Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-11-16 / 46. szám
Thursday, Nov. 16, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ MEXIKÓ A “SZABAD VILÁG” KIRAKATÁBAN Nemrégiben Mr. Bowles államtitkár propaganda körúton volt Latin-Amerikában. Hazatérőben meglátogatta Mexikót is. Útja bevallott célja az volt, hogy megállapítsa, milyen hatást váltott ki a Washingtonból felvetett terv: Alliance for Progress — szövetség a haladásért — a latinamerikai országokban; hogy a tiz évre felosztandó — egyelőre csak Ígért — húszezer millió dolláros segély ellensúlyozta-e azt a futótűzként terjedő nyugtalanságot és izzó reménykedést, amit a győztes kubai forradalom hivott életre ezeknek az országoknak nyomorgó és elkeseredett tömegeiben. Mr. Bowles az itteni sajtónak adott nyilatkozatában különös elismerésben részesítette a mexikói kormányrendszert, mint az igazi demokrácia megtestesítőjét. Miután a “szabad világ” Latin- Amerikában Haitit, Nicaraguát, Guatemalát, Santo Domingot, San Salvadort, Colombiát és Perut tagjaihoz számítja — ahol nyílt vagy alig burkolt diktatúrák uralkodnak — ezzel a dicsérettel a lejtőre került mexikói demokrácia nem sokat nyert. Miután a “haladásért való szövetséggel” az államtitkár ur megbízói a veszedelmes kubai forradalmat akarják megtorpedózni, Mr. Bowles elejtett néhány dicsérő szót az 51 előtti mexikói forradalomról is, megjegyezve, hogy ez kihatásaiban üdvös eredményeket hozott. Nem szabad elfelejteni, hogy az uralkodó osztály mindenkori képviselői jóakaratu vállverege- téssel szokták illetni a letűnt forradalmakat — feltéve, ha sikerült vívmányaikat, követeléseiket az idők folyamán megnyesegetni, célkitűzéseiket meghamisítani. Elég e tekintetben bizonyítékul a magyar ’48-as forradalom példáját felhoznunk, melynek március 15-éjét évente a Horthybanda ünnepélyesen ülte meg. így megérthetjük azt is, hogy a mexikói hivatalos kormánypárt amely diktatórikus hatalommal nyesegeti, építi le az 51 év előtti forradalom eredményeit — büszkén hordozza cégérében a “forradalmi” jelszót. Ezért nem kell csodálkoznunk, ha a washingtoni kormány képviselője ma már elnézéssel beszél arról a mexikói forradalomról, melyet annakidején, csak úgy, mint ma a kubai! — tüzzel-vassal szerettek volna elpusztítani. Azt hiszik, hogy az uj mexikói uralkodó osztálynak évtizedek szívós munkájával sikerült a forradalom mozgató erőit megbénítani. Valójában, ha a mexikói forradalom mai mérlegét akarnánk felrajzolni, meg kell állapítani, hogy ennek épp a legfontosabb célkitűzése: egy mélyreható földreform cigányutra tévedt. A nagy parasztforradalmár Zapata jelszava “földet és szabadságot” kiáltó szó maradt csupán. Eltekintve a ’80-as évektől, amikor Lazaro Cardenas elnök idejében erős kézzel fogtak hozzá a nagybirtokok feldarabolásához, az utána következő “mérsékelt” kormányok elszabotálták a földreform tényleges megvalósítását. Suttyomban újabb illegális nagybirtokok alakultak. Viszont a megalakult községi közös birtokok — az “ejidok” — megfelelő tőke, gépi felszerelés hiányában szükségszerűen elsatnyultak. Ehhez járult, hogy az állami agrárbankok a korrupt állami és külföldi társaságok — melyek az ejidok termékeit : gabonát, gyapotot, tengerit felvásárolják, nyomott áron — csak uzsora kamattal engedélyeznek kölcsönöket. Ily módon még a földhöz jutott földműves lakosságot is nvomorgásra ítélték. Ma az a helyzet, hogy 51 évvel a győztes forradalom után, a falvakban állandó az éhezés. A nyomorgó parasztság egy részét felszívja a városok gyáripara, mint tanulatlan munkásokat. Nagyobik része azonban föld- és munka hiányában arra kényszerül, hogy évente idénymunkára elszegődjön a szomszédos Egyesült Államokba. Évente kb. félmillió földműves szegény “brasszero” kénytelen munkát keresni idegenben. Kennedy elnök nemrégiben irta alá azt a törvényt, mely ezt az újfajta rabszolgakereskedést “szabályozza” a két állam között. Szégyene ez elsősorban annak a mexikói “demokráciának”, mely a földreformot meghamisította. De hátbatámadása is egyben az Egyesült Államok földmunkásainak, akiknek megélhetését az olcsó mexikói munkával teszik lehetetlenné. Akik visszaemlékeznek még a “régi jó időkre”, tudják, hogy a magyar nagybirtokosok hasonló módszerhez folyamodtak, hogy letörjék munkásaik bérmozgalmát. Az aratás és cséplés idejére tízezrével hoztak a felvidékről és Erdélyből munkanélküli szlovák és román idénymunkásokat, akik megelégedtek éhbérrel is. Csakúgy, mint a földreformot, a forradalom egyéb vívmányait is alaposan megnyirbálták az idők folyamán. Az 1910. évi forradalom elemi erővel fordult a feudális rendszer támasza: a katolikus egyház ellen. Elkobozta ennek nagybirtokait. Törvényt hozott az egyház és állam szétválasztásáról. Kivette az iskolákat a katolikus klérus kezéből. Eltiltotta a papság aktiv szereplését a politikai életben. De — eltekintve Calles és Cardenas idejétől — a következő “megértő” mexikói kormányok segítségével, a kát. klérusnak sikerült hatalmi pozícióit nagyrészben visszaszerezni. Magániskolákban, katolikus egyetemeken zavartalanul folyik a butítás. A gombamódra elszaporodott “katolikus akciók” utján a papságnak sikerült a politikai életben is befolyást szereznie, sőt reakciós politikai pártokat alakítani. Nem vé- letlenség az sem, hogy majdnem egyidejűleg a washingtoni “szövetség a haladásért” akcióval, Mexikó fávárosában kongresszusra gyűlt egybe egész Amerika katolikus főpapsága, hogy a Vatikán útmutatása alapján harcot hirdessen az egész kontinensen a gyűlölt kommunizmus ellen. A 94 püspök és érsek közt az USA-ból 8 jelent meg ezen a kongresszuson, mely mindjárt a megnyitó aktusnál heves támadást indított a kubai forradalom ellen. így lelepleződött, hogy a tömjénfüstös szavak mögött az igazi célkitűzése ennek az egyházi kongresszusnak: a latinamerikai éhező tömegek fékentartása, a kubai példától való visszatartása volt. Jellemző a mexikói “demokráciára“, hogy a klerikális ellenoffenziva éppen innen indulhatott ki kontinentális méretekben. Hogy a kát. klérus ilyen leplezetlenül támadhat, hogy a reakció ilyen mérvben nyirbálhatja a mexikói forradalom vívmányait, az a jelenleg uralmon lévő kétszinü kormányrendszernek köszönhető. Ez — amikor váltig ismétli, hogy “szélső baloldali” — lábbal tiporja a forradalom során biztosított összes szabadságjogokat; az egyesülés, gyülekezés és véleménynyilvánítás szabadságát. Rendőrséggel, katonasággal zavartatta szét a fővárosban és vidéki egyetemi városokban a diákok és munkások tüntetéseit, kik a törvény megvé- delmezőiként tiltakoztak a vallásoktatás bevezetése ellen a magániskolákban és a klerikális propaganda ellen az egyetemeken. De még kézzelfoghatóbb a törvénytiprás a munkásság mozgalmait illetőleg. Majd három éve. hogy az államosított vasutak munkásai — miután megtisztították szakszervezeteiket a korrupt vezetőségtől — bérmozgalmat kezdeményeztek. Miután követeléseiket nem teljesítették, a munkásság túlnyomó többsége — demokratikus szavazati joguk gyakorlásával — kimondotta a sztrájkot. Eltekintve az alkotmányban biztosított jogoktól, a sztrájkjogot a Cardenas elnök idején megszavazott törvény teljes egészében kiszélesítette. Mindezek ellenére a Lopez Mateos-kormány a vasutasok sztrájkját katonai erővel leverte, százakat hurcolva a sztrájkolok közül katonai táborokba. Azóta is az egész szakszervezeti vezetőség, élén Demetrio Vallejo elnökkel — minden nyilvános tárgyalás nélkül — börtönben sínylődik. A kormány e törvényszegést azzal a rendkívüli háborús törvénnyel mentegeti, amelyet még a második világháború során hoztak német náci és olasz fasiszta ügynökök akciói megakadályozására. Ezt a “társadalmi rend felforgatása” ellen irányuló kivételes törvényt a háború befejezése óta egy klerikális vagy jobboldali agitátor ellen sem alkalmazta, csak most, a törvényes jogukkal élő sztrájkoló munkások baloldali vezetői ellen. Amikor pedig a börtönökben sínylődő munkásvezetők védelmére a kommunista párt kezdeményezésére munkások és intellektuelek egy bizottságot alakítottak, melynek akciói kellemetlenné váltak a kormánynak, egyszerűen lefogták — ugyanezen kivételes törvéríy alapján — most már e bizottság vezetőségét is. A nagynevű David Siqueiros festőművész, Filomeno Mata baloldali újságíró — a hasonló nevű, nagy érdemeket szerzett forradalmár fia — a kommunista párt vezetője, Encina és mások több mint egy éve börtönben ülnek, mert ellentétes véleményt vallanak a kormány reakciós és törvényszegő politikájával szemben. A világ minden részéből liberális irók, művészek, polgári politikusok tiltakoztak a világhírű festőművész, Siqueiros és társai fogvatartása ellen, kérve azonnali szabadlábra helyezésüket. De a “szabad világ” kirakatába helyezett mexikói kormány mindmáig késik, hogy a törvényes jogrendet visszaállítsa. Sőt, továbbmenve, rosszhiszeműen meg is válaszolja a tiltakozásokat a jól bevált módszerrel: hogy nincsen szó politikai foglyokról, mert az allétok “közönséges bűncselekményekkel” vádolva ülnek börtönben. Mint emlékezetes, ugyanezzel az érveléssel utasítja vissza a spanyol diktátor, a véreskezü Franco, a külföldi tiltakozásokat és tartja a szabadságjogokért küzdők ezreit börtönökben. így már megérthető, miért állította Mr. Bowles a jelenlegi mexikói kormányrendszert mintaképül a többi latinamerikai ország számára. Semmi kétség: a legtöbb latinamerikai reakciós vagy álszenteskedő kormány híven követte eddig is a mexikói kormány példáját, de az is kétségtelen, hogy sem kétszinü, ravasz kormánypolitikával, sem a “haladásért való szövetséggel” párosult klerikális ellenoffenzivával nem fog sikerülni a nyomorgó rétegek figyelmét eltéríteni, rokon- szenvét a kubai forradalommal szemben csökkenteni. Rácz László (Mexico) EKSz-jalentés Lumumba halálának körülményeiről és a katangai tűzszünet megszegéséről Az ENSz-nek Lumumba kongói miniszterelnök halála körülményeinek kivizsgálására még februárban alakított bizottsága, sok késlekedés után, Genfben befejezte munkáját. Noha a jelentést csak két hét múlva hozzák majd az ENSz new- yorki központjában nyilvánosságra, egy példányt már átnyújtottak a Genfben állítólag gyógykezelés végett tartózkodó Csombénak. A UPI amerikai hírügynökség úgy értesült, hogy a bizottság megállapította: Csőmbe egyik belga zsoldos tisztje gyilkolta meg Lumumbát, amikor erre parancsot kapott az úgynevezett' katangai kormány belügyminiszterétől. Ugyancsak jelentést készített az ENSz kongói főparancsnoksága a Biztonsági Tanácsnak arról, hogyan sértette meg sorozatosan Csőmbe az ENSz-csapatok és Katanga közötti fegyverszünetet. A jelentés több példát sorol fel és megjegyzi, hogy a fegyverszünet legsúlyosabb megsértése a katangai hatóságok sorozatos bombatámadása volt Kaszai tartomány ellen. E súlyos helyzetet látva, a főparancsnokság bejelente4"1 hogy önvédelmi intézkedéseket tesz, melyek oc terjednek, hogy minden katangai repülőgépet lőnek, amely Kaszai tartomány légiterében megjelenik, s ezeket a gépeket követni fogják Katanga fölött is, és ha szükséges, a földön megsemmisítik őket. Az ENSz azt is világosan megállapította, hogy a katangai hatóságok továbbra is alkalmaznak fegyveres zsoldosokat. Ezzel kapcsolatban különösen két probléma adódott. Az egyik az úgynevezett belga konzulátus Elisabethville-ben, melynek létét a kongói központi kormány nem ismeri el, a másik pedig az, hogy a külföldi katonai személyek most civilben tevékenykednek. A Genfben tartózkodó Csőmbe, aki “gyógykezeltetése” közben nagy tételekben vásárol felszerelést a diktatúrájával szembefordult kongóiak és a központi kormány ellen kezdett háborúja folytatásához, a múlt héten sajtóértekezletet tartott. Ez alkalommal azzal fenyegetőzött, hogy a harcot kiterjeszti a központi kormány ellenőrzése alatt álló tartományokra is. Legújabban az ENSz kivizsgáló bizottság jelentésének az a pontja került nyilvánosságra, amely szerint Lumumba katangai kormányvezetők, köztük Moise Csőmbe jelenlétében történt. Előzőleg azt a hirt terjesztették, hogy Lumumbát és társait kongói parasztok gyilkolták meg. A Bizottság jelentése a volt kongói központi kormányt is felelőssé teszi Lumumba haláláért, amiért őt és társait tervszerűen Csőmbe kezébe juttatták. IRAK és SZÍRIA között gazdasági együttműködési szerződést kötöttek Bagdadban. • HARMINCHÁROM űrkutatással foglalkozó müvet szándékozik kiadni jövőre a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának kiadóvállalata. • CSAKNEM 140 MILLIÓ forintot fordítottak az idén a Duna-kanyarban építkezésekre, közlekedési, kulturális és sportberuházásokra. Két éa millió forintot útjavításra és parkosításra költöttek. ____5
