Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-11-16 / 46. szám
Thursday, Nov. 16, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 NÉHÁNY ÉSZREVÉTEL A XXII. KONGRESSZUSRÓL Az egész világ népeit izgalomban tartja a Szovjet Kommunista Fárt XXII. Kongresszusa. Kommunista párttagok, egyszerű munkások, a polgári rétegek mind érdeklődve felfigyeltek erre az óriási eseményre, ahol lefektették a kommunizmus építésének tervét. Az SZKP-nak ez a kongresszusa a Szovjetuniónak azt a periódusát fedi, amelyik a XX. Kongresszus óta telt el. T. i. a közbeeső XXI. Kongresszus kizáróan a 7 éves tervük programjának megvitatásával foglalkozott. A polgári sajtó úgy próbálta beállítani a kérdéseket, melyek a XXII. Kongresszuson felmerültek, mintha óriási viszályok lennének az SZKP-ban és mintha kiküszöbölhetetlen ellentétek lennének a kínai kommunistákkal. Belekapaszkodtak Chou En-lai a kongresszuson elmondott beszédének egy mondatába, amelyben kifejti azt a gondolatot, hogy a különböző kommunista pártok közötti nézeteltérések legyenek kitisztázva saját maguk között. Teljesen elhallgatják azt a tényt, amit Chou En-lai beszédében határozottan kifejtett, hogy a kínai kommunisták teljesen egyetértenek a kommunista és munkáspártok által 1957- és 1960-ban megtartott konferenciákon hozott határozatokkal. Nagy súlyt fektetett a polgári sajtó arra, hogy Chou En-lai, Lenin és Sztálin koporsójához kü- lön-kiilön koszorút helyezett. Ezzel azt akarta jelezni, hogy a kínaiak ellentétben vannak a Szovjet Kommunista Párt véleményével a Sztálin körüli vita kérdésében. Nagy fontosságot tulajdonított a polgári sajtó annak, hogy Chou En-lai / előbb ment haza, mint a kongresszus befejeződött volna és teljesen elhallgatta azt a tényt, hogy a szovjet kommunisták közül Kruscsev, Kozlov és más vezető személyiségek vettek részt a búcsúztatásánál. Mindezt a polgári sajtó azért teszi, hogy látszatát keltse nemlevő ellentétek jelenlétének is. A konvenciónak a jegyzőkönyve óriási anyagot képez és ebben a pillanatban nagyon nehéz alapos véleményt róla kifejteni annak tanulmányozása nélkül. Köztudomású, hogy ennek a kongresszusnak a fő alapműve az volt, hogy lefektesse a 20 éves munka tervet a kommunista társadalom építésére és hogy olyan elvi tisztázottsággal fogjanak a teljesítéséhez, hogy azok a hibák, amelyek a múltban megtörténtek, ne történhessenek meg soha többé. A jegyzőkönyv anyagát sietve és felületesen átolvasva, azért felmerül előttünk néhány kérdés. Az egyik az, hogy aránytalanul nagyobb súlyt, helyet és időt szenteltek az albán kommunista párt megkritizálására, mig a jugoszláv kommunisták és a szovjet kommunista párt között fennálló nézeteltérést Kruscsev egy háromsoros mondatban elintézi a záróbeszédében. Másodszor: a dokumentáció, amit az SZKP részletesen a világ szeme elé terjesztett eloszlatott minden kételyt arról, hogy Molotov és társai az utolsó évtizedeken át elkövetett tetteikkel eltorzították a lenini eszmét. De azért furcsán hang zik az, hogy az ezen a kongresszuson elhangzott beszédek során megtörtént az — amit mi hibának tartunk —, hogy egy bizonyos dokumentet elmulasztottak a közvélemény elé hozni. Pl. az egyik felszólaló, a “Kommunist” szerkesztője, felszólalásában beszél egy levélről, amit Molotov irt ennek a szovjet teoretikus orgánumnak, a “Kommunist”-nak, amelyben kifejti kritikáját a pártvezetés és a húszéves terv kérdésében. Ha már érdemesnek tartották ezt a levelet idézni, akkor miért nem ismertették a levél teljes tartalmát ? Elvileg helyes lett volna a levél tartalmának ismeretével Molotovról véleményt alkotni, mert azt a kongresszus előtti vita idején irta és jogos része a vitának. Amikor ezt nem tették, megszegték azokat az elveket, amelynek szellemében akarják tovább intézni pártok ügyeit. Annak illusztrálására, hogy milyen mélyreható változások mentek végbe az SZKP vezetésében az utóbbi években, érdemesnek tartjuk idézni Kruscsev záróbeszédének egy rövid szakaszát, amely legjobban megvilágítja, hogy mennyire igyekszik az SZKP felszámolni a régi hibákat és a tiszta emberi megközelítést alkalmazni, ami a szocialista elvek igazi jellemzője. Kruscsev, miután felidézi azokat az ártalmas kilengéseket, amik a régi vezetésben sok ártatlan ember életébe is kerültek, ezt mondja: “Jellemző beszélgetésem volt Kaganovics-al. Ez másnap történt a központi bizottság júniusi plénuma után, amely kiűzte a pártellenes csoportot a központi bizottságból. Kaganovics felhívott telefonon és ezt mondta : — Kruscsev elvtárs, évek óta ismerlek, kérlek, ne engedd meg, hogy ugv bánjanak velem, ahogy Sztálin idején leszámoltak az emberekkel. “Kaganovics pedig tudta, hogyan számoltak le akkor az emberekkel, hiszen maga is résztvett ezekben. Ezt válaszoltam neki: — Kaganovics elvtárs! Amit te mondasz, még egyszer megerősíti, milyen módszereket szándékoztatok alkalmazni aljas céljaitok elérésére. Vissza akartátok taszítani az országot azokba az állapotokba, amelyek a személyi kultusz idején fennálltak, le akartatok számolni emberekkel. Másokat is saját mércétekkel mértek, de tévedtek. Mi szilárdan betartjuk és be fogjuk tartani a lenini elveket. Munkát kaptok — mondtam Ka- ganovicsnak — nyugodtan dolgozhattok és élhettek. Ha becsületesen fogtok dolgozni, ahogyan minden szovjet ember dolgozik. “Ilyen beszélgetésem volt Kaganoviccsal. Ez a beszélgetés is azt mutatja, hogy amikor a frakciósok csődbe jutottak, azt gondolták, hogy olyan elbánásban lesz részük, amilyenben ők részesitet- ték volna a párt kádereit, ha sikerült volna megvalósítani gyalázatos elgondolásaikat. De mi kommunisták, leninisták vagyunk, nem léphetünk a hatalommal való visszaélés útjára. Szilárdan pártos lenini álláspontot képviselünk, bízunk pártunk erejében és egységében, a nép összeforrottságá- ban a párt körül. (Viharos taps.) “Sok küldött felháborodással beszélt felszólalásában a pártellenes csoport tagjairól, tényeket ismertetett bűnös cselekedeteiről. Ez a felháborodás érthető és indokolt.” A XXII. kongresszusnak a lezajlása ebben a szellemben folyt. A panaszok áradata után fogadalom történt, hogy a jövőben ilyen kihágások nem történhetnek meg, mert az össztagságot arra serkentette, hogy éberen vigyázzon az elvek tisztaságára. Véleményünk szerint a XXII. kongresszus pontot tesz egy olyan korszakra, amelyen a szovjet nép keresztül ment. Az 1917-es forradalom után ennek a népnek sohasem volt megadva az alkalma, hogy nyugodtan tudja saját társadalmát fejleszteni. A külső és belső ellenségeinek folytonos áskálodásai és támadásai, hogy meg- döntsék a nép hatalmát, befurakodása szerveikbe, magának a népnek a cári időkből örökölt elmaradottsága, tette lehetővé azt, hogy a szocialista elvek kivitelezése körül hibák és torzulások történjenek. Minden ember, aki résztvett munkás- mozgalomban tudja azt, hogy vezetők — sokszor tudatosan, sokszor azért, mert maguk is félre van nak vezetve —óriási hibákat követnek el és nagy károkat okoznak. Némely ilyen hibára csak a történél m vet fényt és Ítélkezik felette. A haladó emberiség tudomásul kell, hogy vegye ezeket a tényeket, közben azonban ne veszítse el szeme elől azt a célt, amit az uj társadalom tűzött ki magának. A XXII. kongresszus legfontosabb és leglényegesebb része az az óriási terv, amellyel a szovjet nép a következő 20 esztendőben meg akarja, valósítani a kommunista társadalmat a békés egymás mellett élés elve és gyakorlata mellett. Olvasóink érdeklődésének kielégítésére közöljük az alanti cikket, amely Magyarország vezető lapjának ,a Népszabadságnak kiértékelése a XXII. Kongresszuson széleskörű vita tárgyát képező személyi kultusz kérdésének, amely legjobban kifejezi a különböző kommunista pártok véleményét. R. S. A LENINI UTÓN Az SZKP XXII. kongresszusa a kommunista társadalom felépítését szolgáló uj programjának megvitatásakor nagy figyelmet fordított a személyi kultusz elítélésére és az antileninista frak- ciós csoport leleplezésére. Miért volt szükség erre most és ismét, s ilyen részletesen és élesen — Sztálin halála után több mint nyolc évvel, s miután a pártellenes csóport tagjait már leváltották korábban viselt tisztségükből? Ez a kérdés pártunk sok tagját, de sok pártonkivüli embert is élénken foglalkoztat. Márpedig a kérdés a kommunista pártok politikájának lényegét érinti. Hogy mi az a személyi kultusz, azt hazai tapasztalatainkból is megismertük. Láttuk, hogyan teremtett talajt nálunk is a marxista—leninista tanítások eltorzításához, vezetett hatalmi visszaélésekhez és törvénytelenségekhez, és vált végeredményben a szocializmus előrehaladásának gátjává. Annak, hogy a kommunisták miként Ítélik meg a személyi kultuszt és következményeit — elvi jelentősége van. Világnézetünknek megfelelően a személyi kultusz megítélésében egyféleképpen járhatnak el, mégpedig úgy, hogy teljes mértékben, fenntartások nélkül elutasít-“ ják. Ezzel a veszedelemmel nem lehet megbékélni, kiegyezni, csak egyet lehet tenni: gyökeresen és végérvényesen szakítani vele! A személyi kultusz és az elkövetett törvény- sértések elitélése, egyszersmind a lenini elveknek a párt- és az állami életben való helyreállítása a Sztálin halálát követő időszakban indult meg. A személyi kultusszal egyértelműen az SZKP XX. kongresszusa szállt szembe első ízben. Az SZKP Központi Bizottsága akkor kendőzetlenül a kongresszus elé tárta az addig felderített súlyos hatalmi visszaéléseket is. A XX. kongresszus — amely uj tételekkel gazdagította a marxista- leninista elméletet — kiindulópontja lett az egész nemzetközi kommunista mozgalom fellendülésének. A XX. kongresszus azonban nem tett és nem is tehetett pontot a személyi kultusz elleni harc végére. Egyrészt a törvénytelenségeknek akkor még csak egy része volt ismeretes, s a kommunisták becsületbeli kötelessége maradt, hogy azokat teljes terjedelmükben és az egész nép előtt feltárják, elítéljék. Másrészt éppen arról volt szó, hogy az uj politikai irányvonal győzelméért a XX. kongresszust követő években keményen meg kellett küzdeni, s nemcsak a jobboldali opportunistákkal, hanem a személyi kultusz időszakának politikájához makacsul ragaszkodó szektás dogmatikus erőkkel szemben is, melyek a fejlődést az élet minden területén akadályozták .Ez paran- csolólag megkövetelte, hogy a kommunista pártok kélfrontos harcot folytassanak. . A Molotov, Kaganovics, Malenkov vezetésével szervezkedő pártellenes csoport 1957 közepén közvetlenül hatalomra tört, azzal a céllal, hogy fólre- állitsa a XX. kongresszus határozatának végrehajtásáért következetesen harcoló elvtársakat, s visszahozza a személyi kultusz politikáját és módszereit. Kísérletük kudarcot vallott; az SZKP Központi Bizottsága Kruscsev elvtárs vezetésével egységesen megvédelmezte a XX. kongresszus eszméit. Mindenesetre, a pártellenes csoport fellépése megmutatta a sztálini személyi kultusz utóvédjét képező erők nagy veszélyességét, s azt a feladatot, hogy végérvényesen le kell leplezni őket. Emlékezetes, bogy közvetlenül a XX. kongresz- szus után is ilyenforma aggályoskodások voltak: igaz, szakítani kell a személyi kultusz hibáival, ám nem kellene-e ezt óvatosabban és inkább “magunk között” elintézni? Hiszen az általunk feltárt hibákat az ellenség ellenünk fordíthatja. Ezekre az aggályokra is válaszolt Kruscsev elvtárs az MSZMP VII. kongresszusán: “Egyesek azt mondták, hogy a szocialista országok társadalmi életében jelentkezett bizonyos bonyodalmak pártunk XX. kongresszusától erednek, nem kellett volna olyan élesen felvetni a kérdést. Nem, elvtársak, ezt meg kellett tenni. Meg kellett tisztulni, s meg kellett szabadulni minden lerakódástól. Ahogyan a művésznek néha el kell tüntetnie a képről az idő nyomát, hogy az teljes szépségében ragyoghasson, ugyanúgy nekünk is el kellett takarítanunk bizonyos dolgokat, hogy megmutassuk az alkotó marxizmus—leninizmus igazi arculatát.” A marxizmus—leninizmushoz hü kommunisták — ki előbb, ki valamivel később — megértették, hogy a személyi kultusz gyökeres felszámolása nélkül lehetetlen biztosítani a forradalmi munkásmozgalom ék a szocializmus gyors továbbfejlődését. Felismerték, hogy a XX. kongresszus politikájának győzelme a marxi—lenini eszmék tisztaságának helyreállítását, a kommunista világ- mozgalom megújhodását és gyors előrehaladását eredményezi. Amikor a XXII. kongresszus nyíltan és élesen elitélte a személyi kultuszt, nem egy “már égj - szer lezárt ügyet” elevenített fel, hanem következetesen tovább folytatta a XX. kongresszuson megkezdett munkát, s megoldotta annak időszerű vonatkozásait. De ennek a politikának következetes alkalmazásáért s mindenoldalú győzelméért a visszahúzó erőkkel szemben lovább kell küzdeni. A XX1T. kongresszus azért foglalkozott ismét s ilyen részletesen a személyi kultusz elítélésével és a pártellenes frakciós csoport leleplezésével. Nem öncélból történt ez! Mert amikor a szemé- (Folvtatás a 10-ik oldalon)
