Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-11-02 / 44. szám
Thursday, November 2, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 OKTÓBERI VISSZAEMLÉKEZÉS Ellen forradalmár oh Nagy feladatra vállalkozik, aki történelmi eseményeket próbál magyarázhatni, hogy abszolút igazságosan, pártatlanul Ítélje meg a tényeket. Nem kell ehhez semmi más, csak egy kis józan magyar paraszti ész. Mivel ebben nem szűkölködtünk eddig sem, ennek tudata bátorított ennek az írásnak az elkövetésére. Itt is napsütésesek, kicsit hűvösek az októberi napok, de azért van rengeteg különbség az itteni és a hazai októberek között, öt esztendővel ezelőtt akkor is délután félöt. volt, hogy kiléptem munkahelyem kapuján a Lónyai utcában, Budapesten. A János-hegyen ülő nap. vörösre festette a pesti Dunapartot és a Parlament felé hömpölygő tömeget. A kettes villamosról le kellett szállni, mert a tömeg miatt nem tudott közlekedni az Egészségügyi Minisztériumon túl. Gyalog folytattam utamat a tömeggel. Hová? A Kossuth Lajos térre? Nem, az csak egy pillanat megállás volt. Ott ahol leszálltam a villamosról, elindultam én és sok-sok ezer magyar velem együtt, világgá. Nem gondoltunk arra, hogy valahova menjünk, csak mentünk, mert a tömeg is arrament, a Parlament elé, hogy egy utolsó búcsút vegyünk hazánk, népünk építészeti remekbe öntött jelképétől. Az események rohamosan peregtek ezután. Mire magunkhoz tértünk, gondolkozni kezdtünk; ott találtuk magunkat valamelyik észak-amerikai Bevándorlási Hivatal Segélyirodájának várószobájában, vagy valahol messze, a szeretett szülőföld tol, szanaszét a nagy világban. Hogy kerültem jde. vetődött fel a kérdés agyamban. Mi keresni valóm van itt nekem, amikor az otthoniak megfeszített erővel igyekeznek eltüntetni az októberi pusztulás nyomait. Keserű, eltakart könnyekkel teli álmatlan éjjeleken át döbbentünk rá a pokoli valóságra, hogy milyen ördögi színműnek váltunk akaratlanul is szereplőivé. Tudatlanul, de végig- játszottuk azt a szerepet, amit előre, a legkörmön párja?! Falun kinek volt rádiója a jegyzőn, patton, kulákon, vagy esetleg a kántor-tanitón kívül? Magyarország népe és azok az emigránsok,' akik a háború alatt az óhazában éltek, tudják és átélték a háború borzalmait. Hulltak a bombák az amerikai repülőkről, s itt pedig volt munka, dőlt a dollár! Jégszekrényre, autóra, majd televízióra is jutott pénz. Amig Magyarország a háború befejeztével teljesen a romokban hevert, mig odaát valósággal éheztek az emberek, itt (gazdasági fellendülés volt, s bizonyára a tisztelt vezércikk-iró ur sem nyomorgott! Azt pedig ma (már a kubai gyermekek is tudják, hogy kinek a verejtékéből épült ki Amerika és miből telt meg a milliomosok zsebe ?! Különben pedig nagyon beteg ember lehet az, aki a szúnyogot egy elenfánttal akarja összehasonlítani és képes arról vitatkozni, hogy melyik az erősebb! Ehhez hasonló r. o. összehasonlítása is, aki ugyan még a meglévőt is szeretné letagadni! Mert ma már Magyarországon is van bőven mosógép, televízió is és autót is lehet kapni. Azt senki sem állítja, hogy “nyakra-főre” lehet vásárolni pl. autót, mert azt drága valutáért importálják, de kapható! Ami pedig a legfontosabb, a munkások is meg tudják venni. Még a disznó- pásztor is, ha akarja! Pedig az autó Magyarországon igazán nem tartozik az életszükséglethez. Különben pedig próbáljon mellébeszélni és állítsa azt is, hogy Magyarországon is munkanélküliség van! Bizonyára akadna az olvasói között is olyan, aki azt is elhinné!? Támadja a Magyar Szót A szeptember 22-i lapszámukban Nyugat-Német ország helyzetét lárgyalgatja. Jó szekértoló módján kijelenti, hogy a Szovjet igényjogosultságát kétesnek tartja arra, “hogy a nyugatnémetek nukleáris felfegyverzése ellen tiltakozzék.” Ezt a gyenge kétséget nevetséges módon kívánja megokolni, majd lerohanja “A NEWYORKI MAGYAR kommunista hetilap”-ot, mert “terjedek mes vezércikkben siránkozik azon, hogy befogadták Ny .-Németországot a NATO-ba és megengedik egyelőre korlátolt mérvű felfegyverzését e a NATO némely magas katonai pozícióiban egykori Hitler-generálisok ülnek...” Majd megvádolja a Szovjetet, mert szerinte nem tartotta be a Yallai Egyezményt és ezért jutottak a némefontabb módon, agyaltak ki számunkra. Lelkiismeretünk alapos megvizsgálgatása után, tiszta lélekkel állíthatjuk, minden felelősségünk tudatában, hogy soha ellenioradalmárok nem voltunk. Azt a népi hatalmat, amit Héven át kemény áldozatokkal teli munkával építettünk, soha meg- dönteni nem akartuk. Mentségünkre legyen mondva, mivel fiatalok voltunk, hazánk, népünk jobb létét minden erőnkkel akartuk elősegíteni s ezt használták fel ellenünk, a lehető legsötétebb módon. Azt a tényt, hogy hazánkat, népünket szerettük, szocialista hazaszeretetünk tüzet letagadni nem lehet. A pokoli gyújtogató ezt a tüzet használta fel, hogy lángba borítsa mindazt, amiért éltünk, amiért dolgoztunk, aminek örültünk. Az imperializmus fegyvertára igen gazdag. Ha arról van szó, hogy egy szocialista országot kell elpusztítani, az emberi agy ezen az oldalon szinte csodálatos dolgokra képes, a módozatok kiagyalásánál. A magyar forint alapja a munka. A munkát az ember szolgáltatja. Nosza, vonjuk el az alkotó (kezeket az épitő munkától, nem lesz aki dolgozik, nem lesz a pénznek alapja, vagyis megbénítottuk a szocialista ország gazdaságát. Itt a magyarázata annak a szinte hihetetlen “jóakaratnak” amely kiárad a különböző “Menekültügyi Bizottságok” oly gyorsiramu intézkedéséből, mely szerint, mindenkit gyorsan szállítsunk a szélrózsa minden irányába. Hogy-hogv, vajon miért e hirtelen nagy fokú gondoskodás, amikor Ausztriában és Németországban a második világháború vége óta, ezrek és ezrek szenvedtek az ENSz által fenntartott táborokban? Kivándoroltatásukról szó sem lehet a “kvóta szabályok” miatt. Aki a második világháború óta még nem tért haza, azt 11 éven át nagyon sok mindennel meg lehetett felemlíteni. Azok a szerencsétlen ezrek soha sem éltek még szocialista körülmények között, azoknak az embereknek többé- kevésbé mindent be lehet magyarázni és mindent rWW%SVWVWWWWWW\/\SV\AA/W\/VUWWMWW lek “nemzetközi stratégiai jelentőséghez.” Képmutató módon azt állítja, hogy emiatt ők is bosz- szankodnak és még hozzá nyugtalankodnak is, “de Kruscsev és társai, beleértve az amerikai magyar kommunista tollnokokat is. . . magukra vessenek érte!” Bizonyára nagyon keserves kínokat ólt át, amig ezeket a lehetetlen megállapításokat összetákolta, “fából vaskarika” alapján. Dehát ezen már nem is csodálkozunk, mert a cikket — csak úgy mint a többit — az imperialisták és tollnokáiktól “meg szokott, megátalkodott egyoldalúsággal és alattomossággal” áthatva meg kellett Írni, mert ebből is dollár lett, aminek nemcsak szaga, de súlya is van! Ugyebár r. o. ur? Mi pedig nemcsak “siránkozunk”, hanem harcolunk a békeszerető világ népével együtt a német kérdés mielőbbi megoldását követelve, hogy meg ne ismétlődhessen a német nácik feltámadása! Mert bennünk még él az a borzalom, amelyet véghezvittek, az “über mench” elméletükre hivatkozva. Nem akarunk mégegyszer gettókról, koncentrációs táborokról hallani, amelyekben 6 millió zsidót pusztítottak el a legembertelenebb módon ! Többezret gázkamrákban. Éppen ezért, mi határozottan tiltakozunk a német felfegyverzés ellen és követeljük, hogy végre a nyugati nagyhatalmak is ébredjenek rá a veszélyre, lássák meg, hogy hova vezet az az ut, amelyen járnak és üljenek le azonnal a tárgyaló- asztalhoz a német békeszerződés haladéktalan megkötése érdekében. A vállai és potsdami egyez menyek értelmében. Arról pedig nem tehetünk, ha ez is fáj a “.Világtükör” urának. Tőle ugyan okosabb nem lesz senki sem, azonban ez még a Bethlehem! Híradónak sem számit. Tudjuk, ezen a földrészen papírban nincs hiány, lehet feleslegesen pocsékolni, tücsköt-bogarat összeírni a “Világtükör” és hasonszőrű rovatirók örömére. Most témát is kapott tőlem, igy tehát ebben az évben lesz bőven kiizzadott anyaga a “Világtükör”-nek. Amely már messziről igy szónokol, ha valaki ránéz: Tükör, tükör, “Világtükör”, “Kerek” vagyok, mint “az a kör.” “Világ” “kerek” “okos”-sága. Belefér a tarisznyába! el lehet velük hitetni arról, hogy mi van a “vasfüggöny mögött.” (“Minden dolgozó munkába- menetele előtt, az erre kijelölt illetékes kerületi szervnél, I órai bolsevista kínzásra köteles jelentkezni, csak kínzó jegyének felmutatása mellett szállhat fel a villamosra.”) Ezeket a tömegeket nyugodtan lehet tartogatni az európai lágerekben továbbra is, de azokat az embereket, kite 11 év után jöttek el hazulról, már nem lehet dajkamesékkel áltatni, mert tudják, mi a helyzet és hamar felismerik a “szabad világ” gyönyöreit. Nem szabad őket túl közel tartani a határokhoz, mert gondolnak egyet és már otthon is vannak! Nosza, szórjuk szét őket, lehetőleg a világ másik sarkába, hogy minél nehezebb és komplikáltabb legyen a hazatérés. Ezzel sokezer épitő, dolgos kezet vonunk ki a munkából, ami gazdasági zavarokat okozhat. “Pista üzeni, hogy szerencsésen megérkezett, jövő héten utazik Amerikába.” — “Sándor üzeni szüleinek, jól vannak az öcsivel együtt Amerikába mennek, ragyogó állásuk lesz, előleget már is kaptak. Kérik szüleiket, ne aggódjanak, minden a legnagyobb rendben van. Mondják meg Gézáéknak, jöjjenek utánuk”. Itt van a kutya elásva. A szerencsétlen Géza tudta, hogy milyen nehéz Amerikába, vagy valahová tengerentúlra bevándorolni, mert éppen eleget Írtak a hazai lapok a Nyugat-Európában lévő táborok lakóinak siralmas helyzetéről. I)e ez a mostani helyzet ez egészen más, ez csodálatos; csak át kell lépni az osztrák határt, ott várnak a repülőgépek és máris repülünk az Ígéret földjére. Dehogy gondolta a szegény Géza, meg a többi, hogy ez az egész nem más, mint előre kiagyalt, sötét merénylet az amugyis munkaerőhiánnyal küzködő népgazdaság ellen. Micsoda lehetőségek! Amelyik országot választod, oda visznek, ingyen és bérmentve, csak minél messzebbre. De lehetőleg ne egyedül gyere, hozz magaddal, akit csak tudsz, itt: mindent elintéznek. Úgy elintéznek, hogy csőda lesz, ha valaha innen haza tudsz vergődni. Annyit ugyan itt. sohasem tudsz összegyűjteni, hogy a hazatérési költségeid össze- gyüjtsed, mert nem engednek olyan sokat dolgozni. Éhhez idő is kell, még hozzá sok. Akik ezt kiagyalták, nagyon is jól tudták, hogy elindulni sem könnyű dolog, mert hát csak vettünk valami bútort is, mert lakni kell. A gyerekeknek iskolába kell járni itt is. Bizony, a dolog aztán tolódik, jövő évről jövő évre. Nyugodt lelkiismerettel merem kimondani, hogy ha azt az állítólag 200,000-es '56-os tömeget mind Európában hagyják, ma már 5 százaléka sem yolna Nyugaton. De hát a cél az volt, nehogy vissza menjenek. Ma, 5 év eltelte után, már mindenki előtt világosan áll, mi is történt akkor tulajdonképpen. “Nemzeti Emigrációnk” vagy nevezzük nevén a gyermeket, hazánk volt nagytőkés urainak soha sem volt nagyobb csalódása, mint amit az ’56-os “ellenforradalmán”, “szabadságharcos” tömeg okozott nekik. Ez a sok-sók ezer magyar itt, a “szabad világban” nem keveredett közéjük, nem fújja velük a háború? uszítás harsonáit. Ez a tömeg sokkal jobban húz a szeretett szülőföldhöz, mint bárki más. Az 'diósok nevében megrendezett különböző ünnepélyeken nem látunk ’56-os szónokokat. Volt vezérezredesek, levitézlett politikusok, karrierista kalandorok, politikai kalózok (kivétel nélkül a Horthv- rendszerből) teszik színessé ezt a szónoki gárdát, de nyugodtan állítom, hogy egyetlen ’56-os munkást vagy a Szocialista Magyarországon felnevelkedett értelmiséget ezeken a szónoki emelvényeken soha senki sem látott, vagy nem hallgalott. Nyilvánvalóan nem azért, mert rajonganak az ’56-osok ezekért az “úri emberekért.” Mint már előbb említettük, az eszközök megválasztásánál nem finnyásak levitézlett “uraink” és dolláradó gazdáik. ’56 októberében, a 20. párt- kongresszus határozatainak Végrehajtásáért harci lendülettel küzdő magyar munkásosztály hátába döftek egy olyan kést, mely tulajdonképpen a munkásosztály kezében volt. A magyar nép ugyanolyan forradalmi szellemmel látott hozzá a hibák felszámolásához, mint amilyen forradalmi a 20. kongresszus volt. Ezek a kongresszusi határozatok a munkásosztály újabb, korszakalkotó győzelmi babérjai voltak. Ebben a győzelmi mámorban követtük el a legnagyobb vétséget/ mert elhanyagoltuk az éberséget. Ezt a teljesen meglazult éberség! állapotot kihasználva, csapott le ránk az imperializmus. Belső ügynökei orrunknál fogva vezettek mindannyiunkat a “Véres Októberbe.” Ki előbb, ki utóbb, de lassan mindenki kijózanodik. Azóta szemtanúi voltunk a kongói törté(Folytatás a 9-ik oldalon)
