Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-11-30 / 48. szám
Körséta a betűk tengerében Irta: CSEPELI DEÁK DÁNIEL Amerre nézek, mindenütt csak betűt látok. Az egyik kisebb, a másik nagyobb. Bőven akad köztük vastagon' szedett, s igy ezek hamarább szembetűnnek. Az ABC jól ismert betűi ezek, amelyeket mindnyájan megtanultunk az iskolában, egészen a zs-ig. Ezeket a betűket használva alakulnak ki a leirt — majd ólomba öntött — szavak, mondatok, amelyeket elolvasva elénk tárul azok írójának gondolata. Az igaz, hogy olvasni általában mindegyikünk megtanult 7—8 éves korában, de ez nem jelenti azt, hogy az újságokban elolvasott egy és ugyanazon szöveget mindenki egyformán érti. Az olvasáshoz is — mint mindenhez — hosszú gyakor- 'atra van szükség, hogy az olvasó, de főként az újság olvasója eligazodjon a betűk tengerében, s világosan megértse az újságíró által megirt riportot. Mert nem elég csak a sorokat elolvasni, hanem a sorok között és mögött is kell tudni olvasni ! A reakciós magyarnyelvű sajtótermékek tanulmányozása közepette, az ezerféle ellentétes hírmagyarázataik kibogozása közben az embernek néha furcsa érzései támadnak. A fenti bevezetőben elmondottak is erről a töröl fakadtak, amely furcsaságokat csak az tudja teljesen megérteni, aki nemcsak egy lapot olvas — továbbá nap mint nap figyelemmel kiséri a bel- és világpolitikai sseményeket. Korunk veszélyes betegsége Nagyon sok veszélyes betegség csirája lappang az emberekben, amelyek a közösségre, vagyis az xmberiségre károsan hatnak. Tragikussá válnak, iá a megmutatkozó betegséget hagyjuk elburján- lani! A világviszonylatot véve alapul azt láthatjuk, hogy ma két politikailag ellentétes tábor ill egymással szemben. Vagyis: a szocializmus és t kapitalizmus. A szocializmus fejlettebb, sokkal elorehaladot- abb társadalmi forma, mint a kapitalizmus. Nem ■élőm az, hogy mélyen belemenjek a politikai gaz- laságtan elemzésébe, csupán egy kis mozaikot agadok ki a két rendszerből. A szocialista államokban nem ismernek faji negkülönböztetést, Szigorúan tiltva van a faj- ildözés. Ha valakiben —* a régi rendszer maradványai alapján — mégis kitörne ilyen betegség, íz ellen a legszigorúbban fellépnek. Tehát bűn- étik ! Nem igy van ez a kapitalizmusban. Láthatjuk, ni folyik a feketék ellen itt az Egyesült Államok- >an? Hát amit még nem is látunk, ami a kulisz- zák mögött van! ? Amit csak a megkülönböztetek éreznek! Mert a “szabadság” jelszó alatt a negkülönböztetési politikát is szabad végezni! Nézzünk szembe végre nyíltan ezekkel a dolgokkal. Beszéljünk arról is, amiről mi ritkán beszé- Link, ill. írunk. — Hogyan is állunk ma a kapita- izmusban a zsidóellenességgel ?! Szünőfélben van .z antiszemitizmus nyílt hirdetése, vagy 16 év itán ismét uj erőre kapott?! Mi a háttere annak, íogy egyes magyarnyelvű lapok szabadon méte- yezhetik meg a világban szétszórt ifjúságot s íviltan uszíthatnak a zsidók ellen? Miért nem lélünk fel ellene idejében? Vagy talán azt gondolok, hogy helyesebb elhallgatni ezeket a veszé- ves jelenségeket?! Miért?! li is “tisztában vagyunk ...” Az Angliában megjelenő “Hidfő” c. hírhedt an- iszemita lap aug. 25-i számában “MAGYARÜL- )ÖZÉS(?!) cim alatt levél-i'észletet közöl, jel- xgzetes kommentálás mellett. Ez utóbbi bevezető iiondata igy hangzik: “Tisztában vagyunk az- al, hogy mindenütt szigorú, cionista világterror ralkodik... Azonban ennek a terrornak aljaságára végtelenül jellemző levelet kapott a Hidfő zerkesztője...” Álljunk meg egy pillanatra Marschalkó szer- esztő első mondatánál. Mert mi ugyan tisztában agyunk, hogy a szerkesztő “testvér” a többi engsztereivel együtt kiirtana minden zsidót, ha utalom lenne a kezében. Ismerjük mi ezt a teo- iát, olvashatjuk is a Hídfőben és tesvérlap- xiban, de honnét szedi azt, hogy “cionista világ- xrror uralkodik”? Hitler könyvei alapján gyárt- i ezeket a mesterséges kihívásokat? Bizonyára tért- még egyetlen magyarnyelvű zsidó lap sem •t arról, hogy az összes nem zsidókat ki kell ir- mi! Akkor sem lenne igaza Marschalkónak, ha égre valaki megsokalná kártékonyságát és — elnémítanák! Ideje lenne... Nézzük meg mit tartalmaz a levél, amely Kanadában Íródott: “Nevem nem ismeretlen ön előtt. 1957-ben érkeztünk Kanadába s végre kaptam állást az itteni ...-nél. Ez év áprilisában önként kiléptem, mert már nem bírtam az üldöztetést a főnökeim részéről. T. I. az egész... (vállal. 1 vezetősége nem a mi fajtánkból származik sehogysem tudták elviselni, hogy én a... belül antikommu- nista politikát terjesszek, persze magyarosa n megmondva az igazságot és nevén nevezve a gyereket.” Ezt írja egy 42 éves egyén Kanadából, amely levélből a szerkesztő szépen kiollózta a vállalat nevét, azért “nehogy bárki is ráismerjen a levélíróra.” Vagy talán másért?! Az első mondatban elárulja, hogy fasisztáról van szó, aki — állítólag — egy olyan cégnél dolgozott, ahol zsidók voltak a vezetők. Ott ő nyil- tan hangoztatta a főnökeivel szemben a “fasiszta-hungarista igazságot.” Jó “magyarosan megmondva” azt, hogy a világ összes bajának ők az okozói, s ezért. 1972-ben ki lesznek irtva! Ezen vitatkoztak, s bizonyára időközben jobb politikát választva a 72-őt 62-re lecsökkcntve terjesztette az antiszemitizmust! Főnökei egv ágyalágyult idiótát láttak benne, s ezért voltak oly jók hozzá, hogy még csak ki sem rúgták! Még a rágalmakat is elviselték, de a levél Írójának hosszúnak tíint még 62-ig is alkalmazottként dolgozni, ezért — xnint Írja: “Kiléptem, gondoltam, majd csak találok állást, de tévedtem, mei*t ma már tudom, hogy fekete listán vagyok. Szakmai tudásom szerint fel is vettek volna nem egy helyen, de mikor “kádereztek” ugyanazon személyek, ugyanazon módszerekkel, mint otthon proskribáltak, (a kiirtandók lajstromába beir, — Cs. D. D.) még egyszerű takarítói munkát sem tudok kapni.” Ejnve-bejnye, ekkoi’a nagy hazugságot is már régen olvastam, pedig naponta elég őket megemészteni ! Nem is tudtam, hogy ilyen nagy “ká- derezés” folyik Kanadában! Mert, ha ilyen értelmű “káderezés” lett volna, vagy lenne, akkor bizonyára egy magyar fasisztát sem engedtek volna be Kanadába! Arról ellenben tudunk, hogy a haladó szellemű egyéneket kiszűrik, ha megtudják nézetét kiteszik és lejárhatja a lábát, mig munkát talál. Dehogy egy esztergályost ilyen mértékben “káde- rozzanak” — erről még nem hallottam! Bizonyára más sem!? Segédmunkás vágj' szakmunkás felvételénél, még nem hallottam arról, hogy kérdezték volna az illetőtől, hogy antiszemita-e? Mert minden személyzetisnek van legalább annyi esze, hogy az álláskereső azt úgysem fogja megmondani ! A levél Írója sem mondta meg,a többi “testvérével” együtt, akik mind zsidó munkaadónál dolgoznak. Mese, mese mess kenyeret levél iró és szerkesztő bá’. Nem tagadjuk, sőt Írunk róla és állandóan hangoztatjuk, hogy nagy a munkanélküliség az Egyesült Államokban és Kanadában. Tudjuk, nagyon sok honfitársunk is a munkanélküliség keserves kenj'erét eszi. Azonban azt is világosan látjuk, hogy a munkanélküliség a KAPITALIZMUS állandó velejárója, tehát a hibát ezen társadalmi formákban kell keresni! Erről mélj'en hallgat a levél Írója a Hídfővel együtt. Ehelyett ráfogják a zsidókra, hogy üldözik a keresztény magyarokat. Felfújják, színezik és ordibálják: SEGÍTSETEK! Mert “láthatják milyen oktalan gyűlölet, üldözés zudul a legegyszerűbb magyar vastesztergályosra is, ha — becsületes ember,”— így mondja Mai'schalkó. .. Megunta Kanadát ... A levél végén derül ki az igazság. Megunta Kanadát, el akar onnét vándorolni. Maschalkóék felé felteszi a kéi'dést: — El tudnának-e helyezni valahol Nyugat-Németországban vagy Dél-Afri- kában? — mert Kanadán végigkíséri a “káder”! Így már a levél tartalma teljesen érthető. Afelől nincsen kétség, hogy az “üldözött” is vad antiszemita. Azonban az egész “káderezési” sületlenséget csupán azért találta ki, hogy segítsenek néki a kivándorlásban. Jól tudja, hogy a szerkesztő Lajoska mire ‘harap’ — aki rá is harapott —, keményen! Tisztában vagyok azzal, hogy mit fog ő majd erre visszaválaszolni, éppen ezért szeretném, ha az ócska érvei mellé felsorolná azoknak a kanadai vállalatoknak neveit és címeit, ahol össze-viszsza “káderezték” azt a magyar ’56-os vasesztergályost ! Mert azt még meg tudta ugyan a szerkesztő “magyarázni”, hogy miért nem közli a/on cég nevét, ahol dolgozott, ami csupán azért érthetetlen, mert a levél tartalma szerint egész Kanada területén tudják róla, hogy fasiszta! Vagy mese az egész?! Ha valaki “becsületes ember”-nek vallja magát, akkor ilyen gyalázatos hazugságot nem tesz bele az újságjába. Nem gyalázza meg azokat a szerencsétlen betűket sem, akik sírva mondják el a becsületes beletekintőnek: Emberek! Itt nem “MAGYARÜLDÖZÉSKŐL” van szó, hanem ANTISZEMITIZMUSRÓL ! • Miután sajátmagukat “lekádei’ezték,” mi is “kérjük olvasóinkat: segítsenek!” Az antiszemiták — (Marschalkó szava szerinti) — megfelelő “helj'hezj u itatására.”--------------------------------------LL. Hozzászólás a clevelandi találkozóhoz A Magyar Társaság Titkárságának Hungarian Association j 1125 Grace Avenue Cleveland 7, Ohio i Az újságokból értesültünk arról, hogy a Magyar Társaság ez év november 24- 25- és 26-án “Magyar Találkozót” hivott egybe Clevelandban. Ezt a találkozót, ahogyan felhívásukban utalnak reá, intézményesíteni akarják és évről-évre összehívják majd ebből az alkalomból az amerikai magyarság képviselőit. Tehát megteremtik a lehetőségét annak, hogy személyesen, de legalább is levelező részvétel által kerüljenek közelebb egymáshoz azok, “akiknek nemcsak joga, de lelkiismereti kötelessége is a magyarság egj'etemes sorskérdéseihez való hozzászólás.” A “Magyar Találkozó” gondolatát hel\Teseljük. Minket, az Uj Világban elő magyarokat, elválaszthatnak egymástól elvi, politikai, felfogásbeli különbségek. Lehetnek nézeteltéréseink számtalan kérdésben. De mindenekfelett össze kell, hogy kapcsoljon bennünket magyarságunk érzése. A közös nyelv, a közös múlt emléke és szülőföldünk iránt érzett szeretet és aggodalom összetartó ereje át kell, hogy hidalja a fennálló ellentéteket. Ezért tesszük fel a nj'ilt kérdést a találkozót szei-vező Magyar Társaság Titkárságának, hogy miért hagyták ki lapunk szerkesztőit a meghívottak közül ? Az Amerikai Magyar Szó 60 éve képviseli az óhazából bevándoi’olt munkások és kisemberek érdekeit. Olyan magyar dolgozó rétegek állnak mögötte, akiknek keze munkája jelentős mértékben hozzájárult fogadott hazánk fejlesztéséhez és építéséhez. Nem képviselünk hatalmas tömegeket, mint ahogy a többi csoportok és egyesülések sem hivalkodhatnak ezzel. De azt mindent kétséget kizái'óan állíthatjuk, hogy nem képviselheti az amerikai összmagyarságot egyetlen olyan szei*vezet sem, amely bennünket kirekeszt sorai 'közül. Félreértés ne essék, a meghívás kérdését most nem azért vetjük fel, mert hiúságunkat bántja. Szülőföldünk és a magyar nép iránti szeretet adta kezünkbe a tollat. A nemzetközi események úgy hisszük minden embert — a kimondott nácik kivételével — aggodalommal töltenek el. A fokozott fegyverkezési verseny a nagyhatalmak között, az elmúlt szörnyű háború emlékeit idézi fel mindannyiunk képzeletében. Tudjuk azt, hogy Magyarország számára, egy esetleges fegyveres konfliktus, tragikus következményekkel járhat. Történelmünk tanúsága figyelmeztet arra bennün két, hogy csak a béke biztosíthatja szülőföldünk fejlődését és fennmaradását. Mint amerikai polgárok pedig fogadott hazánk iránti szeretetből és közeli'családtagjaink, szüléink, fiaink, leányaink, unokáink sorsa miatti félelemtől vezetve ugyancsak a békét áhitjuk. Ezeket a gondolatokat szerettük volna kifejteni a “Magyar Találkozón”, amely az amerikai magyarság összefogásának és egysége megteremtésének igényével lép fel. Tekintve, hogy nem adták meg nekünk annak lehetőségét, hogy személyesen résztvegyünk ezen a fontos összejövetelen, mert ez “kizárólag meghívó-igénylés utján” történik, arra kérjük önöket, hogy levelünkben ismertetett észrevételeinket — az egyetemes magyar érdek miatt — közöljék a találkozón megjelentekkel. Teljes tisztelettel [ az Amerikai Magyar Szó t Szerkesztősége nevében; ; líosner Sándor Thursday, November 30; 1961 AMERIKAI MAuYAR SZrt
