Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-11-02 / 44. szám

10 Szűnjön meg az atomrobbantás! (Folytatás az első oldalról) borúban szenvedett veszteségük helyreállítására, amit csak Kelet-Németország és más szocialista országok megtámadásával érhetnek el. Az amerikai hadigépezetnek több mint 400 ha- dibázisa van külföldön olyan stratégiai elhelyezés­ben, hogy nem tekinthető másnak, mint a Szov­jetunió elleni megtámadási eszköznek. Az amerikai politikai irányítás és a közvéle­mény alkotás terén egyre erősödik a. Pentagon — a hadigépezet— befolyása. Erre a jelenségre még Eisenhower is felhívta a figyelmet, amikor elnöki állásától megvált. A hidegháború megindítása és fokozása a nyu­gati hatalmak állandó provokációs intézkedései­ben nyert kifejezést, amelyeknek a U-2 kémrepü­lő incidens csak egyik része volt. Ezzel szemben a Szovjetunió a béke s barátság, « koegzisztencia megteremtésére irányította te­vékenységeit. Kezdeményezte az országfők talál­kozóit, a leszerelési tárgyalásokat, a kulturális és kereskedelmi kapcsolatokat, a kölcsönös láto­gatásokat, a békés egyezkedés módszereit. Elő­ször még 1055-ben ajánlotta az atomkisérletek beszüntetését. 1058 március 31-én bejelentette, hogy önállóan abbahagyja az atomfegyverkisér- leteket és felszólította a többi atomhatalmat is, hogy szüntessék be a robbantásokat. A Pentagon és a State Ilepartment visszautasí­totta az ajánlatot. 1958 ápr. 28 és július között 32 atom- és hidrogén bombarobbantást végeztek a Csendes-óceán területén, aminek következtében számos japán halász életét vesztette. 1958 aug. 22-én Eisenhower elnök jelezte, hogy az Egyesült Államok is szüneteltetni fogja az atomkisérleteit, de csak október 31-től kezdve, amikor a tervezett kisérletsorozatot már befejezték. A szünetelés idejét egy évre tervezte, mialatt tárgyalások lesz­nek folyamatban a végleges szünetelés létrehoza­talára. Ugyanaznap az angol kormány szintén kijelen­tette, hogy okt. 31-én felfüggeszti az atomkisér­leteit, “ha a Szovjetunió nem újítja fel a robban­tásokat.” 1958 augusztus 29-én Kruscsev kijelentette: “Az Egyesült Államok és Anglia kormányai nyíltan kihasználják a Szovjetunió elhatáro­zását az atomkisérletek beszüntetésére, hogy a saját maguk részére katonai előnyöket szerezze­nek... Nem engedhetjük meg, hogy a nyugati hatalmak ilyen eljárással veszélyeztessék a Szov­jetunió biztonsági érdekeit... A Legfelsőbb Ta­nács ez év március 31-én hozott határozata lesz számunkra irányadó, amely azt mondja, hogy ha más atomhatalmak folytatják atom- és hidrogén - fegyver kísérleteiket, a Szovjetunió az országa biztonsága érdekében fog cselekedni és a szük­séghez mérten felújítja atomfegyver kísérleteit.” A nyugati hatalmak tehát nem tagadhatják le, hogy figyelmeztetve lettek erre az eshetőségre. Ennek ellenére Franciaország, a NATO tagja, a világ tiltakozása ellenére, négy atom robbantást végzett a Szaharában. Az Egyesült Államok és Anglia ellenezték a tiltakozást. Az Egyesült Államokban szünet nélkül folyt a propaganda az atomkisérletek újbóli folytatására. Nagyszabású készületeket végeztek erre a célra, amiket már újabban igénybe is vettek. Felelős politikusok többször követelték az atom háború megindítását a Szovjetunió ellen. Mialatt a békét óhajtó emberiség aggódva fi­gyeli a kirobbanásig feszülő háborús helyzetet, azok mutatják a szörnyű müfelháborodást a szov- vet kísérletekkel szemben, akik felelősek ennek a feszült háborús helyzetnek, megteremtéséért. Mi több, a szovjet kísérleteket is arra használ­ják fel, hogy a nemzetközi feszültséget még job­ban élezzék. Berlinben naponta szaporodnak a provokációs jelenetek. . Az Egyesült Államok ellenzi a minden fajta atomkisérletek beszüntetését. Nevadában föld­alatti robbantás folyik, mialatt Stevenson az ENSz-ben a Szovjetuniót denunciálja. Hiroshima és Nagaszaki bombázói, sőt még a nyugatnémet kormány, Hitler hagyományainak folytatói is szörnyülködnek azon, hogy milyen ártalmas az egészségre a Szovjetunió felújított kisérletsoro- zata. Franciaország bejelentette, hogy készül a Szaharában újabb atomfegyver .kísérleteket foly­tatni. Hova fog mindez vezetni? Jackson szenátor követeli, hogy USA kezdjen földfeletti atomkisérleteket. Twining ny. generá­lis szerint a haderők már előbb foglalkoztak 50 AMERIKAI MAGYAR SZÓ megatonos bomba gyártásának gondolatával. Az ellenségeskedés folytatása, a hidegháborús propaganda és eszközök igénybevétele, az atom­versengés, a végpusztuláshoz, az atomháborúhoz vezethet. Arra szeretnénk rámutatni, hogy míg a születendő gyermekek egészsége nevében a Szov­jetunió elleni mederbe vezetik le a néptömegek félelmét, az igazi háborús bűnösök az atomháború elfogadására edzik a közvéleményt. Nem ezt szolgálja az óvóhelyek építésére fordí­tott országos, gyorsított tempójú propaganda? Nem ezt szolgálja a hadvezetőség tagjainak di­csekvése, hogy az Egyesült Államok atom- és fegyverkészlete meghaladja a Szovjetunióét? Nem ezt szolgálja az egyoldalú, csak a szovjet robbantások ellen vezetett lázitó tiltakozás? Még a Sane Nuclear Policy Committee, az egyetlen országos békeszervezet is a hidegháború eszközévé vált, amikor McCarthy féle módszerek­kel “megtisztította” tagságát a “komunista” ele­mektől. Tiltakozó tüntetését szintén csak a Szov­jetunió ellen irányította. A béke szempontjából megnyugtató az, hogy más országokban józanabb meglátás nyilvánul meg. A béke megoszthatatlan. Békét a kommunis­tákkal együtt kell létrehozni. A kisebbségben ma­radt, de még nagy hatalmat gyakorló imperialis­ták atomháborújával se képesek többé a kommu­nizmust megsemmisíteni. De megsemmisíthetik az emberiséget, amely pedig hajlandó és képes békés együttélést teremteni a kommunistákkal. A fenyegető atomháború az a veszély, amely ellen tüntetni és tiltakozni kell. Ennek megértésé­vel csatlakozunk azokhoz, akik minden fajta atomkisérletek azonnali és végleges beszüntetését követelik, ellenőrzéssel vagy ellenőrzés nélkül. Már nem lehet úgysem titkos atom robbantáso­kat végezni, tehát az ellenőrzés formája nem okozhat fennakadást, mint azt a nyugati küldöt­tek Genfben kulcskérdéssé tették. Az atomfegy­vereket meg kell semmisíteni a többi fegyverek­kel együtt, hogy a háborút végkép elűzzük az em­beriség életének és jobb jövőjének utjából. A személyi kultusz kérdése az SZICP. XXI!. kongresszusán (Folytatás az első oldalról) A küldöttek felszólalásaiból, akik megtöltötték az impozáns, uj, nagybefogadóképességü moszk­vai tanácskozó terem belsejét, az egész szovjet nép lelkiismerete és a párt ideológiai tisztaságá­ért való lelkesedés érzése tükröződött. Ilyen érte­lemben követelték Sztálin holttestének eltávolí­tását Lenin Mauzóleumából, mert “súlyosan meg­sértette a leninizmus parancsait, visszaélt a ha­talommal, tömegesen Ítéltetett el becsületes szov­jet kommunistákat.” A XXII. kongresszus küldöttei egyhangú felki­áltással szavazták meg a felszólalók javaslatait és mindent elsöprő lelkesedéssel mondták ki, hogy a Vörös Téren, a Kreml falánál emelt mauzóleu­mot. amelyet Leninnek, a szovjet állam megala­pítójának emlékére emeltek, “aki vezére és taní­tója volt az egész világ dolgozó népének, a jövő­ben Vladimir Ilyich Lenin Mauzóleumnak nevez­zék.” Koffa beperelte Meany! és társait James B. Hoffa és a szállítási munkások szak- szervezete 1 millió dolláros keresetet indított George Meanv, az AFL-CIO elnöke és 24 tisztvi­selője ellen, becsületsértéssel és rágalmazással vádolva őket, valamint, hogy arra törekednek, hogy ellopják a szállítási munkások szakszerveze­tének tagjait. Hoffa szerint Meanv hamis, rosszakaratú kam­pányt indított a szállítási munkások szakszerve­zete és elnöke ellen, azzal a szándékkal, hogy a szervezet tagjait elorozza. Meanv két esetben is tett nyilatkozatokat Hoffa ellen és ezek miatt perelte l>e őt Hoffa. Az egyi­ket Meany New Yorkban tette okt. 10-én, amikor a következőket mondta: “Minden arra vall, hogy a szállítási munkások szakszervezete ma még bünözőbb és korruptabb elemek befolyása alatt áll, mint valaha.” Másik nyilatkozatát másnap tette Meany, ami­kor megkérdezték tőle, felveszi-e az AFL-CIO a szállítási munkások csoportjait, ha azok szaki- telink Hoffa szakszervezetével, “bár az esetleg fej betörések időszakát lépteti majd életbe” a két szakszervezet között. “Nem tudom, mi nem hi­szünk fej betörésekben. Inkább kérdezzék ezt meg Mr. Hoffa-tól”, mondotta. Meany. Hoffa vádjában hamisnak nyilvánítja Meany Thursday, November 2, 1961 azon kijelentését is, hogy több mint száz szállítá­si lokál kérte az AFL-CIO-ba való felvételét. Sze­rinte ez csak arra szolgál, hogy felbátorítsa a szállítási munkásokat, hagyják ott a Hoffa által vezetett szervezetet, és ezzel ürügyet kapjon az AFL-CIO a szállítási munkások szakszervezeté­nek kifosztására. Magyarországi helyzetkép (Folytatás az első oldalról) A volt középosztályból származó fiatalok eddig is már jelentős részét alkották a főiskolai és egyetemi hallgatóknak, de arányszámukat nem emelték 45 százaléknál magasabbra. Ezzel a le­tűnt Horthy-rendszev bűneit tették csak jóvá. Köztudomású ugyanis, hogy ez a reakciós rend­szer jóformán teljesen lezárta a munkások és szegényparasztok fiai és lányai előtt a magasabb képzettség felé vezető utat. Nemcsak az egyete­mi felvételt tette lehetetlenné a számunkra, hanem már a gimnáziumokba, tehát a középiskolába sem engedte be őket. A háború utáni években, a Ilor- thv-rendszer bukása után, a kormány különös fi­gyelmet szentelt a munkások és szegény parasz­tok gyermekeinek taníttatására és igy próbálta kiegyenlíteni azokat az igazságtalanságokat, me­lyeket a múltban elkövettek ellenük. Ezért he­lyeztek súlyt arra, hogy a főiskolai képesítést adó intézetekbe való felvételnél a jelöltek tüntessék fel szüleik 1938-as szociális helyzetét. A Magyar Kommunista Párt vezetői szerint a kormánynak az a szándéka, hogy minden tehet­séges ifjú előtt megnyitja a diploma szerzés lehe­tőségét, a rendszer szilárdságát bizonyltja, öt évve! az 1956-os ellenforradalom után egy ilyen intézkedés bevezetése azt bizonyítja, hogy a re­akció teljesen elvesztette befolyását az ifjúságra. Köztudomású ugyanis, hogy öt évvel ezelőtt az ellenforradalmi erőknek sikerült a diákság egy részét is bevonni az elégedetlenséget szitok tábo­rába és jelentős szerepet játszottak az események kirobbantásában. A magj ai* nevelők véleménye az, hogy a hatal­mas országfejlesztő és építő munkában elenged­hetetlenül szükség van minden tehetségre. Tehát a középosztályból származó minden tehetséges diák hozzájárulása is szükséges a szocializmus nagy terveinek a végrehajtására. A középiskolák­ban már eddig sem számított a szociális szárma­zás és a múlt társadalmi helyzete. A reakció másik kedvenc vesszőparipája az egy házak ellenállása a szocialista rendszer ellen. Er­re most élesen rácáfoltak a Magyarországi Pro­testáns Egyházak Világi Tanácsának a vezetői. A Tanács részéről kijelentették, hogy teljes mér­tékben együttműködnek a magyar kormány gaz­dasági és társadalmi célkitűzéseivel, anélkül, hogy feladnák vallási meggyőződésüket és elvüket. A nyugati protestáns egyházak — mondta két ve­zető protestáns püspök —, a skót és franciaor­szágiak kivételével, nagj’on szűklátókörűén Ítélik meg a helyzetet, amikor ideológiai frontot igye­keznek alkotni a kelet-európai szocialista államok ellen. “A kereszténység nem ideológia hanem hit, amely az evangéliumra alapozódik.” A nyugati egyházak letérnek az evangélium útjáról mikor ideológiai harcot indítanák a kelet-európai szo­cialista államok ellen, amelyeknek gazdasági rend szerét ők nem szeretik — mondta Szamosközi István a magyar református egyház vezető püs­pöke és Káldv Zoltán, a magyar lutheránus egy­ház elnöklő püspöke. Mindkét püspök — a N. Y. Times tudósitója szerint is — nagyon müveit és élénk érdeklődésű ember, akik minden kérdést, amely az egyház és az állam viszonyát illeti hajlandók voltak nyíltan és szabadon megtárgyalni. “Mi Magyarországon — mondta Káldv— úgy érezzük, hogy a világ az a világ és a templom az a templom. Minket a szent iratok és saját lelkiismeretünk vezetett ah­hoz, hogy a szocializmus gazdasági és társadalmi céljainak az elérését segítsük és résztvegyünk an­nak építésében.” “Az állam nem követeli tőlünk és nem kér min- ket-arra, hogy politikai és ideológiai céljait tá­mogassuk, mert ezt mi úgy sem tudjuk megtenni, hisz a marxizmus egyik alaptétele az atheizmus.” A két püspök szerint a rendszer hivatalos athe- izmusa nem jelent veszélyt az egyházra. A társa­dalom elvilágiasodása nem jelenti az egyházak megszűnését, sőt még'fejlődtek is az elmúlt évek­ben. A főpap kijelentette még, hogy Magyaror­szágon ma 1,900 református és 400 evangélikus pap működik, akiknek eltartásához és fizetésé­hez az állam jelentős mértékben járul hozzá.

Next

/
Thumbnails
Contents