Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-11-23 / 47. szám

Thursday, Nov. 28, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 KÉT ELNÖKASSZONY LEVELE November 1-én folyt le az a széleskörű béke­megmozdulás az amerikai nők részéről, amely több mint 20 nagy városban tüntető felvonulá­sokban jutott kifejezésre és amelyekről az ame­rikai sajtó — ha szűkszavúan is — megemléke­zett. Közölték .azt is, hogy a mozgalmat Mrs. Dagmar Wilson, washingtoni asszony kezdemé­nyezte, aki e célból összeköttetésbe lépett asszo­nyokkal más városokban. Washingtonban 800-an vettek részt a Fehér Ház előtti tüntetésen és le­vélben fordultak Mrs. Jaquelin Kennedyhez, hogy “csatlakozzon hozzánk a fegyverkezési verseny beszüntetésére és tegye az emberiség fennmara­dását korunk kimagasló célkitűzésévé.” A levelet a Fehér Ház egy alkalmazottja vette át a békéért tüntetők megbizottaitól. A szovjet követség elé is elmentek a tüntetők és hasonló levelet vittek oda Mrs. Nina Krus- csevnek címezve. A levelet átadó bizottságot a követség első titkára fogadta és több tisztviselő részvételével megtárgyalták az asszonyok béke- követeléseit. November 14-én Mrs. Dagmar Wilson kezében volt Kruscsev asszony válasza. Azonnal sajtókon­ferenciát hivott egybe délután két órára, hogy a levél tartalmát ismertesse. Erről értesítette a Fehér Házat is. “Azt mondták, hogy Mrs. Kennedy válasza ké­szülőben van és még ma számíthatok rá”, mon­dotta Mrs. Wilson a sajtókonferencián. “Meg is érkezett idejében.” Egy oldal terjedelmű levelében Mrs. Kennedy megegyezett abban, hogy “mint nők, használjuk befolyásunkat a világbéke érdekében. Mint anyák, törődnünk kell férjünk és gyermekeink jólété­vel.” “Férjem a háborút első kézből ismeri. Meg vagyok győződve, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy azt elkerülje. Tudom, önök meg- _ egyeznek velem, hogy a mi szempontunkból a békéhez vezető ut az erőnkben van és hogy önök támogatják az adminisztráció álláspontját, amely ezt az utát követi.” Ez állt Mrs. Kennedy levelében. Ezzel szemben Mrs. Kruscsev három oldalra terjedő levele több politikai tartalommal rendelkezett. Foglalkozott a német békeszerződés szükségességével és rámu­tatott arra. hogy ez a “fontos lépés a fegyverke­zési verseny beszüntetéséhez, a leszereléshez és a békéhez vezető utón.” “Néhány nappal ezelőtt," november 7-én, a Kremlinben tartott fogadáson férjem N. S. Krus­csev, ismételten ünnepélyesen kijelentette, hogy a Szovjetunió készen áll arra, hogy a nyugati hatalmakkal együtt beszüntesse a nukleáris fegy verek gyártását, megsemmisítse a meglevő kész­letet és ezzel véget vetnének a kísérleti robban­tásoknak. Az atomháború borzalmas, de a bak­teriológiai háború sem jobb és mégis vannak, akik nyíltan erről beszélnek. Nos, talán jobb érzés volna egy anyának az, hogy gyermeke nem atom­bomba által hal meg, hanem a már megszokott bomba áldozata lesz?” — teszi fel a kérdést Mrs. Kruscsev. “Mi azt látjuk szükségesnek, hogy az általános és teljes leszerelésre kell törekednünk” folytatja a levélben. “Ha ezt elértük, akkor véget vetettünk az atomveszélynek, a békét fenyegető állandó támadásoknak és akktí^r anyák aggodalom nélkül nézhetnek gyermekeik jövője elé.” Mrs. Wilson megelégedését fejezte ki a sajtó- konferencián mindkét levél tartalmát illetően, de Mrs. Kruscsev levelét úgy jellemezte, hogy az “megfontoltabb”. Ezt azzal magyarázta Mrs. Wil­son, hogy Mrs. Kruscsevnek “több tapasztalata volt a háborúval.” Meggyőződésünk, hogy Mrs. Kennedy nem ki- ván a Mrs. Kruscsevéhez hasonló tapasztalatokat szerezni, aki édes gyermekét vesztette el a fasiz­mus elleni háborúban. Amerika asszonyai hatalmas erőt jelentenek a békéért folytatott küzdelemben. Jaqueline Ken- nedynek köztük van a helye. A latin-amerikai államok többsége ellenzi a Kuba elleni intézkedéseket A délamerikai Colombia kormánya azzal a ja­vaslattal fordult az Amerikai Államok Szerveze­tinek Tanácsához, hogy a következő év január­jára hívjanak össze külügyminiszteri kcnferenci­EKSZ HATÁROZAT A NUKLEÁRIS HÁBORÚ MEGAKADÁLYOZÁSÁRA Az Egy. Nemzetek Politikai Bizottsága több­ségi szavazattal két fontos határozati javaslatot fogadott el, egyet az atomfegyverek használatá­nak betiltására háborúban és egyet Afrika egész területének atommentesitésére, úgy az atomfegy- verkisérletek folytatását mint atomfegyver táro­lását illetően. A javaslatok mellett a nyugati ha­talmak tiltakozása ellenére olyan erős többség szavazott a bizottságban, amely biztosítékot nyújt arra, hogy a közgyűléstől is megkapják a szükséges kétharmad szavazatot. Az első javaslatot Indonézia, Ceylon és 10 af­rikai ország nyújtotta be és ez nyilatkozat for­májában megállapítja, hogy nukleáris fegyverek használata egy háborúban nemcsak az ellenfél ellen irányulna, hanem “az egész emberiség el­len.” Az egyik szakasz felkéri az ENSZ főtitká­rát, tegyen lépéseket egy rendkívüli összejövetel megtartására, ahol az országok egyezményt Írná­nak alá az atomfegyverek használatának betiltá­sára. A szavazat 60 volt a 16 ellen, 25 állam nem szavazott, 2 hiányzott. Az Egyesült Államok és Anglia azzal érvelt a javaslat ellen, hogy a szovjet agresszióval szem­ben öngyilkosság számba menne lemondani az atomfegyverek használatáról. Az angol delegátus azonban “zagyvaság”-nak nevezte a szovjet meg- bizott kijelentését, hogy a NATO hatalmak ké­szülnek támadó atomháborúra és hogy ecélból építettek nagyszámú hadibázist a Szovjet­unió bekerítésére, atomfegyverekkel felszerelve. Atomháború esetén mindazok az országok, ahol ilyen támaszpontok léteznek, azonnali és súlyos következményekkel járó megtorlásnak vannak ki­téve, mondotta S. K. Tsarapkin, szovjet megbí­zott. Nyugati vélemények szerint az afrika-ázsiai or­szágokat a Szovjetunió által folytatott atomki- sérletek és az atomháborútól való félelmük kész­tette ennek a határozati javaslatnak a benyújtá­sára. A második javaslatot, amely Afrika területé­nek atom-mentesitésére vonatkozott, 57 szava­zattal nulla ellenében fogadta el a bizottság. 42 állam tartózkodott a szavazástól, köztük az Egye­sült Államok és Franciaország. A nyugati hatal­mak azért utasították vissza a javaslatot, mert az atomfegyver kísérletek folytatására minden ellenőrzés nélkül tilalmat állit fel Afrika terüle­tére vonatkozóan és nem nyújt biztosítékot a ti­lalom megsértése ellen. Mint ismeretes, a nyuga­ti hatalmak Genfben, három éven keresztül a szigorú, és hibamentes ellenőrzési rendszer felállí­tásának követelésével gáncsolták az atomrobban­tások beszüntetését tárgyaló bizottság eredmé­nyes munkáját. Afrikában csak Franciaország folytatott atom­robbantásokat. Hogy volna az, ha a NATO ha­talmak maguk ellenőriznék francia szövetsége­süket, hogy ne tegye többé? • Napirenden az általános leszerelés A Politikai Bizottságban az általános leszerelés kérdése került napirendre. Először Valerian A. Zorin a Szovjetunió, utána Adlai E. Stevenson az amerikai tervezetet nyújtotta be. Kicserélték egymással a leszerelésre vonatkozó programju­kat tanulmányozás végett. A felszólalásokból ki­tűnt, hogy továbbra is fennállanak az ellentétek a leszerelési program kivitelezésénél. A Szovjet­unió a leszerelést tárgyaló bizottságot a “trojka” alapon ajánlja megszervezni, vagyis hogy a nyu­gati, a szocialista és az el nem kötelezett orszá- gok egyformán legyenek képviselve benne, to- jabba; hogy az atomfegyver kísérletek beszünte­tését is ez a bizottság tárgyalja meg az általános leszerelés keretiben. Az Egyesült Államok ellene van a “trojka ’-sz®. ru tárgyaló bizottságnak és az atomkisérletek beszüntetéséről szóló egyezményt külön bizott­ság kezébe akarja helyezni. Továbbra is az ellen­őrzés kérdésére helyezi a fősulyt, a bizalmatlan­ság alapján. Az ellentétek e téren nem változtak a két naervhatalom között át. A colombiai küldött, Alberto Zuleta Angel, aki a javaslatot benyújtotta, azzal indokolta meg en­nek a lépésnek a szükségességét, hogy Kuba ka­tonai kapcsolata a kommunista tömb államaival és a kubai ügynökök felforgató tevékenysége a kontinens békéjét fenyegeti. Zuleta nem említet­te javaslatában kifejezetten Kubát, de mindenki előtt világos volt, hogy Fidel Castro országát gondolja. Az Amerikai Államok Szervezetének tanács­ülésén először a kubai küldött, Carlos M. Lechu- ga szólalt fel .Rámutatott arra, hogy a colombiai megbízott javaslata egy nagyobb tervnek a része amelynek keretében aztán katonai támadást akar * nak Kuba ellen indítani. A latinamerikai országok többsége elutasította a colombiai indítványt a földrész külügyminiszte­reinek az összehívására. Különösen Brazília, Ar­gentina, Chile, Ecuador és San Salvador küldöttei voltak azok, akik vonakodtak a külügyminisz­terek tanácskozásának javaslatát megtárgyalni. Brazília küldötte végül kérte a Tanácsot, hogy bizonytalan időre halasszák el a colombiai javas­lat megvitatását, hogy kormányaiknak legyen idejük megvizsgálni a kérdést. A Tanács úgy döntött, hogy december 4-re újabb gyűlést hiv össze, ahol majd szavaznak a külügyminiszterek összehívásának javaslatáról. A Kuba ellen irányuló colombiai lépést a legéle­sebben Mexikó küldötte utasította el, mert szerin­te egyetlen amerikai állam sem tett semmi olyat “ami Amerika békéjét veszélyeztetné.” Az 1947- ben megkötött kölcsönös segítségről szóló szerző­dés alapján, amelyet az amerikai földrész államai kötöttek egymással—mondta—csak akkor lehet összehivni a feleket, ha közvetlen veszély áll fenn. A külügyminiszterek tanácsa nem is alkalmas ennek eldöntésére. A colombiai javaslatot csak az Egyesült Államok, Costa Rica, Guatemala és Ve­nezuela támogatták. Az Amerilkai Államok Szervezetének különle­ges bizottságában, amelynek 9 állam a tagja, az Egyesült Államok kérte a Dominikai Köztársaság ellen a múlt évben hozott szankciók részbeni meg­szüntetését. Robert F. Woodward, az USA he­lyettes államtitkára azt állította, hogy a dikta­túra alatt sínylődő kis ország jelentős lépést tett a demokratizálódás utján. A helyettes külügyi ál­lamtitkár szerint ezt a gazdasági szankciók meg­szüntetésével kell jutalmazni. »>»»»v»\v\v\>>\>VVV\\V\\\VVVWV\\\V\V\VV öregapja nyomdokában Rockefeller kormányzót “politikai tolvajlás”-sal ' ádolta meg a demokrata part országos bizottsá­gának elnöke, John M. Baily, amiért New York ' ,aros választó kerületeinek átszervezését keresz­tül erőszakolta a sürgősen összehívott rendkívüli állami törvényhozási ülésszakon. Az átszervezés eredményeként leszűkültek a demokrata párt esélyei és javultak a republikánus állami képvi­selők megválasztásának lehetőségei. A republi­kánus Rockefeller éppen azokat a kerületeket sza­kította széjjel, ahol a demokrata reform mozga­lom erős volt, és éppen akkor hajtotta végre po­litikai sakkhuzását, amikor a demokrata párt Wagner polgármester megválasztásával egészsé­gesebb irányvonal útjára került. “Az egyenlő lehetőségek iiyen megtámadását a rabló-bárók tradíciójának megfelelő politikai tolvajlás példaképének tekintjük, mondotta Bai- li. “Az ön nagyapja nagyon büszke lenne önre, Nelson.” Vannak még, akik emlékeznek azokra a mód­szerekre, arqiket a Rockefelle: dhasztia megala- pazásakor felhasználtak Nelson elődei. A tárgyi­lagos történelemkönyvek bővelkednek a részle­tekben. A mai módszerek semmivel sem becsüle­tesebbe^ még akkor sem, ha a kapitalista törvé­nyesség védelme alatt történnek. AUSZTRÁLIA lakossága, a júniusban megtar­tott népszámlálás adatai szerint, meghaladta a tiz és fél milliót. Amerikai Magyar Szó ribllskei «very week by Hungarian Word, ina. IS# East l«tk Street, New York S, N. Y. Telephone: AL 4-0397 (lefizetést árak: New York városában, as USA-ban is Z‘mHíIi>b egy évre |7.#9 félévre $4.9#. Minden .—és ktlfKdi -rwágba egy évre *10,0#. félévre »*.#*.

Next

/
Thumbnails
Contents