Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-11-16 / 46. szám
Thursday, Nov, 16, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZo 13: MINEK NEVEZZELEK... A Torontóban (Kanada) hetenként megjelenő “Magyar Élet” eimü (újság?) 1961 október 28 i számában igen érdekes cikket olvashattunk bizonyos “Varga László ur” délamerikai úti jegyzeteiből. “Varga ur” siralmasan beszámol arról, hogy mint szerte a nagyvilágban, ugv Dél- Amerikában is egyre kevesebb azoknak a magyaroknak a száma, akik hivatásszerűen a “Magyar Ügy"-el foglalkoznak. Ezen foglalkozók számának lecsökkentését szinte hihetetlenül avval magyarázza elsősorban, hogy a “Szabad világban egyedülálló emigránsok is csak kemény munkával tudnak helytállni, hát ahol még családról is kell gondoskodni!” (Ejnye Varga ur, ebből bizony baj lesz valahol, hogy ezt a “szabad világnak” nevezett tejfelesfazekat ilyen színben tárja az olvasók, elé.) Valószínűnek tartjuk, hogy a dollárforrás kiapadóban van. vagy pedig a dollárt adók elégedetlenkednek Varga urék munkájával, mert a továbbiakban ig.v siránkozik: “Mivel, mint elöljáróban írtam, egyre kevesebb azoknak a száma, akik a magyar ügy nemzetközi részével még foglalkozni tudnak, lényeges, hogy támogassuk őket. Ne azt nézzük, hogy helyesen cselekvő honfitársunk egyénileg rokonszenves-e, ’ vagy sem, gondolkodásban azonosak vagyunk-e vele, mi a pártállása, vagy vallása, csak egyet: a magyar ügy szempontjából hasznos munkát végez-e ?” Kedves Varga in, nem tudom minek nevezni ezen fentebb említett kitételeit, de egyszer és mindenkorra kikérem magamnak, hogy ennyire naivnak és butának tartsa az ön “Szabad Világában” élő magyarokat, ön szerint mindegy, hogy ki az illető, aki különböző nemzetközi fórumoknál kilincsel a “magyar üggyel” kapcsolatban; mindegy, hogy az egyéni gondolkodásmódom különbözik-e az illetőétől és nem számit az sem, hogy milyen az illető pártállása. Egy a lényeg, hogy támogassam őt. Kedves Varga ur, az az érzésünk, hogy önnek naptárt kellene küldenünk ajándékba, hatalmas, nagy számokkal feltüntetve, hogy l!)61-et Írunk, nem pedig ’41-et. Király Béla honfitársunk is a magyarok ügyében “fáradozott” az elmúlt öt esztendő alatt, mely fáradozásai a “Szabadságharcos Szövetség” kasszáját mindösz- sze 120 ezer dollárral rövidítették meg. A new- yorki bírósági tárgyalásokról ugylátszik ön nem sokat olvasott, vagy szeretné ezt elfelejtetni velünk? Szeretné elfelejtetni velünk, hogy az ön által irt cikkekben felsorolt urak: Bartha József, Benedek Károly, Biró Imre, Dobrocsi Ferenc, Dömötör Miklós, Fercsev János, P. Gácsér Imre, Jancsó Albert, Jánszky Béla, Jordán Emil bencés rendőrfőnök, Hegedüs„Péter, Kállay Kristóf, Ke- lemér.v Tamás, Kibédy György, Kiss Béla, Kutasé Kovács Lajos, Mara Miklós, Mészáros Lőrinc. Mindszenty Béla. Molnár Antal, Simon László, Szollár László, Taubinger István, Thiery László, akik a magyar ügy nemzetközi vonatkozásában “mind hasznos és jó munkát” végeznek, azonosíthatók a “Magyarokkal.” önök jó munkát végeznek, illetve szeretnének végezni és ehhez szeretnének minél több támogatót megnyerni, hogy az önök “Magyar Ügyét” sikerre vihessék. A fentemlitett urakhoz csak egv szerény kérésünk lenne: Árulják már el nekünk csak egvszer, hogy egyik részük 19-Iá óta, másik részük 1956 óta miből tartotta fenn “siralmas emigráns életét?” Mert mint a cikk elején említette, a fenti urak “profi alapon” foglalkoztak a magyar ügyek kel. Valahonnan ehhez pénz kellett, Varga ur! Egyben biztosak vagyunk, hogy az ön által “pókoknak” nevezett magyarok egy vasat sem adtak a maguk fáradozásaihoz, már csak azért sem, mert ön a cikke elején megmondta, hogy ezek a magyarok igen nagy nehézségekkel ktizködnek. Tehát a fáradozások anyagi alapjait csakis idegen kasszából vehették, ön. Varga ur, jól ismeri ezt a “Szabad világot”. Kap itt valamit csak ugy szimpátiából? Ugv-e nem. Tehát ezért valamit adni kell, mindegy, hogy mit kérnek tőlünk, megadjuk! Hiszen úgysem a miénk! Nevezhető ezek után ez magyar ügynek? Annyiban, hogy önök is magyar földön születtek (sajna) s olyan is akad maguk között, aki még beszél magyarul is. Ha ezt próbálják alapul venni, akkor minden esetben Írják ki, hogy a “Mi magyar ügyünk”, de sem miesetre se keverjék össze az egész külföldön élő magyarság nevével, de még kevésbé az otthon élő magyarok nevével. Fájdalmát növeli a cikk szerint a magyarok “negativ” magatartása, amit ön nem ért meg. Nem vette még észre, hogy kiabálásaik süket fülekre találnak, mert ezeknek a magyaroknak a “gondolkodásmódja, a pártállása” teljesen más, mint az önöké? Továbbá hogy sirámaira a saját szavaival válaszoljunk: “az önök személye nem rokonszenves” ezeknek a “pókoknak”? Arra is hivatkozik Varga ur, hogy a sao-paoloi bencés kolostorban kitünően érezte volna magát, ha “kisebb viharok nem lettek volna”, mármint “Kögl Szeverin atya nagy lendülettel oktatott ki bennünket a helyes politizálásról és alaposan össze kellett szedni magunkat, hogy kielégítő választ adjunk, ha az atya egyáltalán szóhoz engedett bennünket jutni.” Azt tudjuk, hogy Sao Polo nagyon szép hely; gondoljuk, hogy a bencés kolostor is kellőképpen van dekorálva, de ez a “Szeverin atya” aki ráadásul még Kögl is, alaposan lehordhatta magukat ezen a “helyes politizálásról” megtartott “magyar üggyel professzionálisan foglalkozók nagygyűlésén.” A demokratikus alapelveket ugylátszik az “atya” nem nagyon ismeri, mert — ahogy ön irta — “ha az atya egyáltalán szóhoz engedett bennünket jutni”. Látja itt van egy igen nagy kérdés, amivel önök nem számolnak. Mi nem szeretjük az ilyen “diktatórikus” atyákat. Képzeljük milyen diktatórikusak lehetnek azok, akikhez az atya jár eligazításra. Egyebekben nem ajánljuk Varga ur, hogy mág- egyszer az atya közelébe menjen, mert az alábbi leleplező kitételért, amit irt, minden kétséget kizárva Torquemada mester ink vízporainak a kezére adja: “A magyar ügyről korszerű beadványokat, tényeket tartalmazó Írásokat készíteni nemcsak alapos felkészültségét, de tárgyilagosságot L igényel. Nemzetközi fórumokon tartósan nem lehet blöffölni. Az olcsó propagandától is el kell választania magát annak, aki hosszú távra dolgozik.” Az atya kitűnő kondícióban lehet, hogy igy hosszútávra kiván berendezkedni, de a szög itt bújik ki a zsákból, hogy: nemzetközi fórumokon tartósan nem lehet blöffölni. Uraim, evvel azt akarják mondani, hogy amit eddig mondtak, csináltak, az mind blöff volt? Tehát elismerik, hogy a különböző nemzetközi fórumoktól csak ugy tudtak pénzt kicsalni, hogy blöff-hől magyar ügyet csináltak. Nem Szégyenük ezt igy nyíltan a világ szemébe mondani, 'hogy csaltak, hazudtak, sikkasztottak, hogy létüket fenntartsák és ebbe belekevertek 12 millió magyart, belekeverték a magyar szótár legszentebb szavait, mint haza, szabadság, nép, magyar történelem. Varga ur, nem undorodnak önök sajátmaguktól ? Nem érzik sa- játmagukon a romlottság és a pokol minden bűzét? Erkölcstelenségük legvisszataszitóbb motívuma pedig, hogy ezt igy nyíltan kinyilatkoztatva, egy időben kérik ezeket az önök által “féreg”- számba vett magyarokat, hogy támogassák a maguk magyar ügyét. Varga ur, mi nagyon köszönjük önnek ezt a cikket, de még jobban köszönjük, hogy e?t félrevezető újságjában: a Magyar Életben közölték. Mi ugy is tudtuk önökről, hogy kicsodák, igy viszont a maguk szájából hallották, illetve olvasták azok a szerencsétlenek, akik a fentebb említett szennyet olvassák. Látják,-nem kell idő semmiféle kommunista propaganda, hogy magukról lehulljon a lepel, megteszik azt maguk is. A “nemzetközi fórumokon” ugv, ahogy mondta, nem lehet tartósan blöffölni, mert elöbb-utóbb mindenki felismeri jellemtelen, szennyes mesterkedéseiket és igy egyre kevesebben lesznek az ilyen “Varga-féle” magyar üggyel “foglalkozók.” Egyről azonban biztosíthatom, hogy sem az otthon maradott magyarok, sem a külföldön élő magyarok véréből és szenvedéseiből önök soha többé nem fognak dollárokat “összeblöffölni” maguknak. Szeverin atyának és lelkész társainak pedig melegen ajánljuk az apostol szavait: “Kénköves tűzzel pusztítja el az Ur azokat, akik az ő nevében hazugságokat és csalárdságokat szólnak.” Torontói “SZÍNES” FŐTITFÁR AZ ENSZ ÉLÉN Az ENSz közgyűlése ünnepélyes külsőségek közt választotta meg U Thanf-ot ideiglenes főtitkárává. Ezzel a Dag Hammarskjöld tragikus halálával megüresedett ENSz főtitkári székbe először került szines ember. A barmai U Thant 52 éves, buddhista vallásit. (Thant magyarul “tisztát” jelent, a név elé tett U pedig arra utal, hogy viselője betöltötte 40-ik életévét.) Az ideiglenes főtitkár tanulmányait a ranguni egyetemen végezte, ahol szoros barátságba került U Nu miniszterelnökkel. Egyetemi tanulmányainak a befejezése után, hosszú időn át a közigazgatásban működött és tekintélyes tisztségeket töltött be barmai társadalmi, politikai és állami szervezetekben. Az uj, ideiglenes főtitkárnak írói ambíciói is vannak. A vezető burmai újságok munkatársa volt huzamosabb ideig. Eddig két kötet jelent már meg a háromkötetre tervezett modern bur- mai történelméből. U Nu beszélte rá U Thant-ot, hogy lépjen politi kai szolgálatba és ez hamarosan az Antifasiszta Népi Sza1 adságliga vezetője lett, majd egy évre rá a kormány sajtófőnökévé nevezték ki. 1952- ben vált az ENSz burmai delegációjának tagjává, majd 1957-ben vezetőjévé. Az uj ideiglenes főtitkár rcsztvett U Nu miniszterelnök oldalán számos olyan értekezleten, ahol semleges államok képviselői jöttek össze tanácskozásra. így ott volt az 1955-ös bandungi értekezleten és a semleges államok kormányfőinek belgrádi értekezletén. A békére és a népek közötti megértésre áhítozó világ bizakodva tekint az uj főtitkár működése elé. Ezt fejezte ki az ENSz-ben az a titkos szavazás is, amikor a 103 küldöttség közül egy sem akadt, amelyik U Tbant ellen foglalt volna állást, vagy tartózkodott Volna a szavazástól. Az ENSz szervezete legjelentősebb posztjának betöltésénél is tapasztalhattuk az ázsiai—afrikai népek befolyásának növekedését. A szines emberek egyre jelentősebb funkciókat töltenek be a világban és a nagy, átfogó problémák megoldását már el sem képzelhetjük pélkülük. A szines népeknek ez a nagy és hatalmas előretörése, a teljes egyenjogúság elérése felé, jelentős erkölcsi érőt képvisel nemzetközi vonatkozásban. A régi gyarmati politika már csak megvetést kelt a tömegekben. Ennek ellenére megtalálhatjuk az Egyesült Államok politikájában ezeknek az elavult nézeteknek a befolyását. Erre. utalt a most Washingtonban tárgyaló Nehru ind diai miniszterelnök is. A washingtoni vendég arra célzott Kennedy elnökkel való beszélgetése alkalmával, hogy Amerika materiális ereje, hatalmas ipara és hadserege már nem egyedülálló és kizárólagos. Ha meg akarja állni a helyét a jelen küzdelemben, akkor az emberiesség terén is ki kell mutatnia fejlődését és előrehaladását. Súlyos következménnyel járna országunkra — utalt rá az indiai miniszterelnök — ha lebecsülnénk az erkölcsi erő “hatását, különösen az ázsiai nemzetekre vonatkozóan. A beszélgetés alkalmával Nehru konkrét példát is felhozott kijelentésével kapcsolatban. Szerinte helyrehozhatatlan-hibát követne el kormányunk, ha csapatokat küldene Laoszba és Dél-Vietnam- ba. Politikusaink csak arra gondolnak, hogy megakadályozzák a forradalmi változást ezekben az országokban és ezért a legvégső következményeké ig hajlandók volnának elmenni. Még amerikai katonák életét is hajlandók kockára tenni. De elva- kultságukban nem látják azt a hatást, amit ez az ázsiai népekben keltene. A tömegek elölt világos lenne, hogy a “nyugati” hadseregek ismét ugyan azt a szerepet töltik be a jelenben, mint a múltban játszottak, amikor a gyarmatosítás képviselőiként jelentek meg közöttük. A történelmi múlt visszaidézése csak engesztelhetetlen gyűlöletet keltene az amerikaiakkal szemben, akikben régi gyarmatosítóik visszatérését látnák. A morális erő nagy hatását belpolitikánkban sem szabad szem elől tévesztenünk. Amig szines polgártársaink nem élvezhetik az alkotmányban biztosított teljes egyenjogúságukat és amig a középkori megkülönböztetés formái érvényesülnek határainkon belül, addig nem beszélhetünk a nemzetközi fórumon jogról és igazságról. Ezekre a tényekre figyelmezteti kormányunkat és uralkodó osztályunkat az ENSz ideiglenés főtitkárának a megválasztása. "A szines népek előretörésével megszűnt az a régi osztályozás, amely “magasabbrendüekré” és “alacsonvábbren* diiekre” osztotta a világot. Ugyanígy szorul háttérbe a materiális erő korlátlan befolyása és4 helyét egvre inkább az erkölcsi erő foglalja el a nemzetek közötti kapcsolatok kiépítésénél.
