Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-11-09 / 45. szám
£ AMERIKAI MAGYAR S5I6 Thursday, November 9, 1961 Mindaz, ami! nem hallottam vagy nem láttam Tisztelt Szerkesztőség! Az elmúlt vasárnap végignéztem azt a “se füle, se farka” dokumentáris filmet, amit a TV-n mutattak be az 1956-os októberi magyar eseményekről. Nem tudom elképzelni, hogy bárki is — aki nem élte át az eseményeket —- ebből a filmből még a legcsekélyebb betekintést is nyerhette az okokat, a hátteret, a körülményeket illetően. Nem láttam még a nyomát sem olyannemii törekvésnek, amely a történelmi hűség kedvéért legalább kísérletet tett volna annak bemutatására, hogyan fajultak a dolgok a jogosnak tetsző követelések vonaláról az oktalan szélsőséges kilengések, sőt vérengzések felé; hogyan csúszott át az irányítás, a vezetés, illetve akkor már a félrevezetés, a szélsőséges jobboldali fasiszták kezébe. Nem hallottam a “Szabad Európa” rádió féktelen uszítását, az Ígérgetéseket, Bell ezredes ur szakszerű katonai tanácsait. Pedig ezek igen döntő szerepet játszottak, sajnos! Pedig milyen egyszerű lett volna ezeket is közvetíteni, még csak kicáempészésre sem lett volna szükség, mint a többi “dokumenteknél”. Igen ám, de ez esetben a tárgyilagos szemlélő olyan tanulságot vont volna le, amely nem volt célja a bemutatásnak. Rádöbbent volna, hogy kalandorok demagógiája hogyan ásta meg annyi fiatal sírját és hogyan sikerült annyi sok más embert földönfutóvá tenni. A tanulság nem az, amit a bemutató igyekezett levonni, hogy hamu alatt izzik továbbra is a parázs, hogy nem pusztult el az önfeláldozó magyar hősiesség és virt us, s továbbra is számolni lehet azzal, hogy vesztükbe rohannak. Az igazi tanulság az, amit az ottani dolgozók vontak le, ez pedig az, hogy éberségük hiányában csaknem sikerült felcserélni szabadságukat a “régi jó világ” rozsdának indult rabláncával. S a tanulság hatása alatt eltakarították a pusztulás nyomait, meggyógyították a sebekéi és felelős vezetőik mögött felsorakozva építik szebbé és jobbá hazájukat. S. Z., New York Egy pár évvel ezelőtt Egyik kedves miami-i olvasónk beküldte Mán- dokon, Szabolcs megyében lakó keresztfiának levelét, melyből az alábbiakat közöljük. Szeretett Keresztmama! Nagyon örülök az Amerikai Magyar Szónak; rajtam kívül mások is elolvassák, mivel ilyen újság Mándokon nem jár senkinek. Ami a politikát illeti, nem is tudok elég hálát adni a gondviselésnek, hogy pontosan az én életemben zajlott le két igen ellentétes rendszer, a múlt kapitalista és a jelenlegi demokratikus rendszer; habár az utóbbi -most van folyamatban, mert még csak most, 1961-ben lehet mondani, hogy a mezőgazdaságban is megkezdődött a nagyüzemi gazdálkodás. Egy pár évvel ezelőtt ki hitte volna, hogy az a büszke nagygazda, aki nem hogy dolgozott volna azzal a szegénnyel, de még csak rá sem nézett, ha nem lett volna muszáj, ma olyan szép megértésben van vele, hogy szinte csodálja az ember. Hiszen én — lehet mondani — minden nap köztük vagyok úgy a gabona cséplésnél, mint más egyéb munkánál. Csak elmosolyodik az ember, miért is nem voltak ezelőtt ilyen jó barátságban és megértésben, mint most. Ami a megélhetést illeti, ma mindenki úgy él, ahogy akar, a föld köztulajdon, a köztulajdonba beadott föld után jár a földjáradék, az egy hold háztáji föld. S ha az illető már idős, úgy nyugdijat is kap. Orvosi kezelés minden tagra és családjára vonatkozik. Munkájuk után munkaegységet Írnak és arra minden hónapban, esetleg minden 6 hétben, pénzelőleget kapnak, a munkaegység többi értékét terményben kapják, ami azt jelenti, hogy mindenből kapnak, amit termelnek. Az a nagy igazság, hogy ki mennyit dolgozik, úgy keres. Úgy van az a mi munkánknál is. Én még mindig a gépállomáson dolgozom, szept. 20- án múlott 12 éve. Szeretettel fia, Pista Lapunk építése és a 65 évesek A 60 éves Magyar Szó terjesztéséhez és erősítéséhez 65 éves olvasóink építő hozzájárulást nyújthatnak Már két emberöltő múlt el, amióta az idevándorolt szociális érzésű magyarok megalapozták lapjukat. Két emberöltő óta ad szellemi táplálékot, erőt, bizalmat, reményt, tiszta politikai és gazdasági meglátást olvasóinak ez a munkások által szervezett, fenntartott és vezetett magyar újság. Mi volt az az erő, amely lehetővé tette, hogy hat évtizeden át, sok viharon és megpróbáltatáson keresztül is, fennmaradjon ez a lap? Csak egy választ lehet erre adni: az öntudatos munkások leikéből fakadó vágy, hogy megtudják az igazságot, tisztán láthassanak a politikai káoszban és érezzék az egymáshoz tartozást. A hat éytized alatt ezek a magyarszármazásu munkások, lapjuk vezetésével kivették részüket fogadott hazánk népének gazdasági fejlesztéséből, úgy a szorgalmukkal, mint politikai és gazdasági tisztánlátásukkal. Azonban az idők folyamán az olvasó^ utánpótlása állandóan csökkent és ma már szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy — utánpótlás nélkül — ennek a fennkölt kultúrintézménynek munkája és fenntartása egyre nagyobb megerőltetést igényel. Felmerülhet az a kérdés, hogy meddig tudja még ez az olvasótábor fenntartani lapját ? Ugyanakkor azonban fel kell tennünk azt a kérdést is, hogy szükség van-e Amerikában egy magyarnyelvű munkáslapra? Ha elfogadjuk azt, hogy ma és a közeljövőben szinte nélkülözhetetlen egy bátor és a munkásnép érdekeit védő szócső, akkor a következő kérdés csak az lehet, hogy miként tarthatjuk fenn ezt a szócsövet a mai helyzetben? Többek között nagyon jó lehetőséget nyújt erre az, hogy ma a 65 éves emberek bizonyos megkönnyebbüléssel nézhetnek a jövő elé. A mai 65 éves ember még nem túl öreg ahhoz, hogy valamivel ne foglalkozzon, sőt fontos az elfoglaltság, mert az otthonülés és az unalom idő előtt lemorzsolja az életét. Kennedy elnök felhivta a kormányügynöksé- geket, hogy vágják le kiadásaikat, miután az országos költségvetés ebben az évben 6,900,000,000 dollár deficittel fog végződni A~ költségvetési hivatal igazgatója, David E. Bell félévi jelentésében hozta nyilvánosságra ezt a megállapítást, az eddigi kiadások menetét véve alapul. A költségvetési év 1962 június 30-án fejeződik be és számitása szerint addig a kiadás közel 7 billió dollárral fogja meghaladni a várható bevételt. Abraham A. Ribikoff, az Egészségügyi, Nevelésügyi és Jóléti Hivatal minisztere volt az első aki eleget tett Kennedy felhívásának. Ugylátszik, hogy véleménye szerint ezek a szolgálatok azok, amelyeket legkönvcbben meg lehet vonni a néptől. Ribikoff 101,945,000 dollárral csökkentette a 4,171,000,000 dolláros évi költségvetését. A kiadás csökkentésének áldozatai a hivatal alosztályai, mint a Food and Drug Administration, az Office of Education, a Public Health Service, a Social Security Administration és az Office of Vocational Rehabilitation. összehasonlításként meg kell említeni, hogy Kennedy elnök hivatalába lépte óta több mint 6 billió dollárral emelte a háborús kiadások költség- vetését. Elődje, Eisenhower, mielőtt elhagyta hivatalát, szintén benyújtott költségvetési tervezetet erre az évre és abban 1,500,000,000 dollár felesleget irányzott elő. Ezt a Kennedy adminisztráció lényegesen megváltoztatta. Ribikoff takarékossági intézkedésének részletei nem kerültek nyilvánosságra, de a jelek szeAzért szeretnék hozzászólni ahhoz, az elgondoláshoz és a sajtókonferenciánkon is felvetett ajánlathoz, hogy a mi nyugdíjon élő olvasóink, akik 20—30, vagy még több éven át oszlopai voltak ennek a sajtónak, most újra kezükbe vennék lapjuk sorsát és hozzájárulnának életének meghosz- szabbitásához! Könnyen megtehetnék, hogy szabad idejük egy részét uj előfizetők szerzésére szenteljék. Ha még van erő és meggyőződés ebben a nyugdíjas csoportban — s mi hisszük, hogy van — úgy megindulhat egy nagyszerű lapépitő kampány és a Magyar Szó megjelenése még sokáig biztosítva volna, hogy ez a 60 évvel ezelőtt meggy ujtott világitó fáklya tovább terjeszthesse fényét a mai veszélyes időkben. Olvasóink véleménye és felajánlása fontos ebben a kérdésben. Kérem, szóljanak hozzá. Dattler Lajos, az Ü. B. tagja Kétezer no tüntetett a békéért! Tisztelt Szerkesztőség! Amiről tudatni kívánom önöket, már úgyis tudják, sőt talán hamarabb, mint én, mert önök New Yorkban vannak és tudomásom szerint ugvanaz az eset ott is megtörtént ugyanakkor, amikor Los Angelesben. Hozzám ez a város vagy 80 mérföldnyire van és igy csak a televízión láttam először, amely hamarabb jelentette, mint az itteni újságok. Este 6 órakor néztük a híreket, egyszer csak mit hallanak füleink: 2,000 nő tüntetett Los Angelesben a békéért, a fegyverkezés ellen, november 1-én. A TV-n is bemutatták a tüntetőket. A KTLA TV-állomás bemondója kérdéseket is intézett több tüntető nőhöz. Érdekes volt, hogy mindjárt az első kérdés az volt, “hogy ki szervezte a tüntetőket?” Néhány bizony nem tudott rá választ adni, de volt, aki azonnal megmondta, hogy Mrs. Dagmár Wilson kezdte Washington, D. C.-ből, levélben kérte fel az itteni nőket. Közben az is kisült, hogy a los-angelesi polgármester szerint biztosan csak a vörösök akarnak békét, mert mikor a nők ellátogattak hozzá, a demokrata polgármester, aki jelenleg otth van, mert szemoperáción ment keresztül, azzal fogadta a nőket, “hogy ne hagyják magukat félrevezetni a vörösöktől!” Yorti polgármester tehát feltételezi ezek szerint, hogy a vörösökön kívül talán más nem is akar békét? Vagy azt gondolja, hogy ezzel megfélemlíti Amerika asszonyait, akik gyermekeik életéért aggódnak? A tüntető nők azonban nem ijedtek meg erre sem és a KTLA állomáson azt felelték a kérdezőknek, amit az egyik nő előttünk kihangsúlyozott: “Nem akarok háborút, gyermekeimet akarom felnevelni békében.” Le a kalappal a tüntető, bátor nők előtt. Taylor Szabó József rint a közegészség fogja legjobban megszenvedni. Az országos egészségügyi intézmények kiadásait 60,000,000 dollárral rövidítették meg. Ez olyan fontos-területeket is érint, mint a rák- és a szívbetegségek gyógymódjainak kutatása. Az Office of Education 20,601,(00 dollárral költhet kevesebbet ez évben. A közművelődés problémája olyan súlyos országunkban, hogy ennek az aránylag jelentéktelen összegnek a megvonása már nem is változtat sokat a kérdésen. A Food and Drug Administrationnak óriási felelősséggel járó feladatai vannak a nép élelmezési és gyógyszerszükséglete ellátásának terén. Az árdrágítók és a szélhámosok ellenőrzésének munkáját eddig sem tudta a kivánalmaknak megfelelően elvégezni. Ezentúl 1,238,000 dollárral kevesebb áll majd rendelkezésére ehhez a munkájához. Az Office of Vocational Rehabilitation a munkaképtelen vagy munkanélküli dolgozók ügyeivel foglalkozó hivatal, amelynek kiadásait 1,092,000 dollárral vágták le. A Social Security Adminisztrátion 316,000 dollárral kevesebbet költhet ez évben feladatának elvégzésére. Azonkívül saját irodájának kiadásait 138,000 dollárral és 627 tervezett, de be nem töltött állás 1,754,000 dolláros költségét vágta le Mr. Ribikoff a költségvetésből. Kivitelezésben igy néz ki Kennedy elnök felhívása, amit felavató beszédében intézett az ország népéhez, hogv “legyen készen az áldozathozatalra.” .WWVWNWWVWWVUVVWVWVWVWVVWmWWWVWVVWWVWWWWWWWWVWWW A KÖZJÓLÉT AZ ELSŐ ÁLDOZAT Levelek a Szerkesztőhöz I Az ebben a rovatban kifejtett néze-f OLVASÓINK Itek nem szükségszerűen azonosaki HOZZÁSZÓLNAK | | a szerkesztőség álláspontjával | A KÖZÜGYEKHEZ I
