Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-12-28 / 52. szám
AMERIKAI magyar szó 9 13 megsebesült, Kennedy elnök több segítséget fog nyújtani Dél-Vietnamnak. 3,000 újabb amerikai gyalogos érkezett Nyugat-Berlinbe. Majd megint a hirdetések. Tovább csavarom a rádiót, mert már az idegeimre mennek a hirdetések. Itt a Pali Mail cigarettát hirdetik és akárhová csavarom, tel evan cigarettával és füsttel a rádió. Majd ének következik: Big Bad John, s ismét hirdetés: Always remember, Coca Cola refreshes you best, got a long thirst? Get a long drink, it’s king size, drink Cocä-Cola, Próbálok valami tudományosat, valami magasabb nivóju programot hallgatni, esetleg az amerikai kultúráról, de hiába csavarom, mindenütt csak az idegölő hirdetések, a béke elleni uszítások. Szinte gondolkodóba kell esni, hogyan is le hét a 20-ik században ilyen mélyre süllyedni': Hiszen megöltünk szócsöveinken minden józanságot, minden művészi élményt, nevelő és szórakoztató előadást! Vajon programtervezőink gondolkoztak-e már azon, hogy ezzel a módszerrel nemcsak Amerika kulturális nívóját süllyesztik mind mélyebbre, hanem önmaguk “nagyszerű” tehetségéről is bizonyítványt állítanak ki, amikor napról-napra ilyen gyerekes bárgyuságokat sugároznak a közönség felé? Vagy talán azt hiszik, hogy értelmünk nem hág magasabbra, mint a Coca-Cola, cigaretta és más hirdetések szövege, s mi is csak a profithará- csolók érdekeit tartjuk szem előtt? Most pedig arra kérem az olvasókat, hogy néhány percre próbáljunk olyanok lenni, amilyeneknek a hirdetők képzelnek bennünket, tehát énekeljük mindannyian egyszerre, hogy Winston tastes good, like a cigarette should, s amikor odaérünk, hogy “like a”, akkor tapsoljunk háromszor, de ütemre ám! Ez azért fontos, hogy ezzel is biztosítsuk a Winston cigaretták ütemes gyártását. Azután kezdjük elölről és ismételjük meg még vagy ötször, hogy még álmunkban is tudjuk énekelni. Előrebocsátom, hogy a hirdetéseket jobban kell tudni, mint az egyszeregyet, mert különben nem lehetünk jó amerikai állampolgárok. Szinte elképzelem, hogy a szófogadó háziasszonyok mind leteszik a főzőkanalat, a munkások a szerszámot és mindannyian egyszerre énekeljük és tapsoljuk ütemre, hogy Winston tastes good. .. Egy kissé túlzottan, de igy kell elképzelnünk hirdetőink erőszakos viselkedését, amikor szócsöveinket lepénzelik, hogy az ő bárgvuságaikat közvetítsék. Mi törődnek ők a szócsöveink igazi hivatásával, az amerikai nép gondolkodásával? Fő, hogy cigarettázzunk (szerezzünk magunknak egy kis tüdőrákot) és olyasmit vásároljunk, amire nincs is szükségünk. Most pedig elárulok egy titkot: én nem dohányzóm, ellenben boldog újévet kívánok a szerkesztőségnek és lapunk minden olvasójának. Anti A TIM04ÍSEN Szánd munkástársunk büszkén küldte be az alábbi levelet, amely a magyarországi bányász- lapban jelent meg rokonának az aláírásával. A levél magáért beszél. “Felejthetetlen 24 gyönyörüszép napot töltöttem nemrég a Szovjetunióban. Utunk első állomása Moszkva volt. Megnéztük a mezőgazdasági és ipari kiállítást, a Lomonoszov Egyetemet, ellátogattunk a Kreml-be és a Mauzóleumba. Figyeltük a Szovjetunió fővárosának mozgalmas életét. Nem kevésbé maradandó élményeket szereztünk Leningrádban is. Alkalmunk volt megtekinteni a Téli Palotát, az Ermitást, azokat az alkotásokat, melyeket a dolgozó nép hozott létre. Ellátogattunk a Néva partjánál lehorgonyzóit Aurórám, melynek ágyulövése nyomán indult meg a győztes forradalom 1917-ben. Szimpatikus tengerész-ezredes kalauzolt bennünket, szívélyesen elbeszélgetett velünk. Leningrádból IL—18-as repülőgéppel Szocsiba utaztunk. Itt egyik legszebb üdülőiében, a Csajkában 17 napot töltöttünk. Szűcsi a világ leghosszabb városa. A Fekete-tenger partján, merre a szem ellát, mindenütt remek, szép üdülők, szanatóriumok, gyógyintézetek sokasága. Vélünk együtt még 7 nemzet fiai pihentek itt. Bár nyelvüket nem értettük, mégis, mint testvér a testvért, megértettük egymást. Innen szerveztük kirándulásainkat. Egy alkalommal a Ma- eeszta gyógyfürdőt néztük meg, visszafelé jövet Klementi Vorosilovval találkoztunk, ott sétált. Megállítottuk a buszt, integettünk neki, ő odajött hozzánk. Bemutatkoztunk, örömmel hallotta, hogy magyarok vagyunk. “Nagyon szeretem a magyarokat, a magyarok testvéreink. Rövidesen el fogok menni Magyarországra, meglátogatni benneteket. Szívélyesen üdvözlöm a magyar dolgozókat” — mondotta. Bucsuzás előtt fényképezésre került sor. Megörökítettük találkozásunkat. Gyorsan teltek a napok, elkövetkezett a hazatérés pillanata. A TU—104-as repített bennünket Budapestre. Befejezésül szeretném megköszönni, hogy lehetővé tették számomra ezt aí utazást. El sem mondhatom, mennyire örülök, hogy 50 éves be- ■ csületes munka után eljuthattam a Szovjetunióba. id. Dániel József nyugdíjas bányász, Baglyasalja A KIADÓHIVATAL ROVATA Sok reklamáció érkezik lapunkhoz, hogy miért maradtak ki naptárunkból külmunkatársaink cikkei? Úgy gondoljuk, hogy rovatunkban mindenkinek egyszeribe megadhatjuk az őszinte választ e kérdésre. Geréb és EHN. munkástársak Európában voltak és emiatt nem tudtak írni. Rév. Gross és Bódog András úgy hisszük elfoglaltságuk miatt nem Írtak. Nagyon örülünk, hogy olvasóink számonkérik tőlünk külmunkatársaink, Írásait, legalább ők is látják. Biztosan lelkii.smeret- furdalásaik vannak mulasztásukért és a jövő évre megszívlelik a dolgot és kétszer annyit fognak irni, nehogy kimaradjanak. Bevallhatjuk azután, hogy nem minden mulasztás a külmunkatársaink hibája. Van olyan eset, amikor bennünket terhel á felelősség. Schubert munkástársunk például két rövid cikket küldött be a naptárban való közlésre és minden szándékunk meg is volt, hogy azokat közöljük. De hiba csúszott a dologba: a naptárt ugyanis részletekben szerkesztettük és adtuk nyomás alá, s mire észrevettük, hogy a cikkek kimaradtak, a naptár már nyomás alatt volt és túl késő lett volna betenni. E sorok Írója is panaszkodhatna, mert romániai cikkéből sok szép kép és a cikk egy része is kimaradt, helyszűke miatt. Szerencsére Schubert munkástárs cikkei technikai tárgyuak és igy időszerűek lesznek még a következő naptárunk részére is vagy pedig közölhetjük a lapban, ha ő is úgy akarja. Mindenesetre bocsánatot kérünk a mulasztásért. Mindenki megegyezik velünk abban, hogy a naptár kivitele szép. Sokba is került, mert bennünket sem kiméi az árak emelkedése. Olvasóink egy része már be is küldte sietve az árát, nagyon köszönjük azt, a felülfizetésekkel együtt. Sajnos azonban még több, mint fele nem küldte be és ez nagyon hiányzik, mert a számlák tornyosulnak és kifizetésre várnak, még pedig sürgősen. Kérjük tehát, hogy aki még nem tette, juttassa el a naptár árát minél előbb, hogy mi is rendez 1 lessük adósságainkat. Még mindig van naptárunk és még mindig rendelhetnek belőle ismerőseik részére. Véleményünk, hogy minden naptár egy barátot jelenthet lapunk nak és ezért is fontos, hogy minél többen megismerkedjenek azzal. Kérjük, minél előbb küldjék be rendeléseiket mindazok ,akik ezt megtehetik. Most pedig erőt, egészséget és békés, boldog újévet kívánunk mindenegyes olvasónknak és barátunknak. A Magyar Szó Kiadóhivatala és Szerkesztősége TÖMEGSÍRT találtak Magdeburg közelében, Gladaunál, amelyben minden valószínűség szerint az :SS által megölt hadifoglyok és külföldi kényszermunkások feküsznek. • EGY SVÉD hanglemezgyár tízezer példányban exportált Nyugat-Németországba egy táncszámot, amelynek cime Alpesi rózsa. A szám azonban lényegében nem egyéb, mint a Horst Wessel- Lied nevű, hírhedt náci induló rock-and-roll ritmusban készült változata — gitárkisérettel. raWWWWWWAAAAAASflAAAAAAAA/WWWVUWV • 312X2' =289340%+2309801 /3982 + 34050=8981 i 9472 • IA SZÁMOK BESZÉLNEKI £ írja Eörsi Béla § • 312 X 2.J =289340% 4-2309801/3982 + 34050=898' \ 9472 • A politikai jobboldal Kaliforniában, az Egyesült Államok második legnagyobb államában, a jobboldal nagyon is lábra kapott, legalább is azt láthatjuk, hogy a reakciós csoportosulások a leghangosabbak és ma a Birch Society és a Minute Men szervezet vette át a régebbi reformerek helyét. A republikánusok igazi konzervatív vezére egye lőre a befolyásos Goldwater szenátor Arizonából, de hogy jelölik-e elnöknek, az még kétséges. Az ultra-konzervativok szemében igen becses személy, de rajta is túltesz a John G. Tower, a texasi szenátor, aki a milliomosokat képviseli és programja minden társadalmi osztályt és csoportot egymás ellen uszítani. Ellenzi a jövedelmi adót, a társadalmi biztosítás minden formáját, az idős polgárok betegsegélyzését, egyszóval ellensége az utolsó 40 év minden társadalmi vívmányának. ő és hozzá hasonlók fogják Goklwater befolyását a nagy tömegek előtt gyengíteni, vagy- pedig teljesen demagóg útra terelik őt. Az érzelmi jobboldal (a fasiszták) Láthatjuk azt is, hogy országszerte megerősödött a jobboldal. Helyes tehát megvizsgálni, hogy honnan veszik erejüket, miben nyilvánulnak meg gyengeségeik. S elsősorban analizálni kell, hogy milyen csoportokból áll a jobboldal. A nagy üzletek jobboldali csatlósai Ezek nagyon veszélyesek, mert a demokrata párt is udvarol nekik és nagy részük társadalmi presztízsre törekszik. Habár nem tüntetnek az utcákon s nem vesznek részt a verekedésekben, erejüket még sem szabad lebecsülni, mert hiszen az Egyesült Államok gazdasági hatalmának birtokában vannak. Közvetlen céljuk ma a liberális és humánus javaslatok meggátlása, vagy legalább is felhígítása a törvényhozásban. Ellene vannak a jövedelmi adótörvény javításának, a társadalmi biztosítás kiterjesztésének, a jobb -minimum munkabér megállapításának és jövőre a vám 50 százalékos csökkentésének. Az ország sajtójának kb. 80%-át kontrollálják a republikánus tulajdonosokon keresztül, vagy a hirdetések megvonásának fenyegetésével. Tulajdonképpen ez a csoport támogatja a republikánusokat, nem pedig a szavazók, akiknek nagyobb része mint demokrata regisztrált. A hivatalos politikusok és csatlósaik Ne felejtsük el, hogy a szövetségi kormány százezrek számára kényelmes, ha nem is túlságosan jól fizetett pozíciót biztosit. Ezért érdemes küzdeni. A republikánusoknak tehát életkérdés, hogy ismét uralomra jussanak. Mert nemcsak a Fehér Ház jelent presztízst, hanem a “befolyást árusítók”* * (influence peddlers) is könnyebben élnek, ha megértő és a “nagyüzletet” képviselő urak vannak hatalmon Washingtonban. Ez a csoport a leghangosabb és ezért ismerjük őket a legjobban. Ma már felépitik a “Führer”- jeiket is, Edwin A. Walker volt tábornokot, George Lincoln Rockwellt, dr. Schwarzot, stb. Tény, hogy a napilapok nagy százalékának a szimpátiáját is megnyerték már é3 talán ez a legfontosabb tényező az álcázott amerikai fasizmus megerősödésében. A fasiszták a berlini válság okozta félelmet és aggódást használják ki előretörésükre, mint ahogy a mccarthyzmus is a koreai háború idején volt a legerősebb. Lassanként nevet is fognak kapni, mert pl. a Birch Society nem elég népszerű, habár a nyugdíjazott tábornokok, u visszavonult gyárosok, a gazdag özvegyek pénzbeli támogatását nem szabad lebecsülni, de a tömeg; fantáziáját eddig még nem tudták megnyerni. Kaliforniában, ahol ezelőtt hetenként uj vallások nyitottak templomokat, ma az üres helyiségekben antikommunista iskolák létesülnek, amire pénz bőven akad. Elméleti vezére ennek a. mozgalomnak dr. Fred C. Schwarz, aki ugylátszikr egy-két marxista könyvet elolvasott. Dr. Schwarz szólamai állítólag 70,000 támogatóra találtak. A 40-es években egy uj vallás hirdetője San Franciscóban 2 millió dollárt tudott összelopni a támogatóktól. A pénz hatalmat és befolyást jelent. A “kommunizmus” tanítása pedig már folyik a los-angalesi iskolákban. Hitler is tudatában volt annak, hogyan kell a fiatalságot megnyerni a fasizmus eszméinek. Biztosak lehetünk abban, hogy a berlini, válság enyhülése után sem tűnik el ez az érzelmi fasizmus, mindamellett, hogy a mozgalmat nem a. gazdasági válság, vagy a tömegelégedetlenség hozta létre. A nagy üzletet képviselő jobbszárny .uj formájú és veszedelmes eszköze ez a demokratikus hagyományok tönkretételére.
