Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-11-30 / 48. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, November 30, 1961 JL Levelek a Szerkesztőhöz SAz ebben a rovatban kifejtett néze-j| OLVASÓINK | tek nem szükségszerűen azonosakj! HOZZÁSZÓLNAK I a szerkesztőség álláspontjával ![ A KÖZOGYEKHEZ !| A nemzeti sovinizmusról Tisztelt Szerkesztőség! Mi a sovinizmus? Egyéneken kezdődik és nemzeteken végződik. Mint pl. a magyar huszárnál báti'abb nincs a világon; hol ő kergette az ellenséget, hol az ellenség őt; a zsidóság úgy tartja, hogy ők isten kiválasztott népe, az olasz a régi dicsőségre büszke, az angol a kék vérre, a francia a “grand nation”-ra,- a német az árja mivoltára, Amerika a revolveres hőseire, az orosz a tán cosaira, Pista az ő Juliskájára, akinél szebb nincs a világon, s igy tovább. Nagyon szép az, ha egy nemzetnek van kultúrája, s az nem sovinizmus, ha arra büszke is. Mindegyik nép a saját Ízlése és szokásai szerint építi ki a kultúráját és sovinizmus csak akkor alakul ki, ha nem ismeri el, hogy a másik nemzet kultúrája éppen olyan jó és szép, mint az övé. . A sovinizmus veszélye mindaddig fennáll, amig az emberiség el nem ér egy magasabb fokú fejlődést, ha ugyan közben fel nem falja egymást. Kétezer éve tanítják az emberiséget a keresztényi testvéri szeretetre és mégis 1961-ben bebújik az ember egy odúba, ahová beviszi magával az élelmiszert, akárcsak a vakondok,azzal a különbséggel, hogy mindenféle puskát, fegyvert tesz az odú bejáratához, nehogy a másik ember fel- felja felhalmozott élelmiszerét. Évszázadokkal és évezredekkel ezelőtt az ősember úgy védekezett a vadállatokkal szemben, hogy tüzet rakott a barlangja előtt, de ma már oda fejlődtünk, hogy fegyvert dugunk ki a lyuk száján. A civilizált ember megtanult sok mindent, elérte a magas életszínvonalat, megvan minden kényelme a technika fejlődésének következtében, de hol van az emberiesség, a társadalmi összetartás, hol van a vallás, a testvéri szeretet, hol van a szeretet a nemzettel, az istennel és embertársaival szemben? Hiszen eldob mindent, visszafejlődik a barlanglakok nívójára, s majd egyedül marad, mint Noé, hogy felépítse az uj világot. Ez a legnagyobb sovinizmus az én meglátásom szerint és ennek csak egy orvossága van: magasabb fokú értelemre nevelni a jövő generációt, először is arra, hogy szeresse az istent, azon keresztül a felebarátját, mert hiszen egy isten teremtette a földet és rajta az embert színre, fajra, vallásra, előhaladásra, vagy visszamaradottságra való különbség nélkül. Bármilyen nyelven is beszélnek ezek, mind testvérek, s a háború, vagy béke tisztára az ő értelmüktől függ. Tőle függ, hogy felépítsen egy boldog társadalmat, ahol békesség lesz a földön, dicsőség istennek az égben. Cs. K., Kanada A pénztelenség és annak problémái Tisztelt Szerkesztőség! A Free Press egyik munkatársa, Marc Ethridge Sr. a következőképpen ir az automobilmunkások szakszervezetéről: “Walther Reuther elnyerte a legjobb szerződést az autómunkások részére, amilyenre 20 év alatt nem volt példa. Nem is kell dolgozniuk, hiszen ha nem dolgoznak, éppenannyi fizetést kapnak, mintha dolgoznának. Lehet, hogy nem is fognak dolgozni, mert azt szeretnék, ha elküldenek őkét a munkából.” Ugylátszik ez az úriember nem tudja, hogy a gyárosok küldik el a munkásokat és nem maguktól hagyják ott a gyárat. Nem tudja azt sem, hogy annyi a felhalmozott anyag, hogy már nincs szükség a munkájukra. Nem ismeri az automáció hatását sem. Szerinte a jelenlegi szerződés csak az öregek részére jó, mert a fiatalok nem képesek munkához jutni, mivel ez a szerződés nem csinál több munkaalkalmat. Mindenképpen fordítva látja a helyzetet. Tény az, hogy a fiatalok az elsők, akik elvesztik munkájukat, de éppen ezáltal ők azok, akiket a szerződés legalább _ annyira védelmez, hogy munkanélküli segélyhez jussanak. Nem a munkás hibája, hogy egyik szerződés sem hoz több munkát. Az ország házvezetői irányítják helytelenül a dolgokat mindenütt, ők azok, akik nem gondoskodnak arról, hogy az embereket munkába állítsák. Ha túlságosan sok az autó, miért nem gyártunk egyebet? Hol van az megirva, hogy mást nem készíthetünk. Miért nem vizsgálják át, hogy mire van a népnek szüksége és gyártanák azt, majd dolgozhatnánk. A háború alatt ezer, meg ezer anya ment dolgozni, mert annyi mindenre volt szükség. A háború után sem volt elég lakóházunk, tehát építeni kellett házakat. Az uj házakhoz bútor is kellett. Ezek a házak már vagy 29 évesek és volna rajtuk éppen elég javítani való, uj tető is kellene legtöbbre. A bútort is elnyuzta a család, kellene már más a legtöbb helyen, öreg már a háború után közvetlenül vásárolt autó is, ki kellene cserélni. Van is elég vásárló közönség az ócskások üzleteiben! Pedig ez nem azt jelenti, hogy szeretjük a mások által levetett ócska holmit, hanem pénztelenséget jelent. Zsúfolva vannak városi kórházaink, gyermekkórhazaink. Az iskolák valóságos tűzfészkek, egyetemeink sem ütik meg a mértéket, meg oly drágák, hogy kevés munkás engedheti meg, hogy gyermekét oda küldje. Rengeteg tanárra is szükségünk volna, ha meg volna a pénz, amiből fizethetnénk őket. Ezekre nem' kerül az államháztartásból, csak gyilkoló szerszámokra; erre pocsékolják az adófizetők pénzét. A bankárok konvencióján panaszkodtak, hogy a gyárosok nem kérnek kölcsönöket gyárak építésére. Miért is kérnének, amikor annyi kedvezményt kapnak a kormánytól, hogy azt se tudják, mit csináljanak a rengeteg pénzükkel. Fáj a bankároknak, hogy igy elesnek a nagy, haszontól és ők is a szakszervezeteket okolják a bajokért. Az igazi baj az, hogy nem szervezték meg a munkások többségét. A valóságban ez a legnagyobb hiba, mert hiányzik az összetartás. Kanadában nemrég volt egy nagygyűlés, amelyen a munkásvezetők kérték az amerikai munkásvezetőket, hogy egyesítsék az AFL-CIO-t a kanadai munkásság szakszervezeteivel. Ha ez sikerülne, mennyivel több erőt fejthetnénk ki a munkásság érdekében. R. P., Detroit A KIADÓHIVATAL ROVATA A newyorki lapbizottság levelet intézett new- yorki olvasóinkhoz, kérve, küldjenek hozzánk címeket. Örömmel jelenthetjük, hogy barátaink szép számmal küldtek be címeket. Nagyon szépen köszönjük és arra kérjük olvasóinkat, hogy akik még nem tették meg, küldjék be ismerőseik címét minél előbb. Ürömmel jelenthetjük, hogy miami-i lapkezelőnk is küldött egy uj előfizetőt. Köszönjük és reméljük,» hogy Miamiban mások is követik szép példáját. A naptárak kimentek olvasóink részére és, a newjerseyiek, különösen a trentoniak, már küldik is a naptár árát. Köszönjük és arra kérjük olvasóinkat, hogy az ország többi részéből is küldjék be rendeléseiket, mert nem garantálhatjuk, hogy a késői rendelések karácsonyra megérkeznek. Ezenfelül az a tény, hogy hamarosan mind elfogy, szintén sürgeti azokat, akik átnézés után úgy vélik, hogy naptárunk részben megérdemli a támogatást, -részben pedig azt, hogy ismerőseik körében terjesszék szép és gazdag irodalmi tartalma miatt. Kritikájukat is nagyon várjuk és kérjük, Írják meg mielőbb, hogy milyennek találják 1962- es naptárunkat? A Magyar Szó előfizetője Egy jobb világ építője! írjon Neuwald is! Tisztelt Szerkesztőség! Üdvözlöm a lap munkatársait és kívánom, hogy továbbra is akadálytalanul folytathassák munkájukat. Geréb József magyarországi beszámolója részemre nagyon kielégítő volt s minden más. írása is nagyban emeli a lap nívóját. Kívánok neki jó egészséget, hogy írásait még hosszú ideig élvezhessük. Neuwald külmunkatárs Írásai szintén helyénvalók, csak az a baj, hogy az utóbbi időben nagyon ritkán hallat magáról. Igaz, hogy kritika is érte "az utolsó évben, ami szerintem nem mindig volt helyénvaló. De szeretném remélni, hogy nem vette ezeket komolyan és a jövőben Írásai gyakrabban jelennek majd meg a lapban. Kivánatos volna, hogy magyarországi tapasztalatairól írjon, mert nagyon sokan vagyunk, akik nem tehetik meg, hogy ellátogassanak az óhazába, s ezért csakis Írásokon keresztül tudunk képet alkotni magunknak a régi és a jelenlegi helyzet közti különbségről. .1. II., Kanada Újra a falumban Ez a barna rög, amelyből lettem, Ez az én falum, én itt születtem. Itt nyíltam emberré tizenhat évig: Gyökérmély emlékit magammal vittem. . Magammal vittem vérembe vésve, Agyamba marva, csontomba égve. A táj, a táj bennem él örökre, Mint délibáb, távolból igézve. Negyvenszer tért meg gólya a fészkére. Hogy elűzött a falum idegen kenyérre. Tengeren túlra, túl Óperenciáson, Idegennek vallott, hazámnak terhére. . / De ha zöldbe borult uj hazámnak dombja. Felsírt szivemben falum akáclombja; Szamosparti almás virágzó felhője. Felzsongott tavaszkor az emlék fájó hangja ... És élt bennem a falu emlékké dermedve. Sok keserű emlék lassan elfeledve, Csak a gyermek ,ki ott maradt! ö távol gyermekkor! Reád örökké, mindig emlékezve. . Nagy Jenő isién veled szülőföldem Ezerkilencszázötvenhatot írtak. Egy novemberi reggel, amikor a fák már lehullatták levelüket És hamvas zúzmara borította a ködös tájat mindenütt, Néhol egv-egy madár visszahívó fütyülése hallatszott a távolból, Mintha énekelték volna egy messzi földnek bus dalát, A fák zúgása pedig mintha csak ezt susogta volna: Ne hagyd el szülőhazádat! S amint visszanézek mégegyszer utoljára Már csak egy kis falucska tornyát látom Az ég felé bámulva Ez volt az utolsó magyar föld. magyar falu. Amikor búcsút mondtam szülőhazámnak. S amint távolodtam, messziről pedig A tábortüzek bukkantak fel az éjszakában. Megszálló katonaság tábortüze volt. És azontúl az idegen mostohaföld mindenütt. Úgy nemzetéljen, mint nyelvében egyaránt. Most tanultam csak meg igazán, A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely. Az uj haza itt mostoha, idegen mindenütt, Melyben mi gyökeret sohasem verünk. Vágyaim Ígéret földje kiábrándulást és kudarcot vallott. Mert a demokráciának még nyomát sem látom! Más egek alatt, más föld ez itt Melyben lélek, sem becsület nincs. De felejthetetlen a hon és szabad, Mely örökké visszavár. Irta: II. Gábor, ujamerikás. Los Angeles, Calif. iHiiiniiiiuHiiiimimiiiiniiiiiii ÉRDEKES takarékossági kiállítás nyílt Sátoraljaújhelyen külföldi plakátokból, takarékossági témájú gyermekrajzokból. A kiállítást bemutatják a megye több községében.

Thumbnails

Contents