Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-11-09 / 45. szám
Thursday,, November 9„,1961 _________A^TERHLVI MAGYAR _____________________________________ 7 Széljegyzetek Durva hazugságokat terjesztenek Magyarországról. — Milliós profitot hozó üzlet lelt az antikommunista propaganda. — A militarista uralom előkészítése Irta: GERÉB JÓZSEF (A kommunista-ellenes cégér alatt a Hollywood Bowl-ban megtartott gyűlést, valamint a Los Angeles Sport Arénában még Labor Day-kor lefolyt fasiszta jellegű gyülekezet menetét, a newyorki WPIX televízió adóállomáson, három órás műsorban közvetítették november 2-án. A költségeket fedező üzleti érdekeltségek a Schick Safety Razor Company és a Technicolor Incorporated voltak, amelyek részben az eredeti gyülekezetek költségeit is viselték. Abból a célból, hogy biztosítsák a hallgatók osztatlan figyelmét, egyetlenegy hirdetést sem közvetítettek a program egész ideje alatt.) Körülbelül negyven évvel ezelőtt a nagyközönség által még ma sem ismert Edward E. Filene nevű amerikai tőkés meglehetősen nagy vagyonát az amerikai nép gazdasági és kulturális színvonalának emelésére hagyta. A végrendelet utasítása szerint megszervezték az alapítványt kezelő bizottságot, amely hosszabb huzavona után 1938-ban a “The 20th Century Pund” név alatt kezdte meg működését. Legutóbbi kimutatásuk szerint az alapítvány több mint 21 millió dollárral rendelkezik, amelyet jó kamatokat hozó részvényekbe fektettek. Az alapítványt kezelő bizottság eddigi működése nem keltett semmi szenzációt. Időközönként kisebb-nagyobb összegeket szavaztak meg egyes úgynevezett “research” (kutató) intézményeknek és azután azok jelentéseit terjesztették a sajtó, a film és a rádió utján; az utóbbi években azonban már a televíziót is igénybe veszik. Már hetek óta hallhattuk a bejelentő hirdetést, hogy a “The 20th Century Fund” ötödik televízióé évadját a “Hungary Today” eimü filmjével kezdi meg. Kíváncsian néztem tehát az október 29-én leadott filmet márcsak azért is, mert abban az időben, amikor állítólag a bemutatásra került filmeket fényképezték, jómagam is Magyarországon jártam. Á rosszakarat Sajnos hamarosan láthattuk, hogy a film Dániel Schorr nevű riportere határtalan gyűlölettől izzó kommentárral kiséri a fele részben régi, még az ’56-os ellenforradalom idején a “Life” magazinban megjelent képekből összeállított filmet, amig a másik felét állítólag ugyanaz a fényképész a nyár folyamán vette fel, de ugyanolyan módon válogatta ki és készítette, hogy az valami szörtiyü vád bizonyító okmánya legyen a mai magyar kormány ellen. Dániel Schorr állítása szerint Magyarországon ma mindenki rab, jobban mondva mindenki rabnak ÉRZI MAGÁT, ennek megfelelőleg a képen bemutatott összes személyek —- még a kisgyermekek is —i, nagyon szomorú képet mutatnak. Ezt a trükköt annyira túlzásba viszik, hogy még a “jazz” zenére táncoló párok is végtelen szomorú képet mutatnak — ami a valóságban meglehetősen nehéz teljesitmény lehet. Schorr szerint persze a fiatalok a jazz zene mellett az arc-az-archoz táncot is nem a saját élvezetükre, hanem csupán a kommunista kormány bosszantására járják. A film mintegy harmada azt akarja bizonyítani, hogy Magyarországon elnyomják a vallást. Bemutatnak tehát végtelen szomorú, vagy ijedt arcú asszonyokat és gyerekeket, amint a templom ban rémült arccal imádkoznak, tartva attól, hogy az “istentelen” kommunisták minden percben rajtuk ütnek és felkoncolják őket, mert imádkozni mernek. Aki Magyarországon járt, jól tudja, hogy itt most a képekkel való hazugság technikáját látja, mert Magyarországon a vallás gyakorlásáért senkit sem üldöznek. A film összeállítói a néző és hallgató közönségnek egy pillanatot sem engednek, hogy a gyűlölet bűvköréből kiszabadítsa magát. Még az olyan tényeket is, amiket be kell ismerniük, ha azok az uj rezsim érdemét mutatják, nyakatekert okoskodással igyekszenek elgáncsolni. így például Schorr beismeri, hogy a magyar nép most már nagyon bőven el van látva élelemmel, de a magyar kormány ezt csak azért engedélyezi — jegyzi meg fontoskodva —, “hogy a nép elfelejtse a rabságát.” A ferdítés, hazugság és a rosszakarat ily özönét látva a népies gondolkodás szerint az alapítványt tevő bizonyára jóakarata Edward E. Filene, most nem csupán egyet fordult, hanem valóságos szélmalom módra forog a sírjában. Miért a nagy gyűlölet? Miért kell a tények ily gonosz elferditéséhez folyamodni még egy olyan intézménynek is, mint ez a “The 20th Century Fund”? — kérdezhetjük. A választ erre a kérdésre a N. Y. Times alábbi kis hírében találjuk meg: “PÁRIZS. — Az amerikai tőke nyugateurópai inváziója mérföldjelző állomáshoz jutott. A Chase Manhattan Bank itteni irodájának adatai szerint — ami valószínűleg nagyon pontos — 1958 óta 1009 amerikai cég vállalt üzleti érdekeltséget a Common Market államokban. (A Common Market államai: Nyugat-Német- ország, Franciaország, Olaszország, Belgium és Németalföld.) Továbbá Angliában és Svájcban A tőke inváziója sokféle üzletet ölel fel, de a legjelentősebb a vegyi termékek és a villamos- sági gépek szektora. “Az amerikai tökének nyugat-európai inváziójában az a legérdekesebb, hogy eredetileg csak alacsony tőkebefektetést igényelt, de a magas hozadék újbóli befektetése hamarosan felduzzasztottá azokat." Mint mondottuk, a “The 20th Century Fund” vagyona magas profitot hajtó részvényekbe van befektetve. Egészen természetes tehát, hogy az. ily részvények kezelői izzó gyűlöletet hirdetnek olyan eszme vagy intézmények ’ellen, amelyek a profit megszüntetését hirdetik. Ez az alapítvány éppen olyan haszonélvezője a háborús iparoknak, mint a háborús termelést finanszírozó pénzintézetek, a háborús szállítók és maguk a most már hatalomra törő millitaristák. Háborús propaganda Végre elérkeztünk oda, hogy a komolyabb újságok és újságírók kezdik megnevezni a háborús uszítást folytató, abból táplálkozó irodákat, intézményeket és azok vezetőit. A hajdani úgynevezett “féreg fasiszták” ma nagy antikommunista, antiszemita és anti-minden irodák tulajdonosai, akik a régebbi pennyk vagy dollárok helyett ma ezreket kapnak a háborús őrület növeléséért. A N. Y. Times hírszolgálata csupán a kaliforniai környezetre vonatkozólag többek között a következő csoportokat nevezte meg: A “Minute Men" (más néven: Survival Group), amely fel akarja fegyverezni a tagjait az antikommunista harcra és arra nagy összegeket kér a háborús profitoktól. A “Christian Anti-Com- munist Crusade”, amely a “John Birch Society” segítségére sietett és annak támogatóit szívja magához. Ezzel a csoporttal karöltve működik a hollywoodi celebritásokból alakult antikommunista csoport, amelynek ismertebb tagjai a filmvilágba tartozó John Wayne, James Stewart, George Stewart, George Murphy és Jack Warner művész-politikusok. Ezeknek a pártfogói Thomas D. Dodd (D. Conn.) szenátor és Walter Judd (R. Minn.) képviselő, politikusok. A “Life” magazin és kiadója C. D. Jackson nagy port vernek mostanában az Ausztráliából 10 évvel ezelőtt idevándorolt bizonyos dr. Fred C. Schwarz nevű oi-yosnak, aki felfedezte, hogy antikommunista propagandával többet kereshet, mint az orvosi prakszissal, noha köztudomású, hogy az utóbbi években az is elég kifizető foglalkozás az Egyesült Államokban. Dr. Schwarz beismerése szerint a múlt évben negyedmillió dollárt szer- zett az antikommunista hadjáratra, de úgy látszik, hogy az idén eléri a millió dollárt. Ilyen gyülölethirdető vállalatok még a következők: Americanism Educational League, The Freedom Clubs, Freedom Foundation, Christian Resistance, American Birthright Committee, Citizens United for America, Committee for the Preservation of the Constitution, Institute for Special Research, Patriotic l etter Writers, Free Enterprise Bureau, Moral Rearmament és még sok más. Egyház és a militaristák Semmi kétség, hogy ezen organizációkat számos egyház, de különösen a katolikus egyház, támogatja. Ezt nyíltan beismerték a los-angelesi érsekség “The Tidings” nevű hivatalos hetilapjuk október 6-i számában. Semmi kétség, hogy számos háborús szállító cég. mint pl. a Richfield Oil Co. is, igen nagy összegeket ad az antikommunista “hadjárat” céljaira, amivel még el is dicsekszenek. A kommtiJiizmus elleni hadjárat égisze alatt folytatott őrült háborús propagandát természetesen a militaristák irányítják, különösen a légierő generálisai, akik most nyíltan a John Birch Society csoporthoz tartozó Walker generális pártjára keltek. A “Navy Air Force Journal” szeptember 30-i száma pl. ezt irta: “Készen kell állnunk a háború megkockáztatá- sára, amelynél a cél a szovjet rendszer teljes kiirtása legyen. Nem kell attól tartani, hogy a mi katonai rendszerünk is elpusztulna a nukleáris háborúban, bármilyen elfajuláshoz is vezetne az.” A generálisok és admirálisok egész serege csat lakozott fel a háborút legmérgesebben követelő Curtis, Le May, a légierő vezérkari főnöke mögött. Ezeket most szürnyü “sérelem” érte, mert eltiltották őket a háborúra uszító beszédek tartásától. A háborús uszítást azonban nem szüntették be, sőt ellenkezőleg, még nagyobb mértékben folytatják a velük szövetkezett polgári sajtó utján. Ha visszaidézem magamnak az elmúlt három évtized eseményeit, úgy vélem, hogy szemtanúja voltam már ilyen háborús propagandának máskor is. És arra is jól emlékszem, hogy annak a háborús propagandának eredményeképpen olyan világhírű nagyságok, mint Mussolini és Hitler kerültek hatalomra, akik a saját országukban végzett öldöklés után a második világháború szörnyűségébe zúdították a világ népét. A nagy katasztrófát ott is a tőkések, az egyházak és a militaristák szövetsége hozta létre. Nem kenyerem a jóslás, de a jelenlegi nagy antikomm unista hadjáratban és háborús uszítás- ben a katonai uralom előkészítését látom. Bár tévednék, nem kívánom a “lám megmondtam” dicsőségét, de a mai amerikai események annyira hasonlóak a fasiszták hatalomraj utasához, hogy a totális militarista uralomtól való félelem nem alaptalan. “ELÉG AZ AUCHTUFfGSóL!” (Folytatás az 5-ik oldalról) i S hogy is tudnánk énekelni, mikor szivünkön idegenek lóba tipor, tereken, rideg jégmezőkön holtak hevernek, kisleányok bárány-jajja hullik, s vak őrjöngése az anyáknak, akik távirópéznára feszített fiaikra lelnek? Elég volt! • Ahogy utamból hazaérkeztem, vaskos füzet várt Ravennából, Seconda Margotti küldte, a címe: Italia Nostra — A mi Itáliánk. Címlapján vörösinges Garibaldi-alak és egy voröscsillagös olasz partizán őrködik Italia felett; A nemrég megjelent füzet adatokat, epizódokat, feljegyzéseket, vallomásokat, beszámolókat, dalokat, költeményeket sorakoztat fel az első és a második r a náci fasisztaellenes Risorgimento korából, s az évszázados vörösi nges-h agyományokat természetes egységbe fűzi a vöröscsillagos felszabaditó harcokkal. Ahogy végiglapoztam a füzetet, a békéért és szabadságért mozgósító oldalak egyikén a “Cremona” partizán brigád parancsnokhelyettesének sorai szöktek a szemembe. Valaki — talán Seconda Margotti — aláhúzta az idézetet: “Valamennyien éreztük, hogy közös, nagy egységbe forrtunk, s ezt az egységet nemcsak az azonos célú csapatkötelék kerete teremtette meg, hanem az /azonos eszmék, maradandó kapcsolata. Ezekért a közös eszmékért, ezért az egységes akaratért folyik az ellenállás, másfél évtized múltával is és ebben a küzdelemben a ravennai vörös garibaldisták az első vonalban állanak.” B. I. AZ “ANYANYELV” az egyik legszebb magyar szó. Gondolkozni, érezni, írni, számolni, káromkodni az ember csak az anyanyelvén tud. Bármennyire is azt képzeli valaki, hogy tökéletesen bir égy idegen nyelvet, az legföljebb csak a mostohaanya-nyelve lehet. » A TUDÁS HATALOM, de bizonyos körülmények között a tudatlanság is.
