Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-10-19 / 42. szám
AMERIKAI MAGYAR SZŐ Thursday, October 19 1961 A IRÁNY-JOBBRA 1 _ (Folytatás az első oldalról) csak dollárokkal láttuk el őket, hanem a nagyobb hatás kedvéért a meggyökerezett faji diszkriminációs szokásainkon is változtattunk és a szines- bőrü diplomaták részére barátságos kézfogást és ünnepélyes mosolyt tartogattunk. Hogy a washingtoni háziurak mégsem hajlandók lakást kiadni számukra, vagy hogy a déli államokban, még a 'Washingtonhoz közeleső Marylandban sem kaphatnak ezek a diplomaták egy ebédet, vagy egy csésze kávét a nyilvános étkezdékben, az csak azt mutatja, hogy az üzletemberek és önérdekeltségek még nincsenek felvilágosítva a diplomatikus módszerek útvesztőiről. A valóság azonban az, hogy az afrikai—ázsiai diplomatákat ez a képmutatás nem téveszti meg, de még a nyugat-berliniek “önrendelkezési” jogáért való háborús hisztériakeltés sem. Képesek erőteljesen felvetni Angola, Algéria, Kuba önrendelkezési jogát. “Miért nem száll síkra ezekért az Egyesült Államok”? — kérdik. Követelik a Kínai Népköztársaság jogát az Egyesült Nemzetekben, hogy elfoglalhassa az őt megillető vezető helyet benne. Kennedyék rossznéven veszik a semleges államoktól, hogy a Szovjetunióban felújított atomrobbantásokat úgy tekintették, mint intő jelét a világot fenyegető atomháborúnak és a Belgrádi Konferencián ennek a nagyobb veszélynek az elhárítására fektették a fősulyt. Amellett hálátlanul, az Egyesült Államokra mutattak, mint ahonnan ez a veszély kiindul. Érthető, hogy Kennedy elnököt ez haragra gerjesztette. De haragszik Kennedy azért is, hogy Kruscsev szószerint vette Ígéretét a “béke keresésére” és konkrét ajánlatokat tett neki Bécsben errenézve. Kössünk végre békét Németországgal és semmisítsük meg fegyvereinket. Ezzel egész biztosan létrehozhatjuk a békét, ajánlotta Kruscsev és ettől az állásponttól nem hajlandó eltérni. Az országon belül, vezető polgári körökben is komolyan veszik Kennedy béke Ígéreteit és felajánlják támogatásukat a Szovjetunióval folytatandó “békés versengés” folytatására. Legújabban a National Committee for Sane Nuclear Policy országos szervezet 200 csoportjának vezetői, négy napos konferencia után egységesen felsorakoztak az elnökünk ezen javaslata mellé, amit szeptember 25-én az ENSz közgyűlése előtt mondott beszédében hangoztatott. x Európai szövetségeseinkkel nem tudunk megegyezni a német kérdésben, mert mig az angolok az engedékenyebb vonalat követelik. De Gaulle merevebb álláspontra helyezkedik. Más kérdésekben is eltérőek a vélemények és a súrlódások állandóak. Nagyon kellemetlen, nagyon bosszantó. Az erőszak módszerei Az országban az ultra-reakciós erők komoly lendülettel törnek előre. A Birch Society azzal dicsekszik, hogy a Legfelsőbb Bíróság a tőlük eredő nyomásra hozta meg alkotmányellenes döntését a kommunista párt ellen. A reakció szervei egyre erőteljesebben folytatnak propagandát az országban, hogy megbénítsák az amerikai nép hitét a demokratikus hagyományokban, hogy gyengítsék ellenálló erejét. Legújabban az amerikai militarizmus is a propaganda eszközeihez folyamodott a nép befolyásolására. Az ultra reakció ezzel egy uj területen kezdte meg céljainak érvényesítését. Eddig a mi- litarizmusnak alárendelt szerepe volt a kormányügynökségek sorában. Az ország politikáját eddig a polgári ügynökségek határozták el, a vezérkar csak egyike volt a kivitelező szerveknek. A Pentagon azonban olyan hatalmas háborús gépezetté nőtt, a háborús érdekeltségek olyan erős központjává vált, hogy elérkezettnek látja a lehetőséget arra, hogy közbeszóljon az ország ügyei nek intézésébe. A kisebb-nagyobb katonai vezetők politikai, azaz kommunistaellenes előadásokat tartanák, nyilatkozatokat tesznek, vagy a Birch Societyval közös tanfolyamokat vezetnek a nyilvánosság részére. A kongresszusban hatalmas vita fejlődött ki a Pentagon ezen alkotmányellenes szereplése körül, melynek nyilvánvaló célja a katonai klikknek előretörése, hatalmi szerepkör betöltésére a fegyvergyárosok és háborús érdekeltségek akaratának sikeresebb érvényesítésére. Ennek a körnek nyomására küldte Kennedy elnök Taylor generálist Vietnamba, terepszemlére, annak megállapítására, hogy milyen kifogással küldhetné Amerika hadsereget a vietnami népmozgalom vérbefojtására. A nagyipar és pénzérdekeltségek az uj-gyarmatositást más módszerekkel is biztosabb alapokra akarják fektetni. Nincsenek megelégedve a külföldi segély eddigi eredményeivel. Eugene R. Black, az International Bank for Reconstruction and Development elnöke, a bankárok egy gyűlésén élesen megkritizálta a kormányt, hogy rosszul használja fel azt a sok billió dollárt, amivel “balgátokat és befolyást akar vásárolni”, hogy ezzel gátolja meg a kommunizmus terjedését. “A szovjet befolyás tovább is magas, pénzünk sem hálát, sem ragaszkodást nem szerzett számunkra, inkább zúgolódást és elégedetlenséget”. Ennek ellenére Black bankár nem ajánlotta azt, hogy meg kell szüntetni a külföldi segélyt. “Külföldi segély — helyesen értelmezve — nemzeti politikánk életbevágóan fontos tényezője.. . olyan erős világgazdaság és társadalom felépítésére, amely lehetővé teszi saját nemzeti törekvéseink megvalósítását”, mondotta. “Az üzleti és pénzügyi vezetői ennek az országnak sokkal nagyobb szerepet kell játszanak, hogy a külföldi segély programunkat hatásossá tegyék, mint ahogy ezt a tényt akár Washington, akár önök eddig felmérték.” “Ahelyett, hogy búsulnánk, valahányszor a Szovjet segítséget nyújt a visszamaradt országok fejlesztésére, fordítsunk inkább nagyobb figyelmet arra, hogy saját programunkat sikerre vigyük. Mert ez a fejlesztési ügylet a mi játszmánk és a mi hagyatékunk, nem pedig a Krus- csevé vagy a szovjeteké”, mondotta nyomatékkai Mr. Black. Black tanácsai bankártársaihoz magában hordják azt az elhatározást, hogy most aztán vége annak, hogy a dollárok emberbaráti célokkal vándoroljanak külföldre, ezentúl a pénzbefektetéseknek meg kell hozniok azt a kézzelfogható eredményt, ami a pénzbefektetéseknek igazi hivatása, vagyis a profitot. A monopoltőke eltökélt szándéka tehát, érvényesíteni hatalmát az országvezetés minden teAtíoula támadja az Egyesüli Nemzetek fegyverszüneti szerződését A kongói központi kormány miniszterelnöke, Cyrille Adoula hevesen támadta az ENSZ által kötött fegyverszünetet a szakadár katangaiakkal. A múlt hét péntekjén kötött fegyverszünet szerint az ENSZ megbízottai még abba is belementek, hogy visszavonják seregeiket a tartomány területről. Ezzel a szeptember 12-e előtti állapotokat állítják vissza Elisabethvilleben, Katanga fővárosában. Adoula miniszterelnök rövid rádióbeszédében még kijelentette, hogy a központi kormány fenntartja magának a jogot arra, hogy saját eszközeinek igénybevételével vessen véget Katanga különállásának. A Leopoldvillében, Kongó fővárosában állomásozó ENSZ tisztviselők is meglepődtek azok felett az engedmények felett amelyeket a Katangában tárgyaló megbízottaik adtak Csőmbe részére. De minden magyarázattól tartózkodnak, mindaddig amig vissza nem tér Elisabethvilleből a tunéziai Mahmoud Khiari, aki az ENSZ-t képviselte a tárgyalások alatt. Moise Csőmbe közben kijelentette, hogy nem engedi szabadon az ENSZ egységekhez tartozó ir katonákat, mindaddig amig az ENSZ newyorki főhadiszállása jóvá nem hagyja a szervezet meg- bizottaival kötött megállapodását. Sok orvos nem akar a beteghez menni Társadalmunkban az orvosi hivatás egyre inkább üzleti vállalkozássá válik. Az utóbbi időben a külvárosban működő orvosok például nem mennek ki a betegek lakására, hanem a súlyos betegeket magukhoz rendelik. Egy Westwod. New Jersey-i gyermekgyógyász nyíltan kijelentette: “Házhoz hívások, legnagyobb részben annyira elavultak, mint a ló és a bricska. Ezek gazdaságilag egészségtelen és orvosilag oktalan dolgok.” A westwoodi orvos kijelentése az orvosi szaklapban, a Medical Economicsban is megjelent. A széles körben elterjedt folyóiratban leközölt cikkre országszerte felfigyeltek, és hatalmas felháborodás keletkezett énnek nyomán, úgy az orvosok mint a kiviijállók körében. Jellemző, hogy az orvosok között sok helyeselte a cikk megállapításait. Különösen az olyan külvárosokban, ahol kevés az orvos, élnek ezek visz- sza helyzeti előnyükkel. Egy Westchester Coun- ty-i orvos például kijelentette, hogy ő azért nem megy ki a betegek lakására, mert mig “a rendelőmben négy esetleg öt beteget is megnézek egy rén. Ha ezt ellenállás nélkül megteheti, akkor ez elsősorban az amerikai nép életmódjára lesz kihatással. Megfeszített támadást intéznek a nép szervezetei ellen, beleértve a szakszervezeteket, meggátolják a politikai véleménykülönbség szabad nyilvánítását, büntető és megtorló intézkedéseket léptetnek életbe a “megbízhatatlanok” ellen, aminek a háborús hisztéria szitása csak egyik eszköze, s általános terrorizálással s megfélemlítéssel fasiszta-szerű állapotokat teremtenének az országban. Ilyen körülményekre van szüksége a szélsőséges reakciónak, a monopoltőkének és nagyiparnak ahhoz, hogy a maguk akaratát, profitlehetőségeit és uralmát érvényesítsék. A jelek szerint még egy rettenetes atomháborút is megkockáztatnának, csak azért, hogy a saját életmódjukat rákényszeritsék az országra és az emberiségre. Kennedy elnök és az adminisztrációja erősen érzi ennek az ultra reakciónak a nyomását. A veszély abban mutatkozik, hogy enged ennek a nyomásnak. A reakciós áradat feltartóztatása egyre süi’gősebb feladata az amerikai demokráciának. A leghatásosabb módszer erre a népi követelésekért folytatott küzdelem megerősítése, a reakció minden megmozdulásának felismerése. A nemzet demokratikus szerveinek aktivan működésbe kell lépniök a demokratikus jogokat veszélyeztető lépések visszautasítására. Támogatni kell minden olyan megmozdulást, ami leleplezi a reakció lépéseit, megmutatja a benne rejlő veszély általános mivoltát. És építő módon arra kell törekedni, hogy a nép demokratikus jogait kiterjesszék. Erre szükség van gazdasági téren, hogy minden embernek joga legyen a munkához és keresethez, politikai téren, hogy senkit ne fosszanak meg szavazati jogától, beleértve a négereket és más kisebbségeket. Társadalmi téren a népnek számos követelései vannak, amit ez a gazdag ország könv- nyen kielégíthetne, ha az adminisztráció nagyobb figyelmet fordítanak a nép szükségleteire. óra alatt, egy vizsgálat a beteg házában egy és fél órát is eltarthat.” Ezért áll gyakran elő az a a eset, hogy a külvárosokban lakó szülők hivják a doktort, hogy jöjjön ki magas lázban szenvedő gyerekükhöz, mire az flegmán azt a “tanácsot” adja, hogy “Adjon neki két aspirint és hozza be hozzám.” Egy anya pl. elmondta, hogy az egyik: orvos ezt válaszolta neki amikor kis gyermekének 104 fokos láza volt. Hetvenháromezer tartalékos vonult be Október 15-én 73,000 tartalékos és nemzeti gárdista vonult be szolgálattételre. A behívások az Egyesült Államok haderejének a kiépítése kapcsán történtek, amit még szeptember 19-én jelentett be Robert S. McNamara hadügyminiszter. Még ebben az évben 10 harcra kész hadosztálya lesz az Egyesült Államoknak a határokon belül — jelentette ki a hadügyminiszter. “Ezek a hadosztályok—mondta— a stratégiai tartalékok részét fogják képezni, és, a világ bármely részére elszállíthatják őket, beleértve Európát is.” Két újabb gárdahadosztályt, a massachussetsi 26-os gvakogos hadosztályt és a pennsylvaniai 28- as gyalogos hadosztályt, helyezték készültségbe és a listán az első helyre. Abból a 250,000 tartalékosból, amelynek behívására a kongresszus felhatalmazta Kennedy elnököt, eddig a hadsereghez, a tengerészeihez és a légierőhözö összesen 153,000 embert hivtak be. Megkezdődött a szovjet K. P. XXII. kongresszusa A Szovjetunió Kommunista'Pártja október 17- én kezdte meg XXII. kongresszusát. Az ünnepélyes megnyitó után Kruscsev, a párt első titkára tartja meg beszámolóját a Központi Bizottságnak. A kongresszuson a 4,500 szovjet küldött mellett a hatalmas szovjet ország minden részéből, sokszáz külföldi kommunista párti delegátus is résztvesz. Ghana, Guinea és Kuba. A Nagy Kreml Színház ezekben a napokban készült el 6,000 főnyi befogadóképességgel. így a kongresszus színhelye ennek az uj épületnek a 165 láb hosszú, 115 láb széles és 70 lá.b magas fő auditóriuma lesz. Ez a márványból, acélból és üvegből álló épület fog helyet adni a Legfelsőbb Szovjet üléseinek és a nemzetközi tudományos kongresszusoknak is. A Pravda, Izvesztija és a többi vezető szovjet újság, a kongresszus alatt nagyobb terjedelemben jelenik meg, hogy részletes beszámolót adhasson a moszkvai ülésről.
