Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-10-12 / 41. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 12, 1901 Van kiül a berlini krízisből? Szovjet-és nyugat-német folyóirat fe'tűnést keltő cikkei rámutatnak a német kérdés megoldásának lehetőségére I. Az utóbbi hetekben háborús feszültségben él a világ és a békét akaró tömegek aggódva kérdezik nap nap után, van-e lehetőség arra, hogy az emberiség elkerülje történelme minden valószínűség szerint legnagyobb és végső katasztrófáját, a harmadik világháborút, Nyugat-Berlin áll ilyen szem pontból az érdeklődés előterében, mint a különböző hatalmi csoportok ütközőpontja. A város mögött a nyugat-német militarizmus hatalma tornyosul fenyegetően, amely nem egész félszázad leforgása alatt immár harmadszor fenyegeti a világot. A dolgok jelenlegi állása tehát egyáltalán nem ad derűlátásra okot, mert az elmérgesedett nemzetközi helyzet folytán egyre-másra jelennek meg újságjainkban a harciasabbnál-harciasabb nyilatkozatok politikusaink szájából, akik kijelentik, hogy még a háborútól sem riadnak vissza ha “Nyugat-Berlin szabadságának megvédéséről van szó.” A bonni militaristáknak tehát sikerült egyelőre belevinni nyugati szövetségeseiket is a kardcsörtető politika alkalmazásába. Ebben a pesszimizmust árasztó légörben igen figyelemreméltó két cikk jelent meg a német kérdés megoldásával és a jelenlegi feszültség enyhítésével kapcsolatban. Az egyik cikk az International Affairs c. moszkvai angol nyelvű folyóiratban látott napvilágot A. Galkin szerkesztő tollából, mig a másik feltünéstkeltö értekezést a hamburgi (Nyugat-Németországi Der Siegel közölte szerkesztői megjegyzések alatt. írója a legb nagyobb példányszámú nyugat-német folyóirat főszerkesztője Rudolph Augstein. A. Galkin cikke * Visszatérve az International Affairs-ben megjelent cikkre, amelynek cime: A szovjet—nyugat-német megegyezés ügye, Galkin éles határvonalat húz a német militarizmus és a nyugat-német állam között. Szerinte a német militarizmus elleni küzdelem a német nép nemzeti ügye és központi problémája. Annak ellenére tehát, hogy ez a politika uralja ma a bonni köröket és a Szovjetunió engesztelhetetlen ellensége a német militariz- musnak, mégis pártolja a két állam -— a Szovjetunió és Nyugat-Németország — közötti normális sőt baráti kapcsolatok kiépítését. összeegyeztethető-e a német militarizmus elleni küzdelem a bonni állammal való szívélyes kapcsolattal? — teszi fel a kérdést Galkin. Mindjárt meg is adja rá a választ, hogy csak ez lehetséges, hisz a Szovjetunió számára egyedül a német militarizmus a veszélyes. Ha tehát a jelenlegi nyugat-német vezetők szakítanak a revansista, háborús párti befolyással, akkor a legszivélyesebb kapcsolatot épitheti ki a két állam egymással. Viszont énnek a fordítottja is igaz. Ha továbbra is a volt nácik és háborút óhajtó junkerek szava érvényesül a nyugat-német fővárosban, akkor a két ország közötti kapcsolat rosszabbodni fog és katasztrófába torkolhat. A történelem — Írja az Int’l Affairs szerkesztője — ennek az elméletnek az igazságát bizonyit- ja. Mikor a szovjet hatalom 1917-ben létrejött, az orosz kormány háborúban állt Németországgal. Ezzel párhuzamosan Németország háborút folytatott a nyugati szövetségesek és az Egyesült Államok ellen is. IL Vilmos császár kormányának helyzete nagyon bizonytalan volt, mert katonai erőforrásai kezdtek kimerülni és lakosságát a hátországban fokozódó éhínség fenyegette. A szovjet állam megszületése után nyomban visz- szavonult az imperialista háborúból és fegyverszüneti tárgyalásokat kezdett. Ezzel Németország számára nagyszerű lehetőséget teremtett arra, hogy elkerülje a közelgő katasztrófát. Ha ugyanis őszintén csatlakozott volna a szovjet béketörekvéseihez, melyek a “foglalások és jóvátételek nélküli békét” követelték, akkor erős támogatást biztosított volna ahhoz, hogy fegyverszünetre kénvszeritse a még háborúskodó hatalmakat. Ezzel egy évvel megrövidítette volna a világháborút és lehetővé vált volna Németország számára, hogy elkerülje a megalázó Versailles-i békét, és a nyomában fellépő gazdasági katasztrófát, amely egész 1922 végéig megbénította iparát. A rapallói szerződés Történelmi példával lehet igazolni azt, hogy milyen előnyökkel járt Németország és a Szovjetunió számára, ha baráti kapcsolatokat tartottak fenn egymással. Az első világháború befejezésekor összeomlott a nagy császári német állam és az ország uj vezetői egy kis olasz városkában, Rapalloban, szerződést kötöttek a Szovjetunióval, 1922-ben. Az akkori német vezetőket távolról sem lehetett volna szélsőbaloldali rokon- szenvvel vádolni. A kormányt a Centrum Párt tartotta a kezében, a jelenlegi Kereszténydemokrata Unió történelmi elődje és a külügyminiszter a nagykapitalista Rathenau volt, akitől távol álltak a haladó eszmék és nem szimpatizált a szovjet állammal. De Rathenau abban különbözött elődeitől, hogy sokkal szélesebb látókörű volt és az ideológiai előítéletek fölé tudott emelkedni. A Rapallói Szerződés nagy előnyöket jelentett a szerződő államok számára. De különösen a német nép volt az, amelyik különleges hasznot és előnyt nyert általa. A Versaillesi Békeszerződés teljesen elszigetelte Németországot a nemzetközi politikában. Ebből az elszigeteltségéből, csak a rapallói egyezmény mentette meg, mert az entente hatalmak, attól való félelmükben, hogy Németország még szorosabb kapcsolatot fog kiépíteni a Szovjetunióval, nagy engedményeket adtak a számára a háborús jóvátétel! fizetések terén Ugyanilyen megfontolás késztette Franciaországot arra, hogy lemondjon a gazdag rajnai tartomány bekebelezéséről. A rapallói egyezménynek azonban még ezeknél a nemzetközi kapcsolatoknál is sokkal nagyobb hatása volt. Az egyezmény szellemének alkalmazása következtében jelentősen kiterjesztették a szovjet-német kereskedelmi kapcsolatokat, amelynek különlegesen előnyös hatása volt a német gazdasági életre és hatalmas segítséget jelentett az 1920-as évek gazdasági káoszának és inflációjának leküzdésében. A fokozatosan fejlődő kapcsolatok következménye volt a berlini semleges- ségi és megnemtámadási szerződés, amelyet a két ország 1926 áprilisában irt alá. Különösen világossá vált a rapallói szerződés előnye a német nép számára a nagy gazdasági válság éveiben, 1929—33 között, amikor a kapitalista országok vásárlóképessége, úgy a kül-, mint a belkereskedelemben a minimálisra csökkent. A megrendelések lemondása általánossá vált az egész világon. Ugyanekkor a Szovjetunió szocialista gazdaságára nem hatott ki a gazdasági krízis és igy nemcsak megbízható kereskedelmi társ maradt, hanem a maximumra emelte külkereskedelmi vásárlásait. A legszerényebb számítás szerint is, legalább 300,000 német munkás dolgozott a szovjet megrendeléseken, akik különben szintén növelték volna, az abban az időben már 7,000,0Ó0-ra emelkedett munkanélküliek tömegét. Német mérnökök és szakmunkások százait és ezreit hívta meg a szovjet kormány, akik nem találtak munkát saját hazájukban, hogy szocialista államban dolgozzanak. Még a legreakciósabb német politikusnak is el kell ismernie ma már, hogy ha a rapallói szellem nem diadalmaskodott volna a 20-as években az ellenzéki törekvésekkel szemben a német külpoli- kában, akkor ennek hatása katasztrofális lett volna. A jobboldali erők jutottak uralomra A harmincas évek elején azonban már egyre inkább előtérbe kerültek a militarista erők. Ezek Hitler és klikkjének hatalomra kerülése után teljes erővel érvényesíthették befolyásukat a külpolitikára. Ennek a következményei már mindenki előtt ismeretesek, amelyek a jelenlegi helyzethez vezettek. A történelmi múlt arra int — Írja Galkin —, hogy nincs igazuk a békés együttélés ellenségeinek, akik azt hirdetik, hogy Nyugat-Németország és a Szovjetunió tulajdonképpen “engesztelhetetlen ellenségek” és “potenciális ellenfelek”. Ha a két ország között jelenleg nem úgy alakulnak az ügyek ahogy kellene, akkor ennek magyarázata nem a “történelmi cégzetben” és nem a különböző szociális és gazdasági rendszerekben rejlik, hanem abban, hogy a Német Szövetségi Köztársaság külpolitikájában a hagyományos porosz militarizmus.célkitűzései érvényesülnek. Épp a mult a bizonyítéka annak, hogy volt a történelemben egy rövid szakasz, amikor a kapitalista Németországban is a józan ész győzedelmeskedett a féktelen kalandorpolitika felett. A jelenlegi nyugat-német politikusok nagy része azonban sokkal közelebb érzi' a szivéhez a Hindenburg-Ludendorf-Bitler- féle külpolitikát, amely eddig még mindig katasztrófába döntötte az országát, mint a Wirth, Rathenau, Maltzan, Brockdarff-Rantzau által képviselt gyakorlatot, akik az ésszerű kelet-európai politikát hirdették. Ennek az utóbbinak a követése a jelenben a valódi, a reális helyzet felismerését jelenti, a békeszerződés megvalósítását, a kölcsönös lemondást az egymással szembeni követelésekről, a normalizálását a nemzetközi kapcsolatoknak. Miért nem ismerik fel a bonni vezetők, hogy a történelem erre tanítja és kényszeríti ókét, ha nem akarják, romlásba és pusztulásba dönteni saját hazájukat? (Befejező közlemény a jövő heti lapszámunkban) INNENONNAN A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezete központi vezetőségének meghívására Magyarországra érkezett a francia papíripari dolgozók küldöttsége, O. Calvetti főtitkár vezetésével. , • A BETEGSÉGEK ellen védő emberi vérkészítmények előállításának problémáival foglalkozott a nemzetközi oltóanyagtermelési konferencia. A konferencia külföldi részvevői kirándultak a Balatonhoz, a tanácskozást később folytatják. • LISZT FERENC emlékbélveg-sorozatot ad ki a posta.a nagy művész születése 150., halála 75. évfordulójának emlékére. Az uj bélyegek, amelyek október 2-án kerülnek forgalomba, 1962 június 30-ig használhatók fel postai küldemények bérmentesítésére. • BRUNO BOCACCIA, az olasz népmüvelődési minisztérium zeneoktatási osztályvezetője és G. D. Stoll angol színházigazgató a Kulturális Kapcsolatok Intézetének meghívására, a magyar kulturális élet tanulmányozására Budapestre érkezett. • A ROMÁN BÉLYEGGYŰJTŐK országos szövetsége a budapesti bélyeg-világkiállitás alkalmából Budapest 1961 elnevezéssel magyar bélyegki- állitást rendezett a bukaresti főposta előcsarnokában. A BÉCSI Norma elektromos müszergyár 42 tagú munkásküldöttsége kétnapos látogatásra Magyarországra érkezett. A vendégek a Danuvia Szerszámgépgyárba látogattak, ma pedig a főváros nevezetességeivel ismerkednek. • AZ ORSZÁGOS BÖRTÖN HIVATAL jelentése szerint az elmúlt évben a szövetségi és állami börtönökben rekordmagasságot ért el a nagykorú bűnözők száma, összesen 213,142 bennlakóról tesz jelentést, ami 2.4 százalékkal volt magasabb az év elején levő 208,105 fogoly számánál. Azt is jelentette a hivatal, hogy 1960-ban 57 személyt végeztek ki, csupa férfiakat az Egyesült Államokban. • A KÉPVISELŐHÁZ visszautasított egy törvényjavaslatot, mely 21-tagu művészeti tanácsadó bizottság felállítását kérte. A javaslat támogatói rámutattak, hogy az Egyesült Államok az egyetlen a nagyobb államok között, amely nem ad hivatalos elismerést a művészetnek. Az ellenzék, mely republikánus és déli demokrata képviselőkből állott, arra az álláspontra helyezkedett, hogy bármilyen költekezés művészetre jogosulatlan ezekben az időkben, amikor a védelmi költekezések olyan súlyosak. • AZ AMERIKAI DOHÁNYZÓK 7.2 billió szivart fogyasztanak el 1961-ben, jósolja a Mezőgazdasági Hivatal és még többet fognak felhasználni a jövő évben. Az elfüstölt cigaretta várható száma 505 billió 1961-ben, 7 billió dollár értékben. Mivel a dohánytermelés az egész világon emelkedik, az amerikai kivitel e téren csökkenni fog a jelentés szerint. • AMIKOR New York városi tanácsa határozatot fogadott el annak kivizsgálására, hogy a gazolin ára 2—4 centtel drágább gallononként a városban, mint a külvárosokban, az olajtársaságok gyorsan intézkedtek helyreállítani az egyensúlyt. Felemelték a gazolin árát a külvárosokban.
