Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-11-09 / 45. szám
r'A bosszú stratégiája” ] (Befejező közlemény) Az előző lapszámunkban ismertettük a német militarizmus múltját, amely még a múlt század elejére nyúlik vissza. Most ugyancsak E. Henri könyve alapján ismertetjük a német tisztikar két háború közötti és utáni mesterkedéseit. A német tisztikar sem tagadja meg kapcsolatát osztályával, mint ahogy a többi nemzet katonai vezető rétege sem szakad el a társadalom ural kodó osztályától. A német burzsoázia az, amely eltartja ezt a kiváltságos réteget és igy ez szolgálatokkal tartozik eltartásáért. A német burzsoáziának pedig hatalma és befolyása kiterjesztéséhez idegen országok és nemzetek elfoglalására és meghódítására volt szüksége. Úgy növelhette profitját, ha uj nyersanyag és energia forrásokat szerez meg és uj piacot foglal el. Amíg a porosz junkerek, a hatalmas földbirtokosok képezték az egyedüli uralkodó osztályt, addig Treitschke történész ideológiája fejezte ki a kitűzött célt: “A háború a legyőzött ellenség számára nem szabad, hogy mást hagyjon mint a szemeit, amivel sirhat a szerencsétlensége miatt.” A mi időnkben a német militaristák “pszichózisa” a monopolisták politikáját fejezi ki. Ezek az üzletemberek a második világháború folyamán már hatalmas profitot szereztek a haláltáborok számára szállított gázzal, amellyel emberek millióit pusztították el. Az ő üzletük már azt sem engedte meg, hogy az ellenségük szemét meghagyják, mint még Treitschke idejében. A német tábornoki kar, érdekétől vezetve, soha nem nyugszik bele abba, hogy legyőzték. 1944 végén a francia Combat nevű újság közzétette Otto von Stulpnagel német tábornok memorandumát. Ebben a 60 oldalas emlékiratban leírja a Franciaországot megszálló német csapatok parancsnoka, hogy miért vesztették el a második világháborút és vázlatosan ismerteti azokat a lei-veket, amelyek végrehajtásával Németország megnyerheti a harmadik világháborút. Tehát még be sem fejeződött a szörnyű világégésedé a német militaristák már uj háborúra készültek fel. Stulpnágel 1948-ban felakasztotta magát egy párizsi börtönben, de volt alárendeltje a vezérkarban, vonlleusinger. a Bundeshwehr megalakitója lett. 2. Az őrültség dialektikája Sokan vannak, akik azt állítják, hogy a német militarizmus ma már nem veszélyes a világ számára. Egy sor katonai és politikai okot hoznak fel állításaik igazolására. Szerintük a jelenlegi Német Szövetségi Köztársaság már nem ugyanaz, mint a császár vagy Hitler Német Birodalma volt. Nemcsak azért, mert a régi hatalmi egyensúly felbomlott és eltolódott Európában és a mai Nyu- gat-Németország már nem számit nagyhatalomnak. Hanem főleg azzal érvelnek, hogy egy esetleges háborúban Nyugat-Németország teljesen elpusztulna. Adenauer országa a burzsoa világ szélén foglal helyet és a maga 248,000 négyzetkilométer területével és 50 millió lakosságával, háború esetén hamuvá válna. Egy néhány hidrogénbomba “atomsivataggá” változtatná a bonni államot. Soha azelőtt — mondják — Németország nem nézett szembe hasonló veszéllyel. Ezenkívül a negyvenes évek nagy vereségét sem felejthették még el. Hogyan mernének tehát egy háborút megkockáztatni ? Ezek az érvek azonban nem vonatkoznak a német tábornoki karra és vezérkarra. Ezek természetesen tudják, hogy mit jelentene egy atomháború Nyugat-Németország számára. A háború volt a foglalkozásuk egész életükben, és ők nem tudnák, hogy milyen pusztulást és szenvedést zúdíthatnának a németek nyakába ezzel? A kérdés azonban az, hogy ez a tudat vajon visszatartja-e őket a háború kirobbantásától ? A válasz csak az lehet: Nem! Semmit nem változott az őrültségük. 1942 január 27-én, mikor a második világháború javában tombolt, Hitler a következő kijelentést tette: “Egy vonatkozásban én teljesen hidegvérű vagyok. Ha a német nemzet nem akarja kockára tenni létét, akkor tűnjön el.” Egy más alkalommal Hitler ezt mondta: “Az egész német ifjúság feláldozása sem elég nagy áldozat a német uralom megszerzéséért Európa fölött.” 194ő-ben, az összeomlás előestéjén pedig a Führer kijelentette: “Ha a háború elveszett, akkor pusztuljon a német nép. Nem érdemes a llép további létének primitiv alapjait megőrizni. Inkább pusztítsuk el önmagunkat.” így tanította Hitler a német militaristákat a nemzeti öngyilkosságra. Talán megváltozott ezeknek a magatartása az atomkorszakban? Saját maguk pusztulását sem bánják 1958-ban megjelent egy könyv a Német Szövetségi Köztársaságban, amelynek cime Németország ütőkártyája, és szerzője J. Barnick. A nyugatnémet rádió azt mondta erről a könyvről, hogy “a legfigyelemremél&bb kiadvány a német kérdésre vonatkozóan 1945 óta”. Strauss hadügyminiszter kijelentette a kiadónak, hogy “óriási figyelemmel” olvasta ezt a munkát. Barnick vázolja Nyugat-Németország helyzetét a háború kitörése után. Nem csinál titkot abból, hogy tisztán látja milyen “nagyszerű célpontul” szolgálna országa a tömegpusztító fegyverek számára. Egy nukleáris támadás esetén Nyugat-Németország nagy városai és ipari központjai — Írja — néhány óra alatt hamuheggyé változnának és a lakosság száma 50 millióról 15 millióra fogyna. “Mit tegyünk ebben az esetben?” — teszi fel a kérdést. “Muszáj harcolnunk. Csak ekkor kezdődne el valóban a háború...” Nyugat-Németország minden tiz lakója közül 7 elpusztulna, de Baimickot ez úgy látszik nem sokat izgatja, mert a németek győzelméről ábrándozik. Lelki szemei előtt német csapatok jelennek meg, amelyek már Ufaban és Kurskban állomásoznak. “A hadsereg utat tör magának a káoszon, a rémületkiálltásokon és a vértengeren keresztül.” őrült ez az iró? Lehet. De a német hadügyminiszter “óriási figyelmet” szentelt a könyvének! És Barnick egyáltalán nincs egyedül. Egy német-amerikai újságíró, egy bizonyos Schlamm nevű, 1960 áprilisában felolvasást tartott német városokban. Schlamm befolyásos ösz- szeköttetéssel rendelkezik Bonnban és ezért nagy érdeklődés mutatkozott meg irányában. Wupper- talban azt a kijelentést tette, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak ultimátum utján kellene kiterjeszteni területét az 1938-as határokig. A hallgatóság soraiból megkérdezték: KÉRDÉS: És ha elutasítják az ultimátumot? FELELET: Masírozni! KÉRDÉS: Azt érti ez alatt, hogy ha az ultimátum nem hoz eredményt, támadnunk kell? FELELET: Igenis. KÉRDÉS: Még akkor is ha százmilliók életébe kerül? FELELET: Igen. A tábornokok persze nem beszélnek ilyen nyíltan, mint Schlamm, de ugyanazt gondolják. Heu- singer, mint a Bundeswehr parancsnoka mondta, mikor a háborúval kapcsolatban fejezte ki a véleményét: “Ha.. . a mi védelmünk összeomlik és az ellenség támadásba megy át, akkor Hamburgot, Hannovert, Kasselt, Nürnberget, Münchent és más német városokat csak mint hamuhegyet szabad az ellenségnek hátrahagynunk.” A 145/59- es számot viselő titkos utasítás, amelyet a bonni vezérkar bocsátott ki és a német demokratikus sajtó közölt, előre vetíti “a kormány és más hatósági szervek átszállítását biztos helyre” (nyilvánvalóan Spanyolországba) háború esetén. De hová szállítják a német népet? így gondolkodik tehát a bonni vezérkar. Any- nyira különbözik ez attól, amit Hitler mondott? A német militaristák még akkor is megkockáztatnák a háborút, ha az országuk pusztulását vonná maga után és nekik Spanyolországban kellene menedéket keresniük. Terveik következménye homlokegyenest ellenkezik céljaikkal. De épp ez az őrültség paradoxonja. A német tábornokok tehát ugyanazok, akik Hitler alatt voltak, csak az egyenruhájuk változott meg. Jelenleg a Bundeswehren szolgáló vezető tábornokok szolgáltak már Hindenburg alatt és Hitler alatt kapták előléptetésüket. A régi Wehrmachtból léptek át mostani pozícióikba. Egy sincs köztük, akinek Hitler alatt alacsonyabb rangja lett volna, mint alezredes. Vannak, akik azt hozzák fel ellenérvül, hogy nem a tábornoki kar a döntő a mai Nyugat-Németország politikájában. Ma már ezek nem tartják úgy a kezükben a hatalmat, mint II. Vilmos és Hitler alatt. Akik igy gondolkoznak, azok csak idézzék fel emlékezetükben a két világháború közti korszak történetét és rögtön látni fogják a jelenlegi veszély teljes nagyságát. Azt mondják Adenauer nem Hitler, Lubke, a bonni elnök nem Hindenburg és a Keresztény Demokrata Unió nem a Náci Párt. Ez igaz, de ki kormányozta Németországot Hindenburg és Hitler előtt? A fasizmus nem jut hatalomra a saját erejéből, hanem szüksége van közvetítőkre. A weimari Németországban a militaristák hozták létre a re- vansistákat és a revansisták a fasisztákat. És mindezt a törvényes kereteken belül. A revansista Hindenburg nélkül nem lett volna Hitler birodalmi kancellár. De nem lett volna Hindenburg köztársasági elnök Schleicher tábornok nélkül, a kardesörtető Reichwehr nélkül és a többi militarista egyesület és szövetség nélkül. Ezek sürgették a német vezérkart, hogy cselekedjen. Talán nem történhet meg a jelenlegi bonni rendszerben ugyanez a hatalom átjátszás? A klerika- lizmus a védelem talán a fasizmus ellen Adenauer birodalmában? Hisz Hitler elődei mind katolikus kancellárok voltak. Ferenbach, Wilhelm. Marx, Brenning és Papén a katolikus Centrum Párt megbízásából kerültek az élre. Az ő hátuk mögött is mindig, akárcsak Adenauer mögött, ott állt a német vezérkar, revansista uszító tábornokaival. Soha ne felejtsük el a múltat. Mindig emlékezzünk azokra az erőkre, amelyek már kétszer lángra lobbantották a világot. Csak ezek leleplezésével és revansista terveik meghiúsításával kerülheti el a világ a harmadik és végső katasztrófát. Politikai kampány Angliában Ghana ellen A londoni sajtókampány és egyes brit képviselők felszólalásai, ellenére a ghanai kormány ismételten megerősitette, hogy a tervezett időpontban, november 9-én várja az angol királynőt. Péntek Okt. 20-án Ghana londoni főmegbizott ja, aki jelentéstételre Ghánában utazott, sajtókonferenciát tartott Accrában és megcáfolta azt a Reuter jelentést, hogy Londonban a ghanai diákok szövetsége felhívást adott ki, amelyen 3,000 —4000 Angliában tanuló ghanai diák nevében arra kérték a királynőt, mondja le ghanai látogatását, és ezzel foglaljon állást Nkrumah elnök politikája ellen. A ghanai főmegbizott kijelentette, hogy a szóban forgó “szervezet” csupán Busia, Ghánából elmenekült ellenzéki vezérből és két diákból áll. A főmegbizott tájékoztatta az újságírókat, hogy Angliában öszesen nincs több, mint 300—400 ghanai diák, A felhívást a brit képviselők közül többen arra használták fel, hogy a parlamentben megújítsák a Ghana elleni támadásokat. • GHÁNÁBAN két oktatási központot szervez a Szovjetunió. Az egyikben fémfeldolgozó, a másikban bányászati szakmunkásokat képeznek. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE! RENDKÍVÜLI AJÁNLAT! Felhívjuk mindazok figyelmét, akik egyes számonként vásárolják lapunkat: A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETÉSI ARA 1962 JANUÁR 1-TŐL $10 lesz évenként. UJ ELŐFIZETŐK RÉSZÉRE KÜLÖN KEDVEZMÉNY! Más most beküldheti előfizetését a régi áron, $7-os alapon. Előfizetése 1962 december 31-ig fog szólni. VAGYIS EZ ÉV VÉGÉIG, 1961 DECEMBER 31-IG INGYEN OLVASHATJA LAPUNKAT. Ragadja meg az alkalmat! Töltse ki az alábbi szelvényt és küldje be: Magyar Szó Kiadóhivatala 130 East 16 Street New York 3, N. Y. Ezennel megrendelem a Magyar Szót. Mellékelek 7 dollárt és ezzel előfizetésem 1962 december 1-ig rendezve van# Név: .................................................................................. Cím: ...............................•............................................... Város: .................................................Állam:............ Ellentmondás: Egy hátralékos elöfizetá! 6 AMERIKAI MAGYAR SflS Thursday, November 9, 1961
