Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-08 / 10. szám
12 AMERTKAl M try \ v Q7Ó TTTTVC\T?TAV WORD Thursday, March 8, 1962 R1 AREN ITS JÓZSEF, a j árási párttikár azt rnondia. ezt majd valahogy eligazítják a megyével. Átmenetileg feltétlenül szükség van erre is. De a végleges megoldás a munkaalkalom megteremtése. Tavaly a nagyharsányi termelőszövetkezet mérlegmannyal zart. Kevés volt a munkaerő. önkéntesen áttelepült Kisharsányba. Nagy- harsányba 35 alsószentmártoni cigánycsalád. Az idén 24 forintos munkaegységet tervezett a tsz., és 32 forintot fizetett. Persze, nemcsak a cigányok munkájából. De abból is. S azok. akik áttelepültek, a tsz-ben kezdtek valóban emberi életet élni. Alsószentmártonban nincs több föld, máshol meg a megyében munkaerőhiány van. Szervezett áttelepítéssel — természetesen önkéntes alapon — állandó munkához, végleges letelepedéshez lehelne juttatni azokat a cigánycsaládokat, akiknek problémája a községben megoldhatatlan. Általános tapasztalat, hogy a legkönnyebb azoknak a cigányoknak a sorsa, akik kis közösségben laknak, tsz-tagokká válhatnak. Nemcsak a munkahelyen, hanem a szövetkezeti élet minden vonatkozásában egész nap valóban együtt élnek a dolgozó parasztokkal. Ócsárdon 40 család van. ezeket felvették a tsz-be, dolgoznak, házat építenek vagy vesznek, több párttag, munkásőr, tanácstag van köztük. A rózsafai tsz egyik üzemegységébe, Bánfán szintén felvették az ott élő cigánycsaládokat. Nemcsak a férfiak, hanem az asszonyok s a gyerekek is rendszeresen dolgoznak a tsz-ben. A cigányok legtöbbjének nincs tartaléka. Az első esztendőben máshol vállalnak alkalmi munkát, olyat, amelyik azonnal fizet. De Bánfán a belépők a kö-» zös tartalékból családonként 7—10 mázsa gabonát, hasas sertést, üszőt, pénzt kaptak. Ezzel kitartanak a zárszámadásig, és évek alatt vissza- förlesztik az előleget. HÁTTÁ JÓZSEF, a tsz elnöke nagyon megszívlelendő véleményt formál. “A szocializmus építéséből a cigányok sem maradhatnak ki,-nekik is törekedni kell, de ha mi magukra hagyjuk őket, semmi sem lesz belőlük.” Azokban a községekben, ahol több a munkaalkalom és nagyobb a törődés, valóban könnyebb a kibontakozás. A versendi statisztikai, adatok nagyon emlékeztetnek az alsószentmártoniakra. Itt 110 cigánycsalád. 440 cigány él. Ezen a környéken — ha nem is elegendő — több a munka- alkalom. Százötven cigány állandóan dolgozik. Építési vállalatoknál, állami gazdaságokban, útfenntartóknál. Vannak itt is munkát keresők,, de lényegében egy család sem marad kenyér nélkül. A versendi cigánysoron a háború előtt nem volt cseréptetős ház, ma már csak két házon maradt szalmatető. Akkor egy házban volt villanvvilági- tás, most már csak három házban ég petróleumlámpa. Ruha, tűzhely csak zsibvásárról került azelőtt a versendi cigánysorra. Most ünnepen öltözködésben olyan ez a falurész, akár a város, és hétköznap is ritka a mezítlábas gyerek. (Innen a versendi cigánysorról nőtt ki Garai Ferenc, a szajki tanácselnök, akiről előző riportunkban számoltunk be.) S a kezdődő jóléttel, a rendeződő lakásviszonyokkal. az állandó munkával egviitt növekszik a kulturszinvonal, az iskolázottság is. Világos, hogy olyan körülmények között, amilyeneket Al- sőszentmártonban tapasztaltunk, a gyerekek nem tudnak tanulni. Ott az első vagy a második osztályba jár majd minden cigánygyerek, ötödikes egy sincs. Versenden már most más a helyzet. Nyolcadikba egy cigánygyerek jár, hatodikba hét, ötödikbe tizenhat. Mindig többen és többen jutnak el a felső tagozatra, és a tapasztalat szerint azok, akik az ötödikig bírják, el is végzik az általános iskolát. A versendi iskola igazgatója, Mag Mihály és a cigányproblémával sokat foglalkozó pedagógusok, Kozma Józsefné — a kulturház, valamint a ci- gánykulturcsoport vezetője — és Schummer Ferenc tanár, az újjászervezett úttörőcsapat vezetője bizakodnak, hogy a mostani alsósok 90 százalékát elviszik már a nyolcadik osztályig. —• Állítom — mondja Mag igazgató —, hogy szeretettel, akarattal, pedagógiai tudással, viszonylag valamirevaló normális otthóni körülmények között, két év alatt is nagy változást lehet elérni a cigánygyerekeknél. A SZÜLŐI MUNKAKÖZÖSSÉG 18 tagjából 4 cigány. Először az iskola történetében. Hetven tagú énekkaruk van, cigány, nem cigány vegyesen ,kinek milyen a hangja. Szeptemberben az első héten öt cigánygyerek hiányzott. Egyenként végiglátogatták őket. Egvet felmentettek, teljesen indokolt volt, rettenetes körülmények között él, eggyel még vannak bajok, három rendesen jár iskolába, és köztük az egyik olyan tehetséges matematikus, hogy már keresik neki Pécsett a kollégiumi helyet, érdemes tovább taníttatni. Látszólag nem nagy cél, amit ezek a pedagó- gusok maguk elé tűztek. Szeretnék, ha a gyerekek elvégeznék a nyolc általános iskolát. Máshol ez természetes igény, itt harc kérdése, kultur- misszió. Hiszen a munka, lakás, iskola hármasából, amely végső soron megoldja a magyarországi cigánykérdést — az iskola a jövő szempontjából talán a legfontosabb pillér. Az állandó munka és az emberi otthon a szülőket kiemeli a régi viszonyok közül, de a gyerekek előtt az iskola további távlatokat nyit. Biztos, hogy mire ők felnőnek, cigánykérdés — úgy, ahogy most van — már nem lesz Magyarországon, legfeljebb csak mint a múlt halvány emléke. AZOK A CIGÁNYOK, akik állandó munkához jutottak, megtették az első — a legnagyobb— lépést a cigánykérdés megoldása, a teljes asszimi- lálódás felé. De nem mindegy, hogy a körülöttük élő nem cigány lakosság, és főként az állami és társadalmi szervek hogyan bánnak velük, hogyan segítik őket. Gazdaságilag nagyjából azonos helyzetben vannak a komlói és pécsi bányász cigányok, mégis merőben másképp alakul a sorsuk. Komlón négy évvel ezelőtt a városi tanács végrehajtó bizottsága intézkedéseket hozott a cigánykérdésben. Szó szerint idézzük: “A vb a cigányok letelepedési helyéül a Kossuth-aknától a 111. aknáig vezető ut melletti területet jelöli ki”. Szó van még ebben a határozatban beiskolázásról, a telepen tartandó előadásokról, építőanyag juttatásáról is. Az utóbbiakat szinte egyáltalán nem hajtották végre, szigorúan betartották viszont a letelepedésre vonatkozó határozatot. Cigánynak máshol — hivatkozva erre a rendelkezésre — házépítési engedélyt sem adnak, és erről az alkotmányba ütköző álláspontról hivatalos tanácsi iratokat állítanak ki, A Kossuth-aknánál a házszámtáblák szövege: “Komló, Cigánytelep.” Sőt, a teljes elszigetelés további lépéseként elhatározták, hogy itt külön cigányiskolát építenek. Más kérdés, hogy a megyei tanács vezetői — akik jól látják a megoldás útját — ennek az iskolának a felépítését már nem engedélyezték. KÜLÖNFÉLE EMBEREK laknak a Kossuth- aknai cigánytelepen. Munkába még csak bele-be- lekóstoló erdei munkások, akik köbméterre dolgoznak, és senki sem veszi szigorúan, hogy mindennap kimennek-e a munkahelyre. Vannak épitó munkások is, aztán bányászok, csillések, vájárok. Olyan vájárok, akik a bánya megbecsült dolgozói, s akik a legtöbb esetben nem cigány csillésekkel dolgoznak. Nem egyszerű munkába kezdeni — ráadásul a nehéz bányamunkába — ezeknek a nagy fizikai erőkifejtéshez általában nem szokott embereknek. Nehéz beletörni a bánya fegyelmébe. Akad. aki öt ízben lépett ki: először csak néhány hétig járt be, majd mind hosszabb ideig, és most már 1959 eleje óta megszakítás nélkül dolgozik a Béta-aknán. A III.-as akna párttitkára és üzemvezetője nagy elismeréssel beszél Orsós Ferenc vájárról, aki három éve kiválóan vezeti munkacsapatát, de azokról a csillésekről is, akiket még átmenetileg sem engednek más munkára a vájárok, nehogy végleg elvegyék őket a csapattól. A domboldal kicsi “házait” — ezeket a sárból készült putriszerü építményeket — végigjárva, szinte letapogatható a fejlődés sok-sok állomása. Orsós Vince 17 éves erdei munkás. 700—800 forintot keres havonta, kis, legfeljebb 2x2 méteres kalibában lakik. Kéthónapos a kislánya. Az ablak itt sem nyitható. Falba illesztett kis üvegdarab. Kint hideg van, tele a lyuknyi “szoba” párával. De a kisbaba arcát letakarják. Cuclisüveg- ben van a hideg tej, ezt kapja, ha felsír. Orsós József bányász már kisebbfajta házat épített. Van benne egy ágy — nyolc emberre—, sparherd, telepes világvevő, gombnyomással kapcsolható. A férfi 30 éves az asszony 25, legidősebb kislányuk már 11 éves. Hat gyerek van itt, a legfiatalabb a két iker, a fiú kék, a lány rózsaszín kelengyében. De iskolába egyik sem jár. Azt mondja apjuk: “A lányok nem járnak iskolába. de a fiam (6 hetes) majd igen. ő úgy megy majd iskolába, hogy talán még majd taxit veszek neki!” AUTÓT gondol, taxit mond. Nyolc órán át úgy él. mint a többi bányász, közösek az örömök, a gondok. Aztán visszajön ide, ahol olyan furcsán keveredik a nem is egészen négy évvel ezelőtti múlt (akkor jöttek ki az erdőből) és a talán nem 'is négyévnyi távlatban levő jövő. Nincsenek egy kilométernyire sem a tanácstól. Hát miért nem jön ide ki valaki? Miért nem kényszerítik — ha kell, büntetéssel is — az iskolatörvény betartására? Mert itt ez is segítség lenne. Ezeken az embereken már csak nagyon kicsit kellene mozdítani, hogy kilépjenek a múltból. Mert mi van az ut túlsó oldalán ? A teleppel szemben- kétszobás konyhás, kamrás, fürdőszobás villa is áll — Kalányos István cigány vájár háza. 120 ezer forintért, 43 ezer forint OTP-vel építette. Az egyik szobában ócska bútor, de a másikban fényezett háló, csillár, magyar perzsa. A havi kereset 3000—3900 forint. A három gyerek közül a 10 éves fin zeneiskolába jár, zongorát akar venni az apja. S nem messze innen Kalányos József háza. ö is bányász, “jó szerencsét”- tel köszönnek itt, és a gyerekek harmadik, negyedik és hatodik általános iskolába járnak, jól tanulnak. Két ház áll szemben a teleppel. Ezeknek gazdái rövid ideje — pár esztendeje — még odafent éltek! Csak néhány kilométer ide a pécsi Majális tér. Pécsett évek óta dolgozik a tanács mellett a cigány-albizottság. Nincs pénzük, “beruházási keretük", nincs hivatali hatalmuk, csak szivük van és akaratuk a cigánykérdés megoldására. Kidolgozták az olcsó ikerházak tervét, és keresztülvitték a tanácsülésen, hogy bontási anyagot kapjanak azok a cigánycsaládok, amelyek építkezni akarnak, és segítenek is majd a bontásnál. Tanácsokat adnak, beszélgetnek, emberként kezelik a cigánytelepek lakóit, s ma már bárkit nyugodtan elvihetnek megmutatni: igy élnek a legrosszabb helyen, a Majális téren a pécsi cigányok. Ez a “tér” a Komló felé vezető minit mentén az a kis erdőcske, ahol régen a munkások a május 1-i ünnepséget tartották. A telep lakóbizottsági elnöke Bogdán József bányász. Egyszobás 5x6 méteres —vert falu lakása van cseréptetővel. Fényezett bútor, fésülködő tükörrel, csillár, és együtt van már a pénz a televízióra is. Itt, az erdőben három házban villany is van, mindenütt külső égőkkel, ha valaki jön, azonnal meggyujt- ják. hogy tájékozódni lehessen a döngölt földü tiszta “utcán.” Csonka Ferencék újságot is járatnak, igaz, postás nem jár ide, a miiut menti husboltban hagyja a lapot. Csonka Ferenc most tett segédvájári- vizsgát, bátyja, Csonka János vájár a honvédségnél tanult meg irni-olvasni. A bányászakadémiára jár. Az ő feleségétől hallani: “A mi gyerekeink már nálunk műveltebbek lesznek.” S amikor a cigánybizottság elmondta, hogy tiz család kaphat bontási anyagot, lakógyűlés jelölte ki az első lakáshoz jutókat. Egyelőre húsz lakás épül, de csak minden másodikba kerül cigány, mert Pécsett már pontosan értik az újat, nem építenek “tiszta” cigánytelepet. A cigány lakógyűlés mondja ki, hogy ki költözhet uj lakásba. “Rendesen dolgozó, erkölcsös, békességben élő, tiszta, jól öltözködő.” Ezek az emberek moziba és színházba járnak, tanulnak is. Rövidesen eltűnnek a pécsi cigánytelepek, lakói teljesen beleilleszkednek a nem cigány lakosság közé. • BIZONYOS, hogy vannak még az országban az általunk megimertnél, leírtnál elesettebb helyzetben levő. még teljesen nomád életet élő kis cigánycsoportok, családok. De a nomádélet létalapját a falu szocialista átalakulása fokozatosan megszünteti, és egyre több cigányban merül fel a letelepedés, az állandó munka keresésének gondolata. S a baranyaihoz hasonlóan, mód nyílik a kérdés teljes megoldására. Ezt a spontán fejlődést most tovább lendíti országosan az erők összefogása, “felülről” is. A napokban megalakult az országos cigánybizottság, ebben ott vannak társadalmi életünk, tömegszervezeteink vezetői. Nemsokára elkészül a cigány- kérdés megoldásának országos terve. Baranyában — a tanácsülés döntésére —, a megye legjobb szervezőiből, már letelepedett cigányokból. cigányvezetőkből és a cigánykérdés ismerőiből megalakult a megyei cigánybizottság is. Első lépésként felmérik a helyzetet, rövidesen tudni fogják, hol hány cigány él, milyen munka-, lakás-, és kulturális körülmények között. Minden Az emberibb élet felé
