Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-01 / 9. szám
Thursday, March 1, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 3 A NÁCIK NYÍLT ELŐRETÖRÉSE NY.-NÉMETOKSZÁGBAN Követelőznek a fasiszták A Deutsche Soldatenzeitung (katonák újságja) nevű szélsőséges nyugatnémet újság nyílt levelet intézett Robert Kennedy igazságügyminiszterhez: “Kennedy ur, hol van a pénzünk?” cim alatt. A nyílt levél az újság első oldalán jelent meg hatalmas címfelirattal. Ez a fasiszta lap nem kevesebbet állít, mint hogy az Egyesült Államokban a második világháború alatt a “kommunista ötödik hadoszlop” nógatására sajátították ki a német vagyonokat. A szemtelen, pökhendi hangnemben megirt levelet a hetilap szerkesztője, Gerhard Frey irta alá. Frey azt állítja még a cikkében, hogy az a vagyon, amit az Egyesült Államok kisajátított és nem adott vissza 500,000,000 dollárra rúg. “Ez az egész német népben felkelti a kétséget, hogy vajon az USA valóban a magántulajdon védelmezőjének a szerepét tölti-e be?” Hát ez valóban lélegzetelállítóan megdöbbentő! Nemcsak azért, mert a második világháború után másfél évtizeddel ime itt tartunk már, hogy a német nácik szemérmetlenül követelődznek, hanem azért is, hogy ilyen szemtelenséget engednek meg maguknak, jól tudják ugyanis a fasiszták, hogy Nyugat-Németország szerződést irt alá a szövetséges nyugati hatalmakkal, amelynek értelmében a németek lemondtak az elkobzott javaik visszaköveteléséről és ezzel szemben a szövetségesek megígérték, hogy nem kérnek háborús jóvátételt. A németek egyáltalán nem csináltak rossz üzletet, sőt, köztudomású, hogy az amerikai kormány az elkobzott javak összegét messze meghaladó segélyt nyújtott a bonni kormánynak. Nyugat-Németország kötelezettséget vállalt, hogy megtéríti károsult polgárainak az elkobzott javaikat. Adenauer kormánya csak nemrégen jelentette ki, hogy megkezdi ezeket a visszafizetéseket. A Deutsche Soldatenzeitung szerkesztőjének nagyon is jól kellett tudnia az egész helyzet valódi állását. A fasiszták azonban úgy látszik minden ürügyet felhasználnak arra, hogy hamis színben tüntessék fel a második világháború náci-ellenes intézkedéseit és ezzel uszításaiknak alapot teremthessenek. / Néniét zsidók a neo-nácizmus feléledéséről A Német Zsidók Központi Tanácsának a vezetősége Münchenben ülésezett és utána figyelmeztető felhívást bocsátott ki a neo-náci folyóiratok ijesztő elszaporodásáról Nyugat-Németországban. A Tanács a hitleri szörnyűségek után megmaradt 30,000 német zsidót képviseli. A felhívás megállapítja, hogy az uj náci folyóiratok lekicsinylik a nácik által elkövetett borzalmas bűnöket és semmibe veszik a zsidók szenvedéseit Hitler rendszere alatt. Ugyanakkor “becs- mérlőleg” Írnak a nyugatnémet zsidó közösségről. A Tanács rámutat arra, hogy a nyugatnémet politikai fejlemények igen aggasztóak. Az ifjúság, amely nem ment keresztül a “Harmadik Birodalom szörnyűségein és megaláztatásain” a neo-náci propaganda befolyása alá kerülhet. A nyugatnémet antiszemiták megint a régi uszitási fogásokat alkalmazzák és azt állítják, hogy a zsidó közösség nem vett részt az ország újjáépítésében. Ha a zsidókról beszélnek, mindig úgy hivatkoznak rájuk, mint “a lakosság számszerűleg kis zsidó töredéke”, de elhallgatják, hogy a kis számú Hitler terrorlegényei brutális gyilkosságainak a következménye. Egy amerikai asszony tapasztalata Nyugat-Németországban A Twen nevű nyugatnémet folyóirat decemberi számában egy cikk jelent meg, amely “Egy zsidó szemléli Németországot” cimet viselte. A cikket egy newyorki asszony irta, névszerint Mrs. Mary Lea Meyersohn, aki egy évet Nyugat-Németországban töltött a férje oldalán. A férj I960 szeptemberétől 1961 augusztusáig a Frankfurti Egyetemen tanított szociológiát és igy került a Meyersohn-család egy átmeneti időre Frankfurt városába. Meyersohnné megállapítja Írásában, hogy bár találkozott “nagyszerű egyénekkel” a németek csoportba verődve nagyon is “gyanús tömeget” alkotnak. Nem tudja megérteni ez az amerikai zsidó asz- szony, hogy miért választotta a 30,000 zsidó Nyu- gat-Németországot lakóhelyéül a háború után. Hisz az- az. ország olyan “mint egy temető tele szellemekkel”. A németek ma is éreztetik antiszemitizmusukat és mindent elkövetnek, hogy a zsidókat kiközösítsék a társadalomból. A newyorki zsidóasszony cikke, amely a Twen- ben jelent meg, hatalmas felzúdulást váltott ki az olvasókból. A levelek egy jelentős része antiszemita megjegyzésektől hemzsegett. Az egyik olvasó például ezt irta: “Arra a radikális agitációt kifejtő zsidóra, aki Németországba jön pénzt keresni, a legkevésbé sincs szükségünk”. Egy másik még tovább megy, amikor le meri írni a következő sorokat: “Talán minden egyes zsidótól bocsánatot kell kérnünk azért ami történt? Mit gondolnak a zsidók, kik ők?” Egy harmadik levél pedig már fenyegetőzik is: “Ennek a zsidó asz- szonynak a levele példa nélkül áll durvaságában. Minek adunk jóvátételt Izraelnek?” A nyugatnémet folyóirat leközölte ezeket a leveleket és a szerkesztő szerint kb. 100 levél érkeMár megírtuk, milyen ragyogóan sikerült 60 éves jubileumunk első megmozdulása, a newyorki bankettünk. Szokatlanul korán jöttek vendégeink. A belépők arcán boldog mosoly ült, ami nem is csoda ,nagy dolog ám a 60 esztendő! Ezek a mi drága munkástársaink pedig évről évre ott voltak, figyelemmel kisérték sajtónkat, mióta az gyerekcipőben, járt. Kik ezek az emberek? Nehéz volna valameny- nyit felsorolni, egy azonban bizonyos: munkások, akik közül sokan Ferenc Jóska idején magyar parasztok, béresgyerekek, vasmunkások, kőművesek, esztergályosok, asztalosok voltak, sőt volt bányászok is akadtak közöttük, s mint a szülőhaza mostoha gyermekei vándoroltak Amerikába. Eztk a drága, öreg harcosok érezték, hogy ez az ő napjuk lesz. Tervünk az volt, hogy mindegyiket személyesen, a mikrofonon keresztül megszólaltatjuk, hogy mondják el tapasztalataikat, fontos élményeiket, a bérharcokat, melyekben részt vettek, az üldöztetéseket, amik osztályrészül jutottak nekik. Mennyi mondanivalójuk is lett volna! Sugárzott az arcuk már akkor is, amikor csak azt kérdeztük tőlük, mennyi ideje olvassák lapjukat? Sajnos a szép tervet technikai akadályok miatt nem tudtuk keresztülvinni. Kik is jelentek meg ezen a lelkes hangulata ünnepélyen? Ott volt pl. Schwartz munkástárs, aki már a “Népakarat” megszületésénél is jelen volt és azóta olvasója a munkássajtónak; Petrás András, aki büszkén mutatta 1906-ban szerzett szakszervezeti könyvét és mikor megkérdeztük, szinte könnyes szemmel mondta el, hogy 56 éve olvassa sajtónkat és 1957-ben elhunyt fivére, a mi felejthetetlen Petrás • Pálunk volt a magyar munkás sajtó második szerkesztője, élete végéig szervezője, barátja, segítőtársa. Ott volt Haczka József munkástársunk is, aki 53 éve olvassa sajtónkat; Mrs. Torma, aki sokat mesélhetne, hiszen férjét a Horthy-betyárok gyilkolták meg; ő 52 éve, leánya, Mrs. Limperger 40 éve olvassa sajtónkat. Friedman Morris, Roberts Henry barátaink 51 éve olvasói, Salamon Imre, Keller Róza, Szevin Anna félszázados múltra tekintenek vissza, amikor lapjukról beszélnek. Mennyi segítséget adtak, mennyi odaadást tanúsítottak ennyi éven keresztül! Ablonczy Pált megkérdeztük, mennyi pénzt adott sajtójának? Bizony nem tudta megmondani, pedig már biztosan több ezer dollárra rúghat az 47 éven keresztül! Mautner Bandi 46 éve, Tőzsér József 48 éve állnak a munkássajtó mögött, de jól emlékeznek a 20-as évekre, a “Palmer Raid”-re. Vannak, akik ma félnek, pedig nem uj dolog ám a munkások üldözése! Százával fogták le őket azon a hires éjszakán; Detroitban is biztosan vannak még, akik emlékeznek ezekre a napokra! A magyar nők más asszonyokkal együtt a börtönök elé vonultak, “forradalmi” dalokat énekelve, amelynek refrain- je az volt: “Gyáva, aki tűr ezután még s félti a rongyos életét.” Abjanieh Jack és Mary, Petri Miklós, Braun Lajos, Tóth Tessie, Gencsi Margit, Leib Pál csak vagy 40 éve állnak szivvel-lélekkel a munkás sajtó mögött. Szepessy Bert, Barna József, Nyikes István, Pokol Miklós, Oszkó Sándor, Rakics Erzsébet New Jersseyből tisztelték meg lapjukat megjelenésükkel. Régi, igaz barát mindegyik. Pente Bálint bátyánk, Mikulics József, Tőzsér József zett a kiadóhivatalba, amelyek közül 15 nyílt antiszemita kijelentéseket tartalmaz, 15 “pozitívan” reagál a kérdésre, mig a többi keveréke a felületességnek, érzékeny nacionalizmusnak, tudatlanságnak, jóakaratnak, butaságnak és szemtelenségnek. Bárhogyan is osztályozza azonban a nyugatnémet folyóirat szerkesztője a beérkező leveleket, ezek hangja és stílusa reális képet fest a mai helyzetről Adenauer birodalmában. Ez a kép pedig igen riasztó és visszataszító. . . AUTÓTULAJDONOSOK számára újszerű “ideggyógyászati rendelőt” létesít- Los Angelesben Gerald Jacobson orvos. A páciens kocsival állhat be a “rendelőbe”, ki sem kell szállnia, úgy kapja meg a kezelést és a tanácsokat... • Lemondta részvételét két angol filmtársaság a nyugatnémet Oberhausenben ez évben is megrendezendő rövidfilmfesztiválra. Indokolásukban kijelentik, hogy erre azért került sor. mert vissza vonták az NDK meghívását.. Connecticutból jöttek el, pedig félő volt, hogy hóvihar éri őket, hiszen azt jelezték erre a napra s bizony egyik sem mai gyerek már! De hogy is mondja a nóta? “Aki a babáját igazán szereti, akármilyen jeges eső esik, mégis felkeresi.” Ki kell még emelnünk Sulyok Mihályt is, aki szintén több mint 4 évtizede áll lapja mögött, ugyancsak Leffler Lídiát, Mesitc Annát, Bendl Helént, Hauer Miksát, Godó Sándoi't, Stern Marcit, a Stern-házaspárt, akik mind-mind oszlopai ennek a sajtónak. Köztünk volt még Gross Jóska és Gratis Rella, akik 1917-ben olvasták az Előréből, hogy megvonták az útlevelet a szocialistáktól és kizavarták a nép által megválasztott szocialista képviselőket Albanyban az állam székházából. Hiányoztak azok, akiknek már kihullt a zászló kezükből. A nemrég elhunyt kedves bajtárs. Frank Sam és Frarrk Kisr,-akiket azonban képvi-' seit közöttünk hűséges feleségük, Lilly és Róza. Bocsássanak meg azok, akiknek nevét ebben a cikkben nem említettük. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdemelnének külön elismerést, de most csak a legrégibb harcosokat emeltük ki. Mindazoknak, akik jelen voltak, külön köszönetét mondunk támogatásukért s azért, hogy e felejthetetlen szép napot adták részünkre. Megértő segítségük fáklyaként vonul el előttünk s úgy érezzük, nem csüg gedhetiink, nem lankadhatunk munkánkban addig, amig lapunk mögött ennyi kedves, ennyi szerető jóbarát áll. Fodor Erna A KVÓTA JELENLESI ÁLLÁSA Kvóta Eddig bejött % Dél-Kalifornia $2000 386 19 Bronx, N. Y. 1300 617 47 Chicago, 111. 800 439 54 Cleveland, O. 800 66 8 Detroit, Mich. 800 268 33 Miami, Fia. 750 55 8 Manhattan, N. Y. 450 220 49 Akron-Canton, O. 350 13 3 Newark, N. J. 200 158 75 B’port-Fairfield, Conn. 400 300 75 Gary-Hammond, Ind 250 10 4 Long Island, N. Y. 250 130 52 Trenton, N. J. 150 65 44 New York vegyes 100 3 — Ohio vegyes 200 43 21 Milwaukee. Wis. 150 11 8 Michigan vegyes 150 10 8 New Jersey vegyes 100 25 25 South Bend,Ind. 100 5 5 New Brunswick, N.J. 100 32 32 Lehigh Völgye 150 15 10 Pittsburgh és környéke 100 — — Pennsylvania vegyes 50 — — I Illinois vegyes 50 22 49 Florida vegyes 100 13 13 Youngstown és körny. 75 55 71 Philadelphia, Pa. 50 5 10 Buffalo, N. Y. 50 — — ! Perth Amboy, N. J. 50 3 — Vegyes áll. és Kanada 200 78 39 tftflMVWWAMAIVMAMMUVWUVWWMAAAAAAAWWVVVVMMMIMIMWIMVUVVVWVVVWWVIMVVVVVVWWWVVUI Gondolatok a 60 éves banketten
