Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-11-16 / 46. szám
o AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 16, 1961 A KIADÓHIVATAL ROVATA BgBaBHaRHHHaHHMHHHHHBMaBHHa UJ ELŐFIZETŐK KÉRDÉSE Fuccslia megy a terv Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldöm előfizetésem és valamit a naptáralapra, bár többet küldhetnék, de a Samu bácsink igen gyéren juttat nekünk, akik segítettük a sok vagyont felhalmozni. Annál bővebben szórja a pénzt azoknak az országoknak, s ott is csak a vezéreknek, melyeket csak a térképről ismerünk. Persze kell a pénz a rakétákra is. No, csak lövöldözzék a rakétákat, majd valamelyik eltéveszti a kijelölt utat és véletlenül beleütközik a mennyországba. Alert egy olyan hatalmas alkotmány, mint amit utoljára fellőttek, mindent elpusztit, ami az útjába kerül. Akkor azután fuccsba megy azoknak a reménye, akik a másvilági életüket ott akarták eltölteni. Egy volt bányász és acélgyári munkás Teremjen meg a béke! Tisztelt Szerkesztőség! Újságjukat nagyon szeretem, mert hiszen Amerikában a Magyar Szó az egyedüli lap, amely megalkuvás nélkül vezeti a harcot nemcsak az Amerikába szakadt magyar haladó érzelműéként, hanem megmutatja az utat azoknak is, akik még a reakciós befolyás alatt élnek. Ugyancsak visz- szaveri a reakciós lapoknak a szülőhazára szórt rágalmait. De hiszen ezek a reakciós lapok nem is Írhatnak másképpen, hiszen szubvencióból élnek és nem akarnak ártani gazdáiknak. Most, amikor a háború veszélye fenyegeti a világot, most sem emelik fel szavukat, hogy olvasóik tiltakozzanak az elnöknél, vagy az Egyesült Nemzeteknél, hanem azt kérik, hogy menjenek ki az oroszok Magyarországból. Ugyanakkor azonban nem kérik azt, hogy minden megszálló csapat menjen ki minden országból. Hiszen ki veszített még any- nyit, mint az oroszok, hogy megszabadítsák a világot a fasizmustól? ök nem akarják ezt még szóvá sem tenni. Nem hiszem, hogy van még egy állam, amely annyiszor felemelné szavát a civilizáció megmentésének érdekében, már régen kérve az Egyesült Nemzetekbe tömörült államokat, hogy szüntessék meg az atom- és más gyilkoló fegyverek gyártását és helyette békét, jólétet, kereskedelmet teremtsenek a nemzetek között és a leigázott népeket emberi sorba akarják emelni. Azt hiszem, hogy lapunk olvasói is megegyeznek velem abban, hogy a Szovjetunió mindig ezt tette. Most igen megörültem, mikor láttam, a televízión, hogy a nők meg fognak bennünket szégyenben i, fel merik szavukat emelni az atomrobbantások ellen és egyben kérik az elnököt, hasson oda minden erejével, hogy teremtsenek békét, ne vigyék a világot olyan katasztrófába, amelynek az elnök felesége is éppúgy áldozatul esne, mint bármelyik egyszerű ember. Hozzátehetem még azt is, hogy amit a US költ fegyverekre évente, abból a 147 billió dollárból fel lehetne építeni az összes afrikai államokat. Ha eszerint Ítélnénk meg a helyzetet, akkor mi, egyszerű emberek megfognánk a háborucsinálók kezét, hogy ne öljenek atomjaikkal ártatlan gyermekeket ; ott volnánk mindenütt, ahol ilyen há- boruellenes tüntetés folyik, hogy megmutassuk: mi. a tömeg, nem akarunk háborút a Fordok, a Dupontok, a General Motors érdekeiért. Ugyanakkor Walter Ileuthernek is oda kellene hatni, hogy felvonultassa a szervezett munkásokat, Meany, Hoffa és a többiekkel együtt. Ez csak egy lépés volna előre és meg tudnánk állítani a háborút. Itt Kanadában is azon dolgozunk, hogy ez valóra váljon, mert itt is az a helyzet, hogy amint megtudják valakiről, hogy pl. egy ilyen levelet irt, azonnal kidobják a munkájából. Pedig mindig azt kiáltozzák, hogy itt milyen szabadságban élünk! De hát hol van itt a szabadság, amikor az ember nem mondhatja meg nyíltan, amit gondol? S a vasfüggöny is itt van, hiszen a szülőhazába utazók semmilyen akadályba nem ütköznek és olyan kedvesen fogadják őket, hogy szinte hihetetlen. Csak akkor látják meg, mikor hazamennek, hogy mi igaz abból a sok rágalomból, amit itt olvashatnak. Kanadai olvasó “Csak azért is; Rádió Budapest” és a többiek... Tisztelt Szerkesztőség! Megütközéssel olvastam a fentemlitett cikket és a többieket, s nem tudom, hogy mi szükség van ilyen cikkek közlésére a mi lapunkban. Minek kell nekünk ismételni és publikálni ezeknek a futóbolondoknak az Írásait. Nekem pl. fogalmam sem volt létezésükről, s nem is vagyok reájuk kiváncsi, s mégis a lap egy egész oldalt rájuk szentel. Egy ilyen lapban, ahol a “Monopoltőke offen- zivája”, a “Bosszú stratégiája”, a “Széljegyzetek”, stb. cikkek jelennek meg, sehogysem illenek a fentiekhez hasonló írások. Nem tudom ezekkel összeegyeztetni az ilyen személyeskedő, durva hangú írásokat a már letűnt és feledésbe ment gonosz egyénekről, akiket már a State Depart- mentiink sem fizet ugv, ahogy régen, s azért is kiabálnak annyira! Ha mi észrevesszük őket, hát még elősegítjük a keresetüket is. M. Bandi Hogyan is állunk a felszabadító akcióval Tisztelt Szerkesztőség! Miamiban két magyarnyelvű rádióprogram van minden vasárnap, amelyeket négy évi itt tartózkodásunk óta, kevés kivétellel, mindig meghallgattunk. A kultur klub programja egyórás és négy év alatt soha egyetlen sértő, vagy lázitó szót sem használt. Ackerman Irma asszonyt egész nap elhallgattam volna, most pedig Vince Mihály kap sok dicséretet szavalataiért. A Kossuth Rádió programja félórás, s azt Nagy Pál János református lelkész és neje vezetik. Mindig imával kezdődik és a szent igék felvételével folytatódik, azután pedig a szülőföldünk gyalázása és az ellene való uszítás következik. A szülőföldet mindenáron fel akarják szabadítani. No most azt szeretném tudni, az egyháztagok vajon tisztában vannak-e ezzel a “felszabadító” akcióval ? Egyszer egy-egy egyháztagot már meg kérdeztem, s hát bizony fogalma sem volt arról, hogy mit is akarnak, mert amikor azt mondtam, hogy ha már felszabadítják Magyarországot, akkor nektek is haza kell menni az urakkal, hiszen azok, akik már odahaza vannak aligha akarnak cselédek lenni, ahol pedig urak vannak, ott cselédekre, béresekre, kondásokra, napszámosokra, mosónőkre, főzőnőkre is szükség van, még az urak csizmáját is ki kell fényesíteni valakinek, s te azt tudod, hiszen csináltad, a felelet az volt, hogy “ugyan mit tetszik beszélni?” Bizony sokat elgondolgoztam azon, hogy amikor mi idejöttünk, de keserves világot is hagytunk otthon, s sohasem akartunk mi visszamenni, sem felszabadítani az országot. A bevándorolt munkás csak dolgozott, vájta a szenet, öntötte a vasat és nem volt olyan nehéz munka, amit el. ne végzett volna. Hazulról pedig jöttek a levelek, hogy megdöglött a sertés, elhullott a baromfi, elverte a jég a határt, árverezik a házunkat, ha istent ösmertek, segítsetek! S mentek haza a keservesen megkeresett dollárok, az urak pedig ec- tek-ittak, dáridóztak és ki meri állítani, hogy nem ig.v volt? S most mégis mi általunk akarják az országot felszabadítani, hogy a nép nyakára visz- szaülhessenek. S a jóhiszemű, elöregedett magyarság a dollárok ezreivel áldoz ennek a hamis célnak az érdekében. Szabóné, Florida Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető! Ahányszor kinyitjuk lapunkat, bizony megdöbbenünk. Itt is, ott is egy-egy eltávozott testvérről jelentünk. Olvasóinktól, támogatóinktól, hűséges barátunktól búcsúzunk el egy pár szóban. Minden testvér elvesztése nagyon fájdalmas részünkre. Azonban úgy mint a családokban, ha valami baj van még jobban összefognak, hogy egymást támogassák, nálunk olvasóink szivében is meg van ez és készséggel nyújtanak segitőkezet lapunk részére. Az elhunyt jóbarát helyét betölteni nem lehet; de ha a leejtett zászlót valaki más fogja kézbe, ez uj erőt, uj készséget önt a csatasorba., így van ez nálunk is. Vannak pesszimisták, akik azt állítják, hogy ma nem lehet uj olvasókat szerezni. Tapasztalatunk viszont azt mutatja, hogy minden kis megmozdulásunknak megvan a hatása. Egy hónappal ezelőtt megkezdődött előfizetési kampányunk és azóta 12 UJ ELŐFIZETŐVEL SZAPORODTUNK. Nem is olyan rossz ez, ha meggondoljuk, hogy igen kevesen vették ki ebből részüket és mégis kaptunk uj olvasókat. Több Ízben kértünk címeket olvasóinktól az ország minden részéből, hogy mutatványszámokat küldhessünk részükre. Eddig két olvasónk küldött 8 címet Kaliforniából; Ohió- ból kaptunk 33 cimet, New York és New Jersey- ből két-két cimet. íme az eredmény: a kaliforniai lapkezelőnk által küldött 4 cim közül egy rendelést már kaptunk. Egy másik kaliforniai barátunk megszerezte New Jerseyben lakó ismerősét olvasónak, úgyhogy kettőt Írhatunk Kalifornia javára. Görbe munkástársunk a középnyugatról Arkan- sasba látogatott el és onnan'szerzett nekünk egy uj előfizetőt. Arizonából, New Jerseyből, Pennsylvaniából, Floridából is kaptunk egyet-egyet, Ohio és New York államból kettőt-kettőt. A 12 közül 3 sajátmaga jelentkezett. Engedjék meg, hogy az egyik jelentkező levelét itt közöljük: Kedves Magyar Szó Szerkesztőség és Kiadóhivatal! Érdeklődésemre okt. 20-án kelt szives értesítésüket örömmel vettem és az ígéret után: “Ma küldtünk önnek egy mutatványszámot lapunkból...” vártam és nem tudtam mit gondoljak, mert az értesítésük után, azaz okt. 20 óta, nem érkezett meg azon a napon feladott “mutatvány- szám", s még a mai napig sem. Gondoltam: na, jól nézek ki a “Magyar Szóval” is, ha erre is pár hetet kell várni, mint például a hazulról küldött újságokra, mert ezeket bizony kh. két-három heti “gyaloglásuk” után kapom meg. Ma azonban az okt. 26-iki kiadásuk megérkezett. Csak a vastagon szedett hetüket néztem át. de mégis érzem, hogy jó helvre kopogtattam, nyitottam he. Máris örömmel küldöm, “guberálom” le a jövő évre szóló előfizetést. — Igaz hiviik: T. Imre Ezúton is üdvözöljük sorainkban uj előfizetőinket és köszönetét mondunk azoknak, akik címeket küldtek be hozzánk. Képzeljék el, ha minden olvasónk csak 10 cimet küldene be, milyen szép eredményeket érhetnénk el az uj olvasók szerzésével. Kérjük, fogjanak hozzá és ne halogassák holnapra, amit ma megtehetnek. Küldjék be hozzánk ismerőseik címét. Ki fogja pótolni a hézagot? Tisztelt Szerkesztőség! Ide mellékelem ö0. éves előfizetésemet a Magyar Szóra, az amerikai magyarság egyedüli munkáslapjára. Hosszú és göröngyös volt ez az ut és nehéz viszontagságokon ment keresztül ez a lap. Sokszor lélegzetfojtva vártuk a lap megjelenését és reméltük, hogy nem fog megszűnni. A régi harcosok sajnos kidőlnek a sorból, s vajon ki fogja pótolni a hézagot? Ez évvel betöltőm a 73-ik évemet, ie továbbra is kitartok la ltom mellett, K. V., Connecticut MEGHALT Baranya legöregebb cigány vajdája 93 éves korában a baranyai Veménd községben; Orsós József a megye egyik leghiresebb cigányvajdája volt, aki mintegy fél évszázadon át viselte ezt a tisztséget. Levelek a Szerkesztőhöz JWWWWt/VWWVWWWWWUWWWWWVWWWtfWWWtA/WWWtfWW» \Az ebben a rovatban kifejtett néze-l OLVASÓINK \tek nem szükségszerűen azonosakt HOZZÁSZÓLNAK ! a szerkesztőség álláspontjával S A KöZüGYEKHEZ !| WWVWWWWWWWWWwwVUWWWWWWWVWUWWWWWWWWtA»'
