Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-08-03 / 31. szám
Thursday, August 3, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 “HITVÁNY TÖRTÉNET” A republikánus párti Herald Tribune napilap július 14-iki számában jelent meg az alábbi cikk. Gore Vidal iró, mübiráló, szinmüiró irta, mint vendég-rovatiró. (“The Best Man” cimü színmüvét a Broadwayn játszották.) Leközöljük teljes egészében, mert nemcsak tartalmának van mély jelentősége, hanem annak a ténynek is, hogy a Herald Tribune-ben megjelent. Élesen visszatükrözi a nép jelentős részének véleményét az Ame- rikaellenes Bizottság demokrácia-ellenes működéséről. “Amikor a tavalyi választáson mint képviselő- jelölt szerepeltem. . . majd minden gyűlésen felvetődött a kérdés: Pártfogója vagy a House Un- American Activities Committee-nek? Válaszom legtöbb esetben inkább óvatos volt, mint őszinte. Törvényhozás céljából a kongresszusnak alkotmányos joga van bármit is kivizsgálni és én támogatom a kongresszus hagyományos kiváltságait, mondottam, azután tapintatosan érzékeltettem hallgatóimmal, hogy a HUAC fennállása óta kevesebb törvényt hozott létre, nagyobb kiadással, mint bármilyen más bizottság a kongresszus történetében és ami a bizottság elnökeit illeti... ugyan, ki rajonghat Martin Dies-ért? Vagy azért az ultra-hazafi J. Parnell Thomas-ért, aki a kongresszusból egyenesen a dutyiba került? És a jelenlegi elnöke,-Francis Walter?, akinek egyetlen törvényhozói kiválósága a hírhedt Walter-Mc Carran Bevándorlási Törvény, egy körmönfont alkotás, amelyről Cushing kardinálisnak az a véleménye, hogy “csak úgy lehet védelmére kelni, ha ugyanakkor a hitelét vesztett és keresztényi- etlen fajüldözési tanokat is védjük.” “Ezekután témát változtattam, ráeszmélve arra, hogy a szélsőséges jobboldal gondosan állította fel érvelését: a HUAC ellenzi az amerikaelle- nes tevékenységeket, ez-és-ez az illető a'HUAC ellen van, tehát ez-és-ez támogatja az Amerika- ellenes tevékenységeket. “Szerencsére Frank J. Donner, az alkotmányos jogtudomány egy szakértője, ragyogó összefoglalót irt a HUAC ellen könyvében, amelynek címe “The Unamericans”, s amit Ballantine könyvkiadó vékonykötésben fog e hónapban megjelentetni. (A könyv már megjelent, ára 60 cent, meg lehet rendelni kiadóhivatalunktól. — Szerk.) Okmányok és jegyzőkönyvi másolatok felhasználásával, Donner a HUAC egész hitvány történetét megörökíti, amióta megalakult 1938-ban. Eredetileg a HUAC ideiglenes kivizsgáló bizottság volt, amely fokozatosan megvetette lábát, bár a szokástól eltérően, nem törvényhozás a szerepe, hanem egyszerűen “kommunistákat leleplezni.” “John Rankin, Mississippi-bői, volt a HUAC keresztapja a képviselőházban, mialatt a bizottság ezen az átalakuláson átment 1945-ben. Amikor többek között Walter Winchell támadta a bizottságot, Rankin a tőle megszokott és karakterisztikus bájjal a rovatvezető hírszolgáltatót elintézte azzal, hogy “kis kommunista jakhec”-nek nevezte. “A HUAC sem a múltban, sem a jelenben soha nem találta “amerikaiatlan”-nak egyik fasiszta vagy fajüldöző szervezetet sem. Ami ezt illeti, 1942-ben, James Colescott, a Ku Klux Klan fő mágusa kijelentette: ‘A bizottság programja oly közeli párhuzamban halad a Klan programjával, hogy semmi felismerhető különbség sincs köztük.” Ami pedig a John Birch Society-t illeti, Gordon Scherer képviselő, a HUAC vezető republikánus tágjává pártfogója. A bizottság nemcsak hogy ösztönszérü ellenszenvvel viseltetik az ide- gensziiletésü és a szinesbőrü kisebbségi csoportokkal szemben, hanem írott bizonyíték van arról, hogy ellenzi “a faji és társadalmi egyenlőséget”. “A végső irónia az, hogy amint az Egyesült Államokon kivül nő a kifmmunista veszély, az országon belül csökken (ma kb. 20,000 amerikai kommunista van, csak töredéke annak, ami a ’40-es években volt). Mégis a gyűlölet-alakulatok naponta növekvő hisztériával kutatnak kommunisták után. Valójában, igazi célpontjuk a liberálisok, kisebbségi csoportok, intellektuelek, u. n. “jót- tevők” (ők maguk büszke “rossz-tevők”). Módszerük ma már olyan sajátságos, hogy egy számukra ellenszenves egyén (mint Dean Acheson), kommunistaellenes fellépésére azt mondják: cselszövés, csak úgy tesz, mintha kommunisták ellen harcolna. Valójában kém. “Ez már a tébolyodottsághoz... és Bob Welch cukorkagyároshoz, a nagy Birch-erhez. . . vezet. “Reménytkeltő, hogy most már megvan Mr. Donner könyve és biztos vagyok abban, hogy aki élolvassa, az megegyezik Harry Trumannal, hogy Mi az igazság Newhurghban? A Newburgh-i eset már hetek óta foglalkoztatja újságjainkat. A legtöbb lap úgy állította be a kis városka problémáját, mintha a déli államokból és Puerto Rico-ból bevándorolt néger és spanyol családok eltartása okozna gondot az ottani közigazgatási szerveknek. A nyomornegyedekben lakó szinesbőrü lakosságot tették felelőssé azért, hogy diiledező házakban, összezsúfolva laknak, növelik a váró? “jótékonysági” kiadásait és emelik a bűnözési statisztikát. Joseph McDowell Mitchell többször kijelentette, hogy “a déli négerek bevándorlása tönkreteszi a várost,” “Mi nem akarunk több bevándorlót, akik csak igát jelentenek az adófizetők nyakán” — hangoztatta a városi törvényhozók feje. A négerek szerepe a város felépítésében Ez persze nagyon is egyoldalú beállítás és mindjárt más megvilágításban látjuk a helyzetet, ha részleteiben is megvizsgáljuk a kérdést. Ezt teszi az Amsterdam News nevű néger lap, amelyik alapos helyszíni tanulmányt végzett Newburgh- ban. A cikkíró megállapítja, hogy az érdeklődés középpontjába került kisvárosban kezdettől fogva élt néger közösség. A három évszázaddal korábban, holland és angol polgárok által alapított város, jelentős részben az afrikai rabszolgák munkája nyomán épült fel. A rabszolga négerek verejtékes munkája hamar feledésbe merült, mikor 100 év óta megindult az Írek, olaszok és zsidók bevándorlása. Közben a néger lakosság szaporodott és mikor a New Yorkból “menekülő” ruha konfekció üzemek és bőrdiszmüáru műhelyek ebbe a 60 mérföldre lévő közép-hudsoni folyóvölgyben fekvő városkába érkeztek, főleg a “színesekből” toborozták munkaerejüket. Ma a pénztárcákat és noteszokat készítő 24 üzem több mint 1,000 négert és puerto-ricoit alkalmaz, igen alacsony munkabérért és a lehető legrosszabb munkafeltételek mellett. A néger lakosság helyzetében a legdrámaibb fordulat a második világháború után következett be, amikor Orange, Ulster és Dutches körzeteinek gyümölcstermelői elkezdték a déli néger és puerto ricoi, valamint jamaicai mezőgazdasági munkások behozatalát. Minden évben tekintélyes számú bevándorolt munkáscsalád menekült el a gyümölcsföldeken uralkodó megalázó és szörnyű állapotok elől Newburghba, ahol letelepedést és munkát kerestek. Newburgh volt a néger értelmiségnek is a mentsvára, mert itt az IBM üzemben mérnöki munkát találtak. A “vizparti” nyomornegyed Ma Newburgh 5,200 néger lakója a “vizparti” gettóban lakik. A városkának ez a legrégibb és legelhanyagoltabb része, ahol rettenetes zsúfoltságban élnek a drága lakbérü/lakásokban. Sokan fizetnek itt 25 dollárt hetenként, egy szobáért. A mostoha körülmények között élő néger lakosságot a rossz munkakörülmények is sújtják, nem beszélve arról, hogy a béreik is a legalacsonyabbak. Ennek a következménye az, hogy egészségi állapotuk sem a legjobb. Ezek a külső erők és hatások által rájuk kényszeritett körülmények okozzák azt, hogy kénytelenek a városi jótékonysági intézményekhez folyamodni segélyért. Azt állítják a városi hatóságok, hogy a négerek az okai saját helyzetüknek. De a statisztika mást árul el. Nem csak a “vizparti” rész az egyetlen nyomornegyed a 30,000 lakosú helységben. Egész Newburgh gazdaságilag sújtott területnek számit, ahogy ezt a szövetségi kormány jelentése megállapította. A város lakónegyedeinek több mint 30 százaléka a nyomornegyed színvonalára süllyedt már. A munkanélküliek aránya a nemzeti átlag fölött van, és ezen belül a négereké kétszerese a fehérekének. Ezt bizonyítja az az adat is, amit a N. Y. Postban ismertet F. M. Eckman, hogy 915 egyén kap közsegélyt a Jóléti Hivataltól és ebből 556 fehér. Tehát a segélyezettek 61 százaléka fehér és 359 a néger közöttük, vagyis az összes segélyezettek 39 százaléka. A városnak “kell” a pénz A gazdasági helyzet romlása arra késztetett jó néhány vállalatot, hogy eltávozzon a helységből. ‘Amerikában a leg-amerikaellenesebb jelenség a Ház Amerika-ellenes Aktivitások Bizottsága’. (House Un-American Activities Committee)” Reméljük, hogy Mr. Vidal elkészült arra, hogy a HUAC-tól behívót kap. 'A jobbnTÓdu családok sorban hagyják el a várost és a külvárosokba költöznek. Newburgh politikusai most pénz után kutatnak, mert az újonnan felépülő külvárosokban parkoló helyeket kell létesíteni, szennycsatornahálózatot kifejleszteni és számos más átalakítási munka szükségessége is felmerült ezzel kapcsolatban. így esett a választásuk az egy millió dolláros jótékonysági intézmény költségvetésére. Ebből akarják finanszírozni a felmerülő kiadásokat. Ahhoz, hogy jómódúak lakóhelyeit városi pénzen alakítsák át, szükség volt egy ideológiai kampány lefolytatására is. Azt hirdették, hogy a “viz parti” terület veszélyt jelent a városra. Fehér ember nem mer rendőri kiséret nélkül áthaladni ott. A városka republikánus közigazgatása minden hibát a ‘négerekre igyekezett kenni. George F. McKneally tanácsnok, aki testvére Martin McKneallynak, a National American Legion parancsnokának a következőket állította: “A színes lakosság a város legnagyobb rendőri problémája, a legnagyobb köztisztasági problémája és a legnagyobb egészségügyi probléma. Nem tűrhetjük ezt a magatartásukat tovább. Mi túl enyhék voltunk velük szemben. Rá kell kényszeríteni őket arra, hogy betartsák a közösségi kívánalmakat. Ha szükséges, rájuk kényszerítjük a mi eszméinket.” < Mindez a támadási kampány azt a cél szolgálta, hogy ürügyet találjanak arra, hogy megfosszák a szükségben szenvedőket a segélytől. Kimondták, hogy minden segélykérőnek, aki uj a városban, be kell bizonyitania, hogy azért jött ide, mert konkrét ajánlatot kapott alkalmaztatására. Házasságon kivül született gyermek anyjától megvonhatják a segélyt, ha újabb gyereke születik. Segély helyett árvaházban helyezik el a gyereket. Tehát a hatóságnak joga van elvenni a gyermeket az anyjától ennek a sötét, középkori szellemet árasztó rendeletnek az alapján. Mindezek a rendelkezések a színes lakosságot sújtják és az is a céljuk. A néger vezetők szerint igy akarják távozásra kényszeríteni a néger lakosságot. A város ugyanis sokmillió dollár szövetségi támogatást kap városfejlesztési célokra. A helyi közigazgatás urai már megígérték az üzletembereknek, hogy a “vízpartot” kiürítik a négerektől és ott tisztán fehérekből álló közepes jövedelmű bérlők számára építenek uj lakónegyedet. A négereket pedig egy másik gettóban helyeznék el. Politikai bonyodalom Newburgh természetesen igen alkalmas terület a John Birch Társaság és a Young Americans for Freedom szamára. A republikánus tanácstagok -— négyen vannak — minden törekvése arra irányul, hogy fenntartsák a jelenlegi közigazgatás uralmát. A néger szavazók éppen ezért a Demokrata Párt mellett állnak. Az őszi elnökválasztáson Kennedy megválasztását segítették elő. Természetes, hogy az adminisztrációtól várják, hogy tegyen valamit az érdekükben és szigorú rendelkezésekkel fékezze meg a város vezetőinek emberi életkörülményeik elleni támadását. Most alkalma lehet kormányunknak arra, hogy megmutassa mennyire gondolta komolyan a választási kampányban annyiszor hangoztatott polgári jogok megvédésének biztosítását. WVWWWSUVXAA/VWWWWWWWWtfWWWWWÁA Nemzeti ünnep Kairóban Katonai díszszemlével, több százezres tömeg- gyűlésen ünnepelték Kairóban a julius 23-i forradalomnak és az egyiptomi királyság megdöntésének 9. évfordulóját. A nagygyűlésen Nasszer, az EAK elnöke mondott beszédet. Nasszer a többi között kijelentette, hogy a küwaiti kérdést maguknak az araboknak kell meg oldaniuk, és az iraki, valamint a kuwaiti nép közötti nézeteltérésekből csak az impierialisták húzhatnak hasznot. — Az angol csapatokat ki kell vonni Kuwaitból — hangsúlyozta Nasszer. — Támogatunk minden függetlenségi és szabadságharcot. Küzdünk egész Afrikának az imperialista és gyarmati uralom alól való felszabadításáért. Harcolunk a békéért és a leszerelésért, a nukleáris fegyverek eltiltásáért. Az elnök befejezésül kijelentette, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét át kell szervezni és olyanná kell tenni, hogy megfeleljen a mai követelményeknek. Ezt követelik a kongói tapasztalatok is, mondotta.
