Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-11-16 / 46. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 16, 1961 Magyarok Amerikában i:j BUDA (Folytatás) Legtovább kitartott az uj haza mellett Madarász László. Madarász nagy műveltségű ember volt, mindent tudományos szempontból bírált el. Tágas, nagyszabású otthont épített magának, ahol vendégül látott minden magyart, aki Uj Budán megfordult. Nemcsak az ujbudai ügyekkel foglalkozott, szivén hordta fogadott hazájának ügyeit is. Ellene volt a rabszolga rendszernek és levelezett több amerikai államférfival, többek között LOVEJOY-al a rabszolga helyzetről. Értett a pénzügyekhez is és SALM )N P. CIIASE-el állandó vitát folytatott ebben a kérdésben. Madarász 96 éves koráig lowában lakott, még két évet Missouri an töltött, ahol Good Hope városban, 98 éves korában bait meg. Leszármazottjai ott élnek mai napig lowában. • Magyarok, akik meg akarták nézni az uj hazát, hosszabb-rövidebb ideig Madarász vendégei voltak. Egyesek Uj Budán maradtak, mások tovább mentek. Több hónapot töltött ott Xantus János magyar tudós, aki Kossuth hadseregében főhadnagy volt. 1849-ben az osztrákok elfogták, lefokozták és az osztrák hadseregbe közlegényként besorozták. 1850-ben megszökött, Angliába, majd 1851- ben Amerikába került. Xantus amerikai karrierje napszámosként kezdődött. De már 1852-ben a Nyugat-Pacific vasút egy terepén dolgozó mérnöke lett. De a kutató tudós nyugtalansága nem hagyta sokáig egy helyen, 1858-ban, mint tanár szerepel New Orleans- ban, majd Texasban farmereskedik. Az 1854-es évet Uj Budán töltötte, (erre később rátérünk) az 1855—56—57-es éveket az amerikai kormány megbízásából Kansas Territory felkutatásával tölti. Xantus tudományos alapon feljegyzéseket készített, amelyek előkészítették Kansas Territory állammá való felavatását. 1857-ben az Egyesült Államok kormánya kiküldte Xantust a dél-kaliforniai tengerparti terület kivizsgálására, amiről beszámolóját a kormány a legnagyobb elismeréssel vette tudomásul. Itt még nem állt meg e 48-as honvéd meteor- szerű pályafutása, mert 1862-ben az Egyesült Államok konzulja lett Manzanilloban, Mexikóban, onnan tudományos expedíció' vezetett a Sierra Madre-ba. Xantus János amerikai tartózkodása alatt szárazföldi és tengeri növény és bogár gyűjteményt szedett össze. Az egyik hatalmas gyűjteményt a Magyar Nemzeti Múzeumnak küldte, egy másikat az amerikai Smithsonian Institute-nak. Kansasi tartózkodása alatt annyira megszerették, hogy egy folyót Xantus Creek-nek neveztek el róla. Xantus, a magyar emigráns, az amerikai Academy of Natural Sciences és az amerikai Philosophical Society tagja lett. 1854-ben került Uj Budára, ahol Madarász Lászlónknál szállt meg és azonnal résztvett a telep életében. Legjobb barátja Pomutz György, aki később a polgárháborúban. mint ezredes szolgált. Xantus, Pomutz, Madarász együtt szőtték terveiket egy nagy Uj Buda megalapítására. Kitervezték a felesleges vizek lecsapolását, a házaknak a tartós hideg elleni megvédését, a termények megjavítását, az állatállomány emelését és feljavítását, Xantusnak már volt gyakorlata ezekben a műveletekben, mert sokat tapasztalt texasi farmján és a nyugati vasút terepmunkájánál. Ezekről a tapasztalatokról, utazásairól előadásokat tartott a telepeseknek, tanította őket, hogyan termeljenek töbtet, jobbat és hogyan tegyék •könnyebbé életüket. Xantus uj-budai tartózkodása alatt bátorságot és önbizalmat öntött a telepesekbe. Pesten élő édesanyjának megírta az Amerikában élő magyarok sorsát, amit ott könyvalakban ki is adtak. HA1NER IGNÁCZ-ról szóló történetek megerősítették azt az amerikai véleményt, hogy a 48-as magyarok, akik hajlandók voltak vérüket áldozni, életüket kockára tenni a jobbágyság felszabadításáért, a világ legkitűnőbb, legműveltebb, haladó szellemű emberei voltak. Hainer Ignáci Pesten, mint újságíró Kossuth Lajos munkatársa volt a “Hírlap” eimti újságnál. Mindenben egyetértett Kossuthtal. A forradalom alatt Battyhányi személyes titkára volt. A forradalom leverése után legtöbb barátja börtönbe került, de az ő nevét nyomdahiba folytán rosszul betűzték le és igy a letartóztatást elkerülte. Amerikába jött, rövid ideig Chicagóban élt, majd ö itt Uj Budára került. Uj Budán kiválasztott egy darab földet és földműveléshez kezdett. Tagja lett a Városi Bizottságnak és minden helyi problémát a többiekkel együtt próbált megoldani. Uj Buda megtermelte a szükséges élelmet, niiyt búzát, krumplit, zöldségféléket, gyümölcsöket, volt.elég lábas jószág is. A telepesek kicseréltek szükséges dolgokat egymással, vagy pénzért megvették egymástól. De az ipari termékeket a városokban szerezték be. Egy ilyen bevásárlással 1856 novemberében Hainer volt megbizva, aki egy másik telepes-társával evégből az Iowa állammal határos Missouri állam Princeton városába ment. Erről az útról az iowa-i történelemkönyv igy emlékszik meg: Két fekete-szakállas ember, ökrösszekérekkel megállt Princeton, Mo.-ban a hotel előtt. Magyarok voltak, az iowa-i Uj Buda telepesei részére jöttek meleg ruhákat, csizmákat, fűszereket, baltákat és két szekérnyi sok más árut bevásárolni. A hotel éttermében szerényen meghúzódtak egy aztalnál és ételt kértek. A kiszolgálóval beszédbe elegyedtek és az ebéd folyamán megemlítették, hogy Uj Budára valók. Az étteremben jelen volt a missouri-i főbíró, aki egyben a Missouri Egyetem igazgatója is volt. A főbíró azonnal a főasztalhoz ültette a magyarokat, akiket az étteremben lévők is nagy tisztelettel vettek körül. Beszélgetés indult meg, melynek folyamán a magyarok elmondták a magyar forradalom történetét — mellesleg mondva kitünően beszéltek angolul — s elmondták az uj-budai település célját és a munkát, amit már végeztek. Már mindenki hallott a vidéken a magyarok kiváló szervezőképességéről, nagyra becsülték őket és szívesen hallgatták az eredményeket. Hainer a beszélgetés alatt nagy műveltséget és tudást árult el, amit a főbíró, müveit- ember lévén, hamarosan észrevett. Mikor az is kitudódott, hogy nemcsak ir, olvas magyarul, angolul, franciául és németül, hanem mindegyik nyelven ismeri a klasszikus irodalmat is, a főbíró — a University of Missouri igazgatója — felajánlotta Ilai- ner-nek a modern nyelvszak tanári székét, amit Hainer el is fogadott. Négy évig volt tanára az egyetemnek. Közvetlenül a polgárháború kitörése előtt Hainer és több tanártársa állást foglalt a rabszolgaság ellen. A 48-as forradalmár, aki hitt a jobbágy ság felszabadításában Magyarországon, Amerikában 1860-ban is megállotta a helyét az elnyomott rabszolgák felszabadításáért. Hiába tudott négy nyelven Shakespeare-t tanítani, hiába tanította a fiatalságot műveltségre, tudományra, a boszorkányüldözők előtt nem volt kegyelem, Hainert és társait elbocsátották az egyetem kötelékéből. Hainer visszament Uj Budára, újult erővel fogott hozzá farmja fejlesztéséhez. Log cabinja helyett épített egy nagy farmházat és elhatározta, hogy négy fiát a földművelési egyetemre fogja járatni. El is végezték a felső iskolát, egyikük Iowa állam képviselője lett Washingtonban. A Hainer család nagy-kiterjedésű lett és ma is sok Hainer él Iowa-ban. E. S.. * (Folytatjuk) üj adaiok a Soblan-iigybsn (Folytatás a 6-ik oldalról) érintkezésbe lépjen vele és tanúnak hívhassa. 5. A bíróság utasítása ellenére, amely elrendelte a vád számára, hogy adja át a védelemnek Mrs. Beker összes tárgyalás előtti nyilatkozatát, amelyet az FBI-nak tett az üggyel kapcsolatban, a Hirschfeld tagadására vonatkozó felvilágosításokat a kormány nem bocsátotta a védelem rendelkezésére. Uj tanuk Október 19-én a védelem engedélyt kapott arra, hogy két uj tanú vallomásának rövid kivonatát ismertesse, akikkel csak a megelőző napon került kapcsolatba. Az első tanú Mrs. Caroline Carry Heppner azt vallotta, hogy a második világháború alatt közvetlen dr. Hirschfeld mellett dolgozott, mint mun katársa. Egész idő alatt az OSS hivatalában tevékenykedett a Radio City-ben, New Yorkban. Határozottan állítja, hogy sem neki, sem dr. Hirschfeldnek, sem bárkinek az ő hivatalukban nem volt lehetősége, hogy hozzáférjen a titkos értesülésekhez. A másik tanú Charlotte Stone volt, aki Shepherd Stonenak, a N. Y. Times vasárnapi kiadása korábbi szerkesztőjének a felesége, és John McCloy tábornoknak volt a munkatársa. Charlotte Stone felügyelői tisztséget töltött be az OSS életrajzi adatokat kezelő csoportjánál, és visszaemlékszik rá, hogy Baerensprung és Hirschfeld, mindketten szociáldemokraták voltak és régi és kemény antikommunisták. Határozottan tudja, hogy egyiküknek sem volt lehetősége arra, hogy a titkos értesülésekhez hozzájusson, akár fegyverekre, akár másra vonatkozóan. Az igazságra vágyó közvélemény az egész világon feszült érdeklődéssel tekint Herland biró döntésére a per ujrafelvételét illetően. Mindezek az újabb adatok és tények 1 x> alapot teremthettek arra, hogy ismét megtárgyalják ezt az amerikai igazságszolgáltatásra egyáltalán nem hízelgő ügyet. Ä XXII. Kongresszusról (Folytatás a 7-ik oldalról) lvi kultusz elítélése a marxista—leninista tanítások tisztaságáért vívott elvi küzdelem is, ugyanakkor időszerű, konkrét harci kérdés is volt a XXII. kongresszus, számára. Ismeretes, hogy Molotov a XXII. kongresszus előtt a központi bizottság tagjaihoz küldött levelében szektás dogmatikus alapokról durván támadta a pártprogram lenini irányvonalát. Az Albán Munkapárt vezetői pedig 1960 nyarától fogva már lepleztlenül is tovább folytatták Sztálin és Enver Hodzsa személyének kultuszát, a törvénytelenségek és más hatalmi visszaélések gyakorlatát, szembefordultak a kommunista pártok közös határozataival, s a szovjetellenesség útjára léptek. Következésképpen a XXII. kongresszus nem térhetett ki a személyi kultusz és minden káros következményének ismételt elítélése elől. Az SZKP XXIJ. kongresszusa nyíltan megmondta a népnek a teljes igazságot. S az igazság becsületes kimondása sohasem gyengítette, elfő kezűleg, erősítette a kommunisták pártját. Az ellenségnek a XX. kongresszus után sem sikerült a maga javára fordítani a személyi kultusz és a hibák őszinte elitélését. Az ellenség csak azokon a hibáinkon tud nyerészkedni, amelyeket nem tárunk fel és nem javítunk ki. Akkor volt rossz, amikor az ellenségnek volt miért támadnia bennünket, s attól fogva, hogy szakítottunk a hibákkal. gyorsan erősödtünk. így lesz ez a XXII. kongresszus után is. Nem kétséges, hogy az a rendkívül bátor őszinteség, amely nagy testvérpártunk kongresszusát áthatotta, hallatlanul meg fogja növelni a kommunisták szavainak hitelét, akárcsak az, hogy a XXII. kongresszus ingadozás nélkül levonta az összes szükséges következtetéseket. Annak, hogy a személyi kultusz soha többé ne térhessen vissza, nagyon fontos biztosítéka a többi között az SZKP-nak a pártélet lenini elvein nyugvó uj szervezeti szabályzata. . .Most a Szovjetunió népei a kommunizmus gyakorlati építésének gigászi munkáján fáradoznak. Ennek közvetlen előzményeként a XX. kongresz- szus óta a-szovjet gazdasági, társadalmi és kulturális életben igen fontos változásokat hajtottak végre. Ezek után éppen arra van szükség, hogy a kommunizmus építése idején továbbfejlesszék n XX. kongresszus óta kivívott eredményeket. Ehhez tudatosítani kellett az újat, ami azt is szükségessé tette, hogy leleplezzék és elítéljék mindazt, ami szembeszegült vele. Túlzás nélkül mondhatni ilyen szempontból is, hogy életbevágó volt a személyi kultusz minden maradványától, a szektás dogmatikus nézetek és módszerek valamennyi koloncától való megszabadulás. A fejlődéssel. a szükséges változásokkal makacsul szemben álló párt ellenes csoport leleplezésével megtisztult az ut a kommunizmus sikeres építése előtt. Az SZKP a pártellenes csoport leleplezésével nagy szolgálatot tett a nemzetközi kommunista mozgalomnak is, mert közkinccsé tette a szektás dogmatizmus ellen vívott harcának tapasztalatait, s ezzel hozzásegíti a kommunista pártokat ennek a veszélynek a leküzdéséhez. A fő veszélyt jelentő revizionizmus mellett a munkásmozgalomban mindig fennáll a “baloldali” dogmatizmus, a szektás módszerek elterjedésének a veszélye is. Bognár Károly
