Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-10-26 / 43. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 26, 1961 LM ÓRIÁSI ZSAROLÁS A TEMETKEZÉSEKNÉL A temetkezési vállalkozók hatalmas profitja egyre magasabbra emeli a temetés költségeit mok 50 állama közül egyik sem Írja elő törvényileg a bebalzsamozást, csak ahol az elhunytat egy messzi távolságra lévő temetési helyre kell szállítani. A bebalzsamozásban rejlő hatalmas üzletet felfedte egy temetési vállalkozó 1947-ben a Marylandi állami törvényszék előtt, amikor üzleti versenytársai azzal vádolták, hogy letöri az árakat. Azt állította, hogy egy elefántot bebalzsamoz SÍ.üOlért (abban az időben egy ember bebal- zsamozásáért 50—75 dollárt kértek). A temetkezési pompa kifejlődése A kérdés az, hogy változtathatta át a bebal- zsamozás a múlt egyszerű temetését a mai látványossággá? Ez természetesen lassú fejlődés eredménye. Először csak a kozmetikával kezdték. “Életszerű” kinézést adtak a halottnak. A büszke temetkezési vállalkozók valóságos parádét rendeztek ezen a téren, hogy kimutassák “ügyességüket.’ Mivel a holttestnek igy lassanként kiálliSokat olvasunk és hallunk az utóbbi időben az élet drágulásáról az Egyesült Államokban. Ez méltán tölthet el aggodalommal mindenkit. De ugyanakkor.a halál költségeinek sokkal rohamosabb emelkedését a közvélemény nem veszi tudomásul, pedig ez maholnap már azzal fenyegeti a lakosság egy jelentős részét, hogy nem lesz képes megfelelő temetést biztosítóm legközelebbi hozzátartozóinak. Erre a veszélyre az egyik szak- szervezeti lap hívja fel a figyelmet és a következő adatokkal támasztja ezt alá. 1916-ban a halálesetek száma az Egyesült Államokban 1,414,208 volt. 1957-ben 1,633,128, tehát az emelkedés 15 százalékos. 1916-ban a körülbelüli nagybani értéke a temetéssel kapcsolatos javaknak, amit a koporsógyárosok szállítottak le a temetkezési vállalkozók részére, az egész országban 29,100,000 dollárt tett ki. Ugyanez 1957-ben már 179,747,929 dollárra rúgott. Az emelkedés tehát 600 százalék 1916-tal szemben. Ugyanezen időközben a megélhetési költségek csak 177 százalékkal emelkedtek. Ha visszamegyünk ahhoz a történelmi időhöz, amikor még Andrew Jackson foglalta el a Fehér Házat, az átlagos temetési ár 8 dollárba került. Ma ugyanez 800 dollárba jön, tehát 10,000-szeres drágulásról beszélhetünk ezen a téren. Mi hajtotta fel ilyen torony magasra a temetési költségeket? A munkaköltség drágulása, valamint az anyag árának emelkedése csak nagyon kis mértékben idézik elő a hatalmas kiadásokat. Az országszerte elterjedt katolikus folyóirat, a Jubilee, sokkal találóbban rátapint a kérdés lényegére. Az egyik cikkben foglalkozik ezzel a problémával, amelyben kimutatja, hogy “ a katolikus papok 41%-a és a protestánsok 51r/í-a úgy érzi, hogy a gyászoló családtagokat, legalább is egy ideig, kihasználják a temetkezési vállalkozók.” Sok a temetkezési vállalkozó Bármilyen furcsának tűnik, mégis az az igazság, hogy a temetkezési vállalkozások elszaporodása verte fel a temetési költségek árát. A vállakózások az utóbbi időben gomba módjára nőttek ki a. földből. így 1880-ban az 5,113 temetkezési cég osztotta el egymás közt az év 993,084 halottjával kapcsolatos üzletet. Egy vállalkozás átlagban 194.2 temetést bonyolított le egy évben. 1950- ben 1,452,454 haláleset fordult elő és 25,000 cég intézte a temetéseket, tehát egy válalkozóra 58 temetés lebonyolítása jutott. A két dátum között 7<> év telt el és ezalatt a halálesetek száma meg sem kétszereződött, mig az u. n. “funeral home”- oké ötszörösére emelkedett. Átlagban egy temetést rendez tehát egy vállalat egy héten. Ezért nagyon lényeges a vállalkozó számára, hogy minél többet számoljon a megbízó számára, hisz nem sok üzletre van alkalma a nagy verseny miatt. A verseny tehát, ami más üzletnél csökkenti az árakat, itt ellenkező hatást okoz, mert nem hozhatják be a kieső összeget az üzlet kiterjesztésével. A bebalzsarnozás fellendíti az üzletet De a legnagyobb rábeszélőképességü ügynöki ügyesség, amelyet szerető gondoskodásként álcáznak, sem tenné képessé a temetkezési vállalkozókat arra, hogy a közönség nyakába varrják a költséges temetéseket, ha ez nem lenne lelkileg előkészítve arra, hogy vállalja ezeket. A bebalzsa- mozás bevezetése volt az, ami nagy lendületet adott a temetkezési iparnak, hogy milliós üzlet váljon belőle. A holttest bebalzsamozd«« a mült század közepén kezdődött országunkban, amikor a Kaliforniában elhunyt aranyásók földi maradványait szállították vissza születési helyükre. Igazán- a polgárháború alatt vált népszerűvé, mikor a harctéren elesett katonák holttestét kellett távoli területre elszállítani, hasonló okokból. A szükség folytán igy vált ez később általános szokássá. Ezzel a temetkezési ipar kifejlődésének adott hatalmas lehetőséget. Pedig az általános hiedelemmel szemben — amit az amerikai közönség körében sikerült elterjeszteni — a bebalzsa- mozás nem égy szükséges egészségügyi intézkedés. Olyan fejlett országokban pl. mint Angliáiban és Franciaországban egyáltalán nem gyakori. (Nem fér kétség hozzá, hogy Európában ezért lehet még ma is egy méltóságteljes temetést megrendeztetni 190 dolláron alul.) Az Egyesült Álla“Mielőtt eléri a 60 évet, minden egyes ember elvárhatja, hogy valamilyen főbenjáró bűneset áldozata lesz,” jelentette ki K. B. Keating, new- yorki szenátor. Valójában Keating alábecsülte a való helyzetet,, mert az amerikai polgárokra lépten-nvomon leselkedő veszélyt a rendőrségi statisztika adataira tá- mászkodva mérte le, holott maguk a hatóságok állítják, hogy a bűnesetek nagyrészéről sohasem kapnak jelentést és abból, amit kapnak, nem mindegyik kerül a hivatalos nyilvántartásba. Elismert tény, hogy a bűnözések száma ijesztő arányban emelkedik az országban és hogy a rendőrség semmire sem megy az irányzat elleni küzdelemben. Az utolsó évtizedben az Egyesült Államokban elkövetett bűnesetek száma négyszer olyan arányban emelkedett, mint a lakosság száma. És ami még elképesztőbb. a kriminológusok azt állítják, hogy a főbenjáró bűnök elkövetőinek 70 százaléka elkerüli a büntetést. Ez az arány az utóbbi 30 évben változatlanul áll. A rendőrség szerepe A szövetségi és állami kormányzatok különféle ügynökségeket tartanak fenn a bűnözés leküzdésére országszerte, de a legnagyobb felelősség és feladat a helyi rendőrségre hárul e téren. A Federal Bureau of Investigation-nak (FBI) is ez volna tulajdonképpen a főfeladata, de kevesebb időt, kiadást és embererőt használ fel a gonosztevők megfékezésére, mint amennyit a politikailag “gyanús” emberek megfigyelésére. A bűnözés emelkedésével párhuzamosan nő a kiadás is, amit a törvények betartásának ellenőrzésével megbízott szervekre költenek. A rendőrségi kiadások képezik a legtöbb városi adminisztráció költségvetésének nagyobbik részét. Mig öt évvel ezelőtt 816 millió dollár volt a rendőrség országos kiadása, 1960-ban 1,200,000 dollárt költöttek a városok rendőrhivatalai. Ez az összeg azonban csak jelentéktelen részét képezi a bűnözés árának. J. Edgar Hoover, az FBI igazgatója kiszámitotta, hogy az országban évente 3 millió főbenjáró bűnt követnek el és az árát 22 billió dollárra becsüli. A rendőri szervek kiadásain kívül ebben az összegben benne van a betörés-lopásokból eredő anyagi kár, a megtámadott áldozatok időveszteségének értéke, a börtönök fenntartásának költségei és ehhez hasonló más kiadások. Az FBI arról is kimutatást készített, hogy az Egyesült Államokban minden 58 percben megöltek valakit az 1960-as év egész folyamán. Hogy minden 34 percre esett egy erőszakos nemi támadás, minden 6 percre egy tolvajlás és minden 39 másodpercre egy betörés. Megállapítást nyert az a tény, hogy a rendőrség tagjai azért sem képesek feladatukat teljesíteni, mert semmilyen előző szakszerű kiképzésben nem részesülnek, még a fegyverhasználatban sem. Számtalan járókelő esik áldozatul vad lövöldözésüknek. 1960-ig egyetlen államban sem volt errevonatkozó követelmény lefektetve. Most csak New York államban fogadtak el kiképzési szabályokat. A rendőrség tagjait általában rosszul fizetik és tást rendeztek, természetes, hogy az egyszerű fenyőfa koporsó már nem felelt meg. Ezért drágább fából és ércből készítették ezután a koporsókat, belül pazarul kibélelve. Az ilyen értékes érctárgynak már beton sírbolt kell, hogy megőrizzék. Ugyanilyen “fejlődés’ kezdődött meg a sírkövek terén is, ahol az egyszerű terméskövet kiszorította a márvány és a gránit, ami szintén hatalmas megterhelést jelent az élőknek és jelentős profitot a vállalkozóknak. A temetés ára tehát egyre magasabbra szökik az idők folyamán. Érdekes, hogy ez a temetkezési ipart még jobban megdöbbenti mint a közönséget. Valószínűleg attól félnek, hogy a nagy versenyben olyan magasra emelik az árakat, hogy a nagytömeg hirtelen rádöbben arra, hogy kifosztják. A Federated Funeral Directors of America azon rágódik, hogy egy átlagos temetés 1970-ben már jóval 1,000 dollár fölé emelkedik. Az igazság az, hogy Amerika népének már rég rá kellett volna jönnie arra, hogy milyen nagy üzletet jelent a temetkezési vállalkozóknak a kegyeleti érzésük kihasználása. Hisz 1951-ben Amerika népe már 750,000,000 dollárt fizetett ki halottainak az eltemetéséért, majdnem másfélszer olyan nagy összeget, mint amit kórházi kezelésre fordítottak. ennek egyik következménye az, hogy a legtöbb rendőr foglalkozásán kívül még egy kereseti lehetőséget biztosit magának. Nem ritka az az eset. hogy maga is bűnözővé válik, amint ez bebizonyosodott sok városban, u. m. New Yorkban. Chicagóban. El Segundo, Calif.-ban, Denverben. Kansák City-ben, hogy csak a legkirívóbb példákat említsük. Chicagóban a rendőrség egy részét, a kirendeltség kb. 1 százalékát, rendőröket ellenőrző bizottsággá alakították át, amely kivizsgálja a rendőrség tagjai ellen beérkezett panaszokat. Egy társadalom, melynek az alapszerkezetébe van beépítve a bűnözés, nem képes azt kiirtani és ezért elvárható, hogy a jövőben a bűnözés tovább fog növekedni és természetes, hogy úgy az ezzel foglalkozó hivatalos szervek, mint a velejáró kiadások is nagyobb arányokat fognak ölteni. A bűnözés okozta anyagi kár és a megtorló szervek kiadásai óriási veszteségei társadalmunknak. de hogyan viszonyul éhhez az a nagy veszteség. amit az egyre magasabbra tornyosuló biin- hullám felemészt emberi értékben, elvesztett önbecsülésben, csirájában elpusztított egzisztenciákban és termelő tehetségekben, amik a társadalom előrehaladása szempontjából örökre elvesznek. Az aulőbusz-vezsto kimegy a divatból Dallas, Texasban már próbajáratot végeztek egy ujszabású, vezetőnélküli autóbusszal, amely automatikusan működik és 44 utas szállítására van berendezve. A bemutatót az American Transit Association tagjai részére tartottá a Flexible Co. és a Barrett Electronics Corp., az autóbusz gyártásában együttműködő két cég. A közlekedési érdekeltségek vezetői óriási költségmegtakarításra számítanak, ha a munkásnélküli jármű beválik. A busz hajtóereje a Diesel-motor, azzal a lényeges különbséggel, hogy irányítását elektronikus készülék végzi, amely az úttestbe beépített villanyos vezetékhez van hangolva. Használhatóságát abban látják, hogy helyettesítheti a sokkal nagyobb építkezési költségeket igénylő földalatti vasutakat a városokban, mert a felszínen levő úttesteken közlekedhet, esetleg több kocsiból álló járatban. Flexible és Barrett szerint, megfelelő radarkészülékkel a vezetőnélküli autóbusz a forgalmas utcákban is használhatóvá tehető, «menynyiben az automata busz úgy fog működni, hogy • lelassul, ha “érez” maga előtt valakit. Az érzékeny radar berendezése működteti a megállásra vagy fordulásra szükséges féket. Ezt az automatikus felszerelést eredetileg tehergépkocsikhoz készítették. 300 ilyen önirányi- tó jármű van már használatban az országban gyár- és raktártelepeken, a munkához szükséges anyag vagy kész áru ide-oda szállítására. Milyen jövő vár ránk, amikor összetett kézzel nézhetjük, hogy nélkülünk is milyen serényen folyik a termelés az ipar minden terén?! GHÁNÁBAN két oktatási központot szervez a Szovjetunió. Az egyikben fémdolgozó, a másikban bányászati szakmunkásokat képeznek. í BŰNÖZÉS - ÉS un FIZETÜNK ÉRTE
