Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-01 / 9. szám
I® AMERIKAI. -MAGYAR SZÓ —~ HUNGARIAN WORD Thiírsd&y, March 1, 1962 Nagy heroinbotrány Ml A HEROIN? Az egyik, legveszedelmesebb kábítószer: fehér por, amelyet a morfiumból vonnak ki: a morfiumot az ópiumból készítik, amelynek alapanyaga a mák. HOL GYÁRTJÁK? A dél-ázsiai és a közép-keleti ópium illegális utón jut Európába. A Paris Match adatai sze- rint a szállítás kilónként 240 dollárba kerül. Egy kiló heroin gyártásához 15 kiló ópiumra van szükség, ennek termelői ára 440 dollár. A morfium a franciaországi illegális laboratóriumokbdn heroinná változik: a gyártási költség 120 dollár, MIBE KERÜL? A közvetítők sápja kilónként legalább 200 dollár. A kábitószer-nagykereske- dők, az elkobzások kockázatával számolva, már 2400 dollárt kérnek érte. MIÉRT NAGY ÜZLET? Az amerikai en g-ros heroinkereskedő egy kilóért már tízezer dollárt fizet. A szétosztó hálózatban ismét megdrágul mire a fogyasztóhoz ér, kilója 100,000 dollárra emelkedik. És ez nem is a legmagasabb ár: amikor a rendőrség le-lécsap egy-egy csempészbandára, a “heroininség” idején egy kiló bűvös fehér por ára 300,000 dollárra is felszökik. Az Interpol nemzetközi rendőrség amerikai kábitószerirodájának, a Narcotic Bureau-nak főnöke, Edward Egan rendőrfelügyelő 150 detektiv- je élén felgöngyöliti az egyik kábitószercsem- pészbandát; az “évszázad heroinbotránya” kipattan. A letartóztatások bebizonyítják, hogy Franciaország a nemzetközi kábitószerüzlet egyik gócpontja. Egy aranvifju Buick kocsija A Buick zajtalanul suhan az East River partján, New York szivében. Hirtelen rendőrautók szirénája süvölt fel, egy gyors rendőrkocsi a Buick elé vág, a járdához szorítja, mögötte két rendőrautó fékjei csikorognak: a kocsikból egyforma puha kalapot viselő emberek ugrálnak ki, kezükben egyforma, hatalmas revolverek... A Buick utasa rémülten hebegi: — Jacques Angelvin vagyok, a francia televízió riportere. .. A detektívek nem hajlandók franciául társalogni, egyikük azonban bemutatkozik: — Én viszont Edward Egan vagyok, a Narcotic Bureau felügyelője. Angelvin csuklóján kattan a bilincs, s fél perc jnulvícy 82. utca forgalma zavartalanul tovább folyik. Csak másnap reggel táviratozza meg Párizsba az AFP tudósítója, hogy “egy bizonyos Angelvin nevű franciát” letartóztattak New York ban. Párizsban még senki sem gondol a héfevizió népszerű csevegőjére — talán csak névrokonságról van szó. De délben, amikor a kis képernyőn megkezdődik a “Paris-Club” magazin-műsora, a műsor “gazdájának” neve már nem szerepel a tv-magazin “címlapján”. A hir csak egy félórával előbb érkezett a televízióhoz: az ő Angelvin- • j ükről van szó. Angelvin, a francia családok százezreinek mosolygó arcú jó barátja a meghitt csevegő, a párizsi miivészi pletykák “jópofa” terjesztője — he- roincsempész ? Akik ismerik a tv-sztár életét, nem csodálkoznak — csak a publikum döbben meg. A •dúsgazdag és előkelő marseille-i család fia hosz- szu éveken át csak igy felelhetne arra a kérdésre, mi a foglalkozása: “Aranvifju vagyok”. Nem kevesebb, mint 15 iskolát jár végig, de egyik sem biztatja a legkisebb diplomával sem. Már 30 éves, de még mindig nem választott magának foglalkozást. A rádiónál dolgozó egyik barátja segít rajta: — Az éjjeli mulatókhoz értesz — próbáld meg a rádió kabarémüsorával... Angelvin a Paris by night műsor munkatársa lesz, az amerikai és más bő pénzű turisták “éjszakai Párizsának” attrakcióit mutatja be, előbb .a rádióban, majd a televízióban. A műsor cime sekkor már Paris-cocktail, majd amikor ezt a címet is megunta a közönség, megszületik a Paris- Club. A vidám csevegő nemsokára elmondhatja: — Én vagyok az az ember, aki egész Párizst tegezheti. És épnen ez kellemetlen most “Tout-Paris” bizonyos előkelőségeinek, akik túlságosan könnyen összetegezödtek Angelvin úrral. A tv-riporter előbb barátnőjét, Jacqueline táncosnőt megválasztatja Párizs “sztriptizkirálynőjévé”, majd a két “sztár” közös üzletet alapit: a “Szerelem szigetén”, a főváros közelében exkluzív kabarét nyitnak, dáncinggal, úszómedencével, miniatűr golfpályával és minden olyasmivel, ami egy diszkrét találkahelyhez kívántatik. S úgy látszik, az üzlet remekül megy, mert Angelvin mind többet utazgat Rómába, Bejrutba, eladja a kis szürke Dauphine kocsit s egy 3 millió frankos Buick- csodát vásárol... Valójában a “szerelmi sziget” ráfizetéses — de a sztriptizszinháznak és az öregedő arany ifjúnak sok, nagyon sok pénzre van szüksége. Amikor Angelvin New Yorkba látogat, magával viszi Buick-kocsiját is: az autó átszállítása kétszer annyiba kerül, mint az ő hajójegye. De ez a Buick igen fontos Angelvin számára, nem akar megválni tőle egy percig sem. Hogy miért? A Narcotic Bureau szakértői válaszolnak : az ülés alá hegesztett titkos tartályban nem kevesebb, mint 12 kiló heroint találnak. A pórul járt légikisasszony Angelvin kihallgatása után az Interpol közli, hogy most egy rejtélyes “Müller urat” keresnek, aki szoros kapcsolatot tartott fenn a Buick gazdájával. A titokzatos “Müller ur” neve már szerepelt, nem is olyan régen, egy akkor elszigeteltnek tűnő kábítószerügyben. Müller ur Simone Christmann szeretője volt... Legalábbis a bá- jós Simone, az Air France légikisasszonya ezt vallotta. Hogyan is történt? New York, repülőtér... Az egyik rendőr elismerően csettint, amikor a csinos Simone kiszáll a gépből: alakja valóban csábitó. A vámtiszt azonban nem ingerlőnek, hanem gyanúsnak tartja a karcsú légikisasszony kissé túltengő kebleit. Motozás, s kisül a turpisság: a melltartó két kiló heroint rejtett. Christmann kisasszony bevallja, hogy New Yorkban megismerkedett egy gáláns parfümkereskedővel, Müller úrral. Bele is szeretett: ezért nem tudott ellenállni annak a kérésnek, hogy “csúsztasson át” Párizsból New Yorkba négy csomagocska parfümesszenciát. Az is kiderült, hogy a szerelmes Müller ur személyi varázsa mellé latba vetette azt a 200 dollárt is, amelyet Simonénak a szívesség fejében felajánlott. A légikisasszony nagyon csodálkozott, amikor a parftim- esszencia helyett más titkos árut: a sokkal veszélyesebb fehér port csomagolták ki diszkrét tartályából — ez azonban nem akadályozta meg az amerikai bíróságot a tízévi börtönbüntetés kiszabásában. Herr Kopp, a magántudós Párizs és Marseille között a rendőrség az utóbbi években nyolc titkos laboratóriumot zárt be. Vaufreges-ben, Celle-Saint-Cloudban, Monte- vonban, Meudonban, Oulins-ban. De a titkos heroingyártás nem szűnt meg, sőt, fokozódott. A nagy héroingvár Augerville-la Riviére kastélyban működött. . . Az Interpol már régóta gyanakodott a kastély tudajdonosára, Kopp urra, aki remeteként visz- szavonult és kizárólag emberbaráti célzatú tudományos kutatásnak szentelte életét. Kopp ur magánlaboratóriumot rendezett be, mert elhatározta, hogy öreg napjait rákkutatással tölti: vagyonát e nemes célra áldozza. A nemesleikii magántudós azonban gyakran találkozott Tarditti úrral Párizsban, és ez a bizonyos Tarditti ur egyszer lakcímet változtatott... Etienne Tardittinek minden megvolt, ami egy “trés comme il fant” párizsi úriembernek dukál: irodája a Champ- Elvséés egyik előkelő üzlatházá- ban, fekete Chevrolet kocsija, természetesen egyenruhás sofőrrel, diszkrét neje és nem kevésbé diszkrét szeretője, minden szükséges összeköttetése, politikai és pénzügyi körökben, a legelőkelőbb londoni szabónál készült ruhája, gomblyukában a hadikitüntetések kis szalagocskáival és igy tovább. Monsieur Tarditti gyakran látogatta meg Augerville-ben Kopp doktor urat, régi jó barátját, majd turistautakra indult, legtöbbször az Egyesült Államokba. Egy ilyen kirándulásnak lett az eredménye az a bizonyos címváltozás: az előkelő ur a Champs-Elysées-ről egy kevésbé előkelő palotába, nevezetesen a Sing-Sing börtönbe költözött. Tizenöt évre, mert nagyia magát rajtakapatni egy Brüsszelben "’-’-wvlB-oit- guatemalai diplomatával együtt a Manhattan egyik szállodájában, amint éppen átcsomagolta bőröndjei titkos rekeszéből az 50 kiló heroint... Tarditti ur annak a Beirutból San Franciscóig dolgozó bandának volt egyik főnöke, amely határokon és óceánokon át csempészett és kereskedett, mégpedig csupa márkás áruval: arannyal, nőkkel, nemes-valutával, ékszerrel és kábítószerrel. Ez a nyom vezetett a modern idők magánzó.alkimistájához, Herr Kopphoz. A lapok tartanak attól, hogy Kopp ur meg fogja úszni, mert nagyhatalmú védnökei vannak. Amikor a Gestapo Franciaországban is tevékenykedett, náci ezredesként ismerkedett a Loire menti kastélyokkal. A felszabadulás után le is tartóztatták. 1949-ben szabadult, és a francia belügyminiszter kiutasította az országból. A kiutasító végzést azonban sohasem hajtották végre, sőt, Herr Kopp megvásárolhatta az augervillé-i kastélyt. De úgy látszik, a rákkutatásnál mégis jobban érdekelte a kábitószergyártás. Igaz, amikor a rendőrség megtalálta az ürügyet letartóztatására, az üres laboratóriumban már tisztaság és rend uralkodott. De az egyik szitán -megtalálták a heroin nyomát. Kopp tagad, de Griffon, a rendőrség kábítószer-szakértője kimutatta, hogy a desztillálókészülékek alkalmasak naponta 50 kiló heroin termelésére. Hogy ez a fél mázsa heroin mit jelent, megvilágítja Marcel Sicot, az Interpol főtitkárának kijelentése: “Becslésünk szerint egy ká- fcitószerélvező naponta mintegy 10 centigramm heroint fogyaszt. Az Egyesült Államok kábítószer-fogyasztói tehát naponta öt kilót szippantanak fel.” Kopp mester tehát 24 óra alatt annyi heroint gyárthatott, amely az Egyesült Államok kábitó- szerfogyasztását tíz napon át fedezi! A “nagy business” És hogy milyen üzletről van szó, nemcsak az világítja meg, hogy a heroininség idején 1 kiló kábítószer csillagászati összegekbe kerül, hanem elsősorban az is, hogy a kábítószer rabja mindent, valóban mindent megad és megtesz, hogy áldozhasson szörnyű szenvedélyének. A kokaint ma már a titkos kábitószerpiacon szinte teljesen kiszorította a heroin: a szerencsétlen áldozatok 93 százaléka ennek a rabja. Az Egyesült Államokban van a legtöbb heroinfogyasztó: hivatalosan 60 ezer az áldozatok száma, valóban kétszer ennyi en vannak. A kábítószer gyilkos üzlete a “nagy business” egyik válfaja. -— A nagy üzletnek azonban csak kicsiny ragadozói kerültek most a rendőrség kezére. A nagy cápák eddig mindig kicsúsztak az Interpol hálójából. . . R. I. A Magyar Szó előfizetője Egy jobb világ építője! I nagy üu tata 1 1 ÜNNEPÉLYEI 1 y x Március idusának és lapunk 60 éves U jubileumának ünneplése az. alábbi U városokban: ■jf * v + 3 y -r * CLEVELANDON | Március 17-én, y szombat este 8 órakor a Russian Hallban, * y 13700 Kinsman Road. 1 ★ • % í NEW YORKBAN V < íí | Március 18-án, vasárnap délután a Savoy Manorban. — % % 120 East 149th Street Bronx. | ir 2 | DETROITBAN | | Március 18-án, g vasárnap délután a Petőfi Körben. 8124 5 Burdeno Street. * X S S M | CHICAGÓBAN U Március 25-én, g vasárnap délután a Shoe Workers Hallban, # k 1632 Milwaukee Avenue. äs % ' , I % Ünnepi szónok! — Szép műsor! * g F R I S S 1 T 6 K % if 9$ | A rendezőség szeretettel várja a fenti váró- a E sok és körnvékük magyarságát « 2 ' * • „-««a*» fc***»**»***»*****9t*»*'s»i3!***»a»*ii.'