Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-10-26 / 43. szám

Thursday, October 26, 1%1 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 Munkásmozgalom AZ AFL-dO VEZETŐSÉGÉNEK ALLÁSFGGLALaSA SÉRTI A MUNKÁSSÁG ÉRGEKEIT Az AFL-CIO New Yorkban megtartott közpon­ti vezetőségi gyűlése két fontos problémával fog­lalkozott az elmúlt héten. Az egyik a Teamsters Union visszavételére beadott javaslat, a másik a szakszervezetekben gyakorolt faji megkülönböz­tetés és diszkrimináció kérdése volt. George Meany vezetésével, a központi tanács többsége mindkét kérdésben a munkásérdekekkel ellenkező álláspontot foglalt el. A James Hoffa által vezetett Teamsters Union és más kizárt szakszervezetek visszavételére Mike Quill, a Transport Workers Union elnöke nyújtott be javaslatot a TWU konvencióján ho­zott határozat alapján. A javaslatot Joseph Cur­ran, a Nat’l Maritime Workers Union elnöke, az AFL-CIO egyik alelnöke támogatta és amint egy sajtókonferencián kijelentette, a központi tanács több tagja is mellette van, de nem mernek Mea- nvvel szembeszállni. A fennálló ellentét megnyil­vánult a szavazásnál. A javaslat mellett szavazott Joe Curran-on kívül, A. Philip Randolph, a vasúti hálókocsi portások elnöke, a központi bizottság egyetlen néger tagja és David McDonald, az acél­munkások elnöke, aki bizonyos feltételhez kötöt­te a teamsterek visszavételét. A javaslat ellen szavazók között is voltak, akik ajánlották, hogy ne zárják le véglegesen az ajtót a teamsterek előtt. A központi bizottság egyik tagja, Joseph Beirne, a Communication Workers elnöke AFL- CIO charter kiadását ajánlotta olyan lokálok ré­szére, amelyek leszakadnak a Teamsters Union- ból. A javaslatot a gyűlés többsége két szavazat ellenében elfogadta. Ezt az unió-romboló szaka- dár álláspontot Meany megerősítette azzal a fe­nyegetéssel, hogy “raid”-olást fog vezetni a Teamsters Union-on belül, hogy elszakítson loká­lokat és tagokat az ország legnagyobb szakszer­vezetéből. Erre a munkára fogja beállítani szer­vezőit, mondotta. A sokmillió szervezetlen mun­kás megszervezésének kérdésével a központi gyű­lés nem is foglalkozott. “Jim Crow" a szakszervezetekben Philip Randolph évek óta eredménytelenül vív­ja harcát a központi tanácson belül, hogy a szak- szervezetekben uralkodó faji diszkrimináció meg­szüntetésére szervezeti lépéseket tegyen. A ta­nács mindig azzal tért ki emberi kötelezettsége alól, hogy csak “türelemmel" és “neveléssel” le­het a tagságot a diszkrimináció önkéntes feladá­sára birni. Nemrégen Meany “türelmét” vesztve ráripakodott Randolphra, hogy “ki az ördög vá­lasztotta meg a négerek szószólójává?” Ez év februárjában az American Negro Labor Council Washingtonban megtartott évi közgyű­lésén jelentést készített a szakszervezetekben és munkahelyeken a néger munkások ellen elköve­tett faji üldözésről és diszkriminációról. Randolph e jelentést benyújtotta az AFL-CIO vezetőségé­hez azzal a követeléssel, hogy fektessen le sza­bályzatot a polgárjogok szigorú betartására a szakszervezetekben és szabjon ki büntető eljá­rást a szabályzatot megsértő szakszervezetek el­len. Az AFL-CIO tanács két egyihástkövető gyűlé­sen figyelmenkivül hagyta a benyújtott jelentést. Ezen a központi gyűlésen végre Írott nyilatkozat­ban utasította vissza Randolph kérését, ugyan­akkor az AFL-CIO fehér tagokból álló központi vezetősége az egyetlen néger tagot, Philip Ran- dolphot vádolta meg azzal, hogy ő felelős a mun­kásság és a néger közösség közti szakadék tágu­lásáért. Amiért a néger nép jogaiért harcol, azért Randolphot “fajvédődnek bélyegezték. A központi nyilatkozat egy háromtagú albi­zottság aláírásával jelent meg. Az egyik aláíró George M. Hamson, a Brotherhood of Railway Clerks elnöke, amely szakszervezetnek külön fehér és külön négér lokáljai vannak az ország­ban. A másik, Richard F. Wálsh, az Int’l Ass. of Theatrical and Stage Employees; amely csak el­vétve juttatja néger tagjait jobb munkához és a harmadik Jacob Potofsky, az Amalgamated Clothing Workers elnöke, aki a legrosszabbul fi­zetett munkakörülmények között tartja a szerve­zetéhez tartozó mosoda és ruhatisztító munkáso­kat, akiknek többsége néger. A nyilatkozat ügyesen elkerüli a Randolph je­lentésében foglalt és a néger munkások többsé­gét érintő diszkriminációs gyakorlatok megvizs­gálását és azokra a jelenségeki-e fektet súlyt, amelyeket a néger nép* hosszú harca eredménye­ként. haladásként lehet felmutatni a fajüldözés terén. Az egyetlen szakszervezet, ahol “igazi faj­üldözés” van, mondja az AFL-CIO nyilatkozat, az a Randolph uniója, amelynek minden vezető­ségi tagja néger. Mintha Randolph tehetne arról, hogy a vasúttársaságok majdnem száz százalék­ban néger portásokat alkalmaznak a hálókocsik utasainak kiszolgálására. Ugylátszik, Meany fe­hér vezetőséget szeretne látni a kényszerűség­ből néger tagokból álló szakszervezetek élén is. A nyilatkozat aztán rátér George Meany jel­lembeli tisztaságának dicséretére a faji egyenjo­gúságot illetően. A felsorolt bizonyítékok azon­ban csak arra szorítkoznak, hogy Meany, a szer­vezet pénztárából időnként milyen anyagi segít­séget nyújtott az ezen a téren működő szerveze­teknek. Ezért elismerést kapott 1957-ben az NAACP-től, a Catholic International Counciltól, 1959-ban a National Urban League-tól és 1960- ban a Jewish Labor Committee-től. Felháborodást váltott ki Számos néger közéleti vezető megtámadta az AFL-CIO központi bizottságának nyilatkozatát és álláspontját. Dr. Martin Luther King “megbot­ránkoztató és sajnálatos”-nak nevezte és eré­lyesen „vísszautasitotta Randolph megrágal- mazását. Követelte, hogy az AFL-CIO vezetőség vonja vissza ezt a nyilatkozatot és fordítsa fi­gyelmét “az építő ajánlatokra” a faji megkülön­böztetés káros jelenségének megszüntetésére. Roy Wilkins, az NAACP központi titkára azt mondta, hogy az AFL-CIO vezetők ezzel a jelen­téssel takargatni próbálják a szakszervezetekben megnyilvánuló faji szegregációt és “az AFL-CIO vezetőség erkölcsi csődjének további jeleként te­kintendő.” Whitney M. Young jr., az Urban League ügy­vezető igazgatója megegyezett Randolph-al, hogy még számos “ellenszegülő szakszervezet” létezik és felszólította az AFL-CIO vezetőséget, hogy a kérdés megoldása szempontjából fogadja el a né­ger közösség közreműködését. Philip Randolph is rámutatott arra, hogy az eddigi eredmények a “Jim Crow" leküzdésére a közös összefogásnak köszönhetők. A polgári jogok ért küzdeni kell, hogy azok végre mindenkire egyenlően érvényesek legyenek, maguktól nem valósulnak meg. A központi nyilatkozatban “egyetlen olyan ajánlat sincs, amely a szinesbőrü munkástöme­geket másodrendű polgárokká alacsonvitó prob­lémák megoldását előbbre vinné,” mondotta Ran­dolph. Meany valóban be nem vallott fajgyűlöletéről tesz tanúságot, amikor a harcot, hogy néger ipari tanoncokat is felvegyenek, vagy hogy a szakszer­vezetek irodáiban is alkalmazzanak néger mun­kásokat, “a jim-crow forditottjá”-nak nevezi. De nem térhet ki a felelősség alól, .ami őrá és az egész vezetőségre háramlik, hogy a szakszerve­zeteket az egyenlő demokratikus polgárjogok igazi példaképévé emeljék. Az AFL-CIO országos konvenciója december­ben lesz- megtartva Floridában. Több mint való- szinü, hogy ott mind a két kérdés felkerül az or­szágos delegátusok előtt. Csökkent a munkások keresete Kormánystatisztikai kj^mtatás szerint szep­temberben emelkedett az egyéni keresetek vég­összege, bár a gyári munkások fizetése csökkent, nemcsak szeptember, hanem augusztus havá­ban is. A kereskedelemügyi minisztérium jelentésében közli, hogy szeptemberben az országos egyéni kereset 800 millió dollárral több volt, mint augusztusban, ami viszont alacsonyabb volt a jú­liusi végösszegnél. A gyári munkások kereseté­nek végösszege augusztusban 300 millió dollárral kevesebb volt, mint júliusban és szeptemberben újabb 100 millió dollárral esett az ipari fizetés. A szeptemberi fizetésveszteség felét a sztráj­koló autómunkások szenvedték, a másik felét pe­dig a textil és ruházati ipar csökkenő termelése okozta. Életbelépett a minimális órabér emeléséről szóló rendelet s igy az 1 dollár órabérért dolgozó munkások szeptemberben $1.15-t kaptak órán­ként. Ugyancsak az iskolaév megindulásával a nevelésügyi alkalmazottak fizetése emelte az egyéni kereset általános emelkedését szeptember­ben. A jelentés szerint az üzlettulajdonosok és az értelmiségiek (professionals) keresete 100 millió dollárral volt több, de a farmereké 100 millióval volt kevesebb szeptemberben. lezik őket arra, hogy tagjaivá váljanak a szak­szervezetnek, de a szakszervezet jogot nyer ah­hoz, hogy őket is képviselje a munkáltatónál. Az üzem igy “agency shop”-pá válik. Ez a kérdés a bíróságokhoz került és az Indiana állami felsőbíróság úgy döntött, hogy az állami “right-to-kork” törvény megengedi az “agency shop” létezését. A General Motors azonban nem volt hajlandó a szakszervezettel egyezkedni ilyen alapon. Februárban az NLRB még a GM állás­pontját fogadta el a döntésében, legutóbb azon­ban szintén arra a következtetésre jutott, hogy a “right-to-wórk” törvény megengedi az “agency shop”-ot. Ez a döntés jelentős győzelem a szervezett munkások szempontjából, tekintettel arra, hogy 18 más államban is bevezették a “right-to-work” törvényt, habár még nincs eldöntve, hogy az in- dianai határozat vonatkozik-e a többi államokra is. Nagy a valószinüség, hogy a gyárosok harcot fognak indítani az NLRB ezen álláspontja ellen, Uj szervezeti forma - az ‘agency shop’ Indiana államban, a National Labor Relations Board úgy döntött, hogy a már néhány éve ér­vényben levő “right-to-work” törvény nem zárja ki az “agency shop” létezését. Ez magyarázatra szorul. Vagyis, ahol a “right- to-work” törvény létezik, ott nem kötelezhetik a munkást, hogy a szakszervezethez csatlakozzon akkor sem, ha egy szervezett műhelyben kap munkát. AzaZj megszűnik a “closed shop”, a zárt üzem. Szervezett és szervezetlen munkások együtt dolgozhatnak ugyanabban az üzemben. Indiánéban, a General Motors által munkába állított szervezetlen munkásokat az “ingyen uta­sokat” az autómunkások szakszervezete felszólí­totta, hogy miután élvezik mindazokat az 'elő­nyöket, amiket a szakszervezet a tagjainak ki­harcolt, fizessenek ennek ellenében bizonyos já­rulékot a szakszervezetnek. Tízzel még nem köte­A Béke-Világtanács aranyérmével tüntették ki Eugénie Gottont A párizsiak meleg szeretettel emlékeztek meg Eugénie Cotton-nak, a kiváló francia közéleti személyiségnek, a Béke-Világtanács irodája tag­jának, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnökének, a Francia—Szovjet Baráti Társaság országos bizottsága tagjának 80. születésnapjá­ról. A politikai és a társadalmi körök képviselői, a tudományok és a művészetek kiválóságai, a dip­lomáciai testület tagjai gyűltek össze a párizsi Modern Szállóban, hogy üdvözöljék Eugénie Got­tont. D. Welasco, a Béke-Világtanács elnökségének tagja, a békeharcosok sokmilliós serege nevében üdvözölte Cotton asszonyt, és a megjelentek lel­kes tapsától kisérve átnyújtotta neki a Béke-Vi­lágtanács aranyérmét. A hosszan tartó szárazságban ötven centimé-- terrel apadt a Fertő tó vize. A jelek szerint a nádaratás ennek ellenére sem hoz kisebb ered­ményt és nem esett kár a tó állatvilágában sem, • Százharminchat fiatal házaspár épített uj la­kást két év alatt Baján. ,

Next

/
Thumbnails
Contents