Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-10-12 / 41. szám
Thursday, October 12, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9J • 312X2’. =289340%-í-2309801/3982+ 34050=898 ü 9472 • J A SZÁMOK BESZÉLNEK I /rjfa Eörsi Béla | w ° • 312X2.1=289340%—2309801/3982+ 34050=898 *2 9472 • Kínától tanulnak az uj államok Az amerikai lapok sokat foglalkoznak Kina és a Szovjetunió közti ellentétekkel. A bölcsek állandóan arról beszélnek, hogy Kínának fáj a foga Szibériára, a két ország külpolitikájában alapvető különbségek vannak; hogy a berlini krízist és az újabb orosz atombombakisérleteket Kina diktálta, stb. Dé csodálatosképpen az egyik nagy szakértő nemrégen arról jelentett, hogy az uj afrikai államokban a legnépszerűbb ország Népi Kina. Egy komoly egyetemi tanár állította ezt, s habár az ilyen jelentéseknek nem lehet túl sok hitelt adni, mégis érdemes kissé foglalkozni velük. Az állítás alapját az képezte, hogy Népi Kina gazdasági problémái sokkal közelebb állnak az uj afrikai államok problémáihoz, mint pl. a Szovjetunió problémái. Elsősorban* a kínai nép — akárcsak Afrika népei — imperialisták uralma alatt élt, mig pl. a régi cári Oroszország maga is imperialista hatalom volt. Ezenkívül a Szovjetunió már erősen iparosodott hatalom, tőkéjét és ipari termékeit külföldre is szállítja; Kina azonban — akái'csak India és az újonnan felszabadult afrikai államok — mezőgazdaságának javításáért küzd és iparosodása még lassan halad. A Szovjetunió egyik főcélja ma a tőkés nagyhatalmak iparának tulhaladása, Kina viszont nem törekedhet még ilyesmire. Népességének óriási szaporodása (30 évvel ezelőtt 400 millió kínai volt, s ma — a sok belső háború, éhínség és a japán invázió ellenére is ugyanazon a területen 650 .millió kínai él), a belső tőke felhalmozódásának lassú üteme és igen kevés vagyon jelenléte arra készteti, hogy egyetlen tőkéjét, a munkaerejét, mobilizálja. Kina az első ötéves tervében utánozta a Szovjetuniót. Meg akarta teremteni a nehéz iparát és a könnyű iparnak (fogyasztási cikkek) csak kevés teret adott. (A nehéz ipar és könnyű ipar aránya 8 volt az 1-hez.) A népesség óriási szaporodása (13 millió a szaporodás évente) folytán a belső tőke felhalmozódására alig lehet számítani, viszont a nagy tömegeket el kellett látni fogyasztási cikkekkel. Kina bámulatos fejlődését a munkáskezek kitűnő kihasználásának köszönheti és nem a külföldi tőke, vagy belső tőke felhalmozódásának. Amikor a nemzetgazdaság fejlődése érdekében még több emberi kézre volt szükség, megszervez ték a közös konyhákat, amivel 250 millió nő felszabadult. Ezek a munkaképes asszonyok, akik eddig kis konyháikban üldögéltek, vagy szomszé- doltak, most felszabadultak a konyhai munka alól, a gyermekeket az idősekre bizták, s ők részt vesznek a nemzetgazdaság munkájában. Ellátásuk nem jelent kiadástöbbletet, hiszen azelőtt ia fogyasztottak. A kínai állam jól megoldotta ezt a kérdést, mert a nőket nem vitték el messze földre dolgozni, ahol boldogtalanok lettek volna, hanem azi ipart decentralizáltak, elvitték a kisvárosokba, falvakba, s ezzel a munkaerő értékesítése sokkal eredményesebbé vált. Milyen problémáik vannak az ázsiai és afrikai országoknak? Ott is nagy embertömeg áll rendelkezésre, amely dolgozni tud; ott sincs tőke, hacsak újból be nem hoznák az imperialistákat ezekbe a nemrégen felszabadult országokba. Afrika és Ázsia népei Kínától akarnak tanulni, mert problémáik most még teljesen azonosak. Ezek az-államok nem tanulhatnak Detroittól, vagy Pittsburghtól, sem az amerikai “department store-ok” megszervezéséből, mert ők még nem tartanak ott gazdasági fejlődésük során. Sőt még a Szovjetunió gigantikus gyárai és intézményei sem szolgálhatnak mintaképül, de népi Kínától tanulhatnak, mert gazdasági fejlődésükben nem sokkal vannak hátrább nála. Nem lehet tehát arról beszélni, hogy Afrikában, Ázsiában vagy La tin-Amerikában “vörös ki- nai imperializmus” van, csak arról lehet szó,, hogy ezekben a tőkehiányban szenvedő, az emberi mun kaerőt még nem eléggé kihasználó, nyomorgó országokban a legmegfelelőbb a kínai gazdaság példája. KÖZVETLENÜL.,. BÁLINT IMRE ROVATA A hollywoodi hegyekbe, egy hozzáillő házban lakik a Mrs. Forsight nevű asszonyság. A hegy tele van ilyen házzal, meg ilyen, vagy mégilye- nebb asszonyságokkal. Milliomos. Az első és a harmadik férje után kapott milliókból most egy fiatal embert vásárolt magának, aki még szivart se mehet vásárolni a sofőr nélkül. A második férjének sikerült elevenen megszöknie előle, de ez is hagyott húslevesre valót az asszonynak. Éppen haditanácsot tart az úgynevezett “könyvtári szobában”, az olvasatlan könyvekkel teli stelázsik között. Egy könyv, amit nem olvastak, olyan, mint egy aggszüz. Ez a szoba olyan, mintha ezer, meg ezer aggszüznek a menedékhelye volna. Már ennyiből is látszik, hogy itt mindenért az asz- szonv felelős. A haditanácson jelen van az építészmérnök, egy vállalkozó, egy lakberendező dekorátor és a néger inas-sofőr, aki résztvett az asszony férjeinek eltakarításában s mint ilyen, ha nem is az utolsó, de az utolsóelőtti szó az övé ebben a házban. S ne feledkezzünk meg a szakácsnőről sem, aki bekukucskált valami cimen és csak kíváncsiságból maradt itt. őt Magyarországból importálták, levitézlett uriasszony, aki minden körülmények között hangoztatja uriasszony mivoltát. A bombamentes pincén tanakodnak. 'Abban egyhangúlag megegyeznek, hogy az a legpraktikusabb, ha a hegyoldalba fúrnak egy alagutat, mert azt csak. . . — Csak be kell ccempézni. Láttam is a minap egy Beverly Hills-i itekorátornál Spanyolországból imnortált. tizenhatodik századbeli gyönyörű majolika téglákat, zöld alappal, arany és pirosas, nem, inkább narancsos rajzzal. . . Isteni!. . . Intett a dekorátornak, hogy Írja fel és nyomozza ki az üzletet, mert már nem emlékszik, hogy melyikben látta. És odaszólt a vállalkozóhoz, hogy beépített halovány rózsaszínű villanyégőket akar a folyosóra, mert az jól megy a csempével. — Villanyt? — kérdi a mérnök. — Természetes. Csak nem fogunk petróleummal világítani, mint a kőkorszakban a vadak! — Igenis. Majd batteryval.. . generátor. . . — és össze-vissza beszéltek szakértelmet a mérnök, meg~a vállalkozó. — A cselédség selterjébe is villanyt akarok és azt akarom, hogy az ő helyük össze legyen kötve az én lak.. . Hány szobát terveznek ? — Csak egy pincére gondoltam eredetileg — mondja az építészmérnök. — Ez rettenetes! Mindannyian egy lyukban. A férjem és a Fritz. (Fritz, a kutya.) Ott együnk, főzzünk és aludjunk... és ott fürödjek. . . mi lesz a vizzel? — Beépítünk egy víztartályt valahová, mert a kívülről jött viz meg lesz esetleg fertőzve. És a víznek elégnek kell lenni legalább tiz napra. — Rettenetes! Tiz napig ne fürödjek? Külön tartályt akarok az én fürdővizemnek és meleg vizet akarok, amikor csak akarok! És a bútor? — Nem lesz idő innen semmit se levinni. Már most kell berendezni a helyet. — így szólt a lak- berendező. — Egy XVI. Lajos antik ágyat akarok fölül kanapéval, egy rózsaszínű budoár széket és egy olyan angol kék és narancs-sárga sávos rekamiét. És fehér hosszuszőru selymes gyapjú szőnyeget, persze fáitól falig és ezt a Mitci is szeretni fogja. (Mitci, a macska.) — Meglesz, Madame! — mondja a lakberendező. — Asztal, székek? -—"kérdi a szakácsnő. — Kétszobás védőhely — mondja az építész. — Három. Egy kell nekem is — mondja a férj és ettől kezdve egy szót se szól többet, mint akit a többi nem érdekli. Mindenki hallgat, mert tudják, hogy ez az ember az utolsó kerék etben az együttesben. De lemondóan legyint kezével z asz- szony, ráhagyva, hogy legyen tehát hároi . Aztán megszólal, ahogy a személyzetre esik x tekintete : — A cselédségnek is egy, az négy. — Én nem alhatok a Jimmy vei — mono a a szakácsnő. — Nemcsak azért, mert az én fél em úriember volt, amig élt, hanem mert a Jimmy fekete. — Én elalszom akárhol — mondja az inas, — ha csak akkora a hely, mint egy kutyaól. — Ez jó megoldás. Egy szobát a Fritznek és Jimmynek és Mitci Maryval fog aludni egy másik szobában, — És hol főzzek ? — Micsoda kérdés? Nem az én hálószobámban. És ott sem, ahol zongorázok. — Zongora ? — kérdi eléggé kétségbeesetten az építész. — Csak egy bebygrandot fogok venni erre a célra, mert egy álló zongorára rá se tudok nézni. És Mary, Írja össze, hogy mi legyen a spájzban. — Spájz is? — Majd a XVI, Lajos korabeli antik ágyamban fogom tartani a sonkákat, meg a kannákat, meg a borokat! — Borpincét is? — Valahol csak kell tartani a borokat, ahol hűvös is van, meg kell hely a jégszekrénynek is. Aztán, meghagyta az asszony, hogy három napon belül legyenek készen a tervekkel és az árajánlattal és mindenki elsietett, nehogy lekéssék az üzletet és áldották a vállalkozók azokat, akik kitalálták a bombát. Az asszony, azután nekiült Maryval megtárgyalni, ceruzával papírra felírni, hogy mivel fogják megrakni a jégszekrényt, a fagyasztót és a spájzot. Azután az inas is bejött a borok és a pálinkák névsorával. Miután ezt is elintézték, eszébe jutott az asszonynak a legfontosabb és telefonált a ruhaszalonba. — Egypár reggeli belépőt, egv-két nappali és egypár estélyi ruhát akarok, de olyat, amit a shelterben viselhetek. — Madame, éppen a napokban kaptunk Párizsból erre a célra készült kollekciót. — Nagyszerű! Akarom! De kalap és napernyő nem kell. A katangai EMSz-parancsnokság egyezkedik Gsombéval Csőmbe katangai diktátor bejelentette, hogy megegyezést kötött az ENSz-erőkkcl. Az ENSz a megegyezés értelmében kiüríti az Elisabethville- ban elfoglalt fontos stratégiai pontokat, igy a. főpostát is, és visszaállítja a rendes légiforgalmat a város repülőterén. A katangai diktátor ezenkívül hírül adta, hogy megbízottat küld Leopoldville-be. O’Brien katangai főmegbizott Csőmbe közléséről szólva viszont kijelentette, noha az ENSz kiürít ugyan néhány “feleslegessé vált” stratégiai pontot, a posta sorsáról még nem döntöttek és az ENSz továbbra is ellenőrzi majd a város repülőterét. Noha a nézeteltérések Csőmbe és az ENSz-ha- tóságok között még nem szűntek meg teljesen, már három bizottság is dolgozik azok elsimításán. Az egyik a fegyverszünet általános kérdéseivel foglalkozik, a másik a két fél által elfoglalt katonai állásokat vizsgálja, a harmadik az elisabeth- ville-i baluba-tábor menekültjeinek helyzetét tanulmányozza. Az újságírók nemzetközi kerékasztal- konferenciájának közös nyilatkozata Október 3-án Varsóban befejeződött az újságírók nemzetközi kerekasztal-koníerenciája, amely nek részvevői megvitatták a német kérdést, valamint az európai biztonság problémáját. Az értekezlet közös nyilatkozata szerint konstruktiv szellemben vizsgálták a jelenlegi helyzet elemeit — a meglevő közép- és kelet-európai határok nemzetközi elismerését, a két német állam, létét, a német békeszerződ ék kérdését, Nyugat-Német- ország státusát, az atomkisérletek felújítását, valamint a közép-európai “disengagement” különböző javaslatait (beleértve a Rapacki-tervet is) —, amelyeket a meglevő problémák átfogó megoldásának utján egy-egy lépésnek ismertek el. A konferencia véleménye szerint mindezeket a kérdéseket tárgyalások utján lehet és keli megoldani’. A nyilatkozat a továbbiakban rámutat, milyen nagy az újságírók -felelőssége, hogy a közvéleményt a megértés szellemében, a tényeknek megfelelően tájékoztassák. A részvevők sajnálatukat fejezték ki, hogy ilyen fontos nemzetközi problémák megtárgyalásánál a meghívott nyugatnémet és amerikai újságírók nem tudtak részt venni a konferencián. Az újságírók kifejezték reményüket, hogy a közeljövőben további hasonló konferenciákat szerveznek majd.
