Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-12-07 / 49. szám
Thursday, December 7, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Bombabiztos óvóhely Nap, miht nap tanúi vagyunk az óvóhelyek \ reklámozásának. Hol egyik politikus jelenti ki, hol a másik, hogy ennek a hatalmas nemzetnek nincs másra szüksége, csak óvóhelyekre. Az óvó- helyépitő vállalkozókat sem kell sokat biztatni, hogy kedvet csináljanak a közönségnek. Nem mennek ők sem a szomszédba egy kis propagandáért. Most már csak a glamour girl-ök és szép fiuk hiányoznak ahhoz, hogy teljes legyen a reklám szövege és az üdülő- s nyaralóhelyek mellett egyenrangú helyet foglaljon el az újságokban és folyóiratokban az atom- és hidrogénbombabiztos óvóhelyek hirdetése. A már hisztérikus jelleget öltő óvóhelyépitési kampány sivatagában szinte oázist jelentenek azok a tanulmányok és cikkek, amelyek arra mulatnak rá, hogy a ’‘legislegbombiztosabb" buvó helynél is nagyobb biztonságot jelent az emberiség számára az általános és teljes lefegyverzés. Az üzletembereket, valamint azokat á politikusokat, akiknek személyes érdekük “összefonódott” velük', persze nem lehet “meggyőzni” az óvóhe- helyépités hiábavalóságáról. l)e a nagytömegre kijózanitólag hathat egy-egy olyan Írás, amely a humor oldaláról közelíti meg ezt a kérdést. Ilyen szempontból kelthet figyelmet a The Dispatcher nevű szakszervezeti újságban megjelent Írás, amely kb. a következőképpen hangzik. • Gyönyörűen sütött a nap és a levegő tiszta s meleg volt. Ideális idő egy jó könyv olvasására és üdítő italok fogyasztására. Braxton nem ülhetett volna nagyobb kényelemben a mennyországban sem, s különben is ahol tartózkodott az magát a mennyországot jelentette az o számára. A maga által épített zárt belső udvarában heverészett, ami-az ő paradicsoma volt. Meglepődött és bosszankodott is, mikor szomszédja, Montague, megjelent a sövénykeritésnél, amely kettőjük udvarát elválasztotta egymástól. Bosszúságát csak fokozta az, hogy szomszédja nem elégedett meg puszta megjelenéssel, hanem még nyaggatni is kezdte.őt lustasága, érzéketlensége és nyílt házafiatlansága miatt, hogy nem hajlandó bombabiztos óvóhelyet építeni családjának. y — Nem vagyok hajlandó a saját sírboltomat elkészíteni — válaszolta Braxton. — Ha a támadás jön, mondta a bősz Moiltague, ne próbálj az én óvóhelyemre szaladni. Márr előre felszereltem magam azzal, ami téged távol tud tartani. — Ne féli — válaszolta Braxton — nem fogom a te óvóhelyedet választani sírhelyül, és nagyon hálás lennék, ha eltűnnél. Csináld csak a marhaságaidat egyedül és ne kényszerits engem, hogy végignézzem. Montague mikor otthagyta szomszédját, úgy érezte, hogy becsületesen cselekedett, bár egy kicsit bosszankodott is, hogy nem próbálta őt meggyőzni dr. Tehertől vagy dr. Libbytől kölcsönzött bölcs idézetekkel, amelyek mindenkit biztosan meggyőznek arról, hogy az óvóhely az egyetlen válasz a háborús veszélyre. Nem szabad megalkudni, jöjjön a nukleáris háború, ha jönnie kell — az ördög vigye el. ö Montague és családja felkészülve fogadják ezt. • Braxtont megzavarta nyugalmában a szomszédjával folytatott kellemetlen szóváltás. Elhatározta, hogy azonnal telefonálni fog barátainak és i-merőseinek, hogy írjanak az elnöknek és a több:, országfőnek ugyanolyan szellemben, mint ahogy ő már irt nekik korábban. Braxton azt irta ezekben a levelekben, hogy a hatalmas óvóhely épitések és különösen a kormány általi ösztökélés és bátorítás, maga háborús készülődés és megriasztja a lappangó ellenséget, hogy az első csapást ránk mérje. Ezenkívül csalás is az egész vállalkozás, amikor azt állítja, hogy az óvóhelyek bárkit is megvédhetnek a nukleáris robbantástól, tűzvésztől és radioaktiv kisugárzástólEgész elámult tehát, amikor a veszélyt jelző szirénabugás levegőn áthasitc üvöltését meghallotta — vh-e-E-E-E-E-E. . ., amely állandóan erő- sebt lett mindaddig, mig ki nem rekesztett minden más hangot. Braxton megdermedt. M antaguet a jelzés azonnali serény tevékenységre sarkalta. Először ösztönszerüleg az udvar végén lévő óvóhely felé szaladt. A konyhaajtóban eszébejutott a családja. Susie és Tomy már szaladtak lefelé a lépcsőkön. A vészjelzés Montague- nét a fürdőszobában találta. Végtelennek tűnő várakozás után, mezítláb jelent meg és köpenyben a család előtt. Egymást taszigálva és lökdösve vonultak le az óvóhelyre. Montague már el akarta torlaszolni a bejárati lyukat, amikor hirtelen eszébejutott a lőfegyvere. Ez az előszoba szekrényében volt. A félelem szorongatta, hogyha, visszamegy a fegyverért a szomszédja közben elérheti az óvóhelyet és őt zárhatja ki onnan. Ezért gyorsan úgy (löntött, hogy hagyja a fegyvert és inkább biztosítja a bejáratot, nehogy valaki még bejöhessen. Megpróbálta megőrizni a nyugalmát és hangjának természetes tónusát, mikor utasításokat osztott ki a családja tagjainak. Mindezek ellenére az a hang, ami elhagyta a torkát, inkább hisztériás visításhoz hasonlított, mint emberi beszédhez. — “Most legyetek nyugodtak-”, üvöltötte.— Néhány napot itt kell töltenünk és ehhez kell igazodnunk. — A kapcsoló után nyúlt. A kapcsoló kattant, de semmi nem töi'tént. — Nincs villany —, mondta. — A bomba, biztos eltalálta — pont időben érkeztünk. Tudjátok, sajnálom ezt a szegény Braxtont, ezt a buta ökröt. Tommy, tapogasd ki ott az északi olda'on a polcot és kapcsold be a telepes rádiót. — Tommy nem válaszolt. — Hallsz engem! — ordított Montague. — Nincs itt — válaszolt Tommy. • Montague kezdett most kutatni a rádió után, — Mit értesz az alatt, hogy nincs itt? — Végül Tommy bevallotta: — Én és Tommy Renton felvittük a szobámba múlt vasárnap, mert hallgattuk a futballmeccset. / — Szentséges Úristen, nincs villany! Nincs rádió! — Ne ordíts — ordított Mrs. Montague. Amikor a gyönyörű, drága, keleti szőnyegeket vásárolják a nagy üzletekben, vajon kinek jut eszébe az a szörnyű állapot, amelyben e szépséges minták napvilágot látnak. Harrison E. Salisbury, a N. Y. Times november 10-i számában leírja egy ilyen gyárban tett látogatását Iránban, illetve' Isfahánban, ahol a hires perzsa szőnyegeket készítik. A cikk szerint ma jobb az isfaháni szövők helyzete, mint régebben, de ugyanakkor most is gyermekeket használnak az ipar fenntartására. A szőnyeggyáros azt állítja, hogy csupán gyermeki kezek ügyessége és fürgesége képes a bonyolult szőnyegek szövésére. E kufárok azt állítják, hogy csak gyermekek, kisleányok tudják elég gyorsan és megfelelő türelemmel (s ugyanakkor hihetetlen alacsony munkabérek mellett) versenyképessé tenni a kézzel szőtt szőnyegeket a technológia fejlődésével járó gépszövéssel szemben. Isfahán “legjobbnak minősített" gyárában a kezdő “munkások” négy évesek; igen, négy éves csöppségek; a legöregebbek, akiket hamarosan már elküldenek 12 éves leánykák. Felnőttek tanítják őket a minta követésére és a finom szálak gyors fűzésére. A riporter szerint látogatáskor nem dolgozott mindegyik gyermek; az egyik csöppség ott feküdt kinyujtózva vérhasban, vagy talán még ennél is súlyosabb betegségben és úgy nézett ki, mint egy rongybaba a szövőszék mellett ülő kis társai között. A gyermekek fizetése körülbelül napi 65 cent és egy félkiló kenyér. 10 órai munkáért. A felnőtt asszonyok naponta egy dollárt és egy kiló kényeiét keresnek 10 órai munkáért. A messzebbfekvő szőnyegszövő gyárakban, Tabrizban és Meshadban, még ennél is kevesebbet fizetnek, de a gyárosok és kereskedők mégis panaszkodnak, hogy az ipar a tönk szélén áll. A kisfiúk helyzete sem irigylésreméltó A csillogószemü tíz éves kis Musztafa “baksis”- ért (pénz) könyörög, ha meglát egy külföldi autót. Koldul a gyermek, mert családja olyan szegény, hogy nem küldheti iskoláim. Ha szerencsés Összekoldul 15 rialt (20 centet) naponta. Édesapja ott dolgozik valahol a bazárban az egyik kis fémkészitő üzletben* és keres vagy 75 centet (50 rialt) naponta. Egy amerikai, akinek megtetszett az élénk tekintetű félénk és szemmelláthatólag intelligens kis Musztafa, felajánlotta, hogy iskolába küldi a — Fogd be a szád — üvöltött vissza Montague. így ment ez több napon keresztül. Az évek íolvamán felgyűlt ellentétek, sértődések, súrlódásuk most teljes erővel robbantak ki mindannyiuk- ból az összezártság következtében. A harmadik napon már mindannyian betegek voltak, fájt a gyomruk, a fejük és a szivük. Bármilyen mély volt is a szeretet és tisztelet érzése, amely összetartotta a családot, most megsemmisült, teljesen szétfoszlott. A gyűlölet, ami kifejlődött bennük, olyan erőssé növekedett, hogy minden bizopnval egész életükben kisérni fogja mindnyájukat, aká«" hosszú lesz ez az élet, akár rövid — és most mindannyian azt kívánták, hogy minél rövidebb ideig tartson. Montague türelme végső határához érkezett. Idegei felmondták a szolgálatot és úgy érezte, nem birja tovább. Felmászott az ajtóhoz és kikukucskált rajta, majd kidugta a fejét. A világosság vakitólag vágott a szemébe, de hallotta a madarak csicsergését és a levegő friss és tiszta volt. Néhány perc múlva szeme hozzászokott a világossághoz. A fák lombjai gyönyörű zöld színben pompáztak. A kapuhoz rohant. Braxton a belső, udvarában heverészett, oldalán mentolos hüsitő ital. — Hello! — kiáltotta Mon- tagucnak. — el voltál valahol a családdal? — Mikor esett le a bomba ? — kérdezte Montague. — Micsoda bomba ? Braxtonban kezdett derengeni, hogy Monta- gueék az óvóhelyükön voltak. — Nem hallottad a hirt a rádióban? — kérdezte. — A vészjel rövidzárlat következménye volt. Különben is már egyáltalán nem kell félni. Aláírták a lefegyverzési okmányt. A világ tiltakozása eredménnyel járt. • Senki ne sértődjön meg, mert ez csak mese. Ha esetleg előforduló esetekkel némi hasonlóságot mutatni, az csak puszt véletlen. gyermeket. Az apa kénytelen volt visszautasítani az ajánlatot, annak tudatában, hogy milyen rendkívüli alkalmat jelentene ez a kisfiú életében. '“Nem tehetjük meg”, mondta,-“annak ellenére, hogy rövidesen koldulni sem mehet mert ha nagyobb, már nem adnak neki; szükségünk van a keresetére.” Mi lesz belőle? Vagy odaadják valahová inasnak, vagy pedig, mint a rettenetes szegénységben élők egy része teszi, felcsap tolvajnak. Musztafa esete nem rendkívüli Iránban és sok más keleti'országban. A gyermekmunkára szüksége van az éh halállal küzdő munkáscsaládnak. Illllll'l!l!l!llll!!l!!!ll!l!ll!ill!lll!lllll!!l!llll>lllllll!l!>lll!lllllllini RÖVID HÍREK PAGANINI 94, eddig ismeretlen levelét fedezték fel egy londoni ócskás papirüzletében. A levelek a washingtoni kongresszusi könyvtár tulajdonába kerültek. * • BURMÁBA, Pakisztánba, Indonéziába, Kubába és Hol..indiába szállít gyógyszeres ampullákat az Orion Höpalackgyár. • AZ AFRIKAI ÉS ÁZSIAI NÉPEK szolidaritási tanácsának titkársága nyilatkozatban ítélte el a brit gyarmatosítók basutoíöldi megtorló intézkedéseit. 9 KÉT SZÍRIÁI tábornok Kairóba érkezett, hogy képviselje országát az EAK és Szíria közölt felmerült kérdéseknek az Arab I iga főtitkárával való megtárgyalásán. U THANT, az ENSz főtitkára és Justin Bom- boko, a kongói központi kormány külügyminisztere megállapodást Írtak -alá az ENSz-e.-npamk és civil alkalmazottak teljes mozgási szabadságáról Kongóban. Az egyezmény célja, hogy a világszervezet és a, leopoldvillei kormány között kiküszöböljön minden súrlódást, ami a múlt folyamán fennállt. • NATO-CSAPATOK bármikor a'léphetik Belgium határait a belga parlamentben most jóváhagyott törvény alapján. A döntés vonatkozik a nyugatnémet csapatokra is. NÉGY ÉVES KISLÁNYOK SZÖVIK A SZŐNYEGEKET
