Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-12-28 / 52. szám
Thursday, Dec. 28, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 NYÍLT LEVÉL KENNEDY ELNÖKHÖZ ÉS ROCKEFELLER KORMÁNYZÓHOZ Mélyen megdöbbentünk a polgári védelem területén végbemenő fejlemények miatt. Úgy tűnik nekünk, hogy népünknek bámulatos energiáját rossz irányba terelik rossz cél érdekében- és ennek az irányzatnak a folytatása különlegesen veszélyes lehet a nemzetre és magára a civilizációra. A nagy nukleáris fegyverek hatása #■ Mi most az 50 és 100 megatonos bombák korszakában élünk. Az október 1-i AEC felmérés szerint, egy 100 megatonos bomba a levegőben robbanva, 18 mérföldes körzetben minden építményt teljesen elpusztítana és lángra lobbantana csaknem minden fa-épitményt 60 mérföldes körzetben. Ezen a területen belül, a lakosság nagy többsége megfulladna oxigén hiánya miatt vagy szénmonoxid mérgezés következtében. Az égő épületekben lévő alagsori óvóhelyek használhatatlanok lennének, csakúgy ahogy a bombabiztos óvóhelyek is ennek bizonyulnának tartalék levegő-készlet nélkül. Elismerjük, hogy lehetséges kitervezni és megalkotni egy olyan polgári védelmi hálózatot, mely lehetővé teszi a nemzet túlélését egy az előbb említett fegyverekkel végrehajtott nagyerejii tá-’ rnadás esetén is. Ez a gazdasági életünk és közlekedési hálózatunk legalább is egy jelentős részének állandó, mély földalá helyezésével járna és a köztevékenység megfelelő decentralizációjára lenne szükség, hogy lehetővé tegyék a legfontosabb közszolgálati ágak azonnali működését a támadás után. Elegendő nyilvános bombabiztos óvóhely létesítésére is szükség lenne, hogy mindenki elérhesse néhány perccel a jelzés után, még a városokban is. Egy ilyen programnak a költsége egyenlő lenne az ország teljes tőkebefektetésével — többezer dollár személyenként — és hosszú évekre felemésztené teljes nemzeti jövedelmünk jelentős részét. Komoly kérdés, hogy a Szovjetunió vajon tétlenül sze/nlélné azt, hogy mi valóban bombabiztossá próbáljuk kiépíteni rendszerünket. Ehhez még hozzátehetjük, hogy meggyőződésünk szerint az a kilátás, hogy meghatározatlan ideig egy földalatti erődben kell élnünk nem fog tetszeni a nemzetnek. A nemzet még nem nézett szembe a thermonuk- leáris háború igazi veszélyével. Meggyőződésünk, hogy népünk legnagyobb része nem fogja fel, hogyan fog a világ kinézni a támadás után vágj' milyen problémák fognak felmerülni egy olyan háborúból való felépülés folyamán, amelyben ilyen nagy mennyiségű halál, sebesülés, mérgezés és pusztulás történt. Sokan azok közül, akik megértették, szörnyűnek találták a kilátást és ezért elvetették az ideát. Egy elégtelen programnak az eredménye Tudatában vagyunk annak, hogy kormányunk próbálja ideálisan kezelni a béke és háború problémáját. Sajnálatos azonban, hogy a kormányösztönzés az óvóhelyek építésére, legalább is ahogy ezt a napi sajtó, néhány helyi CD tisztviselő és jövendőbeli óvóhelygyáros magyarázta, a nép kegyetlen becsapásához vezetett, a védelmi hatásra vonatkozóan, különösen a hulladékanyagok elleni egyéni óvóhelyeket illetően. Ezek az óvóhelyek megfelelőek lehettek egy olyan fajta “kisebb” atomháborúban, amely 1950-ben kezdődött volna. Ennek a konzervatív programnak csekély jelentősége van egy olyan tipusu nagyméretű támadással kapcsolatban, amilyen 1962-ben képzelhető el. Kétségtelenül igaz, hogy az óvóhelyek a robbanás központjától távol, képesek egy bizonyos számú embert ideiglenesen életben tartani. Mindazonáltal, ezeknek a további túlélése és a civilizáció fennmaradása, ahogy tudjuk, megköveteli a társadalom fizikai alapjainak is a védelmét — igy a termelés és az elosztás eszközeinek, a kormányzat és a közlekedésének, stb. Az a program, ami ennek a megvalósításához szükséges, jelentősen különbözik mindattól, amit most vesznek figyelembe. A fő veszély a jelenlegi programban az előidézett hamis biztonságérzet. Nagyon hasonló egy kuruzsló kúrához, mit rák ellen alkalmaznak. Ha szerencsések vagyunk, a “'kezelés” nem öl meg bennünket, de közben, amig a rák növekszik és gyógyíthatatlanná válik, elmulasztjuk, hogy egy jóhirü orvoshoz menjünk ésszerű kezelésért. Elfogadunk egy óvóhelyprogramot, amely nem véd meg bennünket, és ezáltal hiszünk abban, hogy túlélhetjük a thermonukleáris háborút s növeljük a háború valószínűségét. E valószínűség két okból ís növekszik: előszón mert hajlamosabbak a “V.'.akadék széléhez merni?’, ha ázt-bisTOtt van még az érv, hogy “bármi is jobb, mint semmi.” Természetesen minden kormánynak a feladatai közé tartozik, hogy próbálja megvédeni polgárait, még akkor is ha csak viszonylag kevés fogja valószínűleg túlélni ia katasztrófát. A veszély abban rejlik, hogy az egyén, akinek óvóhelyet létesítenek a lakásán vagy a munkahelyén, ezzel úgy érzi, hogy jelentősen nagyobb biztonságban van. A legtöbb ember számára határozottan hamis illúziók táplálását jelenti. Az erkölcsi problémák Nem érintettük az óvóhely program erkölcsi problémáit — azt a kérdést, hogy helyes-e terveket készíteni városaink és a bennük lakó népesség “elvesztésével” kapcsolatban. Mikor döntünk háborúról és békéről, a magánóvóhelyek megvédésének kérdése a behatolók ellen, a kérdés, hogy kinthagyjuk a sebesültek millióit, mig mi többiek rejtőzködünk a föld alatt, a gazdagok óvóhelyének a kérdése a szegényekével és a bérházak lakóival szemben, a hosszú időszakra nyúló óvóhely pszichológia hatásának kérdése a demokratikus társadalom értékeire — mindezek ugyancsak fontos problémák. Mi itt elsődlegesen a polgári védelem kielégítésének fontosabb kérdéseivel foglalkoztunk, valamint ennek a békére és háborúra való hatásával. Légüres térben nincs erkölcsi törvénykönyv. Ha a társadalmi szerkezet összeomlik, nem remélhetjük, hogy fenn tudjuk tartani erkölcsi értékeinket. Összefoglalva az előbbieket, mi hiszünk abban, hogy a jelenlegi civil védelmi program, és különösen a hulladékanyagok elleni óvóhelyek építése ugyan alkalmas lehet a népesség kis töredékének a megmentésére a nukleáris háborúban, de ezzel a nyereséggel szemben sokkal nagyobb súly lyal esik latba az a tény, hogy ilyen tevékenység előkészíti a népet a thermonukleáris háború elfogadására, mint a nemzeti politika egyik eszközére. Meg vagyunk győződve arról, hogy ennek elfogadása jelentősen megnövelné a háború valószínűségét — egy oly háborúért, amely maradandóan végzetes lenne a mi demokratikus társadalmunkra, még ha nem is mindannyiunkra. Az amerikai nép nagy erőfeszítésre és áldozatra képes. Hiszünk abban, hogy ezt az erőfeszítést a béke és szabadság pozitív programjának az irányába kell terelni. Ez is legalább olyan bonyolult és időt- emésztő, mint a háborúra való felkészülés és a legmagasabb tipusu vezetést igényli, hogy sikerrel járjon. Jelenleg a nemzet még nincs felkészülve arra, hogy egy ilyen programot számításba vegyen, főleg mert hiányzik a széleskörű felismerése annak, hogy mily borzasztó lenne ma egy háború. Felhívjuk Elnök Urat, hogy bizonyítsa ezt be és aztán irányítsa a nemzetet a béke felé vezető utón. szűk, hogy a túlélés lehetséges és másodszor, mert kevésbé valószínű, hogy gondolkozni fogunk olyan intézkedések kigondolásán és keresztülvitelén, amelyek a feszültség enyhüléséhez vezethetnek és biztosítják a békét. Érvek a polgári védelem érdekében Mi elismerjük, hogy sok őszinte ember támogatja a jelenlegi polgári védelmi programot, mert azt hiszik jó alapokon épül fel. A hely kevés ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket hosszasabban tárgyaljuk meg, de mi teljes egészében megvizsgáltuk őket és meggyőződésünk, hogy tévesek. _ Például azt mondják, hogy a polgári védelem elriasztási célokat szolgál. Ha valóban olyan mértékben védene bennünket, amely a túléléshez szükséges, akkor lehetséges volna ennek a célnak betöltése; de jelenleg az egyetlen riasztó hatása abban van, hogy bebizonyítja a Szovjetuniónak, mi várjuk a háboi’u kitörését. Még ennél a pontnál is helytálló az az érvelés, hogy ez valószínűbbé teszi az elsietett időelőtti támadást, mint elriasztja. Néha azt mondják, hogy védeni kell magunkat egy korlátozott nukleáris háború ellen, amelyben talán csak egy néhány város fog elpusztulni mindkét részről. Ilyen háború nagyon valószínűtlen. Tekintet nélkül a háború okára, a korlátozás bizonyos mértékű önmegtartóztatást és kölcsönös megegyezést igényel a két fél között, amely ha elérhető békeidőben, teljesen kiküszöbölheti a háborút. Eddig tart a Kennedy elnökhöz és Rockeffeler kormányzóhoz intézett nyílt levél, amelyet a következő egyetemek és tudományos intézetek, több mint 700 kiváló tanára és tudósa irt alá: Albert Einstein College of Medicine — Brooklyn College — The College of the City of New York — Columbia University — Cooper Union — Hofstra College — Mount Sinai Hospital — New York University — Pratt Institute — Queens College — Rockefeller Institute — Sloane Kettering Institute — State University of New York — Stevens Institute of Technology — Yeshiva University és még más fel nem tüntetett intézmények munkatársai is. AZ UJ ÉV KÜSZÖBÉN (Folytatás az első oldalról) korolhatnák szavazati jogukat, lényegese^ megváltozna kongresszusunk összetétele és politikai vonala. Ennek a mozgalomnak győzelme, a haladás egyik biztosítéka. • Fényt és árnyékot tükröznek vissza újságunk megfakult betűi s a régi harcokból meritünk erőt az uj küzdelmekhez. Hatalmas feladat tornyosul mindannyiunk előtt ebben az újévben, amelynek a küszöbén állunk. A közelmúlt sötét felhői ismét gyülekeznek az emberiség feje felett és a világ összes haladó erőinek összefogására szükség van, hogy ezt eloszlassák és a békét biztosítsák. A letűnt évtizedek folyamán lapunk olvasótábora egy nagy családdá forrt össze, hisz a 60 év története mindannyiunk sorsával egyénileg is összefonódott. Ezért most, amikor támogatóinknak és küzdőtársainknak boldog újévet kívánunk, szfláMan hwvrük. hogy mindannyi r-nk- nevéber egészíthetjük ezt ki a béke, az egész világot átfogó béke forró vágyának jókívánságaival. AZ UNESCO számadatai szerint a világ felnőtt lakosságának 43 százaléka analfabéta. A SAN-FRANCISCOI FESZTIVÁLON Grigori Tchukary, fiatal szovjet filmrendező ismét kitüntetést nyert, ez esetben a “The Clear Sky” című legújabb film rendezéséért. A tavalyi film- fesztiválon a “Ballad of ta Soldier” cimü film hozott kitüntetést számára. A gyönyörű háború- ellenes filmet sokszázezer amerikai élvezhette, mint kulturcsere előadást. A “The Clear Sky”-t még nem láttuk, de állitó- lag a szocialista igazság a témája és Sztálinnak az utolsó éveiben elkövetett igazságtalanságaival foglalkozik. A filmfesztivál bíráló bizottsága a Mexikóban készült “Animas Trujano” cimü filmet jutalmaz -ta meg a Legjobb Film kitüntetéssel. A Magyar Szó előfizetője F<ry jobb '‘lóg épitője!
