Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-11-30 / 48. szám
tAJudbarmjcuufástachniloa A BÉLYEG PÁLYAFUTÁSA Hivatalosan félszázmillió szervezett bélyeggyűjtőt tartanak nyilván a világon, de legalább kétszerannyi a “nemhivatalos” filatelisták száma. Ezeknek a bélyeg nemcsak a rányomott összeggel egyenértékű kis színes papirdarabka, hanem sokszorosan több: szenvedély. Egy-egv ritkább bélyeg megszerzéséért, birtoklásáért és kiállításáért akár komoly áldozatot is hajlandók hozni. Sokan elsősorban azért gyűjtik a bélyeget, mert a világ legkisebb értékpapírja, és mint ilyen, jól eladható. Napjainkban, s mindenekelőtt a szocialista országokban azonban egyre többen azért kedvelik e varázsra vonzó kis papirszelvényt, mert ismeretlen tájak felé nyit ablakot vagy éppen á letűnt idők hírnöke. A bélyeg múltja természetesen összefügg a posta történetével. Évezredeken át csak a kiváltságosak üzeneteit közvetítették futárok. Később a postaszolgálat kifejlődésével bárki levelét továbbították a távolságnak megfelelő illetékportó lefizetése ellenében. Uj fordulat következett be 1678-ban, amidőn XIV. Lajos, a Napkirály jóváhagyta de Valayer javaslatát a párizsi városi posta átszervezéséről. Ennek előtte egész Párizsban mindössze 2—8 postahivatal működött. Aki tehát levelet vagy egyéb küldeményt akart valakinek eljuttatni, személyesen kényszerült elbaktatni valamelyik postahivatalba, ahol a továbbítás diját lefizette. Azt, hogy a leveleket mikor kapja meg a címzett, ki nyitja fel, olvassa vagy írja át útközben, már senki sem ellenőrizte. Az uj párizsi városi posta megszületésekor a város különböző pontjain postaládákat helyeztek el, ahová bedobták a hivatalos értékjeggyel, a levélre erősi- tett papircsikkal ellátott küldeményt. Az 1680-ban alapított londoni városi posta használt először olyan bélyegzőt,, amely a postai küldemény tarifáját is feltüntette. A város belterületén naponta 10—12-szer, külterületén naponta 4—5 alkalommal is gondoskodtak a levél kézbesítéséről, illetőleg a 400—500 postai felvevőhelyen feladott küldemények összegyűjtéséről és elszállításáról. A XIX. század elején Skóciában éppúgy, mint Kínában a postai küldeményeket már egyes hajóstársaságok továbbították bizonyos távolságokra, egységesen megállapított — és un. levéljegyekkel jelzett — tarifák alapján. Szárdiniában “postailag lepecsételt papir”-nak pevezték e bélyegelődöket. Angliában 1837-ben hozták nyilvánosságra Rowland Hill postai reformjavaslatát. Ennek meg valósítása során született meg 1840 május 6-án az első bélyeg. Az angol parlament által 1839-ben elfogadott “bélyegtörvény” elrendelte a levelek előzetes és kötelező portózását, mégpedig előre megvásárolható s a levelekre felragasztott bzlvegek által. Ha a feladó portózatlanul adta fel levelét, akkor a címzettnek a portóköltség kétszeresét kellett meg fizetnie. Rowland Hill vázlata alapján a londoni Perkins, Bacon és Petsch cég készítette el az első bélyeget, a Viktória királynőt ábrázoló 1 pennvs fekete és a 2 pences kék szinü bélyeget. A “bélyeg-törvény” értelmében kötelező “penny-portó”-rend- szer szerint az Anglia területén kézbesítendő levelekre egységesen 1 penny, a külföldre szánt és fél unciánál (16 gr) nem súlyosabb küldeményre 2 pence értékű bélyeget kellett ragasztani. Az egységes és olcsó portó bevezetése nagymértékben növelte a postaforgalmat. Anglia példáját sorban követte több ország: elsőül az Egyesült Államok, ahol kezdetben minden postamester önálló bélyegkiadássi joggal rendelkezett. Az első ilyen bélyeg Philadelphiában jelent meg 1841-ben. Két évvel utána ugyancsak bélyeget bocsátott ki Svájcban a zürichi kanton, majd Brazília, aztán a genfi kanton, 1846-ban Basel, Trinidad, 1847- bcn Mauritius, 1849-ben Franciaország, Belgium, Bajorország. Ausztria 1850-ben adta ki első bélyegeit. Bár Magyarországon Kossuth Lajos a szabad ságharc idején Than Mórral elkészíttette az önálló magyar bélyeg tervezetét, Magyarországon 1871-ig mégis az osztrák bélyegeket használták. A levélbélyeg rohamosan elterjedt az egész vb tágon. 1840 óta mintegy 200,000 fajta bélyeget bocsátottak ki a különféle államok. Franciaországban 1859-ben feltűnt a büntetésportó bélyeg, amellyel a bélyegtelenül feladott leveleket látták el. Brit-Jndia adta ki 1866-ban az első u. n. hivatalos bélyeget (service-bélyeg). Ausztriában 1851-ben a hirlapküldemények részére külön u. n. hírlap bélyegeket nyomtattak. Ezek közül a Merkur-fejes hirlapbélyegek különösen nagy. értékűek a mai gyűjtők számára. Ma már egyenesen meglepően hat, hogy az első emlékbélyegek kiadására csupán 1891-ben került sor, hiszen ma az ilyen típusunkból adódik a bélyegek zöme. Jótékony célra Uj-Dél-Wales postája nyomtatott először bélyeget 1897-ben, mig Oroszországban az orosz-japán háború áldozatainak segélyezésére bocsátották ki az első hadise- gélybélyeg-sorozatot. Olaszországban jelent meg az első légipostabélyeg 1917-ben, a Torino—Róma és a Nápoly—Palermo közötti próba járat részére. Ma már megszületett a rakétabélyeg is. Külön regényt lehetne Írni a bélyeg történetével párhuzamosan a bélyeggyüjtés történetéről is. A bélyeggyüjtés ma különféle szempontok szerint tagozódik, hiszen nemcsak anyagilag, fizikailag is képtelenség lépést tartani a világ bélyegkiadásával. Vannak, akik csak a klasszikus bélyegeket' gyűjtik, mások pl. virágbélyegeket, állatbélyegeket, stb. Külön ágazat lett az u. n. para- filatelia, a postai levelezőlapok, borítékok, ajánlási ragjegyek stb. gyűjtése. Nagy a bélyeggyüjtés jelentősége pedagógiai szempontból. Nemcsak és nem elsősorban azért, mert takarékosságra nevel, bár ez is fontos, hanem amiatt is, mert felkelti és elmélyíti a fiatalok érdeklődését a különféle országok, népek, tudományok iránt. VÍZ ALATTI “REPÜLŐ” KUTATÓHAJÓ B. Sz. Blinov szovjet mérnök az oceonográfiai kutatások céljára 7 tonna vizkiszoritásu kutatóhajót tervezett. Hossza 8 m, szélessége, ahol a legvastagabb 1.5 m. A hajó jellegzetessége, hogy szárnyai vannak. Ezek fesztávolsága 4.2 méter, felülete 6 négyzetméter. A jármű úgy működik, mint a vontatott vitorlázórepülőgép: kötéllel vontatják, s a vezetőfülkéből a szárnyak megfelelő mozgatásával kormányozzák. A másodpercenként 1—5 méteres (óránAz Indiai-óceán alaposabb megismerése végett 1960—1964 között számos nemzet együttműködésével expedíciók kutatják át e tengert, amely a Föld felületének egy hetedét borítja. A partjai mentén elterülő országokban az emberiség egy negyede él. Az expedíció tagjai megvizsgálják az óceán mélységét, fenékdomborzatát, a viz vegyi összetételét és a tenger felett elterülő légrétegeket. Az Indiai-óceán abban különbözik a többi óceántól, hogy a felette elsüvöltő szelek iránya évente kétszer 180 fokkal megváltozik, vagyis megfordul. Ezért nevezi az arab “megforduló”-nak. monszunnak az uralkodó széljárást. A monszun e tulajdonsága az év különböző szakaiban különféle áramlatokat hoz létre, ezek pedig hatnak az óceán vizének függőleges irányú cserélődésére. Időnként hatalmas mennyiségű döglött hal vetődik a felszínre, ami azt bizonvitja, hogy ez az óceán biológiailag a legtermékenyebbek egyike. Páratlan tulajdonsága az is, hogy csak az egyik végén, mégpedig dél felé nyitott. A zárt északi részen a Közel-Kelet hatalmas fölyói, valamint a kelet-pakisztáni, burmai és indiai hatalmas folyók táplálják, amelyek friss vizet és üledéket hordanak bele. Az India-óceán áramlatai még kevéssé ismertek — a többi között éppen ezeket kivonják feltérképezni. A nemzetközi tudományos expedíció fő feladata, hogy ismeréteket gyűjtsön a föld, a tenger és a légkör kölcsönhatásairól. Ilyen vonatkozásban a következő kérdéseket kívánják tisztázni: Mennyi ideig tart, amig a szelek (pl. a monszun) tengeráramlást hoznak létre, az áramlás milyen ütemben válik mélyebbé? A tengeráramlások energiájának mekkora része ered a szelektől, és mekkora a tenger különböző része felett kialakuló más-más sűrűségű légrétegek kölcsönhatásaként. A Tengervíz belső surként 4—20 km-es) sebességgel hal ló hajó 200 m mélységig ereszkedik le. (A kút; »sokra használt legkorszerűbb búvár felszerel» ekkel általában csak 25—30 m mélyre lehet lemerülni, az elérhető legnagyobb — 60—70 m teres — mélységben pedig mindössze 10—15 percnyi idő tölthető.) A hajó orrában elhelyezett — átlátszó műanyagból készült — légmentesen elzárható vezetőfülkében a “pilóta” a hideg ellen védelmet nyújtó gyapjüruhában foglal helyet. Az általa kilélegzett széndioxidot nátronmész nyeli el, a friss levegőt tartályokból kapja. A vezetőfülke belső faláról a lecsapódó nedvességet kalciumklorid segítségével távolitják el. A hajó acéllemezekből készül. Alján súlyos tőke van: ez az ütődés ellen is véd, veszély esetén pedig lecsatolható. Ekkor a hajó gyorsan emelkedik. A vontatóhajó és a kutatóhajó között a telefonkábelt a- vontatókábelhez erősitik. Ezenkívül ultrahangos Morse-jeles adó-vevő készülék is biztosítja az érintkezést. A jármű elején erős reflektor világítja meg a tengert. A berendezéseket a hajótestben elhelyezett akkumulátortelep látja el villamos energiával. A kutatóhajó farokrésze tartály, amely vízzel megtölthető, és a megfelelő mélység elérésére és ;» hajó egyensúlyozására szolgál. Ez az újfajta oceanográfiai kutatóeszköz felhasználható a tengervíz hőmérsékletváltozásának, só- és oxigéntartalmának megállapítására, a tenger alatti áramlatoknak, a fény behatolásának és polarizációjának mérésére, különböző mélységekből vízminták vételére és még sok más geofizikai kutatómunkára. *----------------Uj feszültségerősitő elem A Philips-cég nemrég újfajta feszültségerősitö berendezést szabadalmaztatott. Ennek fő alkotórésze egy elektrolumineszeens felület, amelyre a felerősítendő feszültséget kapcsolják. E felület fénye a feszültség nagysága szerint változik, s igy ennek arányában változik a fény útjába helyezett szelén vagy cézium félvezető réteg ellenállása is. Ezzel az elemmel — megfelelő kapcsolással — kb. akkora erősítés érhető el, mint egy rádió- lódása hogyan befolyásolja az áramlások sebescsővel. ségét egyes mélységekben? Mi a tengervíz általános áramlásának oka és melyek a következményei? Hogyan aránylik a növényi tápanyagok és a feloszlott szerves anyagok, mennyisége az Indiai-óceán más-más szakaszán? A szennyvíznek milyen a hatása a zártabb tengerrészek (pl. a tengeröblök) vizére? A kutatóhajókkal az óceán flórájának s faunájának térbeli eloszlását is meg akarják állapítani. Adatokat gyűjtenek a planktonok életéről és az óceán halállományáról. Sor kerül a tengerfenék domborzati viszonyainak feltérképezésére is. összehasonlítják majd a tengerfenék topográfiai állapotát a partmenti szárazföld felépítésével. A Csendes-óceán és az Atlanti-óceán esetében ez jelentősen különbözik. Vajon az Indiaióceán mindkettőtől eltér-e e vonatkozásban. * avagy hasonlit-e valamelyikhez? Egyes hajók szeizmikus mérésekkel állapítják majd meg a tengerfenék kéregszerkezetét. A hajók nem négyzetes “parcellákéban szelik át az óceánt, hanem inkább a tengerfenék szerkezetének megfelelő útvonalat követik (pl. egy tenger alatti hegy vonulatot végigkövetnek). Külön foglalkoznak majd a meteorológiával kapcsolatos kérdések felderítésével. Megvizsgálják, hogy milyen hatással van az Indiai-óceán a partmenti szárazföld kiimájára, átlag mennyi meleget, illetve energiát szolgáltat az óceán atmoszférája. A nemzetközi expedíció előkészítése 1961 első felében fejeződött be. E munkálatokban a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Ausztrália kutatóhajói vettek részt. 1962—1968-ban a többi ország — köztük Nagy-Britannia — is fokozza tevékenységét hajók, bóják, tengeralattjárók, repülőgépek stb. felhasználásával és a tengerparti, valamint a szigeteken elhelyezett meteorológiai megfigyelőberendezések felállításával. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE! NEMZETKÖZI EXPEDÍCIÓK AZ INDIAI-ÓCEÁNON 12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nevem jer 80,1961
