Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-01 / 9. szám
Thursday, March 1, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 AZ IIJ MENNYORSZÁG Irta: E. H. NEUWALD Valljuk be egymás között, hogy aki a menyor- ;ág fogalmát feltalálta, nem volt buta ember, s állapítsuk meg, hogy ennek a nagyszerű ta- lmánynak minden előnyét a nincstelenek milliói- ik szánták, amit már az írás is bizonyít, mond- in: “Könnyebb egy tevének átbújni a tü fokán, int gazdag embernek bejutni a menyországba.” A fenti vallomás és megállapítás után most ár arról is beszélhetünk, hogy miért a szegének javára találták fel a menyországot ? Egysze- ien azért, mert a gazdagok éppen gazdagságukul fogva már életükben megcsinálták a maguk lenyországát. Tejben-vajban fürödhettek, vagy kik a tejet-vajat nem kedvelték, akár pezsgőin is lubickolhattak. Dúskáltak a földi javakban, edviik szerint ettek-ittak, utazgattak, kórháziak dorbézoltak, nőztek, — nekik hát nevet- iges lett volna tulvilági menyországot Ígérni. Nem igy a szegények. Akik semmiben nem dus- iltak; akik a földet túrták, bányák sötétjében mészedtek, kastélyokat, palotákat, várakat épi- ttek, cselédek, jobbágyok voltak; akik minden- >r a vérüket is áldozták, ha azt az urak érdeke Xy kívánta, — egyszóval: akik élete pokol volt, :okkal el KELLETT hitetni,'hogy a nyomorusá- )S élet után jön a menyország, mert a sok mun- íért, ha nem is adni, de,ÍGÉRNI mégis csak kelti VALAMIT.Igérték nekik ezt a nagyszerű ta- Imányt, a menyország fogalmát, amivel leg- ibbször sikerült leszerelni a szegények esetleges zongási hangulatát. Egyedül a szegénység még im adott belépési jogot a gyönyörök elképzelt •szágába. A tetejébe még engedelmesnek, alánosnak is kellett lenni. Jött egy idő, amikor a régi és némileg elavult enyországot egyesek kezdték egy UJ menyor- ággal helyettesíteni. Voltak és ma is vannak kan, akik az észak-amerikai Egyesült Államok- in, röviden és népszerűén Amerikában látják az ij menyországot.” Persze mi, régi amerikások, jól tudjuk, hogy ez ; uj menyország pontosan olyan maszlag, mint régi, a* eredeti menyország. De aki elhagyja az gyesült Államok' területét és egy darabig kül- ldön tartózkodik, minél több országot látogat és inéi több emberrel beszél, annál mélyebbé válik a meggyőződése, hogy az emberek milliói a ré- menyországot, Amerikával, az “uj menvország- d” helyettesítették. Néhány példa elég lesz arra, hogy állításunkat zonyitékokkal támasszuk alá. Két példát Izra- ből hoztunk. Egy este rokonoknál kis társaság >tt össze és a beszéd tárgya az amerikai, izraeli i magyarországi viszonyok összehasonlítása volt. z egyik látogató igy vélekedett: “Nagyszerű ország Amerika, ahol munkanél- iiliek olyan nagy munkanélküli biztosítást kapnak, hogy abból eljöhetnek Izraelbe rokonok látogatására és néhány hónapi vakációra.” Egy másik alkalommal, más városban olyan írsaságba kerültünk, ahol az egyik jelenlevő egállapitotta: “Maguk boldogok lehetnek, hogy olyan országban élnek, ahol munkanélküli segélyből a Riviérán lehet hónapokig nyaralni.” Bár tisztában voltuuk azzal, hogy határozott ügyetlenség elvenni a menyországot azoktól, ciknek talán egyebük sincs, mint a HIT annak tezésében, — mégsem tudtuk megállni, hogy az íj menyországot” elvegyük és azt rideg való- tggal pótoljuk. Elsősorban megállapitottuk, hogy a jelenlevők >ha nem találkoztak, nem beszéltek olyan mun- mélküli amerikaival, aki munkanélküli segély- il izraeli rokonokat látogatott, s sem olyannal, ;i munkanélküli segélyből a Riviérán nyaralt, inden ilyen esetről csupán “másoktól” hallottak, ■ ezek a “mások” az összes jelenlévők tanusko- isa szerint feltétlenül “szavahihető emberek” iltak. E megállapítás után egy kis felvilágosítást ad- nk az amerikai munkanélküli segély jellegéről. ;emmel látható megdöbbenést okozott az a ma- arázat, hogy a munkanélküli segélyért minden : megszabott napján SZEMÉLYESEN kell je- tkezni egy bizonyos kijelölt hivatalban. Az áriról leritt a kiábrándulás, amikor azt hallot- , hogy a heti csekk átadása előtt a kiváncsi mészetü hivatalnokok tudni akarják, hogy az ‘ ült hét folyamán a munkanélküli hány helyen és mily címeken érdeklődött munkalehetőség iránt, — mert ha az illető munkakeresés helyett a Riviérán nyaralt, vagy Izraelben vakációzott, akkor az arra a hétre szóló csekket már meg sem kapja, sőt, a valószínűség az, hogy leveszik a listáról és beszüntetik a segélyt. Egyenesen fájdalmas volt nézni a jelenlevők csalódását, amit azzal okoztunk, hogy elvettük tőlük az uj menyországba vetett hitet. Valószínűleg egytől-egyig azt gondolták: Hogy jönnek ahhoz ezek az emberek, hogy elvegyék tőlünk azt, amit mi oly régen, oly nagyon élveztünk ?! Izrael nem kivétel, mert’ amerre jártunk, mindenütt találkoztunk olyan jámbor halandókkal, akik Amerikában látták az uj, modern menyor- szágot. Mielőtt Nápolyban hajóra léptünk, láttuk a felírásokat, amelyekkel az utasokat figyelmeztették: “A csomagok, úti bőröndök szállításáért a személyzetnek nem jár díjazás.” Úgy vettük ezt a figyelmeztetést, mint ahogyan mindenütt Európában — Magyarországon is — az éttermekben, szállodákban tudomásul vettük, a 10—15 százalékos “kiszolgálási dij” felszámítását, de ugyanakkor tudtuk, hogy ha a felszámított összegen FELÜL nem adunk borravalót, akkor nem ajánlatos ugyanabba az étterembe még egyszer visszamenni. A hajón tehát, a poggyász leszállítása után a kabinban megköszöntük a “személyzet” szívességét. és átnyújtottuk összes megmaradt olasz pénzünket, több mint 400 lírát. A dollár annak idején 600 és egynéhány lírát ért, tehát az egy tagból álló “személyzet”, akinek a felírások szerint “díjazás nem jár”, a köszönetén kívül kb. 75 centet kapott. Tisztában vagyunk azzal, hogy Amerikában az inflációs 75 cent nem sok pénz. Azt is tudjuk, hogy 75 centtel manapság nem érdemes bevásárlásra elindulni, de 40 peseta Spanyolországban s 400 lira Itáliában még mindig számításba jövő összeg kiskeresetű embereknél. Mégis, a nápolyi “személyzet” ránézett a 400 egynéhány lírára és köszönet helyett szemrehányó hangon mondotta: “A GAZDAG Amerikából jönnek és ez az egész, amit kapok!!” Nyilvánvaló, hogy az “uj menyország” honpolgáraitól sokkal többre számított, még akkor is, ha szabály szerint “nem jár díjazás” a csomagok leszállításáért. Ez nem kivételes eset, mert a “szabad Nyugat” országaiban csak úgy, mint Csehszlovákiában és Magyarországon, a kiszolgálásért felszámított százalékon felül mindenütt elvártak borravalót és még hozzá jelentős borravalót azoktól, akik az “uj menyországból” —- Amerikából jöttek. Budapesten, ha egy vendéglőben végigmentünk az elfoglalt asztalok között, az asszonyok szakértő szemmel nézték végig a feleségemet és utána összedugták a fejüket. Nem hallottuk, de mérget vettünk volna rá, hogy ezt súgták: “Nézd csak azt a ruhát, meglátszik, hogy Amerikából jönnek.” Nem egyszer fordult elő, hogy üzletekben meg is kérdezték a feleségemet: “Hol tetszett venni ezt a ruhát?” Vagy a bizalmasabbak: “Meg tetszik engedni, hogy megfogjam ezt a kelmét?” Aztán soha el nem maradt a kommentár: “Persze ilyen finomat csak a GAZDAG Amerikában lehet kapni..” Ezt mondták akkor is, amikor arról az egyszerű ruháról volt szó, amelyet a feleségem varrógép híján kézzel varrogatva, unalmában csinált a szegény Spanyolországban. Ami Amerikából jön, az már természetszerűleg jó, szép és finom, mert ugyan mi más jöhet az “uj menyországból ?” Ahogyan minden jót és szépet első szóra, vagy hallomásra bevesznek ezek a hívők Amerikáról, úgy kétkedéssel fogadnak minden komoly felvilágosítást, amely kiábrándítóan hangzik. Munkanélküli segélyből Riviérán nyaralni — ez jól hang zik, ez igaz, ez úgy van, mert az uj menyországban igy élnek az emberek. De amikor azt hallják, hogy Amerikában minden dollárért keményen meg kell dolgozni; hogy férjnek, feleségnek dolgozni KELL, mert egy kereset nem fedi a nagy drágaságot; hogy betegség milliók számára egyet jelent a tönkremenéssel; vagy, ha azt hallják, hogy nincs biztos munka, csak bizonytalan jövő, — akkor ez elmegy a hívők füle mellett, elfelejtik, mert hinni kell az uj menyországban, ahol a fáról akasztják le és a járdán söprik össze a dollárokat azok, akik hisznek és alázatosak. Tévedés lenne mindazért, amit itt leirtunk azokat okolni, akik boldogok abban a hiedelemben, hogy mégis van menyország. Jövő heti cikkünkben szó lesz arról, hogy tulajdonképpen milyen események okozták azt az elképzelést, hogy Amerika az uj menyország és mindenki boldog lehet azért a kiváltságos helyzetért, hogy a GAZDAG Amerikában élhet. A modern Midas király, akinek túl nagy a szerencséje A legkülönbözőbb politikai árnyalatokhoz tartozó olasz lapok időtlen idők óta nem Írtak oly egységesen valamely eseményről, mint most, Giovanni Vallauri torinói tisztviselő példátlan szerencsesorozatáról. Vallauri életének legnagyobb szerencséje az, ami azután a későbbi szerencsesorozatot lehetővé tette. A háború alatt partizán volt. Elfogták Németországba deportálták és halálra Ítélték. Közben a fásizmust szétzúzták, a halálos Ítéletet nem tudták már végrehajtani rajta. Németországból jövet egy amerikai teherautó fának rohant, negyvenöt utasa közül ketten menekültek meg, az egyik ő volt. Vallauri szerencsésen hazaérkezett, állást kapott s elkezdett lottózni és totózni. Évekig egyetlen fillért sem nyert. Közben autóvezetést tanult. Egy nap, hirtelen ötlettel, megjátszotta a lottón autóvezetői igazolványa számát. Félmillió lírát nyert. És ezzel elkezdődött az újkori Midás király karrierje. Rövidesen tizenhárma« találata volt a totón — Olaszországban ugyanis ennyi mérkőzés szerepel a totócédulán. Hárommillió-hétszázezer lirát nyert. Egy Ízben a felesége vette meg a heti totó szelvényeket, amelyek közé véletlenül egy lottó- szelvény is keveredett. Kitöltötte és majdnem 4 milliót nyert. Torinóban megnyílt a Fiat-gyár autókiállitása. Elmentek megnézni. Alighogy hazaérkeztek, csengett a telefon. Közölték, hogy az ő belépőjegyük — amely egyúttal autósorsolási jegy is volt — megnyerte a főnyereményt, egy Fiat-autót. A következő héten három barátjával tizennyolc millió lirát nyert a totón, majd egy hét múlva újabb ötmillió lirát egyedül. A babonára és kabalára hajlamos olaszok között valóságos Vallauri-láz tört ki. Tömegek vásárolják a toló- és lottószelvényeket az ő trafikjában, amely azóta három alkalmazottal dolgozik. Közkereseti társaságok alakultak, amelyek előre hajlandók részesedést fizetni neki a várható jö- v edelemből, ha kitölti totó- és lottószelvényeiket. Természetesen özönével kap leveleket, a legkülönbözőbb kérdésekkel és üzleti ajánlatokkal. A legkülönösebb levél talán az volt, amelyben egy menyasszony kéi’te, Vallauri vásárolja meg számára a menyasszonyi ruhát (a lány költségére), hogy szerencsés legyen a házassága. Az újkori Midas király nem győz válaszolni a levelekre, nincs egy perc nyugta a látogatóktól. Kezdi magát szerencsétlennek érezni ebben a túl nagy szerencsében. De azért nem hagyta abba se a totózást, se a lottózást. CLAUDE DEBUSSY világhírű francia zeneszerző születésének 100. évfordulójáról emlékeznek meg világszerte ez év augusztusában. Franciaországban nemzeti bizottság alakult Pasteur Vallery-Radot elnökletével, az emlékünnepség megszervezésére. Magyar családok hagyományos ; kedvence 09 éven át a sí: FISCHER : LEKVÁR-i A Fischer Simon-féle lek- < vár a legnépszerűbb a -világon. A legfinomabb vá- 4 lógatott szilvából készült. i Házi s ü t e tn ényekben a < a Fischer Simon-féle lek- < vár egyedülálló. — Mint , finom gyümölcsíz kenyér- 4 re kenve szintén élvezetes Keresse a híres Fischer Simon ' lekvárt kedvenc üzletében
