Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-11-02 / 44. szám
£ AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, November 2, 1961 SZÉLSŐJOBBOLDALI SZELLEMBEN MEGTARTOTT ■AGYAR GYŰLÉS NEW YORKBAN Október 23-ának ötödik évfordulóját használták fel az uszításra A newyorki Hunter College épületének bejárata előtt október 22-én este nagy sürgés-forgás volt észlelhető. Számos gépkocsi szállította ide a környékről New Brunswickról és más városokból (érkezőket. A tömeg összejövetelének az oka az magyarországi felkelés ötödik évfordulójának a megünneplése volt. A hatalmas propagandával előkészített és meghirdetett esemény számos embert vonzott a helyszínre. Az előcsarnokba lépőknek az első pillanatokban földbegyökerezett a lábuk. Különösen azoknak, akik végigélték Magyarországon 1944 minden borzalmát. A hosszú keskeny hall két oldalán egyenruhás emberek álltak vigyázzba meredve. Az egyenruha kísértetiesen hasonlított a Horthy- rendszer hírhedt és gyűlölt csendőrségének a viseletéhez. A “lövészek” suttogták a bennfentesek. Kire akarnak ezek egy ünnepélyen lövöldözni, fordulhatott meg az emberek fejében a kérdés. Majd az előadás folyamán kiderül gondolattal léptek a díszterembe. 'A nagyszámú amerikai vendégre való tekintettel a konferálást és a bevezető szónoklatot angol nyelven tartották. A vendégek sorában a Radio Free Europe igazgatója és Keleteurópai Osztályának vezetője is helyet foglalt. Mint ismeretes, a város polgármesterválasztás előtt áll és köztudomású, hogy ilyen alkalommal a jelöltek egyetlen alkalmat sem hagynak ki, amikor a tömeg előtt “kifejthetik és megmutathatják képességüket.’* Természetes tehát, hogy mindkét nagy párt is elküldte jelöltjét az ünnepélyre. Először csak a repulikánusok jelentek meg a helyszínen. Három képviselőjük is fellépett a szónoki emelvényre és hirdette meg: nincs a magyaroknak olyan barátja, mint ők. Szivükön viselik a magyar ügyet és egyetlen alkalmat sem mulasztanak el ennek bebizonyítására. Az ünnepélynek ez a szakasza választási gyűlés formáját öltötte és a felszólalások kortesbeszéd izüekké váltak. Hamarosan a Demokrata Párt jelöltje is megjelent, miután a republikánusok kivonultak és most rajta volt a sor annak bebizonyítására, hogy ők sem értékelik kevesebbre a magyar választók megnyerését. A nagy amerikai pártok képviselői beszédük elmondása után eltávoztak. Valószínűleg még más gyűlésen, vagy gyűléseken is meg kellett jelenniük az este folyamán, ahol szintén kifejtik a megjelentek irányéban tanúsított önzetlen állás- foglalásukat. Mig a newyorki politikusok jelen voltak, az este magyar rendezői által kijelölt szónokok a demokráciát, a népek önrendelkezési jogát, az emberi egyenlőséget hangoztatták. De utána egyszerre megváltozott a hangulat.. . Az egyik szónok már azzal kezdte beszédét, hogy az 1956-os magyar felkelés a 20. század legnagyobb eseménye volt. Simán elsiklott afölött a “jelentéktelen” tény fölött, hogy állítólag két világháború is lezajlott jelen századunkban, sőt kiesett emlékezetéből — ha egyáltalán benne volt — az a tény is, hogy valamiféle orosz forradalom is végbement e korszakban, a kínaiakról már nem is beszélve. Ezek úgy látszik említésre sem méltó jelenségek azok mellett a kiemelkedő tények mellett, ami a Széna téren játszódott le. Beszéde későbbi folyamán azonban kiderült, hogy a világtörténelem “forradalmi értékelésében” szubjektív érzések is vezették a szónokot, mert az. utóbbi eseményekben maga is részt vett. ö tehát fegyverrel próbálta “átirni” a 20. század történelmét és nem akarja semmikép tudomásul venni, hogy lehettek olyanok, akik sokkal mélyebb nyomokat hagytak maguk után, mint sajátmaga es társai. Egy másik felszólaló azt követelte, hogy “szabadságutasokat” és “béke hadtestet” küldjenek Kelet-Eurőpa államaiba, köztük Magyarországra. Gondolatmenetéből és fejtegetéséből világosan kitűnt, hogy a “béke hadtestet” a béke megbontása és a “szabadságutásokat” pedig valószínűleg a szabadság megfosztás céljából szertné odh küldeni. Azt, hogy milyen szabadságról álmodoznak hamarosan kifejtették a következő felszólalók, akik már sokkal nyíltabb formában fejezték ki gondolatukat. A nekibátorodott vezérek és vezérjelöltek most már nagy-Magyarországot kezdték követelni. Elfelejtették persze megkérdezni, hogy mi erről a szomszédos szlovák, szerb, hor- ,vát, román és ukrán népnek a véleménye. Ez úgy látszik teljesen jelentéktelen dolog, szóra sem érdemes, hisz az egykori Magyarország lakosságának alig kétharmadát alkotják “csak.” Ha vonakodnának engedelmeskedni, akkor ott volnának a “hadtestek”, persze akkor már nem “béke hadtesteknek” neveznék ezeket. (Lassan már kezdett világossá válni, mi célt szolgálnak az előcsarnokban ácsorgó egyenruhás “lövészek.”) Az egyre harciasabb kijelentések által teremtett feszült légkörben került sor a “zászlóavatásra”. A háromszinü magyar lobogón egy sötét folt éktelenkedett. Később kiderült, hogy ez milyen célt szolgál. Az első szalagot a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége nevű szervezet kötötte a zászlórudra. E szei*vezetet még egyes polgári lapok is fasisztának bélyegezték. Utána következtek a hasonszőrűek, mint pl. a “Kard és kereszt” mozgalom és a többiek. Ezután a papoknak adták át a szót. Egy fiatal pap a sötét foltra mutatott és paptól legkevésbé várt gyűlölettel emlékeztetett arra, hogy ez a folt szimbóluma a vörös csillagnak. Azt jelzi, hogy onnan kitéptek valamit, ami “megszentségteleni- tette” a zászlót. A lelkész dörgedelmes “igehirdetése” alatt sok emberben felmerülhetett a magyarság egyik legnagyobb költőjének hires verse, amelyben azt mondja, hogy “Mióta ember néz az égre vörös csillag volt a reménye.” E “szent ember” azonban úgy látszik nem az égre szokott nézni, hanem épp ellenkező irányba. A katolikus pap viszont azzal kezdte beszédét, hogy ő nem akar most politizálni. Ezután a bevezetés után rögtön felelősségre is vonta Eisenhower elnököt, hogy ’56 októberében miért nem avatkozott bele a magyar ügyekbe. A keresztény emberszeretetnek fizetett képviselője tehát a harmadik világháború kirobbantásának az elmulasztását fájlalta. Szerinte erre nagyszerű alkalom kínálkozott volna öt évvel ezelőtt. Ezután “isten békéjének ez a felszentelt papja” le is lépett az emelvényről, miután ilyen summásan bevégezte “politikamentes” szónoklatát. A beszéd paptól szokatlan harcias hangja még a hallgatóságnak azt a részét is meglepte, akik pedig lelkesen helveselIrta: CSEPELI DEÁK DÁNIEL A Bethlehemi Híradóban szorgalmasan ir vezér cikket az “r.o.” jelzéssel iró ur mely rovat “Világtükör” nevet viseli. Politizálgat, méghozzá fából vaskarika módján. Kiirtana, felfalna mindenkit, aki ma a haladás mellett áll. Cikkeiben vad gyűlölettel ir a Szovjetunióról, még a fogát is csikorgatja, ha a betű rágása közben a mai Magyar- országra gondol. Nézzük meg a rendelkezésemre álló öt lapszámot és közelebbről pillantsunk bele a “V’ilágtü- kör”-be. A julius 1-i kiadásban, a julius 7-iben, valamint az augusztus 25-i és a szeptember 1-i tükröcskéjében az “56-os Magyar” c. havilappal vitatkozik. A két utolsó szám egyikében érinteni próbálja a berlini kérdést is, amelyre végül is — “kellő” szakértelemmel — a szeptember 22-iki számban ráteszi a koronát, amikor Nyu- gat-Németország kérdéséről ir, mint laikus! Egykori tanárom szavaival élve: “lássuk a medvét!” Mit tartalmaznak a Cicerót utánozni akaró, “polgári életszínvonallal” fűszerezett, valamint “a nyugati kultúra és civilizáció világában” megtestesítő “modern újkori kapitalizmus” áldását dicsőítve megirt, “egészen eltörpülő”, de “annál bölcsebb” és “önbizalmu” körmondatai? — (Hogy szavait idézzem!) Merészen gvanusit Nem hinném, hogy józan gondolkodású újságíró odáig elmenjen, mint r. o. Nem egy esetben gyanúsítja meg a washingtoni magyar külképviseletet és felvilágosítást kér az “56-os Magyar” c. újságról! Ez a feltevése is csak a politikai tudatlanságát és rosszmájúságát bizonyítja. Ösz- szétéveszti a szezont a fazonnal és ezután már senkit sem lepne meg az, ha azt állítaná, vagy feltételezné, hogy Mr. Korda is a magyar követség alkalmazásában áll? Hogy vannak becsületes magyarok tízezrei az emigrációban,' akik ték az uszitó kijelentéseket. Tapsolni is elfelejtettek egy pár pillanatig. “.. .Lengjen és lobogjon ez a zászló” — szavalta a református lelkész, akiről azt rebesgetik, hogy igen lelkes hive a nyilasoknak, ö indította útjára a háromszinü logobót. Hogy merre és milyen irányba, azt sejteni lehet az előzmények után. A demokrácia irányába semmiesetre se. Efelől senkinek nem lehetett semmi kétsége. Mióta a newyorki politikusok és polgármesterjelöltek eltávoztak, a demokráciáról már egyetlen szó sem hangzott el. Annál több a harcról, sovinizmusról, kereszténységről. Az utóbbit persze nem a krisztusi szeretet nevében, hanem inkább a vallási megkülönböztetés jegyében hangoztatták. Az ünnepség eleje óta ott ült a teremben a zsidó rabbinus, de őt úgy látszik “kifelejtették” a zászlószentelésből. A nagy zűrzavarban nem lehettek mindenre tekintettel. .. A gyűlés 1956 október 23-áról való megemlékezés jegyében jött létre. A kezdetén még azt hangoztatták, hogy öt évvel ezelőtt a demokrácia eszméjének érvényre juttatásáért szálltak sik- ra, de a végén már egyre nyíltabban tört elő a magukra erőszakolt máz alól a régi úri Magyar- ország szelleme. A “mindent vissza” jelszava kisértett a teremben. Vissza nagv-Magyarországot, de még inkább vissza a nép tulajdonába került földeket és gyárakat, a hatalmas fizetéssel járó megyei és járási hivatalokat. Vissza a “régi szép időket”, amikor még a parasztok levett kalappal járultak a földesur elé és ez szabadon becstele- nithette meg leányaikat az “első éjszaka jogán”. Ezeket a kívánságokat fejezte ki a szónokok legtöbbje és ezt visszhangozták azok az összeverődő tenyerek is, amelyek a bosszút lihegő beszédeket megtapsolták. Az este folyamán állandóan az ’56-os “magyar forradalmat” idézték és emlegették, de sokkal inkább a ’45-ös emigránsok játszották a vezető szerepet, ök képezték a hallgatóság jelentős részét, akik a második világháború végén szöktek el hazájukból a magyar nép felelősségre vonása elől. A folyosók ezeknek a boka- csattogtatásától zengtek, amint siirü és mély haj- longások között rebegték el egymásnak régi címeiket és rangjukat. Szimbólumként is szolgált ez az este ott a Hunter College épületében. 1956 októberének igazi történetét jellemezte pár óra keretében. A demokrácia nevében kezdődött s a régi világ visszaállításának követelésével és vágyának hangoztatásával végződött.. . nem keréktolói a zsíros fazék mellett ülő uraknak, azt nem akarja tudomásul venni Mr. r. o. Nyilatkoztat Az ’56-os Magyar-al kapcsolatban állítólagosán több ’56-ost megkérdezett és azokat nyilatkoztatja. Feltűnő, hogy a “nyilatkozók” nevéről mélyen hallgat. Feltételezhető, hogy csak képen látott ’56-os “szabadságharcost”, 1956-ban. Nagy igyekezettel szeretné összehasonlítani az amerikai életszínvonalat Magyarországéval. Szeretné, de ezt sem tudja! Gyermeteg módon azt állítja, hogy a mai magyarországi élet “a 18-ik századbeli éhbéres, izzasztó rendszerhez hasonlítható...” Bizony, ha akkoriban irt volna ehhez hasonló badarságot, akkor egy kis deres lett volna a jutalom! Ma azonban megengedett számára az ilyenek firkálása és el is mondhatja magáról: . . .Sötétségben járok. Semmit meg nem látok. Igv tudok én élni, Vezércikket Írni! “Legalább is párttitkárnak vagy egyetemi tanárnak kell lenni, hogy az ember televíziót vehessen, nemhogy a munkások autót vehetnének” Magyarországon — írja ő. Továbbá javasolja — az egyik “nyilatkozója” szerint —, hogy “haza kellene küldeni egy olyan képet, ahol a nagy gyárak előtt százával is parkolnak a munkaidő alatt a munkások gyönyörű autói.” Az újságíró ur bizonyára a hirhedt Horthy- rendszerben is behunyt szemmel járt, s nem tudja, hogy nagyon sok munkásgyermek télen még gyalog sem járhatott, mert nem volt cipője. Százával tudnám felsorakoztatni a szerkesztőségük elé azokat a honfitársaimat, akik lábbeli hiányában nem tudtak télen iskolába járni. Arról meg ne is beszéljünk, hogy hány munkásnak —. vagy ha úgy tetszik proletárnak — volt kerékWWWWWWWWWWW^UWWWVWWAIVWWAIVVVWWWWWVWWWUWWWVVWWWWW Tükör, Tükör, "Világtükör”
