Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-08 / 10. szám
Thursday, March 8, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 AZ EMBED ŰRREPÜLÉSÉNEK VÁDHATÓ FEJLŐDÉSE AZ ELSŐ HÁROM SIKERES KÍSÉRLET UTÁN John H. Glenn ezredes repülése a múlt héten ismét az ember személyes részvételével végbemenő űrkutatás uj, nagyszerű lehetőségeire terelte sok millió érdeklődő ember figyelmét. Tiz hónappal Gagarin és mintegy fél évvel Titov repülése után az amerikai Mercury-terv is értékes eredményekkel gazdagította az ürélettant s szolgáltatott újabb bizonyítékot arról, hogy az automaták űrrepülése után az ember tényleges jelenléte minőségileg uj lehetőségeket nyit az űrkutatásban. Glenn jelenléte, személyes beavatkozása a titka annak, hogy ezt az MA-6 (Mercury—Atlas 6. sz.) kísérletet a tervek szerint bonyolíthatták le. Az előző kísérletben ugyanis, amikor az Enos majom foglalta el az űrrepülő helyét, a stabilizáló kormánygép pontosan ugyanúgy és ugyanakkor hibásodott meg, mint most. Akkor nem volt más választás, mint a kísérlet félbeszakítása a második kör után. Most Glenn személyesen vette át űrhajójának kormányzását és sikerült ismét stabil, nyugodt repülésre késztetnie. Az Enos majom csak egyszerű “kibic”, passzív “utas” volt az ‘űrben, Glenn pedig aktiv kísérleti alany, a gépek, az automaták ura. (S ez mindjárt magyarázattal szolgál arra is, hogy miért kellett Titovnak is gyakorolnia a kézi kormányszerkezet kezelését. De a Vosztok repülése során nem volt baj az automatákkal. . .) Ut a világűrbe Tekintsük át most vázlatosan az embernek a világűrbe vezető útját. Előbb vegyük sprra a két nagy kisérletsorozatot, amely előbb a szovjet, majd az amerikai ürpilótákat juttatta stabil sputnikpályára, azután pedig vessük össze őket s mérlegeljük józanul a lehetőségeket. A Szovjetunióban a sputnikürhajók kísérlet- sorozata volt az ember űrrepülésének bevezetője. Egy “üres” kísérletben (I. sputnikürhajó) próbálták ki a kabint (és sikertelenül a fékezőmüvet), majd négy állatkísérletben tisztázták az ember visszatérésének körülményeit. Az első állatok épségben való visszahúzása 1960 augusztusában történt, s ha az 1960 decemberében végrehajtott kísérlet is sikerült volna, akkor talán egy hónappal hamarabb ujjonghattunk volna Gagarin diadalmas vissza térésének is. Ám a kísérlet azért kísérlet, mert néha nem sikerül s igy még két • állatkísérletre (IV. és V. sputnitirhajó) volt szükség ahhoz, hogy megállapíthassák: jöhet a két Vosztok. Gagarin még “csak” egyszer kerülte meg a Földet, másfél órán át volt súlytalan, de Titov egy napig utazott (és dolgozott) a világűrben. Az USA-ban a Mercury-tervet dolgozták ki az ember űrrepülésének megvalósítására. A Mer- cury-fülkét a McDonell-gyár mérnökei tervezték (eddig 160 millió dollárba került a tervnek ez a része). Előbb a Little Joe nevű rakétával próbálták ki a fülkét és annak mentőrendszerét, majd a Redstone rakétát módositották Shepard és Grissom ürugrásainak végrehajtásához. Ezek az ugrások már kb. negyedóráig valóságos űrrepülési viszonyok közé juttatták az embert (s elsősorban a fülke kipróbálandó rendszereit, berendezéseit). Ezután vette át az Atlas rakéta az indítás szerepét — ezzel egyben lehetővé téve a sputniksebes- ség elérését. Itt is egy “üres” kísérletet végeztek (MA—3), azután került sor az Enos majom űrutazására (MA—5) és végül Glenn repülése MA—6) tetőzte be a Mercury-terv eddigi pályafutását. A két terv menetét látva, sok közös vonást figyelhetünk meg. Természetesen ugyanakkor jól láthatjuk, hogy az azonos feladat megoldására kidolgozott két módszer merőben eltérő módon közelíti meg a közös problémát, úgy, amint ez technikai kérdésekben általában szokásos. Ami közös a két tervben Az első közös vonás: a logikusan felépített terv. A sputnikürhajók kisérletsorozatát, az I. sputnikürhajótól a Vésztőkig vezető töretlen utat, az űrkutatás (s talán az emberi technika) eddig leglogikusabb, legkövetkezetesebb kisérletsoroza- tának tekinthetjük. A Mercury-terv is logikus felépítésének köszönheti sikerét, annak, hogy lépésről lépésre tűzött ki nehezebb, bonyolultabb feladatot, s sehol sem próbáltak meg elhagyni egy-egy olyan lépcsőt, amely nélkül a világűrbe vezető ut sokkal kockázatosabb lett volna. A második közös vonás: az Űrrepülők nagyjából azonos menetű előkészítése. Az űrrepülők kiválasztott csoportját mind a Szovjetunióban, mind az Egyesült Államokban nagyjából azonos program szerint “kínozták” végig a repülőorvosok és készítették fel mind a gyorsulás, mind a súlytalanság állapotának elviselésére. A Vosztok és a Mercury pályája is nagyjából hasonló. A harmadik közös vonás: a két ürrepülőfülke elvileg hasonló felépítése. Ez valóban csupán az elvek azonosságával jellemezhető, mert a tényleges technikai megoldások merőben eltérőek (a Vosztok berendezései tökéletesebbek). Igaz ugyan hogy ez abból a tényből adódik, hogy mindkét esetben az ember létfeltételeit kellett biztosítani. A levegőtisztitó, hőmérséklet-szabályozó rendszer, az ürpilóta ülése, a fülke műszerezése nagyjából hasonló elgondolásokon (a legmegbízhatóbb kivitelezési változatokon) alapszik. Az elgondolások helyességét jól mutatja az a tény, hogy sem a szovjet, sem az amerikai kísérletek során nem volt semmi baj vagy nehézség a szokatlan repülési körülményekre megszerkesztett fülke “viselkedésében”. A lényeges különbségek Először is a nagyságrend. A 4700 kilogrammnál nehezebb Vosztok tágas, kényelmes, hatalmas méretű fülke, “légköbméterben” legalább kétszer akkora, mint hasonló állapotban az 1310 kg sulvu amerikai társa. A Vosztokfülkét könnyen át lehet alakítani akár két ember űrutazására is, a Mercury csupán egy embert fogadhat be. A Vosz-. tok 10 napig üzemképes és erre elegendő anyagot, készletet visz magával, a Mercury esetében legfeljebb még egy körről (összesen hatórás repülésről) lehetne szó. Mit jelent ez? Annyit, hogy amig a Mercury-fülkével csupán a mostanihoz hasonló kísérleteket lehet megismételni s legfeljebb egy napig lehet a repülések tartamát fokozni, addig a Vosztok már ma is tíznapos útra, további tökéletesítéssel pedig egyhónapos űrutazásokra alkalmas. Az előbbivel szorosan összefügg a hordozórakéta kérdése. A szovjet sputnikürhajók indítására használt rakéta nyugati szakértők becslései szerint 350—450 tonna súlyú és 450—550 tonna tolóerőt fejt ki induláskor. Az Atlas—D rakéta, a Mercury hordozórakétája, 116 tonna súlyú és 177 tonna tolóerejü. U. S. kénytelen volt ezzel a rakétával megelégedni, mert az ennél tökéletesebb katonai rakéta, a Titan, még nem készült el megfelelő számban (de ez is legfeljebb egy fél Vosz- tokot tudna pályára emelni), az űrkutatási célokra készülő Saturn rakéta pedig csak 1965-re lesz üzemképes. A Mercurv-fülke légköre tiszta oxigén, ami eleve néhány órára korlátozza az ember részvételét, (a kísérletek szerint 0.55 atmoszféránál kisebb nyomású tiszta oxigénben az ember huzamosabb ideig tartózkodhat minden veszély nélkül), a Vosztok utasa földi nyomású és összetételű levegőt lélegez be, ami nyilván munkaképessége szempontjából is a legkedvezőbb. Talán ennyi elég e helyen a lényeges különbségek sorából. Van azonban még egy igen jelentős szempont. Ez a megbizhatóság. Azzal, hogy a szovjet hordozó-rakéta teherbírása jóval nagyobb, egyben a fülke tervezőinek is jóval nagyobb cselekvési szabadságot adott a legcélszerűbb, leginkább megbízható változat kiválasztására. A szovjet ürkisérleteknél jóval kisebb a “selejtarány”, mint az amerikaiaknál, s ez a gondosabb előkészítésnek is eredménye. (Ezzel kapcsolatosan hadd utaljunk arra a tényre, hogy a technika mai fejlettségi szintjén egy ország sem próbálhat meg sputnikot, űrrakétát indítani anélkül, hogy erről a másik fél azonnal tudomást ne szerezne.) A szovjet tervezők sikereinek igazi titka, hogy nagy megbízhatóságú szerkezetek megalkotására törekedtek, mig az Egyesült Államokban egy ideig ezt a kérdést elhanyagolták, mert vakon, kizárólag a szovjet űrkutatás sikerei által elszenvedett presztízsveszteség mindenáron való kiegyenlítésére törekedtek — gyak- ran a szakértők figyelmeztetései ellenére. Hogyan tovább? Zárjuk áttekintésünket a közeljövő lehetőségeinek összefoglalásával. Nyilvánvaló, hogy az eddigi kísérleteket folytatni kell. Két szovjet és egy amerikai ürpilóta repülése fantasztikus siker az emberi tudomány összessége számára, de még kevés ahhoz, hogy a Holdba kirándulásokat szervezhessünk. Uj, bővebb, különleges szempontok szerint kiegészített tényanyagra, adatokra van szükség. Tisztázni kell a tartós, egy napnál hosszabb idejű űrutazás élettani problémáit. Újabb rendszereket kell alkotni, amelyekkel az ember hónapokon át tartózkodhat a világűrben, s onnan épségben visszatérhet. Mi kell ehhez? Uj ürpilótafülkék, űrhajók. A Vosztok bővítése, “leválasztása” könnyen megoldható. A Mercury után az USA-ban az Apollo-fiilke tervezésén dolgoznak. Uj hordozórakéták is kellenek. Tavaly szeptemberben és októberben a Szovjetunió kipróbált egy (pontosabban két) uj hordozórakéta-tipust, mely valószínűleg nagyobb, mint a Saturn, amely 1965- re lesz kész, s az Apollo indítására lesz alkalmas. Uj eljárások is szükségesek. Ki kell dolgozni két űrhajó találkozásának, összekapcsolásának rendszerét: napirendre került az “ürrandevu” problémája. Újabb visszatérő fülkéket kell tervezni, meg kell oldani a tényleges összeköttetést a fenn keringő ürlaboratórium és a Föld között. Ehhez uj hajtóművek, készülékek, műszerek kellenek. Megnyugtató és büszke érzés, hogy ma már minderről beszélhetünk és írhatunk. S ebben nem kis része van az első nagy áldozatot vállaló hősöknek, Gagarinnak, Titovnak és Glenn-nek, akik nek beszámolói s a velük végzett kísérletek eredményei alapján még szélesebbre tárulnak a diadalmas ember előtt a világegyetem — persze egyelőre csupán a naprendszer — kapui. N. E. CIOLKOVSZKIJNAK, a szovjet űrhajózás elméleti megteremtőjének az emlékére vasárnap a gyulai Erkel Ferenc Muzeum és az MEZBT Békés megyei szervezete rendezésében kiállítás nyílt a gyulai múzeumban. EMLÉK-VERSENY VEGYÜNK RÉSZT A 60 ÉVES JUBILEUM KJDGMBGRITÁSÁBAN ÍRJÜK MEG ÉLMÉNYEINKET Február 1-töl junius 30-ig. Az írásokat az író nevének kezdőbetűivel közöljük. Azonkívül sorszámmal látjuk el. Olvasóink a- lapból kivágott szavazócédulán a sorszám szerint jelölhetik meg azokat a cikkeket, amelyeket jónak találnak. A Kiadóhivatalhoz beküldött szavazócédulák alapján az Ügyvezető Bizottság állapítja meg, hogy melyik cikk kapta a legtöbb szavazatot. Ki vehet részt a versenyben? A lap belső- és kübő munkatársai kivételével, (habár azok is Írhatnak erről a témáról) lapunk minden olvasója. Akinek Írását az Ügyv. Bizottság közölhetőnek tartja, egy szép könyvajándékot kap. Ezenfelül dijakat adunk ki az öt legjobbnak Ítélt Írás szerzőjének. Mik a dijak? ELSŐ DÍJ—Vasziljev-Guscsev: Riport a 21. századból c. gyönyörű illusztrált könyve. A. Strug: A sárga kereszt Fehér Klára: A tenger Dobozy Imre: Tegnap és ma Szabó Bál: Forog a kerék. MÁSODIK és HARMADIK DÍJ — Vaszil jev- Guscsev: Riport a 21. századból Bóka László: A Karoling trón Női Szóval NEGYEDIK és ÖTÖDIK 1)1.1 — Kovái Lőrinc: A párbaj Urbán Ernő: Arany füst ★ A versenyre beküldött cikket lapunk “60 ÉVES JUBILEUM” cimii rovatában közöljük
