Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-10-19 / 42. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursdav, October 19 1961 'Tízmillió magyar nevében” Irta: CSEPELI DEÁK DÁNIEL Megkezdődött az ENSz szokásos évi közgyűlése. Az idei tárgysorozaton nagyon sok olyan kérdés kerül megvitatásra, amely ma világprobléma. Talán a legfontosabb a berlini kérdés, mely már odáig fajult — az amerikai kardesörtetés következményeképpen —, hogy nagyon is veszélyessé vált a béke szempontjából. Nagyon fontos és végre helyénvaló lenne, ha a “müveit nyugat” vezető politikusai is elővennék józanabbik eszüket és a háború borzalmait mérlegelve az általuk képviselt népek kívánságai szerint tárgyalnának a közgyűlésen. Mert a népek milliói békében kívánnak élni és nem akarnak egy esetleges atomháború martalékává válni! Azonban hiába a népek követeléseinek, a józan ész politikája az imperializmusnak nem tetszik! Nem, mert a profitról kellene lemondania, ha a gyarmatok felszámolását, a színes népek önrendelkezési jogát támogatná. Mert a békés együttélés elvének elfogadása magával hozná a teljes katonai leszerelést is, ami viszont a részvényeseknek és Pentagon urainak érdekeibe ütközne! Szükséges ezért számukra a hidegháború fokozása, a lélektani hadviselés felszínen való tartása, amely légkört minden alkalommal becsempészik az Egyesült Nemzetek ülésszakaira is. Ezen célt szolgálja az u. n. “magyar ügy” is, amelyet sorozatosan minden évben a napirendi pontok közé iktatnak. Az emigráns magyar sajtó hidegháborús szerepe közismert dolog. Elsősorban a kényelmes megélhetésük biztosítása miatt szükséges, valamint céljaik elérése szempontjából. Ezen szerep betöltéséhez bőven kapnak támogatást gazdáiktól, a “szabadságra törekvő” tőkés uraktól. Az ENSz- nél pedig erre a célra alkalmazott Sir Leslie Mun- ro-tól. Mivel neki is elengedhetetlenül szükséges, (hogy a dollárt továbbra is szedhesse) valami kis “bizonyíték” mutogatása, ezért célszerű csatlósainak ez a kis gyűjtögető mozgalma! Öt éve annak, hogy Magyarországon a szomorú események elkezdődtek. Vér folyt a pesti utcán, vidéki városokban és falvakban. Vér, méghozzá a dolgozók vére. De a néptől oly távol eső érdekek miatt. A mostani akciójukban is — úgymint 5 évvel ezelőtt — különböző követelésekkel állnak elő, azzal a különbséggel, hogy ma már ebből — közvetlenül — kikapcsolni kényszerültek Magyar- ország népét és a követeléseiket az ENSz elé tudják csak benyújtani! Ennek a kampánynak a neve: “Tízmillió aláírás gyűjtési mozgalom.” Nem mondható véletlennek, hegy ez a kampány is Nyugat-Németországból indíttatott el! Méghozzá abból a városból, ahol a “Szabad Európa” jól ismert rádiója bömböli hazugságait, lázit és gyújtogat a Magyar Népköztársaság ellen! Onnét Münchenből röppentették világgá, s a “NEMZETŐR” c. lapban látott napvilágot ez a gyűjtögető mozgalom. Ezt követően szinte gombnyomásra átvették az összes érdekelt sajtóorgánumok. A haladó szellemű munkáslapokon kívül — amint ezt a Nemzetőr-bői megtudtuk — a szélső jobboldaliak legzöldebb rétege sem igyekszik erre gyűjtögetni. Szó sincs arról, hogy ők most mun- kásérzelmüek lettek!! Hanem arról van szó, hogy nekik nem tetszik a követelés burkolt megfogalmazása! Mert nincs kiírva nyíltan, hogy “hungarista (értsd: fasiszta) kormány felállítását kérjük Magyarországon, mert külföldre' kényszerültünk 1945-ben és mi. . . “Nem igv fogalmazódott a beadvány, s ezért neheztelnek. De azért titokban reménykednek, hogy lesz foganatja az akciónak és akkor. . . majd megmutatnák. . . Mint 1956-ban! Nézzük meg, mit tartalmaz ez a “csomag”, amelyre 10 millió aláírást fognak összevakarni ábrándozásukban — (a telefonkönyvekben van elég magyar név és cím, valódiságát a kutya sem fogja ellenőrizni!) —, és amely Leslie Munrón keresztül kerül az Egyesült Nemzetek épületébe?! (Az nem valószínű, hogy a tárgyalóterembe is bekerül, mert még kétséges, hogy tárgyalás alá kerül-e az u. n. “magyar ügy”, vagy sem?! Ez at- -tól függ majd, hogy mennyire lesz szükség a hidegháborús hangulat fokozására!) A beadványuk három követelésből áll. Ezek a következők: I. “önrendelkezés Magyarországnak”, 2. “A szovjet csapatok kivonulását Magyarországról”, 3. “Nemzetközi ellenőrzés mellett szabad választások megtartását”, amelyeket 10 millió aláírással kérnek az ENSz-től. A szokásos beteges sajtóhangok kíséretében! (Nagyon egészséges lenne ez, ha a U. S. déli államokban is gyakorolnák!) belefoglalnák a beadványba.) Láthatjuk, hogy nem uj dologgal rukkoltak elő a mi “kedves” uraink. Csak éppen egy kicsit másképpen stilizáltak, mint ’56-ban! Akkor “függetlenséget” szónokoltak, ma “önrendelkezést” Írogatnak! Akkor is a szovjet csapatok kivonulását követelték, ma is! Akkor is “szabad választások”- ról szóló különféle demagógiájukat magyarázgat- ták, ma is! Tehát semmi újat sem tudtak kiagyalni az elmúlt 5 év óta! Ami a dolgok lényegét illeti, hiába minden erőlködés, a Magyar Népköztársaság kormányát ma már megdönteni nem tudják! A munkások, parasztok, tehát a dolgozó nép vette kezébe a hatalmat és ÖNRENDELKEZETT, amelynek következményeképpen a földek felosztásra kerültek, s a bankok, bányák, gyárak stb. pedig állami tulajdonba mentek át! Ez az önrendelkezés iskolapéldája! — Amit pedig most a beadványukban is követelnek, az nem jelent mást, mint azt, hogy ismét — mint 16 évvel ezelőtt — ők szeretnének ÖNRENDELKEZNI a magyar népen és a köztulajdonba került javakon. Csupán erről és nem másról van szó! A 2. pontban foglalt követelésük sem újkeletű. 1945-ben sem tetszett nekik a Szovjet Hadsereg bevonulása. S mivel már nem volt mit tenniük, akkor külföldre kényszerültek. 1956-ban a belső — akik lapulva addig odahaza meghúzták magukat — reakciósok hangadása révén követelték a szovjet csapatok kivonulását, a restaurációs törekvésük megvalósítása érdekében! Ma is erről van szó! Arra nem is igen szükséges kitérnem ,hogy miért tartózkodnak ma szovjet csapatok Magyar- országon. Mindenki tudja, hogy a varsói szerződés értelmében vannak ottan, úgymint ahogyan amerikai csapatok is tartózkodnak más nemzetek területén, a NATO alapján. Ezek a dolgok az egyes kormányok állásfoglalásától függenek. Tudjuk, hogy az ENSz mit müveit Kongóban, mi történt Lumu-mbával és miképpen akartak ott “rendet” teremteni?! Ilyen alapon szeretnének Magyarországon látni nyugati hadsereget, hogy a “szabad” választásra hivatkozva visszakerülhessenek az elvesztett pozíciójukba. A hatalom visszaszerzéséről még ma, sem mondtak le, amit a 3. pontjukban — talán úgy vélik, hogy burkoltan — de számunkra elég világosan kifejeznek. Mint Írtam, a cél ma is ugyanaz, mint 1956- ban volt, csupán ma más eszközt és formát használnak ! A világ magyarnyelvű reakciós sajtói ilyenre gyűjtögetnek, s amely “hős” tettükkel emlékezni kívánnak az évfordulóra, 1956 október 23-ára, amelyet sikeresebben szeretnének megismételni, mint öt évvel ezelőtt. A magyar néppel együtt mi is emlékezünk. Visszaemlékezünk azokra a szomorú napokra, amikor tombolhatott pár napon keresztül az ellen- forradalom vihara, a hírhedt fehérterror. Amikor úgy a belső, mint külső ellenforradalmi erők mozgósították erejüket, s mint “szabadságharcosok” léptek a színre. Békésnek látszó tüntetéssel kezdődött. Erre a célra a diákokat mozgósították, hogy eltereljék a figyelmet valódi céljukról. Pontokban foglalt követelések kerültek kinyomtatásra, amelyeknek egy* része jogos kérés volt, s korábban már kormányintézkedés történt azok megvalósítására. Folyamatban volt tehát a becsúszott hibák felszámolása. Senki nem tagadja — Magyarország kormánya sem! — hogy voltak hibák, hiányosságok, amelyekért felelősség tei'heli az akkori kormányt. Nézzük meg, hogy a Magyar Népköz- társaság minisztertanácsának mi a* hivatalos állásfoglalása ezekről a dolgokról: “Az ország szocialista fejlődését a Rákosi-Gerö féle politika zsákutcába juttatta. E bűnös politika következményei nagy felháborodást és széleskörű népmozgalmat váltott ki. Dolgozók százezrei sikraszálltak a népi hatalom megszilárdításáért, az elhatalmasodott bürokratizmus megszüntetéséért és a nemzeti érzést súlyosan sértő politika felszámolásáért. Mindez a szocializmust épi- tő népi demokratikus rend megerősítését és valóban szabad továbbfejlődését célozta. Hiszen a munkásság nem hajlandó visszaadni a tőkéseknek a gyárakat, a parasztság hallani sem akar a földesurak visszatéréséről, a nép nem akar lemondani saját hatalmáról és nem kívánja még egyszer a tőkés-földbirtokos uralom jármába hajtani a fejet. A jogos népi és nemzeti követelések jegyében kibontakozott mozgalmat azonban az ellenforradalom sötét erői kezdettől fogva a népi hatalom megdöntésére igyekeztek felhasználni.” A fegyveres felkelés pedig nem spontán jött — mint ezt többen állították akkor —, hanem jó gondosan elő volt készítve — külföldről! A fegyveres felkelés megkezdése után a külföldi élelmiszerszállítás takarója alatt csempészték be Magyarországra a fegyvereket. Egy ilyen esetről nyíltan irt: a hamburgi “Welt am Sonntag” c. lap, az 1956 november 4-i számában. Ezt a nyíltságot még ä nyugatnémet kormány is meg- sokalta és e lapszámot elkobozta! Hogy mit csinált a “Szabad Európa” rádiója és központi szerve, az emigráns csoportok — Nagy Ferenctől a nyilasokig —, azt mindenki tudja. Már kormányok alakultak és szervezték közben az úgynevezett “szabad csapatokat.” Zákó András ex-vezérőrnagy ur is mozgósította az MHBK-t, (Magyar Harcosok Bajtársi Szövetsége) s röviddel később már táviratot kapott Kanadából, hogy “száz kanadai bajtárs és ottani lelkes magyar repülőgépen Ausztriába indul, hogy részt vegyen a szabadságharcban”... A “Hungarista Mozgalom” akkori hivatalos lapja az “Ut és Cél” — (még ’56-ban Ausztriában jelent meg, de később a magyar kormány kérésére az osztrák kormány kitiltotta és Nyugat- Németországba települt át. 1953-ban belső nézet- eltérés miatt két csoportra szakadtak, s igy ma az “UT” c. lap valahol Európában, a “CÉL” pedig Argentínában jelenik meg.) — 1956 novemberi számában többek között ezt irta: “Indulást sürgető táviratok s levelek tömegét kaptuk. Kanadából a Hungarista Légió telefonon jelentette mozgalmunk vezetőjének, hogy bevetésre készen áll és várja az indulási parancsot. A hungarista Mozgalom vezetője szerkesztőségünk egyik tagjának kíséretében átlépte a magyar határt, hogy a helyszínen tájékozódhassanak a helyzetről.” Magyarországon pedig a volt csendőrök, a volt katonatisztek, stb. szövetkezve a grófok, bárók és egyéb földbirtokossal már hivatalba léptek, ill. “szolgálatra jelentkeztek!” A kialakult nagy káoszt pedig a legnagyobb mértékben igyekeztek kihasználni, amelyhez még a gyilkolás mellett a lopás is hozzátartozott. 1956 november 4-én megkezdődött a konszolidáció. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány segítségül hívta a szovjet csapatokat és a magyar alakulatokkal karöltve szétzúzták az ellenforradalmat. öt év távlataitól mi is visszaemlékezünk, meggyőződve arról, hogy ez megegyszer nem fog megismétlődni. Többet nem lesz 1956 október 23-a, s igy hiába erőlködnek az aláírást gyűjtő urak ! Kár a fáradságért! Egyet pedig végre vegyenek tudomásul: Valamikor, amikor a tiz millió nyakán ültek, akkor beszélhettek a magyar nép nevében azok megkérdezése nélkül. DE MA, a ‘‘TÍZMILLIÓ MAGYAR NEVÉBEN”, illetve nevére való hivatkozás már a becstelenség legmagasabb formáját képezi! Az ilyen .arcátlan módon való gyűjtögetésre is csak az urak képesek; a hatalom visszaszerzése érdekében. . . A Magyarországon élő 10 millió magyar nevében! — De ez még tőlük is ízléstelenség ! Véget ért az angol munkáspárt blackpooli értekezlete A múlt héten véget ért az angol Munkáspárt blackpooli értekezlete. Az értekezlet a párt programnyilatkozata, valamint az úgynevezett “védelmi politika” tekintetében a NATO militarista céljait támogató határozatokat fogadott el. Az értekezleten azonban a jobboldaliak fölénye és mesterkedései ellenére sikerült olyan határozatokat is hozni, amelyek kötelezik a Munkáspártot: 1. A kormány bérfagyasztási politikája elleni intenzív, széleskörű sztrájkakciók támogatására. 2. Az Odera—Neisse-határ és fi Német Demokratikus Köztársaság de facto elismerésére. 3. Egy további határozat követeli az amerikai Polaris atom-tengeralattjáró angliai támaszpontjának felszámolását. 4. Végül egy másik határozat követeli a nyugatnémetek angliai támaszpontjainak felszámolását és valamennyi nyugatnémet katona kivonását. A Magyar Szó előfizetője Egy jobb világ építője!
