Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-01 / 9. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 1, 1962 E — ■ .1 »■■« I, ................................................................................... ■■■r Munkásmozgalom j mu i min 11i m ■ muno » » »»mi ■ « » fin nmn mnn mniini »i» »mi — »»» »»iitii iS ■ m> AZ UAW KONVENCIÓRA KÉSZÜL Az autómunkások az állandó munkanélküliség, a rövidebb munkahét, a munkabiztonság, a speed-up, a béke, a nagy adók problémáival küzdenek. Az autómonopóliumoknak a profithalmozás az egyetlen gondjuk A 600-as lokál februári központi tanács ülésén Stellato elnök jelentést adott a szakszervezet májusban tartandó konvenciójának az előkészületeiről, ahol az autómunkások problémái kerülnek megtárgyalásra. Vannak problémák, amelyeknek megoldása az egész szervezett munkásság egységes sikraszállását igényli, hogy megfelelő törvényhozásra késztessék a kongresszust a szükséges lépések szempontjából. Ilyenek a munkanélküliség megoldásának a szükségletei, u. m. a rövidebb munkahét, a nyugdíj korhatár leszállítása, a gépesítés által az iparokból kiszorított munkások átképzése, az idősebb korosztály egészségügyi ellátása, stb. Stellato szerint' a rövidebb munkaidőért való harcot megnehezítette Kennedy elnök kiállása a 40 órás munkahét mellett. A UAW s a Machinists Union a repülőgépipar vezetőivel kezdenek rövidesen munkaszerződés megújítási tárgyalásokat és a rövidebb munkahét kérdése komoly problémát okoz. Stellato azt a valószinüséget helyezte kilátásba, hogy — mint az autómunkások szerződésénél — itt is a munkások alkalmazásának biztosítására helyezik a fősulyt, nem a rövidebb munkahétre. Az acélipari munkaszerződésre megindult tárgyalásokra vonatkozólag Stellato azt a véleményét fejtette ki, hogy “a newyorki villanyszerelő munkások példát nyújtottak az acélmunkásoknak, amikor kivívták maguknak a 25 órás munkahetet. Mi támogatjuk az acélmunkások szakszervizeiének igyekezetét, hogy rövidebb munkahétért harcoljanak az acéliparral folyó tárgyalásaikon-------—----- . — A United Auto Workers vezetősége nem hajtandó jó példát követni és nem veszi fel a harcot a rövidebb munkahétért. — A legutóbbi országos konvenciójuk errevonatkozó határozatát Reutherék mellőzték a tavalyi szerződésmeguji- tásnál és most a repülőgépipari tárgyalásoknál ugyanezt szándékoznak megismételni, annak ellenére — amint Stellato maga kijelentette —“hogy a repülőgépiparnak módjában volna megadni és a munkások kívánják a rövidebb munkahetet,” Stellato rámutatott arra, hogy az autóvállalatok rendkívül magas profittal zárták az 1961-es évet. A Chrysler Corporation, amely az év első kilenc hónapjában 21.5 millió dollár veszteséget mutatott ki, az utolsó negyedévben 32 millió dollár hasznot jegyzett, tehát az egész évre 11 millió dollár profitot. Az American Motors 332,958,- 000 dollár profitja 1961-ben, 66 százalékos emelkedést ért el 4 évnél kevesebb idő alatt. A Ford Motor Co. egy másik példája annak, hogy az automáció, a technológiai változások által emelkedett termelés és az árak emelése milyen tetemes hasznot hoz a vállalatoknak. 1950 és 60 között a Ford társulat vagyonértéke megkétszereződött. Ugyanezt várják az 1960-as évtizedben is. Ford uj gyártási területeken végez befektetéseket. Legutóbb nyilvánította szándékát, hogy a fegyvergyártásra akar kiterjeszkedni, tekintettel az e területen létező profitlehetőségre. 1961-ben, amikor az országban átlagban ^millió munkás volt állandóan munka nélkül és Michigan államban most is 235,000 munkanélküli van, Ford 409 millió dollár profitot halmozott fel. Ösz- szes vagyonértékét 5,000,000,000 dollárban jelentette be 1961 végén. Ford uralja az autópiac 30 százalékát és General Motors az 50 százalékát. E két társulat úgyszólván monopolizálja az autóipart, Ilyen vagyonhalmozás mellett az üzleti vállalatok nemcsak ellenállnak a munkások követeléseinek, hanem az érdekeiket képviselő michigani politikusok azt hajtogatják, hogy kedvezőbbé kell tenni a nagyüzlet számára a légkört és ezért az adórendszert módosítani kell. Az adóterheket a nagyüzletről a fogyasztóközönség, vagyis a munkásosztály vállaira akarják áthelyezni. Michigan lakói most is 4 százalékos adót fizetnek, amit azért róttak rájuk, mert az államháztartás pénzügyi zavarokkal küzdött. Ugylátszik, ez nem oldotta meg a problémát, mert az állami törvényhozás most 3 százalékos jövedelmi adót akar bevezetni, Detroitban még külön 2 százalékos adóval akarják a fizetéseket megterhelni. Az autószakszervezetnek külön problémát okoz a gyakori üzemköltöztetés. /Az autóvállalatok a gazdaságosabb és hasznothozóbb működés szempontjából lezárnak íiezemeket és a munkást máshová helyezik át. Minden ilyen alkalommal küzdeni kell az alkalmazottak jogaiért, hogy a munkával őket is átköltöztessék, hogy keresetüket és jogaikat el ne veszítsék. Ez nagyon sok kellemetlenséget okoz a munkásoknak, akik nincsenek mindig abban a helyzetben, hogy felszedjék sátorfájukat és más városba költözzenek. Stellato felhívta az üzemi elnököket, hogy a “speed-up” sérelmeket minden alkalommal jelentsék be a lokál vezetőségéhez, mert csak igy lehet ellenük küzdeni a panaszbizottságokon keresztül. Harcolnak a békéért Az UAW női alosztálya (Women’s Auxiliary) jelentéséből kitűnik, hogy az autómunkásnők tevékenyen résztvesznelc a békemozgalomban. Küldötteik résztvettek a Clevelandon megtartott békekonferencián. Leveleket intéztek Kennedy elnökhöz és az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez is, s ezekben tiltakoznak a nukleáris bombarobbantások ellen és a tartós béke érdekében szólalnak fel. Ezt a fontos problémát nemcsak a női alosztályokban, hanem a lokál gyűléseken is tárgyalni kellene az autómunkásoknak és vezetőiknek. AZ ACÉLIPARBAN MEGINDULT AZ EGYEZKEDÉS A kormány nem barátja a rövidebb munkahétnek, ami pedig az acélmunkások legfontosabb szükséglete. — A szakszervezet nem hozta nyilvánosságra a feltételeket Pittsburghban napok óta folynak a tárgyalások a Steelworkers Union és az acélipar vezetői között a júliusban esedékes uj munkaszerződés felett. Még sohasem történt az, hogy egyezkedési tárgyalásokat ilyen korán kezdtek volna. Inkább arra emlékeznek a munkások, hogy az ipari vezetők huzavonája következtében legtöbbször a régi szerződés lejárati idejének meghosszabbítására volt szükség, hogy a munkások formálisan ne dolgozzanak szerződés nélkül. Köztudomású, hogy a Kennedy-adminisztráció a szokásosnál nagyobb érdeklődést mutatott ebben az évben a munkaszerződés mielőbbi létrejötte iránt az acéliparban. Kennedy elnök és Goldberg munkaügyi miniszter többször kifejtették ebbeli nézetüket, hogy szeretnék megelőzni a sztrájkot és az avval járó veszteségeket. Az is köztudomású, hogy Kennedy elnök ellenzi a heti munkaidő csökkentését és a munkások bérének emelését is csak abban az esetben ismeri el jogosultnak, ha azt a termelés emelkedésétől teszik függővé. Az acélmunkások nem tudják, hogy a szakszervezeti egyeztető bizottság mily követelményeket terjeszt az ipari vezetők elé. Tartanak attól, hogy David McDonald, a szakszervezet elnöke a “nemzeti egység” és más hangzatos frázis nevében — mint a múltban — ismét elaprózza a legfontosabb problémákat, u. m. a munka biztosítását, az automáció következményeit és az egyre emelkedő munkanélküliséget az acéliparban. Majd minden lokál beadta követelését a vezetőséghez a 30 vagy 32 órás munkahétre a bérek levágása nélkül. Maga McDonald is kijelentette, hogy a 32 órás munkahét a munkások szükségleteinek alapja. De már a STEEL közlönyben olyan kitétel jelent meg, hogy az acél szakszervezet enged a rövidebb munkahét feltételéből.. Kennedy elnök arról beszélt, hogy az adminisztráció célja teljes elfoglaltságot biztosítani a mun kásoknak a 40 órás munkahét alapján. De az acéliparban a munkások már évek óta nem dolgozzák ki a 40 órát hetenként. Az átlagos munkahét már 1957-ben csak 37.2 óra volt, ’58-ban 35.2, ’59- ben 36.9, ’60-ban 35.7 és 1961 első felében 36.4 órát dolgoztak átlagban hetenként. Kennedy 40 órás terve egyáltalán nem reális. A technológiai változások állandó bevezetése az acéltermelésben ezt a tervet még elérhetetlenebbé teszi. 1960-ban 1.5 billió dollárt fektettek be uj technológia és automáció bevezetésére az acélvállalatok. 1961-ben erre a célra 1.05 billió dollárt költöttek és 1962-re 1.3 billió dollár befektetést terveznek. Ebből következett a munkások tömeges elbocsátása és többségüknek állandó munkanélküliségi állományban való tartása. A National Tube Co. Lorain, O.-ban (U. S. Steel üzeme) pl. jelenleg a termelés legmagasabb színvonalát érte el. 400 munkanélkülit hívtak vissza dolgozni. Kijelentették, hogy többet nem vesznek vissza, 8,200 munkás dolgozik most az üzemben, holott 1955- ben 12,500 munkás volt itt alkalmazva. Tehát ebben az egy üzemben 4,000 munkás vált feleslegessé. Ez a helyzet megismétlődik Youngstown, Warren, Cleveland, Steubenville és más acélközpontban is. Jelenleg az ipar teljes gőzzel termel a raktárak ellátására. Amikor ennek vége lesz, a munkások elbocsátása újra megindul. Az acéltársulatok profitja azonban tovább is csúcsmagasságot ér el. Az acélszakszervezet vezetőségétől függ, hogy harcoljon az acélmunkások munkájának és keresetének biztosítása érdekében, a rövidebb munkahétért. a munkanélküli tagjainak munkába állításáért. Ne engedje meg, hogy a munkásokat feláldozzák a korporációk növekvő profitjának biztosítása érdekében, vagy azért, hogy több tőkét használhassanak fel külföldi befektetésekre. Oyár munkás nélkül Húsz évvel ezelőtt a nagy dnyeperi vizierőmü- nél egv-egy műszakban 290 ember dolgozott. Ugyanott ma hat ember elegendő. Húsz év múlva valamennyi nagy vizierőmü és egész gyárak válnak teljesen automatizált üzemekké. A részleges automatizáláson kiviil, amely egyes termelési folyamatokra vonatkozik, a gyárak teljes automatizálását, távirányítását is előirányozza a Szovjetunió Kommunista Pártjának uj programja. A Lenin-dijas Sz. Strumilin professzor, akadémikus szerint az automatizálásnak kettős jelentősége van. Fokozza a munka termelékenységét és lehetővé teszi, hogy ugyanolyan munkabér mellett megrövidítsék a munkanapot. Nem kell a jövőbe pillantani, hogy fogalmat alkossunk egy teljesen automatizált gyárról. Ilyenek már most is működnek. . . . KIRGIZIÁBAN a nyolc vizierőmiiből álló Frunze energetikai rendszert távirányításra állították át. A köztársaság fővárosából a nyolc erőmű működését egy mérnök irányítja. .. ...A kuznyeeki medencében 1961-ben 1.2 millió tonna szenet termelt a világ első automatizált bányája, ahol a szenet a monitorok nagynyomású vizsugaraival fejtik. A szenet a viz áramlása tisztítja meg a kövektől, majd a száritó berendezéshez sodorja, ahonnan szállitó-szalag továbbítja a közeli hőerőműbe. . . .. . Puskinban uj automatamalmot helyeztek üzembe. Működését minden műszakban egy-egy ember irányítja. . . v T v v ¥ v _tmmii i "in " RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA \ 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) Telefon: LE 5-8484 • GESZTENYE PÍRÉ, MIGNONOK. TORTÁK • < Este 8.30-iff nyitva van
