Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-03-01 / 9. szám

I® AMERIKAI. -MAGYAR SZÓ —~ HUNGARIAN WORD Thiírsd&y, March 1, 1962 Nagy heroinbotrány Ml A HEROIN? Az egyik, legveszedelmesebb kábítószer: fehér por, amelyet a morfiumból vonnak ki: a morfiumot az ópiumból készítik, amelynek alapanyaga a mák. HOL GYÁRTJÁK? A dél-ázsiai és a közép-keleti ópium illegális utón jut Európába. A Paris Match adatai sze- rint a szállítás kilónként 240 dollárba kerül. Egy kiló heroin gyártásához 15 kiló ópiumra van szükség, ennek termelői ára 440 dollár. A morfi­um a franciaországi illegális laboratóriumokbdn heroinná változik: a gyártási költség 120 dol­lár, MIBE KERÜL? A közvetítők sápja kilónként legalább 200 dollár. A kábitószer-nagykereske- dők, az elkobzások kockázatával számolva, már 2400 dollárt kérnek érte. MIÉRT NAGY ÜZLET? Az amerikai en g-ros heroinkereskedő egy kiló­ért már tízezer dollárt fizet. A szétosztó háló­zatban ismét megdrágul mire a fogyasztóhoz ér, kilója 100,000 dollárra emelkedik. És ez nem is a legmagasabb ár: amikor a rendőrség le-lécsap egy-egy csempészbandára, a “heroininség” ide­jén egy kiló bűvös fehér por ára 300,000 dollárra is felszökik. Az Interpol nemzetközi rendőrség amerikai kábitószerirodájának, a Narcotic Bureau-nak fő­nöke, Edward Egan rendőrfelügyelő 150 detektiv- je élén felgöngyöliti az egyik kábitószercsem- pészbandát; az “évszázad heroinbotránya” kipat­tan. A letartóztatások bebizonyítják, hogy Fran­ciaország a nemzetközi kábitószerüzlet egyik góc­pontja. Egy aranvifju Buick kocsija A Buick zajtalanul suhan az East River part­ján, New York szivében. Hirtelen rendőrautók szirénája süvölt fel, egy gyors rendőrkocsi a Buick elé vág, a járdához szorítja, mögötte két rendőrautó fékjei csikorognak: a kocsikból egy­forma puha kalapot viselő emberek ugrálnak ki, kezükben egyforma, hatalmas revolverek... A Buick utasa rémülten hebegi: — Jacques Angelvin vagyok, a francia televí­zió riportere. .. A detektívek nem hajlandók franciául társa­logni, egyikük azonban bemutatkozik: — Én viszont Edward Egan vagyok, a Narcotic Bureau felügyelője. Angelvin csuklóján kattan a bilincs, s fél perc jnulvícy 82. utca forgalma zavartalanul tovább folyik. Csak másnap reggel táviratozza meg Pá­rizsba az AFP tudósítója, hogy “egy bizonyos Angelvin nevű franciát” letartóztattak New York ban. Párizsban még senki sem gondol a héfevizió népszerű csevegőjére — talán csak névrokonság­ról van szó. De délben, amikor a kis képernyőn megkezdődik a “Paris-Club” magazin-műsora, a műsor “gazdájának” neve már nem szerepel a tv-magazin “címlapján”. A hir csak egy félórá­val előbb érkezett a televízióhoz: az ő Angelvin- • j ükről van szó. Angelvin, a francia családok százezreinek mo­solygó arcú jó barátja a meghitt csevegő, a pári­zsi miivészi pletykák “jópofa” terjesztője — he- roincsempész ? Akik ismerik a tv-sztár életét, nem csodálkoznak — csak a publikum döbben meg. A •dúsgazdag és előkelő marseille-i család fia hosz- szu éveken át csak igy felelhetne arra a kérdés­re, mi a foglalkozása: “Aranvifju vagyok”. Nem kevesebb, mint 15 iskolát jár végig, de egyik sem biztatja a legkisebb diplomával sem. Már 30 éves, de még mindig nem választott magának foglalko­zást. A rádiónál dolgozó egyik barátja segít raj­ta: — Az éjjeli mulatókhoz értesz — próbáld meg a rádió kabarémüsorával... Angelvin a Paris by night műsor munkatársa lesz, az amerikai és más bő pénzű turisták “éj­szakai Párizsának” attrakcióit mutatja be, előbb .a rádióban, majd a televízióban. A műsor cime sekkor már Paris-cocktail, majd amikor ezt a cí­met is megunta a közönség, megszületik a Paris- Club. A vidám csevegő nemsokára elmondhatja: — Én vagyok az az ember, aki egész Párizst tegezheti. És épnen ez kellemetlen most “Tout-Paris” bi­zonyos előkelőségeinek, akik túlságosan könnyen összetegezödtek Angelvin úrral. A tv-riporter előbb barátnőjét, Jacqueline táncosnőt megválasz­tatja Párizs “sztriptizkirálynőjévé”, majd a két “sztár” közös üzletet alapit: a “Szerelem szige­tén”, a főváros közelében exkluzív kabarét nyit­nak, dáncinggal, úszómedencével, miniatűr golf­pályával és minden olyasmivel, ami egy diszkrét találkahelyhez kívántatik. S úgy látszik, az üz­let remekül megy, mert Angelvin mind többet utazgat Rómába, Bejrutba, eladja a kis szürke Dauphine kocsit s egy 3 millió frankos Buick- csodát vásárol... Valójában a “szerelmi sziget” ráfizetéses — de a sztriptizszinháznak és az öre­gedő arany ifjúnak sok, nagyon sok pénzre van szüksége. Amikor Angelvin New Yorkba látogat, magával viszi Buick-kocsiját is: az autó átszállí­tása kétszer annyiba kerül, mint az ő hajójegye. De ez a Buick igen fontos Angelvin számára, nem akar megválni tőle egy percig sem. Hogy mi­ért? A Narcotic Bureau szakértői válaszolnak : az ülés alá hegesztett titkos tartályban nem keve­sebb, mint 12 kiló heroint találnak. A pórul járt légikisasszony Angelvin kihallgatása után az Interpol közli, hogy most egy rejtélyes “Müller urat” keresnek, aki szoros kapcsolatot tartott fenn a Buick gaz­dájával. A titokzatos “Müller ur” neve már sze­repelt, nem is olyan régen, egy akkor elszigetelt­nek tűnő kábítószerügyben. Müller ur Simone Christmann szeretője volt... Legalábbis a bá- jós Simone, az Air France légikisasszonya ezt val­lotta. Hogyan is történt? New York, repülőtér... Az egyik rendőr elis­merően csettint, amikor a csinos Simone kiszáll a gépből: alakja valóban csábitó. A vámtiszt azon­ban nem ingerlőnek, hanem gyanúsnak tartja a karcsú légikisasszony kissé túltengő kebleit. Mo­tozás, s kisül a turpisság: a melltartó két kiló heroint rejtett. Christmann kisasszony bevallja, hogy New Yorkban megismerkedett egy gáláns parfümke­reskedővel, Müller úrral. Bele is szeretett: ezért nem tudott ellenállni annak a kérésnek, hogy “csúsztasson át” Párizsból New Yorkba négy cso­magocska parfümesszenciát. Az is kiderült, hogy a szerelmes Müller ur személyi varázsa mellé lat­ba vetette azt a 200 dollárt is, amelyet Simoné­nak a szívesség fejében felajánlott. A légikis­asszony nagyon csodálkozott, amikor a parftim- esszencia helyett más titkos árut: a sokkal ve­szélyesebb fehér port csomagolták ki diszkrét tartályából — ez azonban nem akadályozta meg az amerikai bíróságot a tízévi börtönbüntetés ki­szabásában. Herr Kopp, a magántudós Párizs és Marseille között a rendőrség az utóbbi években nyolc titkos laboratóriumot zárt be. Vaufreges-ben, Celle-Saint-Cloudban, Monte- vonban, Meudonban, Oulins-ban. De a titkos hero­ingyártás nem szűnt meg, sőt, fokozódott. A nagy héroingvár Augerville-la Riviére kastélyban mű­ködött. . . Az Interpol már régóta gyanakodott a kastély tudajdonosára, Kopp urra, aki remeteként visz- szavonult és kizárólag emberbaráti célzatú tudo­mányos kutatásnak szentelte életét. Kopp ur magánlaboratóriumot rendezett be, mert elha­tározta, hogy öreg napjait rákkutatással tölti: vagyonát e nemes célra áldozza. A nemesleikii magántudós azonban gyakran ta­lálkozott Tarditti úrral Párizsban, és ez a bizo­nyos Tarditti ur egyszer lakcímet változtatott... Etienne Tardittinek minden megvolt, ami egy “trés comme il fant” párizsi úriembernek dukál: irodája a Champ- Elvséés egyik előkelő üzlatházá- ban, fekete Chevrolet kocsija, természetesen egyenruhás sofőrrel, diszkrét neje és nem kevés­bé diszkrét szeretője, minden szükséges össze­köttetése, politikai és pénzügyi körökben, a leg­előkelőbb londoni szabónál készült ruhája, gomb­lyukában a hadikitüntetések kis szalagocskáival és igy tovább. Monsieur Tarditti gyakran láto­gatta meg Augerville-ben Kopp doktor urat, régi jó barátját, majd turistautakra indult, legtöbb­ször az Egyesült Államokba. Egy ilyen kirándu­lásnak lett az eredménye az a bizonyos címválto­zás: az előkelő ur a Champs-Elysées-ről egy ke­vésbé előkelő palotába, nevezetesen a Sing-Sing börtönbe költözött. Tizenöt évre, mert nagyia magát rajtakapatni egy Brüsszelben "’-’-wvlB-oit- guatemalai diplomatával együtt a Manhattan egyik szállodájában, amint éppen átcsomagolta bőröndjei titkos rekeszéből az 50 kiló heroint... Tarditti ur annak a Beirutból San Franciscóig dolgozó bandának volt egyik főnöke, amely hatá­rokon és óceánokon át csempészett és kereske­dett, mégpedig csupa márkás áruval: arannyal, nőkkel, nemes-valutával, ékszerrel és kábítószer­rel. Ez a nyom vezetett a modern idők magánzó­.alkimistájához, Herr Kopphoz. A lapok tarta­nak attól, hogy Kopp ur meg fogja úszni, mert nagyhatalmú védnökei vannak. Amikor a Gestapo Franciaországban is tevékenykedett, ná­ci ezredesként ismerkedett a Loire menti kasté­lyokkal. A felszabadulás után le is tartóztatták. 1949-ben szabadult, és a francia belügyminiszter kiutasította az országból. A kiutasító végzést azonban sohasem hajtották végre, sőt, Herr Kopp megvásárolhatta az augervillé-i kastélyt. De úgy látszik, a rákkutatásnál mégis jobban érdekelte a kábitószergyártás. Igaz, amikor a rendőrség megtalálta az ürügyet letartóztatására, az üres laboratóriumban már tisztaság és rend uralko­dott. De az egyik szitán -megtalálták a heroin nyomát. Kopp tagad, de Griffon, a rendőrség ká­bítószer-szakértője kimutatta, hogy a desztillá­lókészülékek alkalmasak naponta 50 kiló heroin termelésére. Hogy ez a fél mázsa heroin mit je­lent, megvilágítja Marcel Sicot, az Interpol főtit­kárának kijelentése: “Becslésünk szerint egy ká- fcitószerélvező naponta mintegy 10 centigramm heroint fogyaszt. Az Egyesült Államok kábító­szer-fogyasztói tehát naponta öt kilót szippanta­nak fel.” Kopp mester tehát 24 óra alatt annyi heroint gyárthatott, amely az Egyesült Államok kábitó- szerfogyasztását tíz napon át fedezi! A “nagy business” És hogy milyen üzletről van szó, nemcsak az világítja meg, hogy a heroininség idején 1 kiló kábítószer csillagászati összegekbe kerül, hanem elsősorban az is, hogy a kábítószer rabja mindent, valóban mindent megad és megtesz, hogy áldoz­hasson szörnyű szenvedélyének. A kokaint ma már a titkos kábitószerpiacon szinte teljesen ki­szorította a heroin: a szerencsétlen áldozatok 93 százaléka ennek a rabja. Az Egyesült Államok­ban van a legtöbb heroinfogyasztó: hivatalosan 60 ezer az áldozatok száma, valóban kétszer ennyi en vannak. A kábítószer gyilkos üzlete a “nagy business” egyik válfaja. -— A nagy üz­letnek azonban csak kicsiny ragadozói kerültek most a rendőrség kezére. A nagy cápák eddig mindig kicsúsztak az Interpol hálójából. . . R. I. A Magyar Szó előfizetője Egy jobb világ építője! I nagy üu tata 1 1 ÜNNEPÉLYEI 1 y x Március idusának és lapunk 60 éves U jubileumának ünneplése az. alábbi U városokban: ■jf * v + 3 y -r * CLEVELANDON | Március 17-én, y szombat este 8 órakor a Russian Hallban, * y 13700 Kinsman Road. 1 ★ • % í NEW YORKBAN V < íí | Március 18-án, vasárnap délután a Savoy Manorban. — % % 120 East 149th Street Bronx. | ir 2 | DETROITBAN | | Március 18-án, g vasárnap délután a Petőfi Körben. 8124 5 Burdeno Street. * X S S M | CHICAGÓBAN U Március 25-én, g vasárnap délután a Shoe Workers Hallban, # k 1632 Milwaukee Avenue. äs % ' , I % Ünnepi szónok! — Szép műsor! * g F R I S S 1 T 6 K % if 9$ | A rendezőség szeretettel várja a fenti váró- a E sok és körnvékük magyarságát « 2 ' * • „-««a*» fc***»**»***»*****9t*»*'s»i3!***»a»*ii.'

Next

/
Thumbnails
Contents