Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-10-12 / 41. szám

Thursday, October 12, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 “HAJNALODIK” A “MAGYARSÁG” PORTÁJÁN Irta: CSEPELI DEÁK DÁNIEL Átnéztem az Egyesült Államok és Kanada te­rületén megjelenő magyar lapokat, s külön rak­tam a legsilányabbakat. Értékesnek egyik sem mondható, azonban tudjuk azt, szemét és szemét között is van különbség. . . Először a belső “tar­talmát” vizsgáltam meg, vagyis mérlegeltem, hogy melyik képes nagyobbat lódítani. Mivel cé­lom az volt, hogy a sok közül csak egyet raga­dok ki, ezért a választás nem volt egyszerű. Nagy nehezen mégis sikerült a szemétdombon az igaz­ságos megválogatást befejezni, t. i. az volt a helyzet, hogy a “zöldek” közül kettő “önként” jelentkezett, akik jó “testvér” kakasnak vallják magukat. Az egyik newyorki, a másik torontói. A kettő közül behunyt szemmel választottam, (bevallom ez nem volt igazságos)) s igy került most előtérbe >a torontói “Kanadai Magyarság”. Lehet, hogy a newyorki “testvérlapja” a mellőzés miatt haragudni fog rám, de azon leszek, hogy a harag ne tartson sokáig! ők most úgy is nagyon elfoglaltak, kemény csatát vívnak az EMBER- ral és őszintén “sajnálnám”, ha nekem csak a ha­lotti ének (bucsu-beszéd) megírása jutna. A “Kanadai Magyarság” hét különböző száma fekszik asztalomon. Ránézésre azonnal szembetű­nik a lap fenti neve, amely vastag fekete nyomás­sal díszíti a címlapot. A neve mellett balra Vörös­marty Mihály. “Szózat” c. költeményéből látha­tunk négy sort. Nem szégyellik idézni Vörösmarty sorait, aki éppen az úri világ zsarnoksága láttán öntötte versbe a magyar nép gondolatát és hitte népével együtt, hogy “Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epe- dez Százezrek ajakán.” Százezrekről, vagyis a milliókról beszél a költő és nem pedig az urakról, a mai “Magyarság” szerkesztőiről, akik nélkül jött el a “jobb kor” a magyar nép számára. Tud­juk, nekik akkor volt, az volt a “jobb kor”, ami­kor a nép nyakán ülhettek és most'buzgón epe- deznek azzal a néhány ezerrel együtt. . . Érdemes viszont megemlíteni, hogy a Szózatból -csak ezt a négy sort ismerik. A többit, azt, hogy “Hazádnak rendületlenül Légy hive óh magyar .. ba, abba “a boldog mesevilágba.” Nyiregyházy ur az idézett pár mondaton kívül jóformán semmi mást nem ir főnöke magyaror­szági “munkásságáról.” Mit is Írhatott volna? Tevékenysége, “fáradságos munkája”, a “vékony- dongáju” hordók kóstolgatásával ki is merült! Úri joggal, úri módon igy volt szabad élni! 1945-ig! Nagyon jól tudjuk, hogy milyen keserű dá­tumként -emlegetik a fenti évszámot. A cikkíró ur — Nyíregyháza egykori polgármestere — a következőképpen fejezi ki izzó gyűlöletét: “Pisz­kos fergeteg közeledett kelet felől. . . A földalatti csatornákból felszabadult patkánynemzedék “fel­szabadítóként” üdvözölte ezt a szennyes árada­tot”. Magyarország dolgozó népe! Hallod, mit ir Rólatok ez a volt vérszivó parazita? Munkások, parasztok, értemiségiek! Halljátok meg odaát Nyíregyházán a volt polgármesteretek hangját, aki igy köszöni meg a rajtatok való élősködését, főszerkesztőjével együtt! Jól tudjuk, hogy min­dig is utálta a “felszabadult patkánvnemzedék”- et, hisz’ nem a nép, hanem a csendőrszurony jó­voltából ülhetett a polgármesteri székben! Most őszinte vallomást tesz érzelmeiről, mert m$r úgyis minden mindegy, veszett a hatalom. .. Egyelőre tegyük félre a kérdéses cikket és néz­zük meg röviden, mivel töltik meg lapjukat. A szeptember 30-i lapszámot “megmértem” és a nyolc oldal közül csak hármon találtam irogatást! A másik öt oldalon főleg angol cégek hirdetései olvashatók. (Kb. minden példányszámnál ez az arány.) A három oldal közül fél oldal vezércikk, 2 oldal másolás kanadai lapokból, vagy a FEC közlönyéből. Az igy maradt fél oldalon szokott elmélkedni az expolgármester ur, a nyíregyházi tájakról. Néha más ur is irogat, újabban a szelle­mek létezéséről. Mert a babonás hiedelmet is éb­ren kell tartani. Ez is fontos! Egyik-másik kis tudósításban fájóan panasz­kodnak egyes óhazai látogatóról. Megdorgálnak egy angol újságírót is, aki szerintük “a börtönök­ről nem vesz tudomást, pedig azokban szenved Magyarország érdemes népe”! És igy tovább. . . A vezércikkek általában a külpolitikával kap­csolatban Íródnak, bődületes sületlenségeket ösz­szehordva! “VAN MEGOLDÁS!”—ordítják egyik vezércikkben. Hogy mi a megoldás? “Az oroszo­kat ki kell zárni az UN-ből és meg kell szakítani velük minden kapcsolatot” — mondják Torontó “bölcsei”. Ezen cikkben dicsőítik a meghalt főtit­kárt és nyíltan leszögezik, hogy “szovjet golyó, vagy bomba oltotta ki Hammarskjöld életét”! Bámulatos, hogy milyen nyíltan mernek vádas­kodni ! ? Az, hogy oroszt ezer mérföldnyire se le­hetett találni a merénylet színhelyétől, az nem számit. j S ennek a lapnak főszerkesztőjéről merészel Nyiregyházy ilyent Írni: “Apostoli tűz hevíti szí­vét. . . Kenősei F. László a hazafiasság példája... Bátor lélekkel hirdeti az igazságot a világ köz­véleménye előtt”! Az ömlengését, a tömjénezést azzal fejezi be, miszerint “hajnalodik munkája nyomán”. . . Hogyan is állunk ezzel a “hajnálodással”? Lap­ja 1956 után fellendült, mert nagyon sok volt a tájékozatlan úgynevezett “szabadságharcos”. He­tente kétszer, de volt idő amikor háromszor jelent meg! De a szemek lassanként kinyíltak és szépen kénytelenek voltak visszatérni a kétszeri, s kb. egy év óta pedig'a heti megjelenésre. A lapjuk mai állása szerint 62.5 százalékban hirdetésekből áll, tehát most már nyugodtan át­változtathatják a nevét HIRDETÉSI KÖZLÖNY- re. Mert igy is az! Ami pedig a hirdetéseket ille­ti, a legmeglepőbb az 1961 szept. 30-i számban látott napvilágot. Ez a “Trans-Canada Air Lines” nagy képes hirdetése, amely a lap 2. oldalán van, kiemelve nagy betűkkel a következő szöveg: “RE­PÜLJÖN A TCA-VAL MAGYARORSZÁGRA ÉS MEGTAKARÍT 128 DOLLÁRT”. SZÓ SINCS ARRÓL, hogy valami haladásról van szó, hanem arról, hogy már “HAJNALODIK” a “MAGYARSÁG” portáján! És ilyen esetben már nem számit a hirdetés szövege, DE nagyon is számit a DOLLÁR ! Mert ennek hiányában nem tudják lapjukban rágalmazni MAGYAROR­SZÁGOT és annak dolgozó népét! Most már “HAJNALODIK” és reméljük, hogy a szerkesztő urak — úgy mint a “régi jó világ­ban” is ezt tették —,. “derűsen és bölcsen nyug­díjba mennek”! A “vékonydongáju” hordókról ál­modozva, cigányzene nélkül. . . Az “Eltörött a hegedűm...” c. dal dudolgatásával! U. I. — EKKOR MÁR VIRRADNI FOG! sohasem ismerték! Valamikor lábbal tiporták, ma utoh-ut felen gvalázzák azt a földet, ahol apá­ink vére folyt! Ahol ma egy boldog nép építi a holnapot !­A fejléc alatt elárulják, hogy még ma is azt gondolják, hogy az emberek mindent elhisznek. Ez a nevetséges mondat virít rajta: “Kanada Legnagyobb, Hetenként Megjelenő Magyar Lap­ja”. Hát mit szóljon a lap belső tartalmára az ói­vá. Y, amikor már az elején ily bődületes hazug­sággal kezdik!? — A továbbiakban tudjuk meg, hogy a lapnak a gazdája, vagyis szerkeszti (bo­csa': főszerkeszti!) Kenései F. László. Nyiregyházy Pál i»\ a lap egyetlen belső Író­deákja az J961 julius 22-i számban “Családi ün­nep a szerkesztőségben” c. vastagonszedett vezér­cikkében dalolt imádott főnökéről, kenyéradó gaz­dájáról. Tudtuladja, hogy a főszerkesztő ur betöl­tötte az 50. évet és ez alkalomból ültek “bensősé­ges családi ünnepet”. Gyorsan keseregve folytat­ja és nagyokat sóhajtva elpanaszolja, hogy “nem olyan félévszázad volt ez, mint apáink idejében, akik 35 esztendőt kiszolgáltak kényelmesen a te­lekkönyvi- vagy az adóhivatalban s aztán derűsen és bölcsen nyugdíjba mentek.” — Hát igen, van mit visszasírni! Ezt tudjuk! Szinte hallom azt a panaszt, siránkozást, ami ezen az ünnepségen elhangzott! Mert valamikor nem igy ünnepeltek, de nem ám! A főhadnagy ur születésnapjai “kicsit” vidámabbak voltak. Mert, — mint Nyíregyházi ur dicsekedve elkesergi — “Szőlőjükben saját boruk termett, két-három éves rizling éréit mindig pincéjük vékonydongáju hor­dóiban s a vizit szobában a százkötetes millineumi Jókai ragadta őket a boldog mesevilágba.” Akkor minden másképpen volt! Övéké volt Ma­gyarország kincse, leánya, bora. Addig mig a mil­liók éheztek és százezrével a koldusok kitántorog­tak Amerikába szerencsét próbálni, addig ők a “két-három éves. rizling”-et kóstolgatták pincé­jükben és három éjt és napot átmulattak. A ci­gányok húzták a nótát yégkimerülésig, mert. az urak ünnepeltek! “A régi jó világban” volt dal, öröm, amit visszasírtak — és nap mint nap visz- szasirnak — ezen a “családi ünnepen“ is. Toron­tóban, a Dovercourt Roadon levő kis szerkesztő­ségben. Ahol csak gondolatban szopogathatták a vékonydongáju hordókban levő rizlinget és már- csaL álmodozva, tekinthettek vissza az ö világuk­Magyarok Asm rikáhan Az 1848-as magyar forradalom még az ameri­kai polgárháborúra is éreztette hatását. A magyar nép harcos fiai a forradalom elvesz­tése után Amerikába emigráltak, a polgárhábo­rúban az északi hadseregnek hűséges katonái, sok esetben vezetői lettek. Előző cikkeinkben több olyan, az amerikai tör­ténelemben feljegyzett egyénről irtunk, akik részt vettek sok fontos ütközetben, ami a végső győzel­met biztosította. A Lincoln hadseregében: 1 tábornok 12 18 ezredes 9 3 alezredes 4 17 őrnagy 2 1.5 százados 1 főhadnagy hadnagy katonaorvos utászmérnök tábornoki hadsegéd volt magyarszármazásu. Ezenkívül többszáz ma­gva)1 altiszt és közlegény, akiknek neveit a törté­nelem nem jegyezte fel, igy névszerint nem Írha­tunk róluk. (Az amerikai magyarság fontos fel­adata volna, hogy kikutassa mindenegyes ma­gyarszármazásu harcosnak a nevét és tetteit. Ha valaki hallott vagy tud ilyen adatot, Írja' meg a szerkesztőségnek a Magyarok'Amerika an emui rovat részére.) A magyarok a ’48-as forradalom tapasztalatai­ból tudták, hogy a polgárháború győzelmét to­vább kell vinni és segíteni kell az uj rendszer megalapozásában. így sokan úgy a kormány ad­minisztrációjában, mint a közéletben aktivan vet­tek részt. Asboíh Sándor az Egyesült Államok argentínai követe lett, Albert Anzelm a St. Louis-i Metropolitan Bank elnöke, Dr. Fekete Sándor E. St. Louis-i( polgármester, Fiala A. János uiságiró Figyel messy Fülöp, British Guiana*! amerikai konzulja lett, Hillebrandt Hugó, először a felszabadult nége­rek ügyét intéző hivatalt vezette North Cavoliná- ban. 1868-ban Grant elnök az Egyesült Államok Kréta szigeti konzuljává nevezte ki. Jekelfaiussy Sándor, postahivatali tisztviselő, Knefler Frigyes, az indianapolisi katonai nyug- dijhívatal vezetője, később az amerikai katonák emlékművei felállitási bizottságának elnöke lett. Kozlay Jenő, Brooklyn, N. Y.-ban, mint városi mérnök a brooklyni magasvasut építését tervezte. ) Kuné Gyula, a chicagói Board of Trade-nek dolgozott és munkatársa volt a chicagói Evening Journal-nak. Haditudósítója a Chicago Tribüné­nek az 1870-es francia-német háborúban. Langenfeld Ferenc, chicagói postahivatali tiszt­viselőként működött. Pulitzer József, mint a newyorki “World” napi­lap tulajdonosa, világhírre tett szert, Pomutz György, az Egyesült Államok oroszor­szági főkonzulja volt, Rózsafv Mátyás, mint újságíró dolgozott. Rombauer Roland, erdészeti tisztviselő volt, Rombauer Róbei*t szerkesztette a St. Louis-i “New World” újságot. Megírta St. Louis város történetét. Rombauer Roderick, Illinois állam kerületi bí­róságának, majd a fellebbezési bíróságnak lett a tagja, Schoepf Albin, főtisztviselő lett a washingtoni szabadalmi irodában, Számwald Gyula, Amerika főkonzulja előbb Ja­pánban, majd Kínában, Szabad Imre, a galvestoni (Texas) kikötő fel­ügyelője, Példaképpen megemlítjük itt a newyorki Ma­gyar Egyletet, melyet 1865 októberében alapítot­tak, ideiglenes elnökül Zágonyi Károlyt választ­va meg, majd egy másik ’48-as honvéd, PER- CZEL MIKLÓS vette át az elnökséget egy évre, a jegyző pedig Rozsafy Mátyás volt. Vezetőségi tagok voltak a Lincoln-harcosok közül SEMSEY KÁROLY és LUDWIG ELEK. Újságjuk is volt; amit “NEMZETŐR’’ rímmel ÉRDÉI NI GUSZTÁV szerkesztett. Ezzel megindult az Egvesült Államokban az első emigráció egyesületekbe való szervezkedne. E. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents