Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-01 / 9. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD Thursday, March 1, 1962 ■JL Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett nézeA tek nem szükségszerűen azonosak< a szerkesztőség álláspontjával j OLVASÓINK HOZZÁSZÓLNAK A KÖZÜGYEKHEZ A LEGSZEBB ÉVFORDULÓ AJÁNDÉK Tisztelt Szerkesztőség! Küldök egy uj előfizetőt, akit Danyi barátunk szerzett. Kérem, indítsák meg neki a lapot azonnal. Üdvözletemet küldöm a haladó sajtónak 60 éves fennállása alkalmából. Nemsokára 50 éve lesz, hogy olvasom ezt a sajtót és kívánom, hogy még sokáig fenn tudjuk tartani és harcolhasson a munkások jogaiért és a békéért. Kívánok a szerkesztőknek és külmunkatársaknak egészséget, kitartást a további munkához és békét az egész világ népének. M. Fodor köszönetnyilvánítás Tisztelt Szerkesztőség! A monoki Kossuth Emlékmúzeum részére megküldött 1962. évi Magyar Naptár szerencsésen megérkezett, s azért ezúton mondunk hálás köszönetét. Mint az Amerikai Magyar Szó állandó és rendszeres olvasói, jóleső érzéssel forgatjuk az amerikai magyar munkássajtó pompás kiadványait, amelyben nagyon sok, az amerikai magyarság Kossuth-kultuszára vonatkozó adalékot is találunk. Kívánom, hogy hasznos tevékeny kedésükkel az amerikai magyar munkásosztály sorsának jobbra fordulását szolgálják, s vagyok őszinte tiszteletem kifejezésével: Zsuffa Tibor, muzeumgondnok Hazudtak akkor... hazudnak ma... ' Tisztelt Szerkesztőség! A lappal nagyon meg vagyok elégedve, csak éppen az utolsó hónapokban elmaradt néhány kiil —HHíftkíttár»- trássü-sélMlözöm. Remélem nem betegek és hamarosan újból Írnak. Ahol most lakom, sokszor a kezembe nyomják az Amerikai Magyar Népszavát. Néha találok -benne érdekes dolgokat, mint tudomány, szépirodalom, de a többi irás gyűlölködés a szocialista országok ellen és szülőhazánk, Magyarország ellen. Szeretném tudni, hogy van az, hogy amikor Horthy és a nácik uralkodtak szülőhazánkban, nem Írtak ilyen gyűlölködő, rágalmazó cikkeket azok ellen, akik otromba csizmájukkal legázolták a szegény népet. Pedig sok minden történt akkoriban, amiről Írni lehetett volna. Egy régi emléket kivánok itt felidézni. 1931- ben jártam szülőhazámban és láttam, ahogy a szegény öreg zsellérek elhasznált lópokrócba csavarták a lábukat és spárgával kötözték össze, s ebben jártak-keltek. Ezt is az uradalmi pusztáról kapták. Egy napi munkáért egy elnyűtt lópokróc járt, ezt 4 darabra vágták, s ilyen lábbelivel teleltek ki a szegény, kivénült, nincstelen magyarok. Nagyon sok helyen, ahol az uradalom megvetette a lábát, ott a falusi népnek csak munka jutott, meg nyomor és imádság, de még az sem segített. Bármennyit is dolgozott, télire mégis csak kukoricaliszttel kellett pótolni a búzalisztet. Már szinte el is felejtettük a búzalisztből készült kenyérnek az izét és úgy vártuk az uj búzát, mint NEi KELL CSOMAGOLNI! HEM KELL VÄÜ0T FIZETNI! I K A legrövidebb időn belül segithe- , ' ti rokonait IKKA-csomagokkal! < y Felveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra” 4 ^ megbízottja. — Magyar könyvek. — Saját köny- < veit Magyarországból kihozhatja általunk < ► KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET JOSEPH BROWNFIELD : j ► 15 Park Row New York 38, N.Y. ] ► Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek ► Telefon: BA 7-1166-7 : i. M. M. A. a szomjas határ az esőt. Amikor azután végre azt is megértük, örömteljes volt a szegény család élete, hogy egy kis kalácsot is süthetnek. Nem sokáig tartott az öröm, mert jött az ősz és ismét takarékoskodni kellett. Az öregebbek mindig azt mondták: télen nem dolgozunk olyan nehezen, jó lesz a kukoricakenyér is. Különösen mikor eljött a hét hetes böjt, állat és ember azon élt. Erről a mai irók nem írnak, amikor emlegetik a régi jó világot. Egy szép napon sok nép tódult le a Dunához, ahol német teherhajó vontatta a sleppeket, amelyek a drága szép magyar búzával voltak megrakva, vitték ki Németországba. Amit ők hoztak cserébe, azt már kezdték kirakodni. Amikor az emberek ezt látták, kiabálni kezdtek: vigyék visz- sza a szájharmonikákat, a kis ólomkakasokat Németországba, s egyék azt, de ne vigyék el ilyen vackokért a mi búzánkat! Verekedés kerekedett, mire a német hajó gyorsan felszedte vasmacskáit és kifutott a kikötőből, mi meg újra kezdtük enni a kukoricás kenyeret. Pedig akkor nem voltak ott sem oroszok, sem kommunisták, sem Kádárok, mégis úgy haltak meg a szüléink, hogy sohasem láttak egy orvost. Ki volt a hibás? Minek is írjam le, hiszen mindnyájan tudjuk, csak a Népszava írói nem tudják. A. M. VISSZAEMLÉKEZÉS 1915 nyarán volt, amikor Szabados Zádorral találkoztam. Még Budapestről ismertem őt, a Meteor Kávéházból, ő is a Landler-csoporthoz tartozott, akár csak én. Azt kérdezte tőlem: Mondja, Mautner ur, maga még nem előfizetője az Előrének? Nekem abban az időben az volt az elhatározásom, hogy addig nem megyek a magyarok közé és nem olvasok magyar újságot, amig meg nem tanulok angolul. De hát ember tervez... . s az élet mást diktál, s igy azután 1915 nyara óta olvasója s előfizetője vagyok a magyar munkás saj tónak. Amikor a Palmer Raid idején összefogták a magyarokot és elvitték őket Ellis Islandra, az akkori végrehajtó bizottság elhatározta, hogy kiváltja őket és 90 ezer dollár értékű Liberty Bon- dot hoztak össze, amit azután Gerébre bíztak (akinek azon a napon volt az esküvője). De azért másnap már kiment Ellis Islandra, hogy kiváltsa a foglyokat. A mi lapunk már akkor is harcolt az egységfrontért, aminek az S.L.P. vezetősége ellene volt. Bizony, nem bántam meg, hogy egy olyan szemüveget kaptam, amelyen keresztül egészen másként látom az eseményeket, úgy azokat, amelyek körülöttem zajlanak le, mint az egész világon történőket. Engem csakis az igazság iránti keresés hozott ebbe a táborba. Üdvözlöm sajtónkat 60 éves jubileumán. Mautner Bandi TV-t küldjünk a Szovjet polgároknak Kedves Testvéreim! Fiuk és Leányok! Nem tudom megállani, hogy veletek is ne közöljem a felháborodásomat. Ugyanis van nekünk itten Wisconsinban, illetve Milwaukee-ban egy szenátorunk, aki egyszer életében elkövetett egy nagy hibát. Még pedig azt, hogy megszületett. De ha már meg van, hát-.a szél verje össze a bokáját. Mivel hogy az ő papája jó vagyonocskát hagyott reá ja és ennélfogva őneki magas amerikai életszínvonala van, azt hiszi, hogy minden amerikai polgártársnak ugyanolyan magas életszínvonala van. Oda se neki, hiszen nekünk van pénzünk dögivei. Hogy itthon Amerikában kevés az iskola, kevés a tanító, kevés a kórház, kevés a vizsgázott betegápoló, hogy az idegbetegeket nem tudják elhelyezni, mert nincs elég megfelelő kórház a részükre — az ilyen dolgokra nem jut eszébe pénzt költeni. Mindenféle adományokat kérő levelekkel árasztják el az amerikai népet, adjatok és adjatok. Társadalmi orvos és kórház az öregek, a betegek részére, az nem amerikai eljárás, de egy betegtől 20—30 dollárt elvenni naponta, az amerikai. Az egyszerű munkásnak 8—10 napi kórházi kezelésért egyezer dollárt felszámítani, az rendben van, szerintük. Nem folytatom tovább. Mellékelek két lapkivágást, azt hiszem ez mindent megmagyaráz, a hozzászólók gondolkodását is. Chas. Varga • Szerk. hozzászólása: Varga munkástársunk Wiley republikánus szenátorra céloz, aki megtette a fenti TV ajánlatot. Nem is volna rossz gondolat amerikai importtal szaporítani a szovjet nép TV ellátását, különösen amióta szó van arról, hogy Kennedy elnök és Kruscsev felváltva TV adáson fognak beszélni a két ország népéhez, A baj csak ott van, hogy Wiley gondolata mögött hidegháborús szándék van, ő szovjetellenes propagandára. akarná felhasználni a TV készületeket. Wiley tagja a szenátusi légüri bizottságnak, amely most azzal foglalkozik, hogy egy nemzetközi légüri adásközvetitő rendszert engedélyezzen az amerikai hírközlési monopóliumoknak, amelyen keresztül az egész világon könnyebben terjeszhetnék propagandáj ukat. KÉT SZÜLETÉSNAP ALKALMÁVAL Tisztelt Szerkesztőség! Néhányan összejöttünk, hogy megünnepeljük feleségem születésnapját. Ezt azután egybekötöttük sajtónk 60 éves születésnapjával. Nem voltunk sokan, de igen jól éreztük magunkat és visz- szaemlékeztünk a régi időkre, amikor még jóval többen voltunké De nem kell elcsüggedni, mert nekünk, a haladó munkás sajtó olvasóinak, meg kell értenünk az időket. A munkásmozgalom olyan, mint a tenger hullámai: ha nagy a vihar, akkor nagyok a hullámok is. Volt idő, amikor egy sajtókonferencián 600 dollár előteremtését vállaltuk magunkra. Mikor hazajöttünk, s elmondottuk, hogy mi a feladatunk a lappal szemben, az egyik munkástársunk azt mondta, hogy vegyük fel a pénzt a Loan Com- panytól, hogy azonnal beküldhessíik Ígéretünket. Mit számit az a kis kamat, amit a pénz után fizetni kell ? Ekkor felállt egy másik munkástárs és kijelentette, hogy mint öntudatos munkások, nem mehetünk a Loan Co.-hoz, hanem itt a 40 dollár, amit kamatra kellene fizetni, s még ad 600 dollárt is, amig a pénzt be tudjuk kollektálni, akkor mindjárt 640 dollárt kaphat a lap. Erre azonban nem is volt szükség, mert még akkor este összejött az egész összeg és beküldheti ük a sajtóalapra. Volt olyan idő is, amikor 50—60 gyüjtőivet is kiküldtek a központból és kevésnek bizonyult. Akkoriban 5, 10, 25, 50 centeket kaptunk egy-egy olvasótól s mégis összehoztuk a pénzt. Ezekkel a gvütőivekkel kimehetünk a tömegek közé, be szélhettünk hozzájuk. Sok helyen megértettek bennünket, sok helyen pedig elutasítottak. Mikor a nyugdíj kérdésben gyűjtöttünk aláírásokat, az egyik munkás azzal utasított vissza bennünket, hogy azért gyűjtünk, hogy a vörösök nyugdijat kapjanak. Mikor azután ő is megkapta a nyugdiját, bocsánatot kért tőlünk és azt mondta: ha nem volna nyugdijam, nem is tudom, mit csinálnék! Maguknak igazuk volt akkoriban; itt van két dollár, küldjék be a lapnak. S igy lehetne folytatni a sok régi emléket. Egy alkalommal Fehér Jóskát hivtuk ki, hogy a rádión beszéljen. Mikor megérkezett, azt mondtuk neki, hogy vágjon ki egy jó beszédet, “amitől a Neményit majd megüti a guta”. Úgy is volt, Jóska elmondta a beszédet és Neményit majd megütötte a guta.. . Folytattuk még. a visszaemlékezéseket, s megnyugtattuk egymást, hogy nem kell csüggedni, mert sokan kifáradtak, elköltöztek, vagy félreálltak, azért még mindig vannak, akik szivükön viselik a sajtó sorsát. Ezután az egybegyűltek 60 dollárt adtak össze a sajtó támogatására, kiadásunk nem igen volt. így ünnepeltük meg a két születésnapot. Még sok születésnapot kívánunk a két ünnepeltnek. A. II. PRÁGA és Havanna között közvetlen légi járat létesült. A csehszlovák légitársaság turbólég- csavaros gépei szombatonként indulnak a kubai fővárosba. A kevés híján 10 ezer kilométeres utat két leszállással csaknem 24 óra alatt teszik meg.
