Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-12-28 / 52. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 28, 1961 1 Munkásmozgalom TÖRTÉNELMI FORDULAT A SZAKSZERVEZETEKBEN Két szakszervezet történelmet csinál New York városában a rövidebb munkahétért folyó küzdelem terén. Ezek a Transport Workers Union, Michael Quillel az élen és az Int’l Brotherhood of Electrical Workers 3-as lokálja, amely Harry Van Arsdale vezetése alatt áll. A közlekedési munkások jelenleg 40 órát dolgoznak hetenként, de eltökélt szándékuk rövidebb munkaidőt biztosítani a földalatti vasutak és az autóbuszok munkásainak. Követelésük a napi 8 órás, heti négynapos, vagy 32 órás munkaidő. A villamossági munkások, a rövidebb munkaidő úttörői, már jóideje 30 órás munkahétre kötöttek szerződést. Most napi 4 órás, heti ötnapos, vagy 20 órás munkaidőt követelnek. Mindkét szakszervezetnek harcos múltja van. A munkásság érdekeiért és az egész nép jólétét szolgáló célkitűzésekért- küzdött. Jelenleg is a munkaidő leszállításának követelésével a két szak- iszervezet, a munkásság hagyományaihoz hűen, a munkásosztály jólétének javításáért harcol. Kidomborítja, hogy az automáció, a tudomány és a technika fejlődése lehetővé és szükségessé teszi a rövidebb munkaidőt. Mindezt az amerikai dolgozók tehetsége és szakértelme hozta létre, amely országunkat oly gazdaggá és termelőképessé emel te. amelynek eredményei annak az aránylag kis csoportnak a kezében vannak, amely az ország gazdaságát és termelő eszközeit kontrollálja. Ebben a kapitalista rendszerben a nagy monopóliumok milliókat munkanélküliségre kárhoztatnak, ugyanakkor a munkáltatók ellenzik a munkaidő csökkentését. Ha a termelési és elosztási módszerünket a nép érdekeinek szolgálatába állíthatnánk, sokkal magasabb életszínvonalat érhetnénk el minden dolgozó számára, még a 20 órás munkahét mellett is. Véget vethetnénk az ipari válságoknak, háborúknak, demokratikus jogaink örökös fenyegetéseinek: eltüntethetnénk a faji megkülönböztetés mindenféle megnyilvánulását, magasabb kulturális nívót, jobb anyagi jólétet élvezhetnénk, ragyogóan szép életünk lehetne, amelyből örökre kiküszöbölhetnénk a tudatlanságot és betegségeket. Ma azonban a tudomány és technológia haladása munkájuk elvesztésével fenyegeti a munkások millióit. Már eddig is sokan áldozatul estek ennek. Quill és Van Arsdale, valamint szervezetük tagsága minden támogatást megérdemel, úgy az egész munkásosztály, mint minden megértő és igazságosan gondolkozó amerikai polgár részéről. Fontos megjegyeznünk, hogy e szakszervezetek kezdeményezése a legjobb és legtisztább válasz Kennedy elnök és Goldberg munkaügyi miniszter részére, akik az AFL-CIO legutóbbi konvencióján a rövidebb munkahét és béremelések ellen nyilatkoztak. Harcuk erős befolyást gyakorolhat más szakszervezetekre is, mint a hatalmas acél- és autó-szakszervezetre, amelyek ugyan szót emel*ok a rövidebb munkahét érdekében, de egyáltalán nem tették azt kulcskérdéssé legutóbbi munka- szerződési tárgyalásaik alkalmával. A N. Y. Times vezércikkben fejti ki ellenvetését a közlekedési és a villamossági munkások követeléséire' és azt kérdezi: miért nem fordít Van Arsdale több figyelmet az alacsonyan bérezett munkások helyzetére, akik amellett még hosszú órákat is dolgoznak. A Times bizonyára tudja azt, hogy Harry Van Arsdale, mint a newyorki szakszervezetek Központi Tanácsának, elnöke, egyik legerősebb támogatója és vezetője volt a kórházi alkalmazottak sztrájkjának és az ő vezetésével a szakszervezetek bizonyos — bár nem elég — figyelmet fordítottak a rosszul fizetett munkások megszervezésére, még pedig — mint az köztudomású — a N. Y. Times támogatása nélkül. Van Arsdale levele Harrv Van Arsdale e"vén i leg is megválaszolta a N. Y. Times ellenvetéseit a rövidebb munkahéttel szemben. A vezércikk a szakszervezetek követeléseit, a 4 órás munkanapot, 5 napos munkahetet úgy állította be, mint ami végezetül a “0-órás munkanaphoz és 0-napos munkahéthez” fog vezetni. Van Arsdale levelet irt a Times-hoz, amelyben rámutatott arra, hogy ez az állapot már jóideje fennáll hazánkban. Közöljük a levél részleteit. “Jelenleg kb. 5,000,000 munkanélküli tartozik a 0-órás munkanap és a 0-órás munkahét kategóriájába. Az állandó munkanélküliség elterjedtsége — a munkaügyi hivatal statisztikája 1,137,- 000-re becsüli számukat — sajnálatos bizonyítéka a “munka-nem-létezik”-hétnek. Amerika sokmillió részidőt dolgozói, nem kielégítően alkalmazott munkásai három-négy napot dolgoznak hetenként anélkül, hogy látható vezércikk-méltatlan kodást váltanának ki. Valóban nem az ő hibájuk, hogy ebben — fizetésnélküli rövidebb munkahét — előnyben részesülnek. “A 3-as Lokál azért vetette fel a négyórás munkanapot, mert aggaszt bennünket gazdaságunk jövője. Aggodalmunkat a munkások között mélyülő bizonytalanság érzése keltette fel, az amerikai iparokat hatalmába keritő automáció eme korszakában. “A négyórás munkanap nem szakszervezeti vezetőségünk magafeledt jólétének a szüleménye. Sokat gondolkoztunk felette ,amint figyeltük a munkanélküliség és a fejlődés irányvonalát. A N. Y. Central Labor Council külön bizottsága három évig analizálta az automáció és a nukleáris korszak kihatásait. “Mialatt a teijes foglalkoztatottság elve nemzeti gazdaságunkban nem érvényesül, valóban tisztességtelen arról beszélni, hogy az országnak 40 órás munkahétre van szüksége, hogy a szovjet ipari kihívásnak eleget tehessen. A kihívás valóban félelmetes. De akkor miért munkanélküliek az amerikai munkások? Miért adják tudtunkra, hogy ez a munkanélküliség folytatódni és terjedni fog és miért nem találnak rá megoldást? Könnyű a 0-órás munkanaprés a 0-napos munkahét felett gúnyolódni, de a munkások meglátják az iróniát abban, hogy szovjet ipari kihívásról beszélnek nekik, és ugyanakkor termék- többlet adományokon tengődnék, kelletlenül nyújtott segély juttatást és ájtatos vezércikkezést kapnak holmi rózsás jövendőről.” Van Arsdale levelében biztosítja a N. Y. Times- ot, hogy nincs szándékukban a profitrendszert megváltoztatni, sem inflációt létrehozni, vagy tönkretenni az ipart, amellyel negyedszázada egészséges kapcsolatban vannak; rámutat arra, hogy céljuk csupán “a jobb Amerika keresése, ahol az amerikai munkások tehetségét nem hagyják elrothadni a munkanélküliség miatt, vagy a technológia győzelme és az üzleti szellem személytelen módszerei következtében.” “Arra a sürgetésre, hogy a szakszervezetek tegyék feladatukká a ‘sweatshop’-ok eltörlését és a néger és portorikói munkások magasabb keresetének biztosítását — mi már öt éve .dolgozunk ennek elérésén. Kevés sikerünk és — sajnos — sok balsikerünk volt e téren. A Times nagy segítséget nyújthatna, ha felfedné, hogy városunkban és államunkban miért élveznek törvényes védelmet a raketir szakszervezetek és a munkásokat eláruló ‘sweetheart’-egyezmények, annak ellenére, hogy sorozatos leleplezések történtek kivizsgálások, tanúvallomások, számos ujságtudósitás és vezércikkezés formájában.” A két newyorki szakszervezet által megindi- tott harc jelentősége abban áll, hogy a munkás- osztály bármely rétegének haladása és eredménye végeredményben az összesség javát szolgálja. A rövidebb munkahétért folyó küzdelem az egész amerikai munkásság és az ország népének érdekében folyik. A munkanélküliség a legnagyobb probléma A gazdasági kérdésekkel foglalkozó kongresz- szusi albizottság kihallgatásán George Meany, az AFL-CIO központi titkára a munkanélküliséget nevezte meg, mint a nemzet legnagyobb problémáját. A kihallgatáson a Chamber of Commerce megi Dot tja, dr. Emerson P. Schmidt, a CC gazdasági kutatója is ismertette véleményét a munkanélküliségről és ez merőben ellentétes volt a Meanyétől. A szakszervezetek országos vezetője az auto- mációt emelte ki, mint a munkanélküliség legfőbb előidézőjét és állandósitóját. A gépesítés terjedésének és következményeinek ellensulyozá- sára elkerülhetetlennek látja a rövidebb munkahét bevezetését, bérlevágás nélkül. “Nem látok más utat, amely a milliószámra növekvő állandó munkanélküliséget megakadályozhatná”,'mondotta. A helyzet enyhítésére közmunkák bevezetését ajánlotta és a gazdaság ösztönzésére bizonyos adóelengedést, uj befektetések lehetőségére. Mr. Schmidt, a nagy üzlet szószólója a munkanélküliséget a kormány hibájául rótta fel. Hibának nevezte a minimális órabér szabályozását, amit egyes munkáltatók “nem akarnak és nem képesek” megfizetni. Hiba a szakszervezeteket felhatalmazni a munkabérek megállapítására. Schmidt szeretné elhitetni, hogy a munkáltatókat ezek a lépések kény szeri tették munkásaik elbocsátására. Szerinte a munkástörvények hozták létre az automációt is. Azt követelte, hogy a kormány “korlátozza a szakszervezetek monopolisz- tikus hatalmát.” Különböző kormányintézkedéseket sürgetett, ezek között az adótörvények módosítását (a kapitalisták előnyére), továbbá a minimális munkabér törvények átvizsgálását (a munkások hátrányára), mert — szerinte — ezek a lépések több munkaalkalomra adnának lehetősé- get. Meany rámutatott arra, hogy a kormány statisztikája nem tükrözi vissza a munkanélküliség igazi helyzetképét. Sokkal többen vannak munka nélkül, mint amennyit a jelentések feltüntetnek. A jelentés nem foglalja magában azokat a százezrekre rugó fiatal munkaerőket, asszonyokat és idősebb embereket, akiket a munkaalkalmak hiánya hosszabb keresés után annyira elkeserít, hogy abbahagyják a munkakeresést. Számuk sehol sincs nyilvántartásban, mintha nem is léteznének. Meany az országos költségvetés egyensúlyozását sem tartja fontosnak, ha a munkaalkalmak megteremtésére nagyobb kormánykiadásra van szükség. Joseph Clark (Dem., Pa.) szenátor törvényjavaslatot nyújtott be 1,000.000,000 dollár kiutalására közmunkákra. A kormány kétszer, háromszor ennyit is költhetne erre a célra, volt Meany véleménye. A visszériágiilás ipari betegség A munkahelyen megsérült munkásoknak gyakran csak hosszas utánjárás és bíráskodás után sikerül kártérítést kapni az államok által i rá nyitott Workmen’s Compensation Boarcl-tól, amely hadakozik az ellen, hogy egyes betegségeket a foglalkozásból eredőnek ismerjen el. New York államban a Compensation Board a visszértágulással szemben foglalta el ezt az álláspontot. Az Állami Felsői)íróság fellebbezési osztálya újabb döntése azonban változást hozott ezen a téren. Ez egy vasalómunkás ügyéből kifolyóan történt, akinek a Compensation Board nem volt hajlandó betegsegélyt fizetni, annak ellenére, hogy ez a munkás évekig 10 órát naponta, hat napot hetente a lábán állva dolgozott, A Fellebbezési Bíróság megváltoztatta a Compensation Board határozatát és kijelentette, hogy orvosi bizonyítékok alapján meg lehet állapítani, hogy állva végzett munka hosszabb időn keresztül okoz hat visszértágulást. Ez a döntés számos iparban jelentőséggel bir, mint pl. a hotelmunkásoknál, étkezdéi munkásoknál, edénymosogatóknál, a mosóiparban és másutt, ahol a munkások állva dolgoznak. NEW YORKBAN 1,000 vendég jelent meg az Emergency Civil I iberties Committee “Bill of Rights Day” bankettjén a Commodore Hotelben. A hotel vezetősége, állítólag ultra-reakciósok nyomására, visszavonta a bankettre előzőleg megkötött szerződést, de a bíróság ezt “tisztességtelen és amerikain tlan eljárásnak” minősítet te és utasította á szerződés betartására. Az ebéd ára 812.50 volt. személyenként. • TOKIÓBAN ultra-jobboldali összeesküvést fedeztek fel Hayato Ikeda miniszterelnök és vezető kormánytagok meggyilkolására. 14 összeesküvőt letartóztattak. • EGYETEMI DIAKOK háromnapos böjtöt és tüntetést vezettek le Washingtonban a Fehér Ház előtt, a nukleáris fegyverkísérletek megújítása ellen. A diákok középnyugati egyetemek tagjai. Iowaból, Kansasból és Minnescfából jöttek.
