Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-11-16 / 46. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 16, 1961 DURVÁN BÁNTALMAZTÁK AZ INTEGRÁCIÓ HÍVEIT MISSISSIPPI ÁLLAMBAN port elhatározta, hogy “elkapja őket.” Ekkor Hayden a következő kérdést tette fel az incidenssel kapcsolatban: “Honnan tudta bárki is, hogy mi melyik motelben vagyunk elszállásolva és hogy a tömeg jönni fog? Miért volt Hayes éppen akkor a sarkon, amikor a rendőrségi autó elkanyarodott? Honnan tudta meg a rendőrfőnök, hogy mi a Student Nonviolent Coordinating Committee embereivel beszélgettünk az előző este?” Zellner, aki született déli és Hayden, aki közvetlen tapasztalatot szerzett az ottani helyzetről, azt állítják, hogy Mississippi állam “jól meg van szervezve. A hatalmon lévők mind rokoni kapcsolatban vannak' egymással.” Ui ADATOK A SOBLEN-UGYBEN A Mississippi állambeli McComb-ban 100 közép- iskolás diák tüntetett egy társuk iskolából való kizárása miatt, mert részt mert venni egy ülő- sztrájkban. A diákok a bírósági épület ele vonultak október 4-én és követelték, hogy a társuk ellen hozott kizárási határozatot semmisítsék meg. A tüntetők négerek voltak, de egy fehér ember is ott menetelt a soraik között és ez különösen erős dühöt váltott ki a “fajvédőkből”. A fehér tüntető Robert Zellner 22 éves fiatalember, a Student Nonviolent Coordinating Committee helyi képviselője volt. A fehér “fajvédők” egy nagy csoportja is ott gyülekezett a bírósági épület előtt. Mikor meglátták Zellnert a néger diákok között, fenyegetően közeledtek feléje. “Csak egy percre álljon félre az útból, hogy elkap hassam ezzel a gumibóttal” — mondta az egyik “fajvédő” a rendőrnek, aki a két tüntető csoport között foglalt helyet. Ahogy a fehérek fenyegetően közeledtek Zellner felé, két néger diák a védelmére kelt. A rendőrök elkapták a két négert és betaszitották őket a bírósági épületbe. A rendőrfőnök, George Guy megragadta Zellner karját. De nem azért, hogy segítséget nyújtson a fenyegetett embernek. Oh nem, egy percig se ringassa magát senki olyan álmokban, hogy ebben a déli városban a rendőrség ilyen feladat elvégzésére hivatott. Azért fogta meg a helyi rendőrség főnöke Zellner karját, nehogy elmenekülhessen a “fajvédők” elől. Ezek aztán rendőrségi segédlettel meg is ragadták a lábát és az egyik hátulról az ujjait váltja bele Zellner szemeibe. Maga az áldozat a következőképpen beszéli el bántalmazását: “Úgy éreztem, mintha egy állat vájta volna karmait mélyen a szemeim mögé. A földre löktek,, miközben a rendőrfőnök tovább tartotta a karomat. Egy ember aki kakiszinü nadrágot és nehéz barna bakkan- csot hordott, az arcomba vágott. Nem emlékszem, hogy kerültem a bírósági épületbe. A legközelebbi dolog amire emlékszem, hogy egy civilruhás férfi azt állította, hogy a járási börtönbe visznek Magnóliába. A rendőrfőnök azt mondta: ‘Kint kellett volna hagyni téged. Megöltek volna*.” Magnóliában két napot töltött Zellner börtönben. Aztán 300 dollár óvadék ellenében szabadlábra helyezték a tárgyalásig, amelyen a béke megbontásával és kisebb bűncselekmények elkövetésében való részvétellel fogják vádolni. Senkit nem tartóztattak le rajta kívül. “Túl sok ember volt ott semhogy látni lehetett volna ki ütötte meg” — mondta a rendőrönök. Pár nappal később Tom Hayden és Paul Potter, a Nemzeti Diákszövetség alelnöke mentek Mc- Comb-ba, hog yanyagot gyűjtsenek a szavazók re gisztrálásáért folyó kampányról szóló cikkükhöz. Beszélgettek a rendőrség vezetőjével és másokkal is. Este a “földalatti mozgalom követitése révén” találkoztak a Student Non-Violent Coordinating Committee vezetőivel a városban. Ebben a “fajvédő” városban csak igy lehet a demokrácia híveinek találkozniuk. De még igy sem kerülhetik el a megtorlást, ahogy a következőkben láthatjuk majd. Másnap a két újságíró autón kisérte a néger diákok újabb felvonulását az iskolai hatóságok ellen. A rendőrfőnök megállította őket és kijelentette, hogy a városházára kell menniük személy- azonosságuk megállapítása végett. Egy rendőrautó kisérte kocsijukat, hogy megmutassa az utat. “Midőn megálltam egy közlekedési lámpánál k— meséli Hayden — észrevettem, hogy a rendőrautó elkanyarodik. Ahogy éppen mondom ezt i ajinat., eg.v emoer kinyitja az autó ajtaját és kiragadja Pault. Nagyon megverte (Pauitj és utána engem ragadott ki és megvert. Szerencsénkre a United Press International fényképésze mögöttünk volt és felvette a jelenetet. A rendőrség ugyan széttörte később a fényképezőgépét, de ő elrejtette a filmet.” így a két újságíró támadóját, ‘ Carl Hayest letartóztatták, és novemberre tűzték ki a tárgyalást. Kiderült, hogy Hayes rokona több rendőrtisztviselőnek. A helyi hatóság egyik képviselője megfenyegette Haydent és Pottert, hogy letartóztatja őket csavargásért, mert már két napja vannak a vá- rosoan “minden indok nélkül”. Hayden meséli: “Azt mondtam hívni akarom az FBI-t, hogy ezt elmondjam nekik, igy elejtették az ötletet.” Hivatalosan figyelmeztették a két újságírót, hogy ne aludjanak moteljukban, mert egy cso(Befejező közlemény) Hughes kijelentette, hogy megítélése szerint a bírói eljárás folyamán két fontos dolgot figyelmen kívül hagytak: 1. Senkit nem hívtak tanúskodni azok közül, akik közvetlenül Baerensprunggal és Hischfeld- del dolgoztak az OSS-ben, hogy mondják el munkájuk természetét, mint az életrajzi adatokat kezelő csoport tanácsadói. Evvel kapcsolatban az az egyetlen tanúskodás amely Otto Charles Doering Jr. részéről hangzott el, aki a háború alatt igazgató-helyettese volt az OSS-nek és aki röviden általánosságban jellemezte “osztályozónak” a szer vezet munkáját, “annyira felületes, mint ameny- nvire félrevezető volt és . . . tisztán magába foglalta, hogy minden OSS tisztviselő birtokában volt fontos titkoknak.” 2. Nyilvánvalóan nem tettek kísérletet arra, hogy Hirschfeldtől magától kapjanak tanúvallomást, amelyet Hughes sehogy sem tud megérteni, hisz Nyugat-Németország fontos közszereplője és Nyugat-Berlin polgármesterének, Willy Brandt- nak munkatársa, igy egyáltalán semmi problémát nem okoz tartózkodási helyének megállapítása. • Későn érkezik a felvilágosítás A bíróság Mrs. Beker vallomása után pár nappal már letárgyalta az ügyet, és a két egyetemi tanár levele csak ezután érkezett meg. így az itéletkihirdetés napján, augusztus 7-én utaltak ugyan rá a bíróságon, de Herlands biró már nem vehette figyelembe amikor dr. Soblent életfogytiglani börtönnel sújtotta. Marcuse 10 nappal később átadott egy közleményt dr. Soblen ügyvédjének, amely úgy került a birtokába, hogy az ő nevét megemlítették az újságokban az ítélet ismertetésével kapcsolatban. A közlemény az Egyesült Államok kormányának szólt és a berlini US Bizottságnak adták át 1958-ban, s dr. Hans E. Hischfeld Írásbeli nyilatkozatát tartalmazta. Hischfeld leírja, hogy milyen körmönfontan próbálták megkörnyékezni az FBI emberei. Először amikor a két ismeretlen amerikai felkereste 1957 októberében, egy barátja mutatta be őket és ezek mint újságírók kezdték “meginter- juolni.” Csak jóval később szögezték mellének a kérdést, hogy ő és barátai dolgoztak-e szovjet hatóságok részére és ellátták-e őket értesülésekkel. így értette meg, hogy az “újságírók” FBI ügynökök és tulajdonképpen őt gyanúsítják. Természetesen visszautasította a vádat. 1958-ban — mondja Hischfeld — egy amerikai barátja révén értesült róla, hogy több német emigránst, akik a háború alatt New Yorkban éltek, azzal vádolnak, hogy az oroszok ügynökei voltak, de “sajátmagam kivételével az összes személyek akiket emlitettek, mind halottak.” A szembesitési jelenet és Hischfeld nyilatkozata Néhány hónappal az FBI ügynökökkel való első találkozása után, mondja Hirschfeld: “...ezt a némbert (Mrs. Bekert) az Egyesült Államokból hozták és szembesítették velem. Azonnal kijelentettem,'hogy se nem láttam, se nem találkoztam ezzel a némberrel. Egy néhány kérdésre. amit feltettem neki pontatlan válaszokat adott...” Hirschfeld azt állítja, hogy a vád súlyossága különösen /elizgatta, de az FBI tisztviselők mondták neki, hogy felejtse el az egész ügyet. Hischfeld kijelentette, hogy esze ágában sincs ezt tenni Elküldte Írásbeli nyilatkozatát, azzal a követeléssel, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma adja meg neki “az alkalmat, hogy minél előbb tisztázhassa az ügyet.” 1961 julius 14-én újabb közlemény érkezett Hischfeldtől, amelyben elmondta, hogy 1959 októberében az Egyesült Államok Igazságügyminisztériumától két kiküldött érkezett hozzá, akik néhány héten keresztül mindennap beszélgettek vele. Ezekből a beszélgetésekből 50 oldalas feljegyzést készítettek. Megkérdezték Hirschfeldet, hajlandó-e az Egyesült Államokba jönni és megismételni eskü alatti vallomásában, amit itt az igazságügyminisztérium tisztviselőinek mondott, ő beleegyezett és 1960 februárjában az Egyesült Államokba érkezett. Erről a következőket Írja Hirschfeld: “Az FBI és az ügyészség embereivel kerültem kapcsolatba, akik 3 héten keresztül vallattak, képeket mutattak személyekről és számtalan kérdést tettek fel ezekkel a személyekkel kapcsolatban. Ismerem-e, ismertem-e, találkoztam-e velük, stb., stb. Megint szembesitettek a némberrel, aki ragaszkodott történetéhez és mint egy misszionárius kérlelt engem, hogy valljam be a bűnömet és térjek a jó útra. Végül kérték, hogy tegyek vallomást és keresztkérdések alá vesznek az esküdtszék előtt. Ez két alkalommal megtörtént 1960 februárjában, New York városban.” Hischfeld zavarónak találja, hogy másfél évvel később a Soblen-tárgyaláson, “Mrs Beker kitalált meséjét úgy mondták el, hogy említést sem tettek arról a tényről, hogy én eskü alatt vallottam az ellenkezőjét.” Hischfeld azt állítja, hogy ő azért irta közleményét, mert látni akarja, mit lehetne csinálni “ebiben a szerencsétlen kém- és boszorkányüldözési ügyben. Nem tudom, hogy ez a némber és mások miért kapták fel az én nevemet—én egyedül csak azt tudom, hogy soha nem tettem, amit ö iáinétel- ten állít. Soha nem találkoztam vele azelőtt.” Harc a per ujrafelvételcért A Hirschfeld levelében foglalt értesülések és a két egyetemi tanár levele szolgál a per ujrafelvé- teli kérelmének alapjául. A védelemben szereplő összes ügyvédek a következőket állapítják meg: 1. Az a vallomás, amelyet Mrs. Beker tett Hirschfelddel kapcsolatban az egyetlen bizonyíték a nemzeti biztonsági titkokra vonatkozóan. 2. Mielőtt Mrs. Beker, aki a kormány tanúja volt, julius 6- és 7-én megjelent a tárgyaláson —• egy héttel mielőtt a tárgyalás befejeződött és nyolc hónappal azután, hogy dr. Soblen ellen kiadták a vádiratot, a védelmet egyáltalán nem érte sitették arról, hogy tanúskodni fog a Hirschfeldtől kapott titkos információval vagy bárki mással az OSS-szel kapcsolatban. 3. A vád azáltal, hogy elmulasztotta Hischfeld említését a vádiratban vagy bármilyen formában hivatkozott volna rá a tárgyalást megelőző számtalan sajtóközlemények valamelyikében, lehetetlenné tette a számára, hogy tudatában legyen azoknak a vádaknak, amelyeket ellene felhoztak a tárgyaláson és tisztázhassa a nevét. 4. A vád megtagadta Hirschfeld azonosságának a feltárását az egész tárgyalás folyamán és azáltal, hogy titokban tartotta tartózkodási helyét, kizárta a védelemnek azt a lehetőségét, hogy i: Figyelem Los Angeles s környéke! * I !> 14 európai országban és Izraelben járt E. H. RENHÁLI h a Magyar Szó kühnunkatarsa, aki s !< november 26-án, vasárnap d. u. 1 órakor ;» ;; kávédélután keretében <> 2 ;! számol be tapasztalatairól. Több időt töltött <* o Spanyolországban, Izraelben és Magyarországon. ;! £ 7 ;; Ezekben az országokban szerzett tapasztalatairól # ;! fog beszámolni a MUNKÁS OTTHONBAN, ;! <| 1251 So. St. Andrews "Iaee alatt <; 1 j <| Belépődíj nincs. — Mindenkit szívesen látnak < ’ ntwmwHutmmvmv t A Magyar Szó előfizetője Egy jobb világ építője!
