Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-07-20 / 29. szám

Thursday, July 20, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 Lapunk 60-ik évfordulója elé Irta: DATTLER LAJOS az ügyvezető Bizottság ellenőrző tagja ISO milliós nép között, különböző nemzetiségü- ekből álló labirintusban éli életét az amerikai magyarság azon része, amely öntudatos éberség­gel harcol a demokratikus eszmékért. A nép jo­gaiért harcolni a társadalmak fennállása óta ne­héz és önfeláldozó munka volt. És mégis mindig voltak öntudatos, meggyőződött emberek, szerve­zetek, szócsövek, melyek a népek békében való fejlődéséért, egyenlőségéért vállalták a küzdel­met, tanítottak és szerveztek. Lapunk is egyike azoknak a szerveknek, amely immár közeledve 60 éves fennállásához, soha nem adta ki kezéből az igazság fegyverét, hanem ta­nított, szervezett és kiemelkedő helyet vívott ki magának az amerikai magyarság történetében. Ugyanakkor, amikor elismerést érdemlő moz­galmi múltúnkra visszatekintünk, felvetődik az a kérdés: mi vár lapunkra a közeljövőben? Ho­gyan tudja olvasótáborunk fenntartani lapját? Annak dacára, hogy az állandó megnyilatkozások mutatják, hogy az olvasók mennyire ragaszkod­nak és szeretik lapjukat, a nehézségekkel is szem­be kell néznünk. Nem vitás, hogy a mccarthyzmus üldözései az olvasók egy kis részét megingatták, megfélemlítették, ami által olvasótáborunk lecsók kent. És az is tény, hogy legjobbjaink közül so­kaknak a halál csavarta ki kezéből lapját. Ezt a veszteséget nem lehet figyelmen kívül hagyni. A közeledő lapkonferencia feladata megállapíta­ni a tényállást, felmérni a feladatokat és megtud­ni, mire számíthat a lap vezetősége, az Ügyvezető Bizottság az olvasótábortól. Lapunk tradicionális Labor Day konferenciájának feladatai A konferencia előtt minden olvasónak számot kell vetnie saját magával, mit képes tenni egyéni­leg és kollektiven, ha biztosítani kívánja lapja fennmaradását. És itt két kérdésről lehet szó. El­ső és legfontosabb feladat a lap terjesztése, régi és ujamerikások között. Ebben a kérdésben min­den olvasó egyformán érdekelve van és egyfor­mán kiveheti a részét. A lapot újabb százak kezé­be kell adni, mert ez szükséges a lap további fenn maradásához és fejlődéséhez. Rajtunk a felelős­ség, hogy elődeink önfeláldozó munkájára pontot vagy vesszőt tegyünk. Mert ha pontot akarunk tenni 60 éves dicső munka után, akkor nem kell semmi egyebet tennünk, mint mindenkinek hagy­ni kell a dolgokat másokra. De ha szeretjük la­punkat és felmérjük, hogy továbbra is fontos tár­sadalmi feladatot kell betöltenie, akkor minden olvasó, saját maga veszi kezébe lapja jövőjét és nem hagyja azt másokra. Második kérdés, az anyagiak kérdése! Évek óta a lap költségvetése egy színvonalon állott és rtem akartuk tekintetbe venni az állan­dóan emelkedő árakat, kiadásokat. Azonban meg kell állapitanunk: ez oda vezetett, hogy ma már kölcsönökhöz kellett folyamodni, mert a 10 ezer dolláros gyorssegély nem fedezte a kiadásokat, dacára annak, hogy a kivetett kvóták szerint az előirányzott összeg majdnem teljes egészében be­folyt. A konferenciának meg kell állapítani a legak­tuálisabb kiadásokat és ezek között nem lehet megfeledkezni a Fábián-per nyakunkba sózott ki­adásairól sem. Hogy hogyan fedezzük ezeket a kiadásokat? Legegyszerűbb volna a lap árának 10 dollárra való felemelése, ha ezzel nem terhelnénk meg a nyugdíjból élő olvasóinkat. Ezt csak azzal lehetne pótolni, ha egy irányzat indulna meg, vé­gig az országban, születésnapi partyk, társasjá­ték délutánok és hasonló összejövetelek rendezé­sére, s azokból befolyt összeggel biztositani a lap anyagi bázisát. Az sem volna rossz gondolat, ha azok, akik szerencsésebb anyagi helyzetben van­nak, nagyobb terhet vállalnának a lap fenntartá­sáért. A detroiti Labor Day konferencián megjelenő delegátusoknak ezekre a kérdésekre kell választ találni. Tehát már most kell tanácskozni minden magyarlakta helyen, hogy az 1961. évi lapkonfe­rencia megnyissa az utat lapunk hetedik évtize­des munkájához. Szovjetunió és a gyengén fejlet! országok (Folytatás a 12-ik oldalról) nak egy nagy acél üzem létesítése feltételeinek megteremtésére; és lehetne a sort tovább foly­tatni. Rendkívül nagy jelentősége van az elmaradott országok sezmpontjából annak, hogy a szovjet segítséggel felépült gyárak teljesen a segélyben részesült országok tulajdonába mennek át. A tőkés segélyek keretében épült objektumok ese­tében a gyakorlat ugyanis javarészt az, hogy a tőkések a felépült gyárakban részesedést igye­keznek maguknak biztositani. Ha ez tröténetesen nem sikerül, akkor legalább az igazgatóságba igyekeznek — ha másként nem lehetséges— “ta­nácsadóként” befurakodni. Vagyis minden ez- közt, lehetőséget megragadnak, hogy befolyásu­kat biztosítsák az uj gazdasági intézményben. A Szovjetunió semmiféle részesedést nem igényel magának. Ha elkészült a gyár, átadja az illető országnak. Az is jelentős, hogy a segélyben része­sült ország munkásosztálya is megnövekszik, mert az ipar bővülésével mind több munkáskézre van szükség. így járul hozzá tehát a szovjet se­gély a gazdaságilag gyengén fejlett országok po­litikai fejlődéséhez is. ^ A ^ —i ^ A A A A A O Eichmann menekülni próbál a felelősség alól A jeruzsálemi bíróság előtt több hónapja tartó tárgyalá­son, Eichmann azt a látszatot akarja kelteni, mintha nem lett volna ve^etőszerepe a zsi­dók kiirtásában. Azt állítja, hogy ő “csak” a nácik által üldözött zsidó lakosság meg­semmisítő táborokba való va­ló szállítását intézte. Eich­mann védekezése hasonló a többi náci tömeggyilkos véde­kezéséhez, akik mindig arra hivatkoztak, hogy csak pa­rancsot teljesítettek. Hausner ügyész a legutóbbi tárgyalások folyamán a vád­lott elé tárt egy okmányt, amelyből kiderült, hogy Eich­mann együtt tárgyalt már 1940 január 30-án a hitleri Németország 4 legnagyobb tömeggyilkosával egy félmil­lió lengyel, zsidó, szlovák és cigány elhurcolásáról. A négy fő gyilkos nevel: Heydrieh. Gestapo főnök, akit Prágában lőttek agyon cseh ellenállók, mint népük hóhérát; Ohlen­dorf. egy gyilkos különítmény főparancsnoka, Landsbergben akasztották fel; Syss-Inquart, a nácik által legázolt Hollan­dia főkormányzója, akit Niirn bergben akasztottak fel; Glo- bocnik, Lublin parancsnoka, aki az első gázkamrák műkö­dését irányította. Ebben a “díszes” társaságban foglal helyet Eichmann is, ami élén­ken bizonyítja milyen “jelen­téktelen” szerenet játszhatott a ~áci tömeggyilkos szerveze­Az Argentínában elfogott törn«fr<rviH'os náci elé tárták a tárgyaláson, Ernest Wetzel írásbeli vallomását, aki a Ke­leti Ügyek Minisztériumának “zsidóügvi- szakértőié” . vólK. SYetzel leírja, hogy Eich­Folytatják a francia-algériai tárgyalásokat Franciaország és az algériai nép képviselői kijelentették, hogy julius 20-án folytatják tárgyalásaikat a már 7 éve folyó algériai háború befeje­zése ügyében. A 20-án kezdő­dő' tárgyalásokat Lugrinban tartják, a Genfi-tó déli part­jánál. A tárgyalások 5 hetes szünet után folytatódnak most, mert az első forduló al­kalmából francia részről fel­függesztették az összejöve­telt. Habib Bourgiba, Tunézia el­nöke kijelentette, hogy Ígére­tet vár Franciaországtól Bi- zerta tengerészeti támaszpont kiürítésére v o n a t k o zóan. Ugyanakkor követelte azt is. hogy a francia kormány fo­gadja el Tunézia követelését a Szahara egy részére. Bourgiba elnök ezeknek a követeléseknek a tunéziai nemzetgyűlésben adott han­got. Hozzátette még, hogy ha nem kap megfelelő választ a francia kormánytól, akkor ha­ladéktalanul a következő lé­péseket kénytelen tenni: 1. A tunéziai polgári ön- j I kéntesek és tartalékos kato-; Inák veszik körül és tartják! blokád alatt a francia tenge- i részeti és légi berendezéseket ! és létesítményeket Bizertá- j ban, a Földközi-tenger part­ján. 2. A hadsereg önkéntes je- j lentkezőkből összeállított őr- ( járata fog bevonulni a Szaha­rába, hogy “kitűzzön egy zás: lót a 233-as jelzésnél”, 28 1 mérföldre délre Tunézia je- ! í lenlegi legdélibb hatérátó j Fort Saintnél. Ibrahim Abboud Szudán elnöke a Szovjetunió­ba érkezett 10 napos látogatásra. A moszkva irepülőtéren mondott beszédében az elnök kiemelte a Szovjetunió nagyarányú segít­ségét az afrikai országokkal kapcsolatban és harcát az impe­rializmus és a monopóliumok ellen. O’Brien, Kennedy elnök különleges me? bízottja, egy republikánus kong­resszusi tag kérdésére kijelen­tette, hogy az Egyesült Államok Kínával kapcsolatos politikája változatlan. Ez azt jelenti, hogy kormányunk továbbra- is éllen- zi a Kínai Népköztársaság felvé­telét az ENSz-be. LECSÚSZOTT egy tehergépko­csiról 40 méhkas a franciaorszá­gi Caint?Etienne mellett. A mé- | bek ellen rendőröket “vezényel- j tek” ki. de az országúti forga­lom igy is csak órák múlva állt helyre. Julius 18-án von 25 eve annak, hogy Fran­co ezredes fasiszta bandái ki­robbantották a spanyol polgár- ler és Mussolini segítségével ha háborút. Ez alkalommal a Hjt ! talomba segített diktátor nag> j katonai felvonulást rendeztetek I Madridban. HETVEN öves a »es Idősebb, 11 éves a legfiatalabb népművész r Mezőkövesdi Matyó Háziipari ! Szövetkezetben, ahol 27 iparmü- j vész irányításával ezer asszony I és lány készíti a szövetkezet ter­mékeit, melyeket csaknem 20 or­szágba exportálnák. Hisztérikus hidegháborús rágalomhadjárat (Folytatás az első oldalról) Sárgabarcckból 1960-ban 95 mázsa, most 200 mázsa. Ára 8.80 Ft. volt most 3.20 Ft. kilója. Körtéből 9 kvintál volt, most 200 kvintál a felhozatal. Az ujburgonya ára 3.40 Ft.- ről 2.70-re csökkent. Kalarábéról tavaly 3.600 csomag, az idén 13,800 csomag került aznap a piacra, az ára 2 Ft-ról 1- re csökkent, őszibarackból tavaly júniusban 2.6 vagon, az idén az első 3 hét alatt 32 vagon került az üzletekbe. Minden főzeléknek és gyümölcsnek leszállt az ára 20 százaléktól 100 százalékig sőt egyes esetekben annál is alacsonyabbra. A szocialista országok testvéries együttműködése köz­tudomású. Arról is meggyőződött már a közvélemény, hogy a kölcsönös kisegítés elvét gyakorolják, tehát, ha az egvik országnak van mit enni, a másik ország lakóit nem hagyják éhezni. Dehát miért ez a propaganda és háborús ijedelem a nyugaton? — de főleg az Egyesült Államokban? — kérdez­hetjük. Miért a háborús készülődés, hiszen ez nem “szabad­ságot” jelent Nyugat-Berlin lakóinak, hanem biztos halált. És az emberiség nagy többségének is. Ezzel a nagy lármával az amerikai imperialisták két megoldhatatlan problémájukról szeretnék a nép figyelmét elterelni. Az egyik a berlini kérdés, amit Kruscsev a maga egyszerűségében tárt fel a világnak. Erről a nyugaton meg­oszlik a vélemény. A józanabbak egyezkedést ajánlanak, a reakciósabbak nem akarnak változtatni a helyzeten, mert uralmi céljaiknak ez jobban megfelel. Berlini pozíciójuk él­es/. íesc megingatná nemzetközi befolyásukat. A másik súlyos probléma az ország gazdasági helyzete, amely nem tudja a növekvő munkanélküliséget megoldani, számítani kell azzal a lehetőséggel, hogy hagyományaihoz ’üen. az imperializmus megint háborúval szeretné megol- Inni problémáit. Már sok ismertetés volt árról, hogy még egy háború mit jelentene az emberiségnek. A teljes pusztulás e’kerülésé- re már nem élég csak a BÉKÉÉRT harcolni, ennek a moz­galomnak ki kell terjednie a FEGYVERKEZÉS ÉS A HA­DIKIADÁSOK ELLEN. Az általános leszerelés az emberi­ség legégetőbb feladata a jelenben. maiin, a Gestapo “zsidóügyi szakértője” támogatta azt a tervet, amely a zsidók legyil- kolását agyonlövés helyett o. a a m., a ■*» ^ ^A gázzal való megsemmisítés utján akarta elérni. Eich­mann konokul tagadja a vá­dat és azzal akar kibújni' a felelősség alól, hogy az írás­beli bizonyíték nem valódi. Tunézia követelése a francia kormánnyal szemben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents