Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-10-19 / 42. szám
Thursday, October 19 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 GÖRÖGORSZÁG VÁLASZTÁSOKRA KÉSZÜL Mint ismeretes, szeptember 19-én lemondott a görög kormány és bejelentette, hogy október 29- én parlamenti választásokat tartanak Görögországban. Az átmeneti időszakra hivatalnok-kormány alakult, amelyet Dovasz tábornok, volt vezérkari főnök vezet. A Karamanlisz-kormány lemondásával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy bár a volt miniszterelnök többször hangoztatta, hogy mint a “politikai stabilitás biztositéka”, ő kormányon marad mindaddig, amig nem telik le az alkotmány által meghatározott hivatali ideje, vagyis 1962 tavaszáig — mégis kénytelen volt lemondani és idő előtt kiírni az uj választásokat. A Nemzeti Radikális Unió (Karamanlisz pártja) által ígért “politikai stabilitás” ugyanis már az év elején megingott, annak ellenére, hogy az 1958. évi májusi választásokon ez a párt megszerezte a parlamenti mandátumok többségét. Miért bukott meg a Karamanlisz-kormány? A Karamanlisz-kormány bukása egyenes következménye kül- és belpolitikájának, amelyet teljesen alárendelt a NATO, az amerikai imperializmus és a vele egy húron pendülő görög pénzügyi oligarchia érdekeinek: A kormánynak különösen két cselekedete váltott ki elégedetlenséget a tömegekben. Az első a zürichi és londoni egyezmények aláírása volt, amellyel a NATO követelésére gyakorlatilag feladták Ciprus szabadságának elvét, a második pedig az a döntés volt, hogy Görögország belép a Közös Piacba, és ezzel megkönnyíti a nyugati nagymonopóliumoknak az ország gazdasági életének hatalmukba kerítését. A Közös Piachoz való csatlakozás nemcsak a munkásosztály, hanem az ipari és kereskedő körök ellenkezését is kiváltotta. Mint az Avgi cimü haladó Lap írja, az ipari szempontból elmaradott Görögország csatlakozása a Közös Piachoz azt jelenti, hogy az imperialista monopóliumok, elsősorban a nyugatnémet monopóliumok “oroszlánvermébe” esett. Valóban. Bonn politikai és gazdasági pozíciói Görögországban az utóbbi időben nagymértékben megerősödtek: erre mutatnak a két ország között létrejött külön gazdasági egyezmények is. Görögország elmaradottságának, népe állandó nyomorának elsősorban az az oka, hogy politikai és gazdasági élete felett a külföldi imperializmus uralkodik. A Karamanlisz-kormány működése ide jén ez az uralom csak fokozódott. Az alárendeltség gazdasági és szociális következményei elsősorban az ipar gyengeségében és a munkanélküliség növekedésében éreztetik hatásukat. Ami a munkanélküliséget illeti, a kormány nem megoldani próbálta, hanem azzal, hogy bátorította és rendszeresítette a tömeges emigrációt, “biztonsági szelepet” próbált teremfeni a társadalmi feszültség kirohanása ellen. Szélesedik a népfront A görög munkásosztály, a parasztság és a kormány intézkedései által sújtott többi társadalmi réteg nem hagyta válasz nélkül a Karamanlisz- kormány politikáját. 1960-ban a munkások sztrájkjaiban 395 ezer ember vett részt, szemben az 1959. évi sztrájkok 141 ezer részvevőjével. A sztrájkok tartósabbak, harcosabbak voltak, és a reformista szakszervezetek tagjaival való akcióegységben zajlottak le. Az épitőmunkások két általános sztrájkja, a lavrioni bányászok már több mint kilenc hete tartó munkabeszüntetése mutatja a mozgalmak harci szellemét és lendületét. A parasztok szintén százezrével vettek részt különböző akciókban. A thesszáliai parasztok pl. 11 napig sztrájkoltak, 25 ezer krétai mazsolatermelő pedig nagy felvonulást rendezett Hérak- leionban. Ezeket a megmozdulásokat gyakran támogatják más rétegek is, például kiskereskedők és kisiparosok, orvosok és ügyvédek, akik egyébként maguk is néha sztrájkhoz folyamodtak saját gazdasági követeléseikért. Széles méreteket öltött a Manolisz Glezosz szabadon bocsátásáért indított demokratikus kampány is, valamint a rendkívüli törvények eltörléséért, a demokratikus szabadságjogok helyreállításáért indított akció is. A görögországi rakétatámaszpontok elleni mozgalmat, vagy a balkáni béke megszilárdítását követelő akciót sok szervezet és kiváló személyiség, akadémikus, egyetemi tanár, sőt, még a görög szent szinódus is támogatta. Görögországban tehát megvolna minden objektiv feltétel ahhoz, hogy az ezen akciókban megnyilvánult egység az ellenzéki pártok olyan együttműködésévé fejlődjék, amely képes kivívni a kormány és az ország politikájának megváltoztatását. Az EDA, a-legnagyobb ellenzéki párt, amely 1958-ban megkapta a szavazatok egynegyedét, szüntelenül azért harcol, hogy megvalósítsa ezt az akcióegységet a pártok vezetőségével is. A középpártok azonban, engedve a reakciós görög pénzügyi körök nyomásának, végül is visz- szautásitották a baloldal együttműködési javaslatait. Az eddigi jelek szerint a demokratikus erők az EDA és a nemrég megalakult nemzeti paraszt- párt köré csoportosulnak. E két párt már bejelentette, hogy együtt fog működni a választásokon és a választások után, közös program alapján, melynek fő követelései a béke, a függetlenség, a demokrácia helyreállítása és a néptömegek helyzetének megjavítása. Börtön a haladók részére A görög reakció már most — a választások előkészítő szakaszában — fokozza az EDA és a szakszervezetek tagjainak üldözését; megélénkült a fasiszta szervezetek tevékenysége is. Terrorista akcióktól sem riadnak vissza: erről tanúskodik az athéni diákszervezet székháza ellen inAz atomháború szörnyű víziói egyre gyakrabban merülnek fel az emberiség képzeletében. E víziók mögött a nemzetközi feszültség reális valósága húzódik meg. Hisz arról olvasunk újságjainkban, hogy Berlinért még a nukleáris háborút is vállaljuk. Tehát ismét a német kérdés az, ami szembe állítja egymással a népeket és a világot uj vérzivatarral fenyegeti. Ennek a fenyegetésnek csak nagyobb súlyt ad az a tény, hogy századunkban már két alkalommal áldozták fel a nemzetek — köztük az Egyesült Államok is — legjobb fiaik életét, hogy a porosz junkerek és a német iparbárók világuralmi törekvéseit meghiúsítsák. Ma pedig már ugyanezeket atomfegyverekkel akarják ellátni. A német militaristák kardcsörtetése egyre több embert tölt el aggodalommal. Az amerikai sajtó nagy része is látja ma már azt a veszélyt, amit kormányaink idéztek fel azáltal, hogy hatalmas pénzösszegekkel siettek a háború után a nyugatnémet hadiipar feltámasztására. Nyilvánvalóan semmit nem tanultak az első világháború és az utána következő korszak tapasztalataiból. Akkor segítették a ruhrvidéki nehézipar kifejlődését és ezzel lehetőséget adtak a náciknak az újabb világháború kirobbantására. Ma a revansisták és neonácik kalandorpolitikájának a veszélyét köszönhetjük ezen politika folytatásának. A neonácizmus veszélye letagadhatatlan tény és ezt még az amerikai magyar lapok egy része is kénytelen elismerni. így pl. a Bethlehemi Híradó október 6-i számában azt Írja, hogy nem örül Adenauer és más nyugat-német politikusok atomfegyvereket sürgető követelésének. De ugyanekkor amikor bevallja aggodalmát a nyugat-németek fokozódó fegyverkezése és fenyegetőzése miatt, nem hagyja ki az alkalmat, hogy támadást ne intézzen a Szovjetunió ellen. “De mindezeket (értsd a német veszélyt) a szovjet 1945 óta folytatott kommunista terjeszkedési machinációinak, az osztályharcos világuralmi törtetéseknek tulajdonítjuk”, olvashatjuk a vezércikkben. Ami a terjeszkedést illeti, azt hisszük, nem kell sok szót vesztegetni ezzel kapcsolatban, mert hisz a nyugat-németek lép- nelo fel területi igényekkel és ők akarják beolvasztani birodalmukba a kelet-német államot, a NATO-hatalmak támogatásával. A bonni kormány még ma sem adta fel igényét lengyel, cseh és szovjet területekre és ezzel a háborús feszültség légkörét teremtette meg. De meglepett bennünket az idézett mondat második része. Ugylátszik a cikk Írója merőben uj történelmi adatok birtokába jutott, vagy pedig egész “nagyvonalúan” kezeli a már eddig feltárt történelmi tényeket. Ezt a következtetést abból vonhatjuk le, hogy az osztályharcot a 20. század szovjet találmányának tulajdonítja és ezzel az ókori rabszolgalázadásoktól kezdve a középkori parasztháborúkon keresztül egész az újkori proletárforradalmakig mindennek más értelmezést ad. Ezek nyilván nem osztályharcok voltak, hisz ha a szovjet megalakulásáig nem volt osztályharc, akkor az emberek békésen éltek egymás mellett a múltban és fogalmuk sem lehetett arról, hogy küzdeni kellene érdekük védelméért. Ezt a békés “idillt” ditott támadás. Újra életbe léptek a redkivüli törvények, ismét működnek a katonai törvényszékek, amelyek börtönbüntetéseket szabnak ki már azért is, ha az EDA legálisan kiadott brosúráit találják áldozataiknál. A Karamanlisz-kormány, lemondása előtt, féktelen kampányt indított a “nemzetközi kommunizmus” és a szocialista országok ellen, nem utolsó sorban olyan hidegháborús provokációkkal, mint amilyen például a bolgár határ mellett rendezett NATO-had- gyakorlat volt. A reakció terveire egyébként jellemző, hogy az átmeneti kormány elnöke, Dovasz tábornok, a Pentagon egyik görögországi kedvence. Nyilvánosságra került egy bizalmas dokumentum a Kara man 1 isz-párt “választási stratégiájáról”, amely a többi között részletesen kifejti, hogy a választások idején erélyesen el kell nyomni valamennyi aktiv ellenzéki erőt, elsősorban az EDA-t. Görögország demokratikus erői tehát nehéz körülmények között kénytelenek megvívni a legközelebbi választási csatát. De a választás kiírása mutatja, hogy az imperializmus kiszolgálásának politikája súlyos válságba került, a baloldal tekintélye és befolyása pedig a polgárháború óta sohasem volt még ilyen nagy Görögországban. Janisz Politisz bontotta meg ezek szerint a Szovjetunió létrejötte. Ez ellen az “osztályharcos” szovjet állam ellen támasztja fel hát a NATO keretén belül a “békés célokat szolgáló” német'militarista erőket. Ez teljesen logikus igy ugyebár, hisz ha az osztályharc világuralmi törekvéseket jelent, akkor miért ne jelenthetné a porosz junkerek hadserege a béke erőit? Aki nálunk mélyebb aggályokkal áll szemben a neonácizmussal, valóban túloz — Írja a Bethlehemi Híradó. Úgy látszik a nácizmussal való szembenállást valami egészen különleges módon fejezik ki bizonyos körökben. Nem a német mili- tarizmust és feltámasztój át, a NATO politikáját támadják, hanem ennek legintrazigensebb, legszilárdabb ellenfelét. Lehet, hogy ezen a téren is egy uj felfedezéssel állunk szemben? , Miért nem utazik Gagarin Olaszországba? Jurij Gagarin, akinek a múlt héten kellett volna négynapos látogatásra Torinóba érkeznie, egye lőre nem utazik Olaszországba. Scelba belügyminiszter és a kereszténydemokrata kormány végű) is meg tudta akadályozni azt, amit nyilvánvalóan nagy kellemetlenségnek tart, vagyis azt, hogy a világűr népszerű hőse találkozzon Olaszország népével, amely kétségtelenül lelkes fogadtatásban részesítette volna. Gagarin őrnagyot az Italia 61. kiállítás szervező bizottsága és a genovai Kolumbus Bizottság már hónapokkal ezelőtt meghívta, hogy különös tekintettel az olasz egység századik évfordulójának ünnepségeire, tisztelje benne Kolumbus Kristóf eszmei utódját is. Az űrhajós La Pira polgármester meghívására Firenzébe is ellátogatott volna. A szovjet űrhajós iránti érdeklődés azonban, úgy látszik, nagyobb volt, mint amennyit az olasz klerikális kormány el tud viselni: megindult tehát az aknamunka, hogy meghiúsítsák Gagarin látogatását. Nyilvánvalóan római nyomásra Torino kereszténydemokrata polgármestere az ünnepségek programjáról törölte azt a nagygyűlést, amelynek során a San Carlo téren neki kellett volna a város lakosságának bemutatnia Gagarint. A programot úgy módosították, hogy Gagarin el lett volna zárva a tömegektől. A korlátozásokat betetőzte azután a belügyminiszternek az a rendelkezése, amelynek értelmében a hatóságok nem engedélyezték, hogy Gagarin Firenzébe menjen. Mindez elég, sőt, túl sok indokot szolgáltat arra, hogy a maga és hazája méltóságára büszke ember lemondjon erről a látogatásról: ilyen előzmények után nem lehet tehát csodálkozni azon szovjet közlésen, hogy a világ első űrhajósa elhalasztja olaszországi útját. A római kormány Gagarin látogatásának meghiúsításával az elfogultságnak és az ostobaságnak szánalmas példájával szolgált a világnak. Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető! { A NÉMET MILITARIZMUS ÉS AZ OSZTALTIAK
