Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-11-02 / 44. szám

.8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, November 2, 1961 Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett néze-jj OLVASÓINK tek nem szükségszervien azonosakjj XVNT9ZSYZZOH a szerkesztőség álláspontjával ![ A KöZüGYEKHEZ <> 47 év után újra Jugoszláviában Tisztelt Szerkesztőség! A lap szept. 14-i számában olvastam, hogy a Torontál megyéből kivándorolt olvasók szeretné­nek hallani szülőföldjükről. Én 47 évi távoliét után, 1954-ben otthon jártam, mert arra gondol­tam, hogy mielőtt bealkonyodna, megnézem kis fatornyos hazámat. Mivel gondoltuk, hogy ott nehéz a közlekedés, egyik fiammal elvittük a ko­csinkat is, hogy oda mehessünk, ahová akarunk. Aug. 18-án kocsinkkal Quebec kikötőjébe érkez­tünk és hajóra szálltunk. Utazásunk nagyon ké­nyelmes volt, minden délután 3 órakor a zenekar szép számokat adott elő. A hajón lévő angol mil­liomosok (véletlen szerencse folytán az első osz­tályon utaztunk) csak tapsolták a zenészeket, de egyik sem traktálta meg őket. Le Havi-eben nagy daru emelte le autónkat a hajóról, s már indultunk Párizs felé. Svájcon keresztül Olaszországba autóztunk, Triesztben mentünk át Jugoszláviába, ahol már félig otthon éreztem magam. Aug. 31-én Fiúméban voltunk, ahol sok magyarral találkoztunk. A fiam is örült a magyar szónak. Onnan Zábrábba, majd Belgrád ba mentünk, ahol a magyar konzulátuson kérel­meztük Magyarországra való átmenésiinket. A Duna hidján mentünk át Pancsovára, s arra már tudtam a járást, mert sok kubik-munkát végez­tünk Pancsovától délre Sándorfalva, Székejkeve nagy rétjeit mind mentesíteni kellett a víztől, nagy vezérárkot, több kisebb bekötő árkot kellett építeni, de jól is termett az a föld. Több községen keresztül hajtva vagy 13 kilo­méternyire, elérkeztünk a Mária Terézia csator­nához, ami délről Versectől levezette az összes bánáti vizeket észak felé. Valamikor olvastam, hogy egy Dezső nevű főmérnököt politikai okok­ból örökös rabságra ítélt az akkori osztrák ura­lom. ő ismerte a Bánát területét és Mária Teré­zia királynőnek azt ajánlotta, hogy ha szabadon bocsátja, a Temes folyótól délre lecsapolja a te­rületet, ha kellő munkaerőt adnak melléje. A ki­rálynő teljesitette a kívánságot, de amikor készen lett, a királynő pribékjei elfogták és ismét bör­tönbe dobták a mérnököt. Eljutottunk Ürményházára, szülőfalumba. In­nét kellett valamikor járni ügy délre, mint észak­ra az uradalmi földekre, gyerkőc koromban, ala­mizsna pénzért, 15—20 krajcárért. Az utcán ugv a gyermekek, mint a felnőttek követték kocsin­kat, amig elértünk Nehéz Gyula unokaöcsém há­zához. Pár perc alatt tele lett az udvar, mindenki ismert, mert anyjuk, apjuk mesélt nekik rólam. Néhány napi pihenés után Nagy becskerekre, Torontál megye székhelyére mentünk, ahol két unokanővérre találtam. Néhány nap múlva vissza mentünk Belgrádba, hogy megtudjuk, átmehe- tünk-e Magyarországra? De még semmi hir nem jött. Mondtam is a konzulnak, hogy nem fogom én már meglátni soha Magyarországot, mert a jövő hét elején vissza kell utaznunk. Ugylátszik, hogy a falunkban megkérték az istent, hogy ne kapjuk meg a beutazási engedélyt, mert — mint mond­ták — Magyarországról sohasem fogunk tudni visszajönni, a magyarországi magyaroknak szar­\ Figyelem Los Angeles s környéke! 14 európai országban és Izraelben járt | L H. NESWALD í a Magyar Szó külmunkatársa, aki j> november 26-án, vasárnap d. u. 1 órakor í kávédélután keretében í számol be tapasztalatairól. Több időt töltött t Spanyolországban, Izraelben és Magyarországon, j Ezekben az országokban szerzett tapasztalatairól I fog beszámolni a MUNKÁS OTTHONBAN, jj 1251 So. St. Andrews 1 lace alatt í Belépődíj nincs. — Mindenkit szívesen látnak * owivwtwwwmwtwmutnwwwwHWWvto vük van és döfnek. Hiába volt minden érvelésem, csak igy beszéltek. Nem tudtuk kivárni az engedélyt és igy fiam­mal visszaindultunk Olaszországon és a svájci he­gyeken keresztül. Erősen havazott, és fagyott, a szél is erősen fújt, alig lehetett valamit látni. Ezt az utat még az ellenségemnek sem ajánlom, olyan veszedelmes. Pár nap alatt leértünk a kikötőbe és néhány óra múlva már indultunk is vissza Ka­nadába. Sánta G., Milk River, Alberta Osréb mester helyesen számolt be Tisztelt Szerkesztőség! 61 évi távoliét után meglátogattam a nyáron szülőhazámat, ahol nővérem és sok rokonom él úgy Budapesten, mint Telki Bányán, Abauj-Bor- sod-Zemplén megyében. Két hónapi távoliét alatt bizony ugylátszik megfeledkeztem lapom előfize­téséről, amelyet most rendezek, mert ennek a lapnak és elődeinek is mindig hűséges olvasója voltam. Geréb mester nagyon helyesen számolt be mind­arról, amit én is láttam és tapasztaltam Magyar- országon. Persze láttam bürokratizmust is, de ugylátszik még nem tudnak mindenhová megbíz­ható embert beállítani. Bizom benne, hogy lesz javulás ezen a téren is. L. M. Kalifornia. Emlékezés Károlyi Mihályra Tisztelt Szerkesztőség! Immár 44 éve, hogy az első világháború befe­jeződött; a szülőhazánkba visszatérő katonák ez­rei őszirózsával fegyverükön tüntettek a gyalá­zatos múlt ellen, egy becsületes, jobb jövőért. Károlyi Mihály személye, mint kimagasló pira­mis élt a sokat szenvedett katonák és a becsüle­tes polgárok tudatában. Károlyi a háború alatt és azt megelőzően is az események előterében volt. Bár az egyik Károlyi áruló lett a Rákóczi szabadságharc alatt, de a Károlyiak általában megmaradtak az osztrák császárság ellenségei­nek. Petőfi versben állított emléket az egyik Ká­rolyi grófnőnek. Károlyi Mihály bevéste nevét az emberséges élet után vágyó magyar nép történetébe. Fel­adta grófságát, hatalmas birtokát, tekintélyét, a jólétet, s a bukás után mindezekért mártirság- gal fizetett. Együtt tüntetett a magyar dolgozókkal a jog­talanságok ellen és Tisza parlamentjében a há­ború befejezéséért- és a magyar nép igaz barátja­ként fejezte be életét. A Vix jegyzék az ország feldarabolását és a nemzeti értékek kiadását követelte, az ország vé­delmét pedig a magyar népre bízta. Az összeom­lás után az Újpest— rákosfalvi Nemzeti Tanács megbízásából szereltük le a katonákat, földosztást ígérve nekik. ígéretünkhöz híven kiszálltunk Fóthra és hozzáláttunk a föld igénylők összeírá­sához. Károlyi Mihály egyik rokonának, Károlyi Lászlónak a kastélyában végeztük munkánkat. Itt épült fel az a hatalmas gyermekváros, ahol a népi demokrácia féltő gonddal neveli az ifjúsá­got, a jövő reménységét. A múlt tele van gazdag eseményekkel. Sok re­mény hullott porba akkor, s a mártírok vére ter­mékenyíti meg a harci területet. Szeretettel gon. dőlünk reájuk az emlékezések pillanatában, dt különösen Károlyi Mihályra, akinek álmát hatva nyozott mértékben valósítja meg a népi demokra­tikus Magyarország. Vass K. A gépek kiszorították a munkából Tisztelt Szerkesztőség! Sajnálom, hogy elmaradtam lapom előfizetésé­vel, de sajnos az uj gépezetek miatt a munkából letettek. Az elmúlt december óta csak Ígéret ma­radt, hogy visszavesznek, mert akkor bocsátottak ei, sajnos, nemcsak engemet, hanem ezreket is itt Kanadában. Remélem, hogy az emberek egyszer már felébrednek és saját lábukra állnak jogaik­ért. A. K., Hamilton “Ellentétek’ Szovjet és Kína között? A Szovjetunió Kommunista Pártja most tartja XXII. kongresszusát Moszkvában. A nyugat­európai polgári sajtó tudósításaiban vezető he­lyet foglal el az a feltevésekre alapított elmélet, hogy a kínai párt és a szovjet párt között szaka­dás állt be. Az értekezleten elhangzott beszédek és felszólalások közül csak azokat a részeket eme­lik ki, ahol valami utalást vélnek felfedezni ezen elmélet alátámasztására. Nyugati hírmagyarázók górcsövi vizsgálat alá veszik a Pravda és Jem- min Jih Pao újságok minden cikkét, amely a kong resszusi beszámolóról szól. A jelzőket, igéket, sejtetéseket, pontokat és vesszőket külön-külön mérlegelik, örömmel fedeznek fel olyan jeleket, amelyből feltevésük igazát remélik bizonyítani. Most legutóbb például a kínai küldöttség vezető­jének, Chou En-lainak az eltávozásából próbáltak egy olyan szakadásra következtetni az orosz-kinai kapcsolatokban, mint amilyen szakadás a trocky- istákkal kapcsolatban keletkezett a kommunista mozgalomban a 30-as években. Egyes polgári lapoknak és hírmagyarázóinak ezt a nagy buzgalmát kissé lehűtheti Francois Mitterandnak a beszámolója a mai Kínáról. Mit­terand az UDSR (magyarul: Az Ellenállás De­mokratikus és Szocialista Uniója) nevű francia burzsoa párt elnöke, volt államminiszter, a ten­gerentúli területek minisztere. A közelmúltban Kínában járt és beszélt az állam vezetőivel, köz­tük Mao Tse-tunggal is. 3,500 mérföldet utazott a hatalmas országban és alkalma volt, hogy érint kezésbe kerüljön a kínai tömegekkel. Szerinte a kinai—szovjet kapcsolatok sokkal jobbak, mint ahogy azt a Nyugat elképzeli. Shanghaiban, a legnépesebb városban például egy hatalmas épületben állandó ipari kiállítás látható, amelyet a szovjet—kinai baráti kapcso­latok ápolására rendeztek. A 1 lejárattal szem­ben egy nagy kőszobor látható, amelyen két mun­kás öleli át egymás vállát. Ez a szobor a két or- * szág munkásosztályának a szolidaritását szimboli­zálja. A kiállítás megtekintése után, a közönsé­get meghívják az épület megtekintésére, ahol egyszerűen öltözött, udvarias kinai leányok ma­gyarázzák meg a látogatóknak, hogy ennek a ha­talmas építménynek a létrehozására mindössze 10 hónapra volt szükség, és ez az “örök szovjet— kinai barátságot” hirdeti. Ez az elismerés-, amivel szocialista szövetsége­süknek adóznak családias jellegű, mert a város mindennapi életébe van ágyazva. Ugyanilyen em­lékszobrok emelése van készülőben más városok­ban is, hasonló céllal. A francia politikus maga is látott egy ilyen épülő emlékművet Kantonban. Ezek a jelek semmiesetre sem'vallanak arra mint­ha a két hatalmas szocialista ország között rom­lana a viszony. A kommunista országokban — Írja Mitterand — bármilyen nagyobb ellentét a felső vezetésben, azonnal visszhangot kap az olcsóbb fokokon is. Ilyen ellentétnek semmi jelét nem fedezte fel. Ez persze még nem bizonyíték arra, hogy egyál­talán nem áll nézeteltérés, vagy nem állt fenn ilyesmi a múltban. “De érdemes megjegyezni — hangsúlyozza a francia politikus —, hogy mig sohasem hallottam a Szovjetunióval kapcsolatos összeütközésről, igen sokat hallottam a szövet­ségi hűségről.” A népi kommunákkal kapcsolatos eredeti vita is elsimult a francia utazó szerint. Egyrészről a kínaiak jelentősen mérsékelték az eredeti rend­szert, azzal, hogy több önállóságot adtak a kis munkaközösségeknek, és a jövedelmet és hasznot egyénibb jellegűvé tették; másrészt az oroszok is elismerték, hogy a népi kommunák tették lehető­vé 500 millió paraszt mozgósítását és bekapcso­lását a termelésbe, akiket addig csak rosszul és ritkán alkalmaztak. így a mezőgazdaság kollek­tív megszervezésének két módszere közötti kü­lönbség egész kis méretűvé vált. Mitterand sokat sétált a zsúfolt lakosságú ki­nai városok negyedeiben. Egyik napon Minghan- ben járt s hangosan megjegyezte milyen barátsá­gos és nyájas a járókelők magatartása az utcán, kiszolgálóké az üzletekben, a munkásoké a miihe- lyekben, vele az idegennel-szemben. “A kínaiak barátai azoknak, akik meglátogatják őket és akik érdeklődnek irántuk” — mondta kinai kísérője velősen. Aztán, mintha magának beszélne, hozzá­tette: “Talán az is közrejátszhatott (a lakosság barátságos viselkedéséhez), hogy azt gondolták ön orosz.” ÖTVENNÉGY utasával a Lim folyóba zuhant egy autóbusz a jugoszláviai Priboj-Prijepolje kö­zötti útszakaszon. 44 utas meghalt tizenhárom pe­dig súlyos sebesülései a korházba került.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents