Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-10-26 / 43. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 26, 1961 & Levelek a Szerkesztőhöz AAAAAAAAAAAAAAA/WXAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/UWWWWWWWWWV Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak| a szerkesztőség álláspontjával ! OLVASÓINK NVNTOZSYZZOH A KÖZÜGYEKHEZ lüteg van elégedve Geréb beszámolójával Tisztelt Szerkesztőség! » Nagyon vészes felhők tornyosulnak fejünk felett manapság. Mindezt Wall Street urainak és a nemzetközi imperializmusnak köszönhetjük s azt is, hogy Nyugat-Németországban Hitler utódai, társai, a fasiszta vezérek kerültek hatalomra és borzasztó fegyvereket kapnak. A béke veszélyben van, s mindezt a tőkés országok népei is elősegítik közömbösségükkel. Hiszen hacsak itt Amerikában a legnagyobb szakszervezetek harcosan követelnék kormányunktól a békés politikát, máris nem nőhetne meg olyan nagyon a háborúra szomjazok szarva. Sajnos a hazafiság leple alatt és rengeteg hazugsággal félrevezetik az amerikai nép millióit. Lapunk teljes egészében feltárja az imperialisták aljas terveit és egyben felhívja a figyelmet a mai veszélyes helyzetre. Az imperialista fenevadak ugrásra készen atom bázisokkal veszik körül a Szovjetuniót, sőt még Nyugat-Berlint is támaszponttá, kémközponttá építették ki, holott az a szovjet zónában van, amit a közös megegyezés szerint nem lett volna szabad ilyesmire felhasználni. S mégis a Szovjetuniót okolják, vádolják a mai feszült helyzetért, a militaristák pedig a béke igazi őrangyalának próbálják magukat feltüntetni. Az ilyen kétarcú politikának nem lehet hosszú élete, mert a népek előbb-utóbb, de egyszer csak rájönnek az igazságra. Geréb munkástárs beszámolója valójában minden várakozást kielégíthet, mert ahogy felfedezte a jót, ugyanúgy a hibákat is meglátta és leírta. Az igaz, hogy mindezt — amire ő is egyszer már utalt — jó helyezkedésnek lehetne nevezni, vagyis ha valakinek ugv tetszik, tudok én dicsérni is, ha valakinek pedig jól fest a rossz, hát azt is meglátom. így azután senkinek nem lehet kifogása. Mivel már több munkástársunk megírta az óhazában eltöltött néhány heti élményét, meglátását, s egyikük több jót, másikuk több hibát látott, ezért kár volna most egy valakit, bárkit is dicsőíteni, aki szerintünk talán a legtöbb valóságot irta. Lényegében mindegyik igyekezett hü tükörképet adni az óhazáról. A leghübb képet úgy a jóról, mint a problémákról nyilván csak azok adhatnák, akik odaát éveken, évtizedeken át építik a szocializmust. Geréb munkástárs elindulása előtti cikkében említette, hogy talán a magyar sajtó képviselői gúnyolódva, alaptalanul túl nagyokat lódítanak Amerikáról. Ha a leglényegesebb dolgot, a béke kérdését ragadjuk ki, Geréb sem a kormány, sem a sajtó, de még egyének részéről sem tudta felfedezni Magyarországon, hogy háborúra uszítanának, vagy háborút akarnának, hanem pontosan az ellenkezőjét tapasztalta, hogy Magyarországon úgy a nép, mint a kormány, s lehet mondani, hogy mindenki békét akar. Ezt Geréb munkástársunk beszámolójában szépen le is irta, ami rendben volna, de természetes dolog az is, hogy cikkeiben nem térhetett ki az itteni háborús hajszára. Pontosan az imperialisták magatartása rontja és mérgesíti a helyzetet nemcsak Magyarországgal, hanem a többi népi demokráciákkal szemben is. E. H. f-srváíh Mária története Tisztelt Szerkesztőség! Az óhazában megjelenő “Magyar Hírek” egyik legutóbbi számában olvastam Horváth Mária történetét. Tíz évig dolgozott a keszthelyi “Béke” étteremben, mint mosogató, sohasem volt ellene panasz, szerény, megbízható munkás volt mindig. 1961-ben apja, akit ő gondozott, súlyos beteg lett, kórházba került, ugyanakkor Horváth Mária fájdalmas vörös kiütéseket kapott a kezén. Kezelő orvosa azt ajánlotta, hogy száraz munkára tegyék, mert allergiája miatt a mosogatás ártalmas. Közvetlen felettese, Laza Ferenc, viszont nem vette figyelembe az orvosi javaslatot és nem adott más munkakört a leánynak, aki igy kénytelen volt visszamenni a mosogatáshoz. Amikor a kiütések újból megjelentek, Horváth Mária ismét más munkát kért Laza Ferenctől, aki azonban fölényesen azt mondta neki, hogy legfeljebb csak négy órát dolgozhat más munkán, amiből viszont a leány nem tudott megélni. Mikor fájdalmai már nagyon gyötörték, otthon maradt és Laza Ferenc beírta a munkakönyvébe, hogy “önkényesen kilépett” állásából. Horváth Mária ekkor a szakszervezethez fordult, ahol igazságot kapott. De Laza Ferenc nem adta fel olyan köny- nyen a harcot és hosszú ideig próbálta a leány iigj^ü elgáncsolni. Végül mégis csak győzött az igazság és Horváth Mária takarítónői állást kapott a keszthelyi Halászcsárdában, Laza Ferencet pedig embertelen viselkedése miatt állásából felfüggesztették és fegyelmi eljárást indítottak ellene. Eddig szól a történet. Habár itt Amerikában is tudjuk, hogy a gyomot nem lehet olyan könnyen kiirtani, mégis szi- ventütöttek bennünket ezek a sorok s az, hogy ilyen embertelen magatartás még ma is létezhet Magyarországon. Tudom, hogy nem mindenki olyan energikus, mint a szóbanforgó Horváth Mária és vannak, akiket könnyen meg lehet félemli- teni. Az ilyenek azután magukban keseregnek a komisz Laza Fereneek bosszutevése miatt. Kérdezhetnénk, hogyan lehet valakit az üzemi bizottság, vagy a szakszervezet megkérdezése nélkül kitenni munkájából? A “Magyar Hírek” riportere őszintén feltárta a helyzetet, a fájó sebeket, de nem nyilatkozott elitélőleg a történtek felett. Pedig Petőfi gondolatát követve, legalább “tüzes ostorral” megkorbácsolhatta volna az összes Laza Ferenceket, akik csak találhatók ezen a földtekén. Vass Károly Szerk. megjegyzés: Arra kívánunk rámutatni, hogy a “Magyar Hírek” igenis “elitélőleg nyilatkozott” amikor Horváth Mária történetét leközölte. Ahhoz már nem kellett kommentár. Sajnálatos, hogy az ilyen Laza Ferencek még ma léteznek Magyarországon; ők a múlt maradványai, akiket a szocialista ember kinevelésével idővel elsöpörnek az útból. De milyen lehetősége lett volna Horváth Máriának a régi rendszerben a vállalat ellen panaszt emelni, nem is beszélve arról, hogy ilyen esetek itt, fogadott hazánkban is mindennaposak. Itt még a szakszervezet sem kényszerítheti a munkáltatót, hogy a munkást az egészségi állapota által megkívánt munkakörbe helyezze. Szép jelszó a szabadság Tisztelt Szerkesztőség! Okt. 15-én egy cikket olvastam, amely azzal a lázadással foglalkozik, amely 1956-ban Magyar- országon végbement. Amint az iró, Endre Márton Írja, a lázadás kudarccal végződött és 240,000 lázadó magára maradt, és menekíilniök kellett Magyarországról. Vajon miért kellett menekülniök? Én ezt csak úgy értem meg, hogy a népnek ezen kis százaléka akarta a szabadságot gyakorolni tízmillió ember felett, akik nem kértek az általuk hirdetett szabadságból. Igv történt azután, hogy magukra maradtak. De hát miért menekültek el? Felteszem ezt a kérdést, mert úgy vélem, hogy ha elhatározzuk, hogy valamit végrehajtunk, meg kell, hogy álljuk a helyünket, bármilyen vihar fenyeget is bennünket a cél végrehajtásánál. De ezen magukra maradt lázadók menekülése gondolkozásra késztet, mert ha az ember nem érzi magát bűnösnek, ha igaz utón jár, akkor nem is kell menekülnie senki és semmi elől. Bizony nagyon szép jelszó a szabadság, csak attól függ, hogy ki miként értelmezi, mert ennek a szónak nagyon messzemenő értelme van. Sokan önző érdekeik szempontjából használják, annak ellenére, hogy köztulajdon. A természet ugyanis úgy intézi, hogy szabadságot nem lehet kisajátítani. Láttuk már a múltban elég sokszor, hogy hol és hogyan tartották vissza a szabadságot az emberiségtől önző célokra és amikor a létérdek megérlelte az elnyomott emberek értelmében, utat tört magának és a maga módja szerint haladt előre. Természetesen mindig voltak és ma is vannak emberek, akik a szabadság jelszavát saját önző érdekeikre használják fel. Itt csak egy párat említek meg, melyek még ma is alkalmazást nyernek. Hol van ott szabadság, ahol az állami szervezet alá van vetve a nemzetközi tőkének a kamat létrehozásában. Itt is megvan a szabadság, de kérdés, hogy kinek? A választ az olvasókra bízom. Volt módomban résztvenni olyan szabadságban, amely Magyarországon volt, amikor még gyermek voltam. A szőlő hegyen a hátamon hordtam mezítláb az ivóvizet azoknak az embereknek, akik kapáltak tiz krajcárért, napkeltétől napnyugtáig. Sajnálom, de az ilyen szabadságból nem kérek és abból sem, amit az a 240,000 ember akart visszaállítani Magyarországon 1956-ban. L. K., Florida öröm, ha a munkások emlékeznek ránk Tisztelt Szerkesztőség! A Floridai Híradóban Vass munkástárs kicsit túlzottan irt személyemmel kapcsolatban. A cikket olvasva eszembe jutott egy néger bányásztársunk, akinek én az akkori bánya-szupert dicsértem, hogy milyen jó ember, ő erre azt felelte, hogy olyan, mint Jézus Krisztus, egyik szerette, másik nem szerette. Én szeretem a munkásnépet és köztük a magyar népünket. Az ország minden részéből összeverődtünk itt nyugdíjas magyarok és bizony egymásra vagyunk utalva. Az együttérzés nemcsak velem szemben nyilvánult meg. De azért mégis köszönetét mondok Vass munkástársnak, aki kedves feleségével együtt kétszer is meglátogatott. Ugyancsak hálás köszönet szomszédainknak, jóbarátainknak, mindazoknak, akik a kórházban meglátogattak, élelmet és ajándékot hoztak, vagy kártyát küldtek. Külön hálás köszönet a clevelandi Kocsis házaspárnak, cantoni és clevelandi barátainknak, akik a kártyát aláírták. Én is irtani már alá ilyen kártyát, de őszintén szólva nem is gondoltam arra, mennyi örömet fog az szerezni a betegnek. Külön köszönet azoknak, akik az ország más részeiből küldtek kártyát, levelet, s csak azt nem tudom, hogy hogyan háláljam meg figyelmességüket. Mindenkinek jó egészséget kívánok. Szabóné, Miami, Fia. HÍREK az AUTÓVÁRGSBÓL “Szörnyű embertelen eljárás” Tisztelt Szerkesztőség! A 3-as Dodge lokál tagjai erélyesen harcolnak a túlórázás ellen. Chrysler ugyanis itt 9 órát dolgoztat minden “Assembly” vonalon, miközben 9,000 munkást elküldték állásából, olyanokat, akik 12—16 évi rangidősséggel rendelkeznek. A 3-as lokál (szakszervezeti részleg) követeli, hogy Reuther elnök tegyen valamit a szerződési tárgyalások alatt. A tagság véleménye, hogy ne engedélyezzenek túlórázást mindaddig, amig annyi a munkanélküli az iparban. Szörnyű embertelen eljárásnak minősiti, hogy egyik csoport munkás halálra dolgozza magát, amig a másik koldulni mehet, mert mindenét elveszíti a hosszú munkanélküliség következtében. Egyre rosszabb a helyzet A munkások rengeteget kínlódnak az uj mode- lok összepassZitásával. Nagyon sok időt veszítenek, amit a termeléshez szükséges idő kiszámitói egyáltalán nem vesznek figyelembe. A foreman hajtja a munkásokat, akik vért izzadnak, hogy eleget tegyenek a termelési tempónak. Persze nem az előmunkás a hibás, mert tőle fentről követelik a lehetetlent is, hogy az uj modellek mielőbb a piacra kerüljenek. Így jön be aztán az, hogy szombaton és vasárnap is tulóráztatják a munkásokat, mig 28,000 autómunkás várja a jó- szercncsét, hogy mikor kezdhet újra dolgozni. Jó része már kimerítette a munkanélküli segélyt is. Sok család szivéről esnék le a nagy gond, ha a kenyérkereső újra dolgozhatna, no meg a beteg munkásokat nem kényszeritenék, hogy helyt álljanak akármi történik velük. “Nem mehet kórházba a sebesült” Az egyik munkásnak valami vegyszer (freezing fluid) loccsant az arcába s 1 ór‘ 20 percet kellett várnia, amig a foreman helyére tett valakit,
