Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-11-16 / 46. szám
Thursday, Nov. 16, 1961 AMERIKAI MAGYAR SM 11 • 312X2J=289340%-y2309801/3982 + 34050=898 L 9472* IA SZÁMOK BESZÉLNEK! n írja Eörsi Béla = O • 312X2.1=289340%-7-2309801/3982 +34050=898*2 9472* A néger gyermekek iskoláztatása A néger és fehér gyermekek integrálása a Legfelsőbb Bíróság határozata óta állandó politikai labda az amerikai politikai életben. Az integrációt nem annyira a néger nagytömeg, mint a világ színes népeinek nyomása viszi előre. Természetesen a polgári (északi liberális) sajtó örömkönnyeket hullatott, amikor 9 jólöltözött, polgári családból származó néger gyermeket rendőri felügyelettel ^sétáltattak az .addig szinfehér déli iskolába. Bármilyen büszkén is tekintünk erre a jogi haladásra, nem szabad túlbecsülnünk ezeket a jól bereklámozott szeptemberi eseteket, amelyeket az amerikai távirati irodák szertekürtölnek a világba. Az igazi probléma a jobb polgári negyedekben lakó gyermekek és a nyomornegyedekben lakó gyermekek különválasztása. Elismerjük, hogy a nyomornegyedekben, a túlzsúfolt környékeken legnagyobbrészt négerek laknak. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a nagyvárosokban, mint pl. New York, Chicago, Los Angeles, Philadelphia, Detroit, Cleveland, Washington és mások, a szinesbőrü gyermekek legnagyobbrészt külön iskolákba járnak, ami az iskolák földrajzi elhelyezéséből származik. Ennek következtében a nyomornegyed gyermekei és az előkelő külvárosok gyermekei más és más iskolákba kerülnek. Ha egy-egy néger gyermek be is kerül néha egy ilyen “jobb” iskolába, az majdnem minden esetben olyan néger szülők gyermeke, akik intellektuelek és képesek a fehér jobb negyedben házat vásárolni. A néger és fehér gyermekek tanulási képességei között nincsen különbség, ezt már 1918 óta tudjuk. Viszont az tény, hogy a jobb jövedelmű szülők gyermekei jobban tanulnak, mint a nyomorhoz közelálló néger és fehér gyermekek. Dr. Conant, a Harvard Egyetem volt elnöke, az amerikai tanítási rendszer szakértője statisztikát készített az egyik nagyváros jómódú gyermekeinek tanulási eredményeiről, összehasonlítva azt a nyomornegyedek alacsony társadalmi, gazdasági osztályához tartozó iskolásgyermekek tanulási eredményeivel. A jómódú szülők gyermekeinek tanulási eredményét 123-ban állapította meg. Az alacsony jövedelmű családokból jövő gyermekek (még ha csupa fehér gyermekről is volt szó) tanulási eredménye 76 volt, a város összes iskoláinak átlaga pedig 100. Természetesen a színes tanulók domináltak az alacsony eredményt elért gyermekek között, aminek oka nem a bőrük színe, hanem szüleik nyomora. Az egyik iskola-igazgató azt kéi'dezte dr. Co- nanntól, hogy miért is tanuljon egy néger fiú. Mig a néger nő rendszerint dolgozik és sokszor majdnem tisztességes bért is kap, addig a néger férfi nem kap munkát és az utcán kóborol. A néger leánynak veszélyes az utcán járni, sőt az egyik “Junior High School”-ban, ahova 13—15 éves leányok járnak, arra a kérdésre, hogy mi a legnagyobb problémájuk, a legtöbben azt válaszolták, hogy a lakásajtótól az utcáig jutni, mo- lesztálás nélkül. Mig az álszent nagyvárosokban a szegregációt, mint tényt könyvelhetjük el, a déli államokban ez jogi kérdésnek számit. A néger férfiak problémája Dr. Conant ez év májusában megvizsgálta az egyik nagyváros néger negyedét és megállapította, hogy a 16—21 év közötti néger férfiak között 59 százalékos a munkanélküliség. Egy másik helyen, ahol a nyomornegyedben fehérek is éltek, a lakosságnak 70 százalékát találta munka nélkül. Miért maradjon a néger fiú az iskolában, amikor a high-school befejezése után zsákutcába kerül? A leányok legnagyobb része is igy gondolkozik. Az amerikai társadalomnak nincs joga ezeket a fiukat és leányokat előkészíteni az életre iskolázáson keresztül, ha ugyanakkor sorompót állít érvényesülésük elé. Ilyen körülmények között nagyon nehéz egy ifjúnak ambiciózusnak lenni. Az északnak is, nemcsak a délnek, meg kell szüntetnie ezt az állapotot. Úgy a szakszervezeteknek, mint a munkaadóknak erélyes lépéseket kell tenniök a faji előítélet megszüntetésére. Dr. Conant megfigyelése szerint ugyanis sok városban nehezebb a szakszervezet beleegyezését megnyerni ahhoz, hogy egy néger fiú tanonc lehessen, mint egy előkelő orvosi főiskolába bejutni. Az állam is sokat tehetne, ha kényszerítené a szak- szervezeteket és a vállalatokat, hogy állami rendeléseknél tiltsák el a diszkriminációt. Gyakoribb statisztikát kellene készíteni a néger gettók munka nélküliségéiül. A nyomornegyedek iskoláiban sok jó és képzett tanítót találhatunk, s talán a felszerelés sem a legrosszabb, de a társadalmi lehetőségeket is meg kell teremteni, hogy a szegény gyermekek (néger és fehér egyaránt) jobb jövő és biztos munka elé nézhessenek. A négerek jogainak papíron való elismerése, sőt pár jómódú néger gyermeknek fehér iskolába való bejutása nem oldja még meg e szociális-gazdasági kérdést. Az elmúlt évben fiatalkorú bü-' nözők kilenc rendőrt öltek meg. Ezeknek legna- . gyobb részét a társadalom fosztotta meg az élet- lehetőségtől s ezért ők a társadalmon álltak bosz- szut. HAZAI HANGULATOK A kaliforniai Santa Barbara News Press napilap 84 éves szerkesztője és kiadója, Thomas M. Storke nyerte el a Harvard Egyetemhez tartozó Nieman Alap ez évi Lauterbach kitüntetését a polgárjogok szabadságának megvédéséért 1961- ben. Mr. Storkenak 60 éves újságszerkesztői múltja van Santa Barbarában. Ennek az évnek az elején tanulmányt indított lapjában és leleplezte a John Birch Society tevékenységét Santa Barbara járásban. Az elsők között volt, aki vezércikkeiben felemelte szavát a fasiszta szervezet ellen. Kidomborította azt a veszélyt, amit az ultra jobboldaliak tevékenysége jelent az amerikai szabadságjogokra nézve. Amikor a szervezet alapitója Robert H. W. Welch, Jr. előadást tartott Santa Barbarában, Storke a Birch-leleplezéseit külön kiadásban ingyen osztogatta az épület előtt, ahol Welch beszélt. Nemrégen újra megtámadta a Birch Societyt, amiért azt a hazug hirt terjesztette, hogy az ENSz Gyermeksegélvző alapja a kommunista országokat segíti. Storke állítólag gyakran kerül összeütközésbe a helybeli reakciós “milliomosok”-kal. Kitüntetése alkalmából Kennedy elnök, William O. Douglas biró, a Legfelsőbb Bíróság.tagja és Ralph McGill, az Atlanta Constitution napilap szerkesztője sür- gönyileg üdvözölték. JACKSON, Miss.-ben, a négerüldözés és a “szabadságutasok” tömeges letartóztatásának székhelyén, megalakították a “Hazafias Amerikai Ifjúság” cimü szervezetet a kommunizmus elleni harcra. Középiskolások és egyetemi diákok között akarják a szervezetet megalapozni és más államokba is tervezik importálni. A vezetőségben benne van dr. William D. McCain, a Mississippi Southern University elnöke; dr. Ben F. Hillburn, a Mississippi State University tiszteletbeli elnöke; dr. Claude Fike, a Mississippi Southern művészi és tudományos szakkörének dékánja, Hugh Clegg, a University of Mississippi kancellárjának asszisztense; George Yarborough állami szenátor, az állami szenátus ideiglenes elnöke. Mr. Clegg és a 26 tagú vezetőség niásik négy tagja, előzőleg az FBI-nak voltak az ügynökei. A tanácsadó testület elnöke Henry Lee Rodgers biró, Mississippi állam felsőbíróságának tagja. így most már ebben az államban biztosítva van a polgári szabadság eltiprása mellett az elméleti szabadság gúzsbakötése is, még hozzá az egyetemek vezetői és az igazságszolgáltatás hatásos irányítása alatt. » AZ ITALMÉRŐK ORSZ. EGYESÜLETE évi konvencióját tartotta New Yorkban, ahol azon tanácskoztak, hogyan lehetne az alkoholfogyasztást növelni. Az 1,600 küldött közül sokan panaszkodtak, hogy egyes területeken csökkent az üzlet. “Ha a munkások nem dolgoznak rendesen, akkor nem jönnek el a bárba költeni, ha meg túlóráznak, akkor nincs idejük elmenni”, szólt a panasz. Azután ajánlatok hangzottak el arra, hogyan lehetne több ital fogyasztására ösztökélni azokat, akiket sorsuk a bárasztalhoz vezetett. • Az italmérésben ne legyen óra, amely emlékeztetné a vendéget, hogy későre jár az idő. • Emeljék a kupica tartalmát és — természetesen — árát is. • Tolni kell a likőrt. A pálinka feloldja az emberek tartózkodását és akkor többet isznak. • Nem kell a számlát mindjárt odatolni a vendég orra alá minden rendelés után. Inkább egyszerre, amikor már készül elmenni. • Legyen a kiszolgáló személyzet felelőssége, hogy a vendég többet igyon. Jól bevált módszer étkezdékben a pincérnek külön juttatást adni, harábeszélheti a vendéget egy ebédelőtti vagy utáni itókára. • Legyen egy hibamentes elszámolási rendszer a kiszolgálók visszaéléseinek elkerülésére. ’ Erre aztán mind ittak egy áldomást. KÖZVETLENÜL.,. BÁLINT IMRE ROVATA — Egv gondolat bánt engemet — mondom Ragyás Gyurkának, a pipámnak. — Ágyban, párnák közt halni meg? —- kérdi Gyurka. — Nem. — Lassan hervadni el, mint a virág? — Nem. —Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál? — Nem. — Hát akkor mi az a gondolat ? — Hosszúra fogjam, vagy rövidre? — A szedő kedvéért fogja röviden hosszúra, mert nem árt, ha jóban marad vele. — Az a gondolat bánt . .. mert szeretett elnökünk, meg a tudósaink (és ők csak tudják) azt mondták, hogy annyi atom- meg hidrogénbomba, meg egyéb jó méreg és bacilus van készenlétben a világon, hogy a Földet százharminckétszer el lehet velük pusztítani. Csak száz darab pukkanásra van szükség, azaz egyszáz bombára és. . . — És kinek van szüksége rá? Magának? Nekem? — Ne zavarj Gyurka, mert ez számtan és az nekem nehéz. Mindig is nehéz volt. Ez a fajta számtan ma különösen nehéz. Keservesen nehéz. Egyszóval, ha csak száz bombára van szükségünk, hogy - elpusztuljunk és tizenháromezer-kétszáz bombánk van és abból ellövünk egyszázat és nem marad élőlény a világon, ki fogja felrobbantani a megmaradt tizenháromezer-egvszáz bombát? Ez a gondolat bánt engemet. — Maga egy nagy röhej gazdám, jó pofa! Nemcsak az összélők, ember, állat pusztul el, hanem a ronda levegő úgy el fogja látni a tengerek baját, hogy a mérgezett vizek legmélyén élő halak is elpusztulnak majd. És millió és mégegypármil- Hó évig nem lesz élet a földön, mert a sürü, rossz levegő itt marad, bevonva a földet és egy, csillag se oly bolond, hogy kérjen belőle. És a Hold egy gyönyörű táj ahhoz képest,, ahogy a Föld fog kinézni. Oly diszletfestő nincs, aki azt a rémséget el tudja képzelni. Acélvázak megmaradnak, mert nem lévén oxigén a levegőben, azok nem rozsdásodnak meg s konkrét cementblokkok hevernek, ahol valamikor felhőkarcolók voltak, és üveg és cserép beleolvadva az utcák szurokjfiba és minden, ami éghető volt, elégett, a melegtől megolvadt és ami porlandó volt porrá vált és. . . — És veled Gyurka mi történhet? — Én kemény gyökér vagyok. Megmaradok, márcsak azért is, hogyha kétszázezer év múlva ideröpül a Marsból egv patruj (addigra azok is megokosodnak és idefejlődnek) majd jelentem nekik, hogy: vitéz Marsbeli Urak, alázatosan jelentem, én Ragyás Gyurka vagyok és itt por- lik már kétszázezer éve az én volt gazdám, akit csak egy gondolat bántott, hogy mi lesz avval a tizenháromezer-egyszáz bombával, amit nem volt, aki felrobbantson. Igv gúnyolódott velem a Gyurka. Mert a leve keserű volt. Ki is pucoltam rögvest. Kikapartam. És megvártam, mig kihűlt és megtömtem kedvenc dohányával, á Bond Street-teí. — És most ne mondj nekem ilyen keserű viccet. Legalább is mára elég volt — parancsoltam a Gyurkának. A BÉKÉS megyei képviselőcsoport Békéscsabán ülést tartott, s megvitatta a város- és községfej lesztés helyzetét, a megye második ötéves tervének előirányzatait és a jövő évi fejlesztésű terveket.
