Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-10-19 / 42. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 19 1961 HAZAI HANGULATOK Uj előfizetők szerzése és a hosszú élet Tisztelt Szerkesztőség! Mindenki tudja, aki már próbálkozott, milyen nehéz feladat áll előtte, amikor uj előfizetők szerzésére indul. Még élénken él emlékezetemben a régi, háboruelőtti korszak, amikor könnyűszerrel szereztünk 15—20 előfizetőt és nagy örömmel jelentettük azt a havi közgyűlésnek. Ezen a helyen nem kívánok most vitába bocsátkozni afölött, hogy milyen lehetőségekkel állunk szemben a jelen helyzetben. Szigorúan ragaszkodom azon régi. de bevált közmondáshoz, hogy minél öregebb a bor, annál zamatosabb. Ezzel azt akarom kifejezni, hogy PRÓBÁLJUK meghosszabbítani azok életét, akik ma bármilyen áldozat árán is fenntartják lapunkat, Ezeknek a derék lepfenntartóknak nagyobb része 60—80 év közti régi, kipróbált, hűséges* ember. Sokszor látom — s elszomorkodva — lapunk hátsó oldalán, hogy ez is, az is eltávozott az élők sorából, emlékét megőrizzük. S ezek sok esetben még egész fiatalok, 60—70 év közöttiek. Azoknak az években előrehaladott embereknek, akik még itt vannak, mint régi emberbarát szeretnék néhány megszívlelendő tanácsot adni az élet meghosszabbításáról. El akarom kerülni azt a vádat, hogy valaki hívatlan prókátornak tituláljon, s igy az élet meghosszabbítását minden élőlényre értelmezem és ha alkalmam nyílik rá, kultiválom. 15 éve élünk Kaliforniának déli részén. Hét el- vénhedt, elhanyagolt narancsfa fogadott szomorúan bennünket újonnan vásárolt otthonunkban. Dobják ki ezeket a beteg fákat — volt a jó tanács akkori ismerőseink részéről. De nem ezt tettem, hanem elhatároztam, hogy a fákat megtartom, megfiatalítom. Előfizettem egy magazinra, amely megtanított, hogyan kell narancsfát gondozni, ápolni, trágyázni, stb. Három év elteltével, uj hajtásokkal lombos ágaikon, gyönyörű narancsot adtak a fák az egész vidék meglepetésére. Elgondoltam, hogy ha akkor kivágtam volna a fákat, mennyi érték ment volna veszendőbe a 15 év alatt. Ezt a narancsfa-storyt sohasem Írtam volna le, de szükségesnek találtam abból a szempontból, hogy párhuzamot vonjak a helyes életmód és az élet meghosszabbítása között. A legegveszerübb életet éljük s próbáljunk a kö rülményekhez képest őrömet keresni az életben. Az elfoglaltság igen fontos tényezője az életnek; szép és nemes dolgokkal, mint pl. azzal, hogy miként tudnánk segítségére lenni az emberiség előrehaladásának, sok barátot szerezni, a barátságot ápolni s megtartani. Legyünk éberek, ne hagyjuk elszunnyadni érdeklődésünket. Minden érdekeljen bennünket, ami a világon történik. Újságot, könyvet, magazint olvassunk, melyek a tiszta igazságot tárják elénk és tanuljuk meg, hogyan kell nyitott szemmel megkülönböztetni. Egrünk egészséges ételeket, tanuljuk meg azok kiválasztását és tápértékét. Pihenjünk és 8 órát aludjunk a megszokott időben. Ha vannak rossz szokásaink, próbáljuk azokat tanulás által leküzdeni. A halál ellen nincs orvosság, szinte hallom, amint valaki ezt hozza fel vitatkozó kedvében. De hát itt nem is arról van szó. Az emberek élete jóval meghosszabbodott az utóbbi ötven évben, ezt el kell ismernünk. De a statisztika csak féligazságokat bizonyít. Tovább élnek az emberek, az igaz, de a hosszú élet csak úgy kívánatos, ha azt élvezheti is az ember. Ha valaki eléri mondjuk a 90 évet és állandóan beoltásokkal, patent medicinákkal él, ez csak meghosszabbítása egy küzdelmes életnek, amely tűrésből és szenvedésből áll. Milyen hűségesen ápoljuk kedvenc automobilunkat, nem kiméivé pénzt, fáradságot, hogy meg hosszabbítsuk az életét. Ha 'ezt megtanultuk, mennyivel értékesebb munkát végzünk, ha a saját gépünket ápoljuk. Legyünk mérsékletesek mindenben, mint evés, alkoholfogyasztás, dohányzás, stb. Fájdalom látni, mennyi érték megy veszendőbe a korai halál által, mennyi sok év tapasztalata tűnik el pillanatok alatt az örök semLevél az óhazából Az alábbi levélrészletet egy pennsylvaniai olvasónk küldte be közlésre, aminek szívesen teszünk eleget. Drága Néném! Elmúlt egy éve, hogy itt megalakították a kény szerszövetkezetet, mint egyebütt az országban. Múlt évben csak Mariska volt benne tag, meg az anyós, após, de ők keveset dolgoztak, mert kapnak egy kis nyugdijat. Mariska egész évben dolgozott. Február 10-én volt az évzáró számadás, 6,400 forintot kapott, évközben kétszer kaptak 1,200 forint előleget, a pénzen kívül 600 kiló krumplit, 22 métei'mázsa kukoricát, 5 kiló mákot, 9 métermázsa búzát, árpát, szénát, úgyhogy panaszkodni egyelőre nem lehet. Ha igy menne tovább is, akkor még a nép megélhetése jobban biztosítva van, mint akkor, amikor egyénileg gazdálkodtak. A. háztáji gazdálkodással mindenki annyi állatot tarthat, amennyit akar, adót nem kell fizetni, csak az egvhaznak. Január elsejétől én is beálltam a szövetkezetbe, mert nagy kertészetet állítottak be. Úgy gondoltam, hogy inkább ebbe állok be, minthogy 20— 30 kilométert vidéki’e menjek naponta. Itt most másfél egységet kapott naponta, ami 60 forintot biztosit, vidéken állami gazdaságnál alig 40 forint jutott volna egy napra. Igaz, hogy mindenütt meg kell dolgozni a kis keresetért, de csak ennél rosszabb ne legyen, akkor még talán nem kell éhen pusztulni. Ellentétben a küldött újságcikkel a nyomor itt az óhazában ma tényleg ismeretlen, mert habár a ruházat meglehetősen drága, a jólkeresők választékos ruhában, lábbeliben járnak, de foltosán, rongyosan még falun sem jár senki. Élelem, hús van bőven, a szövetkezet hetenként vág a tagok részére marhát, disznót. Tehát, aki nem rest dolgozni, annak ma itt nem kell szűkölködnie, rendes beosztással megvan, ami kell. A ruházkodás kissé nehéz, mert a ruhanemű aránytalanul drága, de azért, mint szerte a világon, itt is igyekszik egyik a másikon tultenni. Drága néném, azt hiszem, ez az első eset, hogy az itteni viszonyokról kedvezően nyilatkozom, de a helyzet az utóbbi egv-két évben úgy megjavult, hogy tagadhatatlan. Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk, sok szeretettel csókoljuk Jenő, Mariska, Laci és Feri Kelt, Háromfa, 1961 feb. 25. A nyugdíjjogosultságról Tisztelt Szerkesztőség! Szeretném, ha az alábbi kérdésre válaszolnának nekem. Ha valaki a vasútnál dolgozott 65 éves koráig, s miután nyugdíjba ment, egy. államilag biztosított munkahelyen dolgozott, kaphatja-e két helyről a nyugdijat: a vasúttól is és az államtól is? Sokan azt hiszik, hogy senkinek sem lehet nyug dija két helyről. Holott pl. a bányában dolgozók már előbb kaptak nyugdijat, mint ahogy a társadalmi biztosítás életbelépett. Sokat vitatkoztam már ismerőseimmel erről, azért gondoltam, hogy önökhöz fordulok felvilágosításért, hogy egyszer és mindenkorra felvilágosítsák a kételkedőket. Mrs. R. E., New Brunswick, N. J. Szerk. válasza: Munkások kaphatnak nyugdijat két helyről. Több olyan szakszervezet van, amely nyugdíjalapot vezet tagjai részére. Az ilyen tagok az államtól is kapnak nyugdijat, a keresetük és a rendszeresen befizetett járulékok alapján. Ha a fenti érdeklődő az uj munkahelyén a biztosítási törvény által előirt időt ledolgozta, akkor jogos az állami nyugdíjra. miwwvwiavmmiuwvvvwjvwwwanwvvumw^aa misülésbe. A történelem tanúskodik arról, hogy a legértékesebb emberek azok sorából kerültek ki, akik aktiv munkával a legmagasabb kort érték el. Schubert, Elsinore “A házvásárlás ilyen döglődését még sohasem láttam”, mondja Ralph J. Finitzo, chicagói építész. , “Az embereket aggasztja a háborús helyzet, mondja egy másik építész. Nem akarnak otthont vásárolni, mig a jövő nem áll tisztábban előttük. Nem hiszem, hogy e téren javulás lesz, mig a nemzetközi helyzet le nem csillapodik.” A részletfizetések problémát okoznak a szolgálatra behívott tartalékosoknál. Dallas vidékén 9 ezer texasi behívása a 49. páncélos erődhöz, kö- zel-krizist idézett elő. A bankok készek morató- 'riumot nyújtani a kölcsönzött alaptőke törlesztésére, a háztulajdonosoknak azonban fizetniük kell a kamatokat és a biztosítási dijakat. A katonáknak tanácsolják, hogy adják el otthonukat. Sőt, egy ingatlanügynökség felajánlotta, hogy ingyen szolgáltat ármegállapitó becslést és jótanáccsal is szívesen ellátja azokat, akik készek megszabadulni házuktól. • A 370 lelket számoló Marticville, Pa. helység vezetői elhatározták, hogy elsők lesznek, akik védelemről gondoskodnak a közösség minden tagja számára atomháború esetére. Felkértek minden családot, hogy 10 dollárral járuljon hozzá egy 110 láb hosszú boltozat megépítéséhez, amit 11 láb mélységben helyeznének el a metodista templom alá. • William Kennedy, 34 éves étkezde tulajdonos és Robert Moore 22 éves barátja majdnem életükkel fizettek egy óvóhely kipróbálásánál, öt napot akartak tölteni a sajátkezüleg épített cement alkotmányban, Hampton Beach, N. H.-ben, de rövidesen kifogytak az oxigénből és fuldokolni kezdtek. Kennedy az összekötő telefonon felhívta a feleségét, aki nagy erőfeszítés árán kinyitotta az acélajtót, előbb azonban értesítette a mentőket. Ez volt a szerencséjük, mert mindhárman összeestek és a kórházban oxigénkezelésre szorultak. • Washington állam kormányzója, Albert D. Ros- selini elrendelte, hogy írják össze az állam 750 ezer családját, mert országos szükséghelyzet esetén élelmiszer adagolást akar bevezetni. Az összeírást november 6-ra tűzték ki. • A helyi Polgári Védelmi Bizottság Garden City, L. T.-on, a legforgalmasabb üzleti negyedben, kirakatablakkal ellátott óvóhelyet állított fel, amelyben egy négytagú családdal demonstráltat- ta az atomháború kellemes oldalát. Martin Kreese 28 éves önálló villanyszerelő, 25 éves felesége, 5 és 3 éves fiai 151 órát töltöttek benne és állítólag 40,000 kiváncsi járókelő bámulta életmódjukat. Egyesek a felszerelt mikrofonon keresztül beszélgettek is velük. Mrs. Kreese azt mondta, hogy “jól érzi magát” a majdnem hatnapos megpróbáltatás után. A gyerekek' sok kekszet és földimogyoró pépet ettek. Mr. Kreese-nek pedig “egy nagyon szükséges” pihenést jelentett a szobafogság. • “Mi lesz miután kimászunk az óvóhelyről? Meddig maradhatunk élve a megfertőzött élelmiszer és viz mellett? Talán építeni kellene óvóhelyet a csirkéknek, malacoknak, teheneknek is, különösen a teheneknek, melyeknek teje olyan nagyon fontos. “Ez a legkegyetlenebb beugratás, hogy el akarják velünk hitetni, túlélhetjük az atomháborút óvóhelyek építésével. Kibújva, a legirtózatosabb poklot találjuk majd a Földön.” — Walter E. Miller, Cohasset, Mass. (N. Y. Times, szept. 19, 1961.) • Egy omahai tejüzem már tervet dolgozott ki arra, hogy 100 fejőstehene részére óvóhelyet építsen. R. W. A LEGÚJABB párizsi házassági előkészítő és tanácsadó intézet a közönség legnagyobb derültségére éppen a Mártírok utján nyílt meg. • LONDONBAN becsukta kapuit a százévesek klubja, amelynek tagjai célul tűzték ki, hogy elérik a százesztendős kort. A klub egyetlen tagjának sem sikerült megérni a századik esztendőt. Levelek a Szerkesztőhöz jjAz ebben a rovatban kifejtett néze-Z OLVASÓINK \\tek nem szükségszerűen azonosak| MVNriPZSYZZOH | a szerkesztőség álláspontjával 1 A KÖZÜGYEKHEZ j AflAAAAAMMW'lAMAAMMMUMAMA<UUUUUtAniUUtMlAMUUMtAlUtAA<li!JUUlAAIIil>:
