Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-11-16 / 46. szám

I2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 16, 1961 jj Magyarország j! ! An/MAWU\MAW\AAAnW\M/UVV\A^'i/VUUVUVVVV\A<UVVVfíAA<IAAAfWVAAA/VUUUVWWUWVVVVVVVVVVV\K' Sorokpolaiiv a haladás utján Irta: FODOR ERNA iSorokpolányban csak 1960 tavaszán alakult meg a termelőszövetkezet, melynek a Dózsa nevet adták szervezői. Nem tudom, miért ilyen későn, hiszen uradalmi birtok volt itt már az én gyer­mekkoromban is. Valamikor a gróf Szapáryak tulajdonát képezte az egész környék, sőt Mura­szombat környéke is. Szapáry György gróf csa­ládja már annyira elszegényedett, hogy a 20-as években egy német kereskedő, báró Haupt vette meg a megmaradt birtokot. Sopron megyében születtem, de Vas megyében nőttem fel és igy azt tartottam mindig az ott­honomnak. Szüleim korán elhaltak és nagvnéném, aki jómódú és gyermektelen volt, nevelt bennün­ket. Nem csoda, hogy ha 41 év után szivszorong- va indultam el oda, ahová gyermekéveim legszebb miexei kötöttek. Azóta már újból jár­tam ott, hogy megnézzem, egy év alatt mennyit fejlődött egy vadonatúj termelőszövetkezet. Megalakult a Dózsa Élénken él emlékezetemben a szép kastély, aho­vá a nép nem mehetett be, de mivel nagybátyám jól ismerte a személyzetet, igy az urak távollé­tében nekünk oda szabad bejárásunk volt és bi­zony sokszor gyönyörködtem a remek szobrok; ban, festményekben és pazar berendezésben. Kü­lönösen- a szép sárga selyemszalon kézzel hím­zett tapétái tettek reám nagy hatást, melyekről az a hir járta, hogy két török rabnő egész életén át hímezte azokat, de azt is mondták egyesek, hogy két apáca készítette. Nem tudom, melyik volt az igaz, de nagyon fűtötte fantáziámat és sokszor bámultam azoknak az ügyességét, akik készítették, bárkik is voltak. Az én időmben még különálló kis falu volt So- rokujfalu és Polány, bár igen közel voltak egy­máshoz. Nagyunyommal és Kisunyommal együtt’ olyan szegény falvak voltak, hogy a négy faluban csak egy papra tellett és a mise is minden vasár­nap más és más helyen volt. A báró 1,500 holdas birtokát a második világháború után felosztották 164 család között és a Két falu legnagyobb részt így jutott birtokhoz, melyet 1960-ig egyénileg, gépek nélkül müveitek. Gondoltam, hogy nem szívesen adták fel az egyéni gazdálkodást, hiszen mindenütt szelté- ben-hosszában igy beszéltek. Amikor azonban megkérdeztem Doktorics Jóska bátyámat, aki va­laha a falu legnagyobb gazdája volt (a bárón kí­vül) , hogy “kényszeritették-e a tsz-be való be­állásra?”—határozott “nem”-mel válaszolt, majd ezt mondta: ‘‘Két és fél napig tárgyaltunk a fa­luban, mielőtt belementünk, de belementünk, mert jót láttunk bepne. Állatainkat is szép pénzért ad­tuk be, de a legjobb tehenet megtartottuk ma­gunknak” — mondta súgva, bizalmasan. Leis- tinger Józsi bátyám, aki közben szintén odajött, ezt mondta: “Mindenki azt a tehenet tartotta meg, amelyik a legjobb volt a részére, mert egy hold háztáji birtoka is megmaradt mindenegyes gazdának.” Mivel akkoriban csak 4 hónapos volt az uj tsz, az idén nyáron ismét felkerestem, hogy láthassam megnyit haladtak egv év alatt. \ Kétezer holdon folyik a gazdálkodás, ebből 1,500 hold Gyulaházán, Ceteházán és még né­hány majorban van, amely mind az uraságé volt. ^Állatállományuk 100 tehén, 240 hizó, 400 más sertés és 60 ló. Már kombájnnal arattak, bár még messze voltak a valódi gépesítéstől. “így minden­esetre könnyebb részünkre az aratás” — mondta Kovács József, a Dózsa Tsz. elnöke, aki cseléd volt báró Haupt uradalmában. A tanácselnök Kri- log Sándor sofőr és bérkocsis volt a régi urada­lomban a második világháború előtt. A falu uj élete 245 család tagja a tsz-nek. Már maga az a tény, hogy minden házban van villanyvilágítás, megvál­toztatta a falu életét. Azonkívül naponta rendes autóbuszjárat köti őket össze nemcsak a szomszé­dos falvakkal, de a megyeszékhellyel, Szombat­hellyel is. Nagy meglepetés volt részemre a kulturház, amely éppen befej zés előtt állott, s-már csak né­hány terem festése volt hátra. A nagyteremben 650 ülőhely, szép színpad és 3 öltöző; már leszer- ződtették a Déryné színtársulatot több előadásra, bár a falunak magának is van műkedvelő gár­dája tavaly óta. Büszkén vezettek be a könyvtár­ba, ahol már 600 könyv állt. Egy másik teremben rádió-zenegép, TV, sőt büffé-expresso is volt a vendégek fogadására. Természetesen a mozi sem hiányzik a faluból. A kastély uj szerepe A Szapáry családnak volt egy szép kriptája, ahová a család már ki tudja mióta temetkezett. Ez elhagyatottadban nézett ki, mint azelőtt, bár maga a márványépület dacol az idő vasfogával. A kastély viszont uj tetőt kapott és kertjének egyik oldala szépen volt parkírozva, mint valamikor. Viszont a másik oldalon játszótér van a falu gyermekei részére. A kastélyból pedig iskolát csináltak, 34 szobájában 9 osztályt tanítanak, a többi részét a tanítók lakosztályai foglalják le. Az én időmben Polányban volt csak iskola, egy kis szobában hat osztályt tanitott akkori tanító­nőnk, Bollinger Mária. Sorokujfalu gyermekei is odajártak. Most a két falu egyesült és Sorokpo- lánynak 9 osztályból álló iskolája van. Nyár lévén a rendes osztályok üresen álltak, de az óvodások ott voltak és éppen uzsonnáztak. Szalámi szendvics és tej volt uzsonnára délután 4 órakor. Ki hallott ilyesmit az én gyermekko­romban a mi falunkban? S az öltözetük! Minden gyermeken cipő, fehér zokni, szép tiszta karton­ruhácska, a kisleányok hajában szalag, a fiukon rövid nadrág, feher vagy színes kis ing. Hirtelen azt hittem, hogy egy budapesti óvodában va­gyunk és nem egy kis faluban. Igaz, hogy a falu­ban sem láttunk egy mezítlábas embert, pedig a régi jó világban Doktorics bátyámat is többször láttam mezítláb, mint cipőben. Nyáron csak va­sárnap hordott cipőt az, akinek volt; télen sem volt mindenkinek cipője. Végigmentünk az összes tantermeken, megnéz­tük a fizika- és kémiaszertárt. Egy amerikai ta­nítónő is velünk volt a magyarszármazásu férjé­vel. S habár ő New York egyik leggazdagabb pri­vát iskolájában tanít, mégis tágranyilt szemmel nézte a szertárt, majd kijelentette, hogy az ő is­kolájában nincs ilyen jó felszerelés, s még ke­vésbé van a népiskolákban. A tanítók lakosztálya két szobából, konyhából áll, bár vannak, akik a faluban laknak, mert onnan kerültek ki, mint pl. az óvónő, Sánta Lajos leánya, Erzsiké, de Papp Edith is ott tanít, valamint Némethné, az egyik Dugmonics leány. Magyar József, volt urasági cseléd két leánya, Éva és Margit a földművelésügyi minisztérium­ban dolgoznak fontos pozícióban. A faluból 18-an járnak középiskolába Szombathelyen és Vasváron, hatan egyetemet végeztek. Orvosi rendelő és kis kórház Hosszú, régimódi tornácos házunk nagy kert­jével ott állt valaha majdnem pontosan a kastély kertjével szemben, de most hiába kerestem, nem találtam. 1957-ben bedőlt az egyik oldala, s mi­vel senki sem volt, aki tatarozta volna, életveszé­lyessé vált és igy. lebontották. Helyébe kisebb, háromszobás házat építettek és a veranda helyén ma a falusi orvos rendelője és a szülőház áll. He­tenként háromszor rendel itt dr. Kiss István, az uj orvos, akik Tótfaluból, a szomszédos község­ből származik és az uj rendszernek köszönheti, hogy parasztimból orvos lehetett. Mint mondta, a másik három napon szülőfalujában tart rende­lő órákat. A kis falunk asszonyai tehát már nem a bábaasszonyért küldenek, ha szülés előtt áll­nak, hanem bevonulnak a falu kis kórházába, ahol rendes orvosi és ápolói gondozásban részesülnek. Az utolsó 16 év bizony nagy változásokat ho­zott régi falumban. Megszűnik a szárazság A Földközi-tenger térségében és Észak-E uró- pa felett egy-egy erős ciklonrendszer alakult ki az utóbbi napokban. Az egyik délnyugatról meleg, szubtrópusi, a másik az Atlanti-óceán északi vi­dékeiről hideg légtömegeket áramoltat Európa légtérébe. Jellemző például, hogy az Alpoktól nyu­gatra és északra fekvő országokban a nappali hő mérséklet általában ló fokig emelkedett vagy az alatt maradt. A Kárpát-medence felett a múlt héten csapott össze a hideg és meleg. Az összeütközés nyo­mán az ország nyugati és északi területein széles frontokon eleredt az eső. Mint a Meteorológiai Intézet központi előrejejző osztályán közölték, a Balaton vidékén és a Dráva menti területeken a lehullott csapadék mennyiség már a reggeli órák­ban elérte a 10 millimétert. Kocsitolvaj, garázda társaságot tettek ártalmatlanná Pruck Pál Imre pesti lakos cs két barátja Kiss Gábor és B. László fiatalkorú, elhatározták, hogy gépkocsit lopnak, s azzal kocsikázni mennek. — Pruck arra is vállalkozott, hogy inditókulcsot sze­rez. A Csantavér utcában egy várakozó vállalati személygépkocsit vettek észre; a lezárt kocsit erőszakkal kinyitották, s hosszas próbálkozás után Prucknak sikerült az előre beszerzett kulcs­csal a jármüvet elindítani. Előbb ő, majd fiatal­korú barátja vezetett. A Hűvösvölgy felé halad­va hirtelen kanyarodtak, s nekimentek egy buc­kának; együttes erővel megkísérelték a kocsit kiemelni, de vközben a rendőrjárőr igazoltatta őket. Ezenkívül más ismerőseikkel további bűncse­lekményeket követtek el: motorkerékpárt, kerék­párt loptak. Egy garázst is fel akartak törni, hogy elvigyék az ott levő motorkerékpárt, de az erős ajtót nem tudták kinyitni. A “jó barátok” egy este azzal szórakoztak, hogy az Újvidék té­ren öt padot összetörtek. A Központi Kerületi Bíróság Pruck Pál Im­rét és B. Lászlót két-két évi, Kiss Gábort egy év és hathónapi börtönre Ítélte, két további személy ugyancsak börtönbüntetést kapott. Egy fiatalko­rút javitó-nevelő munkára Ítélt, egyet-egyet pe­dig javítóintézetbe küldött, illetve próbára bocsá­tott a bíróság. A tetteseket kötelezték a társadal­mi tulajdonban okozott kár megtérítésére. Budapestre érkezett a brit gyáriparosok szövetségének képviselője E. S. Taylor, a brit gyáriparosok szövetsége kelet-európai osztályának vezetője Budapestre érkezett. «-—■ Magyarországi tartózkodása folyamán E. S. Taylor megvizsgálja, milyen lehetőségek vannak az angol beruházási javak elhelyezése számára Magyarországon, és erre irányuló megbeszélése­ket folytat majd az Orsz. Tervhivatallal, a Kül­kereskedelmi Minisztérium, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, a Nehézipari Minisztérium, vala­mint a Magyar Kereskedelmi Kamara képviselői­vel. Az angol vendéget a Ferihegyi repülőtéren Ré- dei Jenő, a Magyar Kereskedelmi Kamara alelnö- ke és a Külkereskedelmi Minisztérium képviselő­je fogadta. VÁRKON Yl IMRE AZ UJ KALOCSAI ÉRSEK A nemrég elhunyt Grösz József kalocsai érsek helyébe Várkonyi Imre c. prépostot, az Actio Ca- tholica országos igazgatóját választották kalocsai főkáptalani helynökké. Az uj helynök első nyi­latkozatában többek között kijelentette: “Hazánk ban komoly erővel folyik a szocializmus építése, szinte észrevétlenül uj városok nőnek ki a föld­ből, hatalmas ipartelepek létesülnek. Százezrével épülnek a boldog jövő legfőbb biztosítékai, a csa­ládi fészkek. A mi hazánkban már ismeretlen az a fogalom: munkanélküli, nálunk nem lehet le­rongyolódott és éhes embereket látni. Az elmúlt idők szomorú és kiábrándító tapasztalatai meg­győzhettek bennünket arról, hogy aki nem sze­reti hazáját és népét, nem tartja tiszteletben ha­zája törvényeit, az alantas egyéni célokat kerget és mérhetetlenül sok kárt okoz anyaszentegyhá- zunknak is.” HÁROM NAP ALATT 188 tonna készárut, 34 tonna félkészárut készítettek terven felül a Bor- sodnádasdi Lemezgyár hengerészbrigádjai, ame­lyek a kongresszusi versenyben a múlt hónapban csaknem 200 tonna alapanyagot takarítottak meg.

Next

/
Thumbnails
Contents