Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-12-28 / 52. szám

8 AMERLKAi maUYAR SZÓ Levelek a Szerkesztőhöz MWWWWWVWWWWWMWWUVWWWWXWVWWWWWWWWVWVWWVWWWVWWWVWWVWWWWWW l Az ebben a rovatban kifejtett néze-1 OLVASÓINK \tek nem szükségszerűen azonosak\ HOZZÁSZÓLNAK \ a szerkesztőség álláspontjával ~ f A KöZüGYEKHEZ | Sok iró kimaradt a naptárból Tisztelt Szerkesztőség-! Itt küldök három dollárt a naptárért, Azért eny- nyit, hogy ezzel is hozzájáruljak majd a jövő évi naptár költségeinek fedezéséhez, egy olyan naptáréhoz, amelyben az amerikai Írógárda job­ban kiveszi majd a részét. Én úgy vélem, hogy a takarékosság nem min­den vállalkozásnál alkalmazható, ezt meg kell ta­nulni a szerkesztőségnek is. Én rendszeresen szók tam naptárt küldeni Budapestre rokonaimnak, de most az is elmarad, mert attól tartok, hogy uno­kaöcsém azt fogja visszaírni, hogy Józsi bácsi, nagyon szépen köszönöm a naptárt, de mi job­ban szerettük volna, ha — úgy mint a múltban — most is több iró irt volna, amit mi nagy élve­zettel olvastunk és én sokat tanultam azokból. Elismerés jár Gellért Hugónak a címlap gyö­nyörű kivitelű munkájáért. Schubert, Elsinore Ha dolgozhatnék, mm cserélnék senkivel Egy kedves kaliforniai olvasónk beküldte ma­gyarországi rokonának levelét, melyből az alábbi részletet érdemesnek találjuk közölni: ■‘Kedves Bátyuska! Ami megdöbbent, hogy ha állandóan dolgozik, akkor is kell kórházat fizetni, itt nem igy van és még táppénzt is adnak 75 százalékot. Ha a gye­rekek iskolába járnak, minden hónapban elviszik a fogorvoshoz, de ingyen, nem kell fizetni még akkor sem, ha húznak, vagy tömnek fogat. Itt a gyereket, ha beteg, ingyen kezelik és a kórház­ban sem kell fizetni, csak olyannak, mint én. De engem is két évig kezellek ingyen, pedig nem dol­goztam. Ha dolgoztam volna, akkor még 20 évig is ingyenes kezelésben részesülhetnék. Úgy a kór­házért, mint bármilyen orvosságért pár forintot kell fizetnem. Aki pedig hosszasan beteg és dol­gozó, azt két heti üdülésre küldik, amiért szintén nem kell fizetni. A szakszervezetért minden hó­napban kell fizetni, de ha valaki házasságot köt, kap tőlük pénzajándékot, nem sokat, vagy 200 forintot. Egy évben két heti ingyenes üdülés, és az egész családra féljegy, bárhová utazik a de­mokratikus országokba, vagy itt benn az or­szágban. Ezt mi még nem tudtuk kihasználni, mert ha az uram elmenne üdülni, ahhoz sok minden kell, mint pizsama, hálókabát, papucs, ezt mind meg­követelik, hogy jól érezze magát a dolgozó. Ha én dolgozhatnék, nem cserélnék senkivel ,mert mun­ka az van, mindenki dolgozhat és ahol dolgoz­nak, ott megy is. Már némelyik nem tudja, mit vegyen. Aki azt mondja, hogy nem jó ez a világ, az hazudik. Nem kell kalapolni senkinek, nincs méltóságos ur, mindenki egyforma. Azoknak per­sze nem jó, akiknek 20—30 hold földje volt'és nem dolgozott benne .Az ilyennek most sem aka- ródzik a tsz-be menni, most is másra vár, hogy dolgozzon és nem kap semmit, s akkor kiabál. Megszűnt napszámoskodás, a summásság, és ez soknak nem tetszik, pedig ez idővel jó lesz, csak egyszerre nem lehet jó. Szeretném, ha tetszene még egyszer hazajönni, azt hiszem, sok minden máskép van most. A kisleányomat most bérmál­ták, bérma neve Magdolna. A kisleányuk jár még iskolába? Itt 8 osztály kötelező de 63-tól 10 osztály lesz kötelező s akkor az érettségit is le tudja tenni mindenki. Remélem, hogy ez a háborús hangulat majd el­múlik, nem szabad háborúnak lenni, mert hiszen meghalni senki sem akar. Szerető rokonuk Ki tud egy jó viccet? Tisztelt Szerkesztőség! A lappal nagyon is meg vagyok elégedve, sze­retem olvasni. Már régen tudom, hogy ez a lap mindig a dolgozók érdekeit védte és azt az utat egyengette, amelyik az amerikai magyarság bol­dog, szabad, nyugodt és békés élete felé vezet. Nagyon szeretném, ha az amerikai magyarság segítene ennek a göröngyös útnak az egyengeté- sében, tehetsége szerint, hogy megszüntesse azo­kat az akadályokat, amelyek a magyarság egy­más iránti szeretetét gátolják. A naptárt megkaptam, s mivel kérdezik, mi a véleményem, hát megírom. Szeretem a naptárt, mert tanulságos, jó olvasnivalók vannak benne.- De a 80. oldalon túl lévő oldalakon elég sok hu­mort, képet és értéktelen viccet láttam, aminek nem adnék helyet még egy éjszakára sem, nem­hogy egy évre. A viccet én is szeretem, de ezek között elég sok olyan akad, amelynek nincs ize, vagyis sótalan. Talán vannak a lap olvasói között székelyek is, akik a viccnek mesterei. Sokszor megfordultam közöttük, de a viccet sohasem hagyták ki, s olyan vicceket mondtak, hogy az embernek a hasát kel­lett fognia, hogy ki ne hasadjon a nevetéstől. Azt hiszem, ha felkérnék őket, akadnának olyanok, akik szívesen segítenének a jó viccek előállításá­ban a szerkesztőségnek s ezek között akadna olyan, amelyik megfelel a közlésre. De nemcsak viccekkel, hanem más írásokkal is segítségére le­hetnének a lapnak, mert mindannyiunk életéről lehetne sokat Írni és azzal gazdagítani úgy a la­pot, mint a naptárt. Kellemes karácsonyi ünnepekét és békés uj- esztendőt. Ponyi Sándor, Kanada A lapot nem felejti el Tisztelt Szerkesztőség! E levelemhez mellékelek -egy csekket. Mint tudják a Bound Brooki Munkás Otthon már nem .létezik. Mi azonban, akik tagjai voltunk, biztosra veszem, nem feledkezünk meg lapunkról és to­vábbra is rendszeresen segíteni fogjuk. A mellé­kelt összeget vegyék, mint újévi adományt. Biz­tos vagyok abban, hogy a többiek is követni fog­ják példámat. II. Skapinetz Születésnapi ajándék Tisztelt Szerkesztőség! Feleségem és gyermekeim rendeztek egy kis ünnepélyt 75 éves születésnapom alkalmából, ok­tóber 20-án. Elég sokan eljöttek, kaptam is sok ajándékot, de sajnos nem sok pénzt, pedig az kel­lett volna több, akkor több jutott volna a Magyar Szónak is. De hát igy is jut valami, amit mellé­kelve küldök. M. Fodor, Niles,Ohio Utólag, kissé megkésve gratulálunk Fodor mun kástársunknak 75-ik születésnapjához. Még sok, boldog és békés születésnapot kívánunk. A naptár felvilágositó Tisztelt Szerkesztőség! Bár kissé késve, de értesítem önöket, hogy a naptárt megkaptam. Felfogásom szerint nagyra- becsülöm azokat a megmozdulásokat, amelyek .széjjelszórva a nagyvilágban ezidőszerint folya­matban vannak. Ha az ember jól megfigyeli és analizálja az eseményeket, akkor arra a meggyő­ződésre jut, hogy a rádiókommentátorok is ellent­mondásba kerülnek, mert ami jó volt tegnap, vagy ma, az már nem jó holnap. Ezekkel az eseményekkel a naptár eléggé fog­lalkozik és sok felvilágosítást ad a tudni akarók­nak. Amint kitűnik, már nemcsak a föld forog a nap körül, hanem az országok is forognak egy­más ellen és persze a népek velük együtt. S. 1L, Connecticut A Magyar Szó előfizetője Egy jobb világ építője! 1 ..................... 1.1 ii. i Ahol a naptár betöltötte hivatását Tisztelt Szerkesztőség! A lapból látom a sok jóindulatú hozzászólást naptárunkról, ami engem is arra késztet, hogy szerény véleményemet kifejtsem. Engem a naptár a kórházban ért, szinte meg­lepetésszerűen, mert még nem vártam. S amint jobban kezdtem érezni magam, azzal töltöttem az időt, s amikor elfáradtam, letettem a kis szek­rényre, én pedig pihentem azzal a megnyugtató gondolattal, hogy vannak emberek, akik törődnek velünk. A naptár fedőlapját pedig úgy a takarítónők, mint az ápolónők megnézték, amikor csak volt egy kis idejük. A doktorom is hosszabb ideig szemlélte. Megkérdeztem tőle, mi a véleménye a rajzról? S ő szépen megfejtette, amivel én is megegyeztem. Azt mondta: ez az idős ember féltő gonddal tartja az unokáját a karján, majd rámu­tatott a békeszimbólumra és azt mondta: ez itt a békét jelenti, majd ujjal mutatott rá a rakétára, ami ijesztő, mert a pusztulást jelenti, majd a len­ti ábrára mutatott, a parasztszekérre a határban és azt mondta: igen, ezen el lehet gondolkodni, nagy kérdőjel, vajon lesz-e élet, vagy elpusztul minden ? Ezzel azután megvizsgált, majd vállamra tette a kezét és ezt mondta: Vedd könnyen a dolgot, nem lesz háború, azzal továbbment a másik be­teghez. Tehát az én naptárom betöltötte a hivatását, megér öt dollárt. Ezzel nagyon boldog karácsonyt és újévet kívánok a szerkesztőségnek, a külmun- katársaknak és az olvasótábornak. A. Bárányi és neje Kém harcolnak? Tisztelt Szerkesztőség! A kalendáriumot megkaptam és meg togorn próbálni valakinek eladni, ha elolvastam. Elég megfelelő, de én szeretnék több írást olvasni a marxizmusi’ól, a világ történelméről, a politiká­ról. Van egy megjegyzésem a lapra vonatkozóan. Nem tudom, miért kell olyan sokat írni a négerek helyzetéről? Ne értsenek felre, nem vagyok faj­gyűlölő, de ők nem olvasnak magyarul és mi pe­dig tudjuk, hogy mit csinálnak velük. De szerin­tem megérdemlik, mert nem forradalmiak, pedig vannak elég szép számmal az országban és ha összetartanának, sokat tudnának csinálni. Például mi magyarszármazásuak, ha visszate­kintünk a múltra, láthatjuk, hogy a magyar min­dig viaskodott a szabadságáért. Tehát azt nem adják ingyen, azért harcolni kell. De ők szerin­tem nem csinálnak valami sokat a saját érdekük­ben. A közmondás azt mondja, hogy segíts ember magadon, az isten is megsegít. M. V. Szerk. megjegyzése: A néger nép harca az egyenjogúságért, a polgári jogaiért a szavazati jogáért sohasem volt olyan nagyméretű és céltu­datos, mint a jelenben. A mozgalom naponta ter­jed és erősödik. Minden segítséget meg kell ad­ni ennek a mozgalomnak, mert erősiti az ameri­kai demokráciát, mint ahogy a gyarmati felsza­badulás a világszabadság ügyét viszi előre. A mi lapunk minden szabadságmozgalmat ismertet és magáévá tesz. Kérjük, szóljanak hozzá e kérdés­hez más olvasóink is. Egy kis elmélkedés az autéban Tisztelt Szerkesztőség! Ezekben a tulfeszült napokban- a legtöbb em­bert az is érdekli, hogy milyen napra ébredt, mi történt a vibjg különböző tájain, amig ő aludt. Így tehát reggelenként kíváncsian bekapcsoljuk a rádiót, hogy amig a munkahelyre érünk, tisztá­ban legyünk a legújabb eseményekkel. Ülök az autóban és máris szól a rádió: When the music stops on K.L.A.C. it’s news. Good morning, 7 o’clock newstime. Majd tovább: Ken-» nedv megérkezett Venezuelába, viharos éljenzés­sel fogadták. 48—36 szavazattal elvetették a szovjet javaslatit, hogy “vörös Kínának” a UN- ben van a helye. Az ENSz-csapatok tűzharcban állnak a katangai ellenállókkal. Eichmannt fel kell akasztani, mondja az rímeli bírósági határo­zat. “Winston tastes good, like a cigarette .should” ... s igy tovább. .. Majd jönnek a hírek: egy iskolás autóbusz ösz- szeütközött egy vonattal, 20 gyermek meghalt,

Next

/
Thumbnails
Contents