. Amikor olvasóink figyelmét az előttünk álló tartalmas j Jubileumi Év mélyenjáró jelentőségére felhívjuk, működé­sűnket azzal indítjuk meg, hogy szeretettel üdvözöljük min- j den előfizetőnket, olvasónkat, hirdetőnket és barátunkat és ! felkérjük őket, hogy tartsunk össze és együttesen tegyük emlékezetessé a Jubileumi Évet sajtónk megerősítésére és a tartós béke biztosítására. AZ IMPÉRÍAÜSTÁK KIMUTATJÁK FOGOK FEHÉRJÉT A N.Y. Times múlt héten oldalas cikkben foglalkozott azzal a dokumentummal, amit az Egyesült Államok a latinameri­kai országok képviselőinek nyújtott át még múlt év decem­ber 6-án, de amit csak most, az Amerikai Országok Szerve­zete január 22-ére Punta Del Este-be összehívott gyűlése előtt hoztak nyilvánosságra. A Kongresszus uj üléssza­kának e héten történő meg­nyitása előtt, ahol Kennedy elnök meg fogja tenni jelen­tését a “State of the Union”- ról, az adminisztráció felvilá­gosító gyűlést tartott a Kong­resszus vezető politikusai ré­szére az előirányzott tervei­ről. A gyűlés előtt a Fehér Házban reggelit szolgáltak fel a mindkét politikai párt­hoz tartozó törvényhozóknak. Az értekezlet legfontosabb pontja a “védelemre” elő­irányzott 51 billió dolláros költségvetés volt. Robert S. McNamara védelmi miniszter részletezte, hogy miért kell az Egyesült Államok katonai hatalmának m e g e r ősitése szempontjából a tavalyihoz képest 9 billió dollárral emel­ni a hadikiadás költségveté­sét. Howard C. Peterson, Ken­nedy különleges tanácsadója a nemzetközi kereskedelmi ügyekkel kapcsolatban, ismer­tette azokat a változásokat, amiket az adminisztráció szükségesnek lát a külkeres­kedelmi mérleg egyensúlyo­zása szempontjából bevezet­ni. Ezek. a változások főleg a vámtarifa csökkentésére és az ebből eredő újabb belső problémákra terjednek ki, u. m. egyes iparok szubvencio­nálása és a munkájukat vesz­tett alkalmazottak részére munkaalkalomról való gon­doskodás. Kennedy elnök a kongresz- szusi politikusok támogatását keresi kiil- és belpolitikai ter­veinek a törvényhozásban va­ló elfogadtatására. Utóbbihoz tartozik valamilyen orvosi el­látás biztosítása az idős pol­gárok részére, azonkívül adó­reformok végrehajtása. — Egyes megfigyelők szerint Kennedy hajlandó megalkuvó politikát folytatni, fontos en­gedményeket tenni, hogy meg nyerje a reakciós koalíció (déli demokraták és északi republikánusok) támogatá­sát. Az első áldozat a múlt ülésszakon a közművelődés megsegítésére benyújtott tör­vényjavaslata volna, amit hajlandó elejteni a külkeres­kedelem erősítésére vonatko­zó javaslata érdekében. Rusk külügyminiszter kü­lön értekezleten ismertette az adminisztráció k ü 1 politikai terveit. Kongóra vonatkozóan kijelentette, hogy addig nem állhat helyre az egyensúly, amig Katanga és-a központi kormány között hatalmi ver­seny folyik. A Kongresszus ülésszaka szerdán nyilik meg, Kennedy elnök csütörtök délben ter­jeszti elő hivatalosan a “State of the Union” üzenetét. A NYUGATNÉMETEK NEM HAJLANDÓK TÁRGYALNI A SZOVJETTEL A szovjet külügyminiszté­rium a múlt év december 27- én Hans Kroll nyugatnémet nagykövetnek jegyzéket nyuj tett'át, amelyben utalt arra, hogy a két ország között megkezdődhetnének a tárgya­lások. A jegyzék a német kér­déssel kapcsolatban Nyugat- Berlin problémáját is felveti, aminek megtárgyalását java­solja. Adenauer kancellár január 8-án nyilatkozott a szovjet jegyzékkel kapcsolatban és mereven elutasította, azzal a megjegyzéssel, hogy nem tar­talmaz “semmi újat”. A bonni kormány sajtófőnöke, Felix van Eckhard, már a kancellár nyilatkozata előtt röviddel ki­jelentette, hogy a nyugatné­met kormány nem hajlandó tárgyalni. Ezt azzal indokolta meg, hogy a jegyzék “világo­san megkísérli szétszakítani a nyugati szövetséget, azt ál­lítva, hogy Bonn szövetsége­seit nem érdekli az ország egyesitése.” A nyugatnémet kormány sajtófőnöke mereven elutasí­totta a szovjeté jegyzéknek a német semlegességre vonatko­zó javaslatát is. Macmillan látogatása A nyugatnémet közvéle­ményt az angol miniszterel­nök látogatása foglalkoztatja, aki január 8-án este érkezett Bonnba, hogy Adenauer kan­cellárral tárgyaljon. Macmil­lan előreláthatólag a németek pénzügyi segítségét fogja kérni a német földön állomá­sozó angol. Rajnai Hadsereg fenntartásával kapcsolatban. «VMMmvLwmvuvtuMHmwuHUM tuu\«\u\\muvw Folynak a tárgyalások a villamosi parban New York város helyettes munkaügyi megbízottja uj bérrendezési javaslattal állt j elő a villamosipari dolgozók és ! vállalkozók tárgyalásán. Az építkezéseknél dolgozó 9,000 villamosipari dolgozó ugyanis e hó 11-én akar sztrájkba lép­ni a 4-órás munkanapért. A villamosipari dolgozók azért ragaszkodnak szilárdan a rövidebb munkahéthez, mert az automatizálás előre­haladása nagyarányú munka- nélküliséggel fenyegeti őket. Van Arsdale, a szakszervezet vezetője kijelentette, hogy a szakma munkásai át akarnak | törni a jelenlegi munkahét^ i “akadályon”, ami az egész or- jszág iparánál uralkodó, hogy j ezzel példát és bátorítást I nyújtsanak az összes épitő- ! ipari dolgozóknak, akiknek ' rövidesen ugyanúgy szembe I kell nézniök az atomatizálás j veszélyével, mint most a vil- j lanyszerelőknek. TEXASBAN betiltották a { “balloon kenyér” sütését. A | pékek az egyfontos cipókat ! másfélfontos nagyságra fuj- j ták fel, hogy “többnek nézzen ki”. Mellékesen, hogy többet t számíthassanak érte. A dokumentum nem egyéb, mint egy kis országnak a belső ügyeibe való beavatkozás, célja: felsorakoztatni Kuba ellen. a latinamerikai országokat. A “forradalmi Egyesült Államok megbírálja a Castro-kormány működését és meg­állapítja, hogy Castro elárulta Kuba forradalmát.” A történelem olyan közeli eseményeiről -van szó ebben a dokumentumban, hogy kevés kutatás szükséges annak meg- állapitásához, hogy “a cápa újra fel akar falni egy kis szardíniát.” Amint a kubai nép elkergette Batistát, az amerikai támo­gatással uralmon tartott véreskezü diktátort, az Egyesült íllamok követe felkereste az uj kormányt és értésére adta, íogy ha nem nyúl az amerikai monopóliumok vagyonához, ikkor minden rendben lesz. A kubai kormány lassan és nyugodtan arra törekedett, hogy megoldja azt a rengeteg problémát, amit a kis sziget­ország örökölt. Felszámolni az analfabétizmust, keresztülvin­ni a földreformot, orvost adni a betegeknek, kenyeret a nép­nek, igazságot a szegényeknek. (Folytatás a 3-ik oldalon) BUDAPEST MOSOLYOG A kritika humora és a humor kritikája szabadon bontakozik ki a magyar fővárosban Lapunk már régóta ir ar­ról, hogy a sokat emlegetett “kommunista elnyomás alatt nyögő” szülőföldünkön a vé­lemények szabad megnyilvá­nulásának nem szabnak szűk korlátokat. A kritika érvénye­sülésének számos jelét látták azok, akik visszalátogattak a Duna-Tisza vidékére. Ez most a New York Times jan. 5-iki számában megjelent cikkel kapcsolatban jut az eszünkbe. A Budapestről érkező As­sociated Press jelentés azt emeli ki, hogy a magyar rend szer megengedi az éles szatíra kifejezését is azokkal a hi­bákkal és hiányosságokkal szemben, amelyek előfordul­nak a mindennapi életben, sőt vezetői maguk is csatlakoz­nak a hahotázókhoz. Ezzel kapcsolatban egy 4 és fél órás televíziós előadás­ról szám:! be, amelyet nem­rég mutattak be a pesti tele­vízión. A dai’abot az egyik nagy színházban folyó elő­adásról közvetítették és az országban mintegy 2,000,000 ember nézte végig. A felvevő­gép lencséje gyakran tévedt a közönség első soraira, ahol a kormány tagjai foglaltak helyet és láthatólag nagy él­vezettel szemlélték az elő­adást. (Folytatás a 10-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents